Hiszékeny Dezső (MSZP)

HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Odajutottunk, hogy a költségvetés hit kérdése lett; azért, mert a józan ész és a szakmaiság nem volt szempont ennek az elkészítése során.

A kormány ismételten visszatért ahhoz az elhibázott tervezési gyakorlatához, hogy a bázisév tényszámainak ismerete nélkül készít költségvetést. Teszi mindezt olyan környezetben, amit mindannyian nap mint nap tapasztalunk, tehát egy borzasztó bizonytalan világgazdasági környezetben, a bázisszámok, a tényszámok ismerete nélkül készül egy költségvetés. Ez az én megítélésem szerint inkább a jóslás kategóriájába tartozik. Azt gondolom, hogy a jóslás kategória nem egy komoly kategória.

Ezt az érzésemet erősítette a területért felelős miniszter, Nagy Márton alábbi mondata. Azt mondta, hogy ez messze van ’26 januárjától, ősszel hozzá kell nyúlni. Hát, államtitkár urak, biztos, hogy ebbe sok energiát fektettek, hogy ezt elkészítették, és ez majd megy a pocsékba. Ez a sors vár rá valószínűleg.

Ha elolvassuk, akkor megerősödik bennünk is, bennem is az, hogy ez egy kicsit komolytalan. Mindjárt az elején ilyeneket írnak, hogy a tavalyi háborúellenes költségvetés, ez meg a béke költségvetése. Eközben a haderőért felelős miniszter meg szinte a háborúra készül. Tisztára olyan érzése van az embernek, mintha az oviban lenne. Tulajdonképpen kínlódás ez az egész, nézni is rossz. Hallgatni még rosszabb, merthogy gyakorlatilag az van, hogy egyetlen számot sem sikerül eltalálniuk. Eddig az volt, hogy a jövőre vonatkozó számokat nem találták el, most már odajutunk, hogy ami volt, azokat a számokat sem találják el. Azt mondták nekem kollégáim, hogy telhetetlen vagyok, mert az bizakodásra ad okot, hogy az előjelet még eltalálják. Hát, azért ez nem megnyugtató.

Arra gondoltam, hogy vajon hogyan lenne az, ha ugyanezek a szakemberek, mondjuk, egy cégnek terveznék meg a költségvetését, illetve az elkövetkezendő esztendejét. Szerintem, ha ugyanezzel a hozzáállással tennék ezt meg, nem sok jóra számíthatna a cég. Vagy hogyan csinálnák, ha a saját cégüknek készítenének ilyet? Meggyőződésem, hogy nem így, ahogy ezt készítették. Őszintén szólva nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk, ez a költségvetés ugyanúgy szét fog esni, mint ahogy az idei költségvetés is. Eközben az emberek az elmúlt három évben elszenvedtek egy brutális mértékű megszorításcsomagot, és emellett még azt tapasztalják, hogy az eladósodás egy gyorsuló pályára került. Ez volt a jellemző.

Nemcsak a mi megítélésünk szerint vannak problémák, hanem a Költségvetési Tanács megítélése szerint is, akik kiemelik az anyagukban a rossz gazdasági teljesítményt. De nem is erről szeretnék beszélni, hanem inkább arról, hogy azt mondták, hogy alacsony az általános tartalék. Sőt szó szerint idézve, rendkívül alacsony az általános tartalék, ami az én megítélésem szerint életveszély, különösen abban a helyzetben, amikor a világgazdaság ilyen bizonytalan: háborús környezet van körülöttünk, lennie kéne tartaléknak. És erre most azt mondják hozzáértő emberek, hogy rendkívül alacsony. Ehhez még hozzájön az, hogy a bevételi oldal úgy van tervezve, hogy 2360 milliárd forintot várunk az Európai Uniótól. Ugyanakkor nem érzékelem, hogy bármit tenne azért a kormány, hogy ez beérkezzen. Helyesebben: nyíltan bevallják, hogy valamifajta zsarolási technikával megpróbálják ezt az Európai Uniótól kikényszeríteni. Ugyanakkor meg a köznapi ember is látja, hogy az Unió egyre inkább különböző elkerülő, a vétót kizáró taktikákat igyekezne alkalmazni. Tehát azt tudom mondani, hogy ennél ingatagabb lábon álló költségvetést elég nehéz elképzelni.

A költségvetésnek egy konkrét területével szeretnék foglalkozni ezt követően, ez pedig a jóléti kiadások. Hát, nincs jó hírem, mert 2010-hez képest brutálisan csökkentek a jóléti kiadások: a GDP arányaiban számolva 31-ről 24 százalékra csökkent. Hogy jól érthető legyen, ez azt jelenti, hogy a közösből egyre kevesebb fog jutni egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásokra, nyugdíjakra, idősgondozásra és a családokra is.

