Ritter Imre (Nemzetiségi képviselő)

RITTER IMRE, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának elnöke: Sehr geehrter Frau Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich der Gesetzesentwurf Nr. T/11864. Haushaltsplanes des Ungarns für Haushaltsjahr 2026 erörtere.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a Magyarország 2026. évi központi költségvetéséről szóló T/11864. számú törvényjavaslat kapcsán.

„Sehr geehrter Frau Vorsitzende, sehr geehrtes Parlament! Erlassen Sie mir bitte meine Rede mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe zu beginnen. Er hat gesagt: ’Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.’”

„Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Engedjék meg, hogy a hozzászólásomat ‑ mondhatni hagyományosan ‑ egy Johann Wolfgang von Goethe-idézettel kezdjem, amely így hangzik magyarul: ’A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.’ Hadd fejtsem ki röviden Goethe idézetét nemzetiségi vonatkozásban! Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mintha csak megtűrnék, elviselnék, holott évszázadokon keresztül tették hozzá tudásukat, munkájukat, tehetségüket az ország boldogulásához, amelyben éltek, s amelynek polgárai voltak. Ha kellett, életüket áldozták érte. Magyarországért. Az elfogadás tehát nem elég. Csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk. Többet várunk. Elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot ad, mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.” Ezekkel a szavakkal kezdtem 2014. november 21-én, immáron ‑ számomra is felfoghatatlan ‑ több mint tíz és fél évvel ezelőtt a 2015. évi költségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat. Vagyis a mai, a 2026. évi már a 12. költségvetésitörvény-javaslat, melynek előkészítésében és nemzetiségi szempontból való alakításában is részt vehet a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága.

Két okból is lényegesnek tartom, hogy visszatekintsünk erre a 12 évre. Egyrészt, hogy megnézzük, honnan indultunk, mit értünk el eddig, milyen céljaink vannak, hová akarunk jutni. Másrészt azért is, mert 2014-ben, a magyarországi őshonos nemzetiségek parlamentbe kerülésével egy időben állt össze az akkori Pénzügyminisztérium személyi állományának nagyobb része. Gondolok itt elsősorban Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár úrra, dr. Berczik Ábel helyettes államtitkár úrra, majd később Varga Mihály pénzügyminiszter úrra és munkatársaikra, akikkel három ciklust dolgoztunk végig. Többször komoly szakmai viták után, hiszen más-más oldalon ültünk és más-más oldalról néztük a történéseket, de egymás érvelését meghallgatva mindig el tudtunk jutni a megfelelő megoldásokhoz, kompromisszumokhoz, amit ezúton is ‑ utólag is ‑ ismételten szeretnék megköszönni a magyarországi nemzetiségek nevében. Ennek a jó együttműködésnek, eredményes közös munkának az alapja a nemzetiségi élet szaktárcák általi fokozatos megismerése volt. Ehhez kérem a pénzügyminisztérium új munkatársainak is a figyelmét és az érdeklődő, nemzetiségi kérdésekre nyitott, segítőkész együttműködésüket.

Hogy honnan indultunk 12 éve, ahhoz, engedjék meg, hogy visszaidézzem a 2013. évi költségvetési törvény végrehajtásáról szóló zárszámadás vitája során, 2014. október 14-én elmondott rövid helyzetértékelésemet. A 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy egyidejűleg vagyunk könnyű és nehéz helyzetben is.

(A jegyzői székben Berki Sándort Hiszékeny Dezső váltja fel.)

A könnyű helyzetet az okozza, hogy a 2013. évi, valamint az azt megelőző évek, sőt évtizedek költségvetési törvényeinek megalkotásához nekünk, Magyarországon élő nemzetiségeknek sajnos vajmi kevés közünk volt, így annak végrehajtásáról minden felelősség nélkül, őszintén mondhattunk véleményt.

Másrészt nehéz helyzetben voltam, mert annak az első nemzetiségi parlamenti költségvetési hozzászólásnak már több mint húsz évvel korábban kellett volna megtörténnie itt a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk.

Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotban voltak kénytelenek élni, mondhatnám, sok esetben inkább túlélni, és működni. Csak példaként és emlékeztetésül: egy, a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi programok támogatására rendelkezésre álló 110 millió forintos úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig gyakorlatilag nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára sem nyújtottak fedezetet.

Másodszor: Az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni. Egy gyermekre vetítve 600 forint, két gombóc fagylaltra volt elegendő egy 5-7 napos tábor támogatása.

A települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása bruttó 222 ezer forint volt. Ez havi nettó 14 500 forintnak felel meg.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek a támogatások változatlansága mellett.

Összefoglalóan azt kellett mondani, hogy 2002-től 2013-ig, azaz 12 éven át lényegében nem volt nemzetiségitámogatás-emelés, a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása a tényleges helyzetnek.

Ugyanakkor a 2013-as évtől már voltak reménykeltő, pozitív változások, így például, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott ‑ és itt hangsúlyozom, hogy nemcsak az országos, hanem a helyi nemzetiségi önkormányzatok és társulásaik által fenntartott ‑ nemzetiségi köznevelési intézmények esetében is jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás. Másrészt a 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új, korábban soha nem látott lehetőséget nyitott meg számunkra.

A nemzetiségi parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábbi kevesebb mint 4 milliárd forint ‑ és már hosszú évek óta változatlan ‑ támogatást kerek 2 milliárd forinttal, azaz több mint 50 százalékkal tudtuk megemelni. Alig fél évvel később ‑ hiszen akkor lett a költségvetési törvény elfogadása az év vége helyett a tavaszi ülésszakra előrehozva ‑ a 2016. évi központi költségvetési törvényben újabb jelentős, 2 milliárd 63,4 millió forint emelést, majd a 2017. évi törvényben 678,1 millió forint, végül a 2018. évi költségvetési törvényben 1 milliárd 689 millió forint emelést tudtunk elérni a 13 magyarországi nemzetiség részére. Ezzel az első ciklusban a kevesebb mint 4 milliárd forint támogatást közel 10,5 milliárd forintra tudtuk emelni.

(13.50)

A négy év együttes hatásaként a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni.

Először is: a nemzetiségi civil szervezetek működési és a nemzetiségi kulturális programok támogatási pályázati keretét egyaránt 110 millió forintról 500 millió forintra, azaz jelentősen, több mint négyszeresére emeltük.

Másodszor: a nemzetiségi anyanyelvű diáktáborokra a korábbi 30 millió forintos keretet 400 millió forintra, azaz több mint 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben elsőszámú prioritásként kezeltük, és még ez a jelentősen megemelt keret is objektíven a reális igényeknek csak egy részére ad még mindig csak fedezetet. Erről majd a következőkben még fogok részletesebben beszélni.

Harmadrészt: a helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását több mint a háromszorosára, az úgynevezett feladatalapú differenciált támogatási keretét pedig kétszeresére emeltük.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatok és a média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását 2015-ben és ’17-ben is meg tudtuk emelni, és ezzel a legégetőbb finanszírozási problémák kezelhetők lettek.

Ötödször: több olyan egyedi döntésű, kiegészítő nemzetiségi támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan területeken, mint például a nemzetiségi színházak, a nemzetiségi színjátszás, a nemzetiségi köznevelési intézmények fenntartását átvevő helyi nemzetiségi önkormányzatok és a helyi önkormányzatok által átvett köznevelési és kulturális intézmények kiegészítő támogatása.

Hatodjára: végül, de amit szintén kiemelt prioritásnak kezeltünk és kezelünk, és meghatározónak tartunk a jövőnk szempontjából, hogy a 2015. évi költségvetésben új címrendet tudtunk nyitni a nemzetiségi önkormányzatok és az egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi, köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, valamint pályázatiönrész-keretének biztosításához. Erről is fogok még később szót ejteni.

Ugyanakkor már a 2017. és a 2018. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is ezen a ponton hozzászólásomat azzal folytattam ‑ idézem -: „Mindezen rendkívül örömteli, régóta várt változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor a minden kétséget kizáróan továbbra is meglévő gondokat, nehézségeket, problémákat félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondani.” És ezt teszem most is.

A Magyarországon élő nemzetiségek nevében ismételten megköszönöm mind a magyar kormánynak, mind a magyar parlamentnek az elmúlt években nyújtott nemzetiségi támogatását. Köszönjük, hogy minden, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága által benyújtott törvénymódosítást egyhangúlag, a politikai csatározások napi témáiból kivéve, módosítás nélkül szavazta meg minden frakció és minden parlamenti képviselő. És a köszönet szavait azóta is elmondtam, minden évben.

De úgyszintén elmondtam azt is, hogy az első, 2014-2018-as ciklusbeli támogatásemeléseket ‑ a konkrét számokon túl ‑ a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni. Már a 2017-18. évi központi költségvetési törvény előkészítése során is szembesültünk azzal a helyzettel, hogy egyrészt aki a ’15-16. évi, a korábbiakhoz képest nagyon pozitív támogatási változásokat, a számokat nézte, és csak ezeket ismerte, látta, teljes joggal vetette föl, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek kiemelt támogatásemelést kaptak ebben a két évben a költségvetés általános növekedéséhez képest; és ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk is van.

Másrészt viszont, aki átfogóan ismerte és látta a Magyarországon élő nemzetiségek helyzetét, a teljes folyamatot, a számok mögött lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő átadása, vagy sokszor már inkább visszaadása kapcsán milyen nagyságrendű feladataink vannak, és mennyire az utolsó órában vagyunk, az azt is tudja, hogy az első négy év így is csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, amely a Magyarországon élő nemzetiségek fennmaradását, továbbélését biztosíthatja.

Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a ’17-18-as központi költségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi egyeztetések folyamatának is.

A magyarországi őshonos nemzetiségek parlamenti képviseletének történelmi jelentőségét, súlyát, fontosságát azonban a második, 2018-2022 közötti parlamenti ciklus bizonyította minden kétséget kizáróan. A Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága az első négy évben elért 10,5 milliárd forintos támogatását ‑ a kormányzat és a parlament támogatásával ‑ több mint 22 milliárd forintra tudta emelni annak ellenére, hogy 2021-ben a Covid miatt nem volt támogatásemelés; amit megértettünk és egyébként fegyelmezetten tudomásul vettünk.

Ebben a második ciklusban egyrészt megerősítettük és stabilizáltuk az első ciklusban elért eredményeinket, másrészt a megnövekedett feladatokkal párhuzamosan mintegy duplájára emeltük az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatását, és 2022-re már mintegy hárommilliárd forintos beruházási-felújítási keretet hoztunk létre az országos nemzetiségi önkormányzatok és fenntartott intézményeik épület- és építményfelújítására.

Harmadrészt több, egyedi döntésű nemzetiségi kiegészítő támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint ahogy említettem, a nemzetiségi színházak támogatása, a nemzetiségi intézmények fenntartását átvevő helyi nemzetiségi önkormányzatok és az átvett nemzetiségi köznevelési intézmények kiegészítő támogatása, valamint az országos és helyi egyesületek fenntartásában működő kulturális intézmények beruházási, valamint pályázatiönrész-keretének megnyitása.

Végül, de nem utolsósorban, amit a nemzetiségi jövőnk szempontjából kiemelten fontosnak tartunk, a nemzetiségipedagógus-program eredményei. Örömmel számolhatok be róla, hogy a 2016-17-ben kidolgozott nemzetiségipedagógus-program első pontjaként a nemzetiségi pedagógusok jobb megbecsülése érdekében a nemzetiségi pedagógusok pótlékát 2018. január 1-jével 10-ről 15 százalékra, ’19. január elsejével 15-ről 30 százalékra, végül ’20. január elsejétől 30-ról 40 százalékra növeltük. Így két év alatt a négyszeresére emeltük azon nemzetiségi pedagógusok nemzetiségi pótlékát, akik a lekötött idejük legalább 50 százalékában nemzetiségi nyelven oktatnak-nevelnek.

Egyidejűleg, 2022. január elsejével bevezettünk két alacsonyabb mértékű, most már, a négyszeri emelés után alacsonyabb mértékű, 25 százalékos, illetve 10 százalékos pótlékkategóriát azok részére, akik korábban nem részesültek nemzetiségi pótlékban. Így 2022. január 1-jétől már minden nemzetiségi pedagógus részesül nemzetiségi pótlékban, ráadásul differenciáltan, a nemzetiségi nyelven történő oktatás-neveléssel töltött munkájával arányosan.

(A jegyzői székben Mihálffy Bélát dr. Aradszki András váltja fel.)

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nemzetiségipedagógus-pótlékot fenntartótól függetlenül minden nemzetiség minden nemzetiségi pedagógusa megkapja, és a fenntartóknak a nemzetiségipótlék-emelés bérfedezetét nem más keret terhére kellett kigazdálkodni, hanem minden évben megkapták költségvetési többletként, és meg fogják kapni a jövőben is. A nemzetiségi pótlék emelése így mintegy négyezer nemzetiségi pedagógus részére 2021-ben már közel 3,5 milliárd forint többletjövedelmet biztosított és fog biztosítani a továbbiakban is.

A nemzetiségipedagógus-program második, nagyon fontos pontjaként beindítottuk a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjat.

(14.00)

2018. szeptember 1-jétől a nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók első évfolyama részéről 87 fővel kötöttünk szerződést, ’19. szeptember 1-jétől már a nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók mindhárom évfolyamáról és a nemzetiségitanító-, -tanár-, -szaktanárhallgatók első évfolyamáról 317 fiatallal kötöttünk szerződést. 2020. szeptember 1-jétől az ösztöndíjat már ki tudtuk terjeszteni a nemzetiségitanár-, -szaktanárhallgatók mind a hat évfolyamára, így 417 fiatal nemzetiségi pedagógussal, majd a 2022-2023. tanévre már 542 fővel kötöttünk ösztöndíjszerződést. Ráadásul a hét érintett nemzetiség részére az ösztöndíjak teljes lebonyolítását, elszámolását a Magyarországi Német Pedagógiai és Módszertani Központ végzi, így ezzel nem terheljük az állami apparátust.

Harmadik pontként: mindezzel párhuzamosan komoly erőfeszítéseket tettünk, teszünk a képző egyetemek és főiskolák felé annak érdekében, hogy ne csak a nemzetiségi hallgatók számát tudjuk növelni, hanem a nemzetiségipedagógus-képzés minőségét, elsősorban a nemzetiségi nyelvi kompetenciák jelentős fejlesztését. Ennek a munkának a java azonban még előttünk van. Erről majd holnap kívánok még egy kicsit beszélni.

Negyedik pontként ki kell emeljem: a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia megvalósítása érdekében az első nyolc évben 55 helyi nemzetiségi önkormányzat 75 nemzetiségi köznevelési intézmény fenntartói jogát vette át. Ebben négy nemzetiség érintett. Ezen intézményeknél 2017-ben előbb átvettük a vagyonkezelői jogokat, majd 2020-ban átvettük az ingatlanok tulajdonjogát is. Ezen intézmények részére létrehoztunk a 2022. évben már közel 2 milliárd forintos beruházási, felújítási, pályázati önrészeket, valamint úgyszintén ’22-ben már rendelkezésre állt egy 350 millió forintos működésitámogatás-kiegészítési keret.

A nemzetiségi támogatások értelmezése, időbeni összehasonlíthatósága érdekében fontos megemlítenem, hogy a 2020. évi központi költségvetési törvényben a roma támogatások átkerültek a XIV. Belügyminisztérium fejezetbe, a többi 12 nemzetiség pedig azóta a XI. Miniszterelnökség fejezetben van, ezért bár természetesen továbbra is mind a 13 nemzetiség a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságához tartozik, de mégis külön kell beszélni róluk, és máshol találjuk a költségvetési adataikat.

Összességében: objektíven el lehet mondani, hogy a magyarországi őshonos nemzetiségek 2014. évi kevesebb mint 4 milliárd forintos támogatását a 2024. évi költségvetésben már több mint 22 milliárd forintra, azaz közel 5,5-szeresére tudtuk emelni. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy 2010-2014 között a parlamenti képviseletet megelőző 14 évben szinte semmilyen támogatásemelés nem volt, akkor, azt hiszem, méltán mondhatjuk, hogy a 2014-ben megvalósult nemzetiségi parlamenti képviselet egy új időszámítás kezdetét jelentette a 13 őshonos magyarországi nemzetiség számára.

A parlamenti első nyolc év valóban meredeken felfelé ívelő és nemzetiségi eredményei a nemzetiségi jövőnk szempontjából kulcsfontosságú programok kidolgozása és sikeres beindítása után már majdnem kezdtünk volna kicsit pozitívabban látni gyermekeink, unokáink nemzetiségi jövőjét, amikor 2022-ben kitört a háború, és az azt követő energiaválság, infláció és minden egyéb probléma hirtelen veszélybe sodort mindent, amit addig elértünk.

A 2022. évi elfogadott költségvetési törvényhez képest a 2023. évi költségvetésben a Gazdaságvédelmi Alap torzító hatását is figyelembe véve a nemzetiségi támogatások 1 milliárd 198,9 millió forinttal csökkentek, majd még ugyanebben az évben a költségvetés módosításával további 85,2 millió forint nemzetiségi támogatás került elvonásra. Ehhez a jelentősen csökkentett 2023. évi költségvetéshez képest a 2024. évi költségvetési törvényben ismét 968,9 millió forinttal került csökkentésre a Miniszterelnökséghez tartozó 12 nemzetiség támogatása. Ez azt jelentette, hogy két év alatt a költségvetési törvényben 3 milliárd 20,6 millió forint nemzetiségi támogatás került elvonásra, amely a 2024. évi 14 milliárd 689,6 millió forintnak közel