Önök azt mondják, hogy a családok támogatására fordítják a forrásokat. Évek óta ezt mondják, sőt körberoadshow-zták a világot azzal, hogy micsoda nagyszerű családtámogatási rendszer van itt, Magyarországon. Szerintem az a fontos, hogy kérdezzük meg a családokat, ők hogyan élik ezt meg. Megtettem, megkérdeztem, de önök is mindannyian láthatják a családok reakcióit. A 15 éve regnáló Orbán-kormány alatt évszázados negatív rekordokat döntöget a születésszám; évek óta, tehát nemcsak az elmúlt évben, az azt megelőző években is. Ez egy ítélet a családok részéről, és ez azt jelenti, hogy minden hatodik gyermek külföldön születik. Húsz éve ugyanaz a közgyógyellátás, 18 éve a családtámogatások, a gyes, gyet, és jelezném önöknek, hogy nagyon sok család megítélése szerint nem megoldás az új találmányuk, az adómentesség. Röviden, egy mondatban, hogy miért nem: mert azoknak nem jut vagy kevés adatik, ahol leginkább elkélne a segítség, és azokhoz és indokolatlanul érkezik, ahol van miből megélni. Jelzem, hogy többen kifejezetten adóelkerülési céllal alakítják át az életüket és a család belső életét.

Magyarország élhetetlen; nem lehet megélni munkajövedelemből. Ez azt jelenti, hogy az életüket kezdő fiatalokkal beszélgetve elmondják, hogy becsületes munkából nem tudnak annyit keresni, hogy kifizessék a lakhatásukat, a rezsit, és enni is tudjanak. Ha még maradna valami, annak örülnének.

(17.40)

Nagyon sokan a lábukkal szavaznak. Elmentek külföldre. Néhány száz kilométerrel arrébb abból, amit tisztességes munkával keresnek, ki tudják fizetni a megélhetésüket, a lakhatást, a rezsit, és még marad is.

Kulcskérdés a lakhatás. Most kicsit erről szólnék. A miniszterelnök mondta: az ország jövőbeni sikereinek alapfeltétele a megfizethető lakhatás. Egyetértek Orbán Viktorral. És utána megnéztem, hogy ennek milyen biztosítékai vannak a költségvetésben. Hát, nem sok. Azt érzékeltem, hogy önök gyakorlatilag az eddig ‑ az önök megítélése szerint ‑ bevált különböző CSOK-megoldásokat kívánják alkalmazni. A CSOK gyakorlatilag arról szól, hogy tulajdonszerzést támogatnak, és könnyítik ezt gyermekek vállalása esetén. Én azt tapasztalom, és a jelenlegi számok, sőt a miniszterelnök mondata is azt vetíti előre, hogy a CSOK nem képes orvosolni a tömegszerűen jelentkező igényeket. És már tömegszerűen jelentkeznek az igények. Egy szűkebb réteg számára megoldást jelenthet. Azoknak jelenthetnek megoldást a CSOK különböző formái, akik rendelkeznek elég jelentős anyagi tőkével, és a környezetük is segítséget tud nekik nyújtani, valamint olyan a munkájuk, hogy képesek és alkalmasak nagy összegű hitel felvételére.

De mi van azzal a több tízezer vagy százezer fiatallal, akik számára ez nem lehetőség? Egyszerűen nem tudnak vele élni. Számukra mit kínálunk? Semmit. Nekik nincs lehetőségük arra, hogy biztosítsák a lakhatásukat. Az a lehetőség adódik nekik, hogy elmennek oda, ahol munkához tudnak jutni, és horror áron megpróbálnak valamilyen lakásbérlet révén lakhatáshoz jutni, ahol viszont olyan magas árak vannak, hogy nem lesz elegendő a jövedelmük arra, hogy ezt fedezni tudják.

Van megoldás, de nem találtam meg a költségvetésben. Elmondom, gondolkodjunk együtt rajta! Állami bérlakásokat kell építeni. Ezek a fiatalok ‑ tízezrük vagy százezrük akár ‑ nem lesznek képesek arra, hogy egyedül föloldják ezt a helyzetet. Úgy lehet rajtuk segíteni, ha bérlakásokhoz tudnak hozzájutni, az én megítélésem szerint. És az nagyon hiányzik ebből a költségvetésből, hogy nem tudjuk biztosítani fiatalok százezreinek a lakhatást. Tehát bérlakásokat kell építeni tízezerszám országszerte, igényeset és megfizethetőt. Köszönöm a figyelmüket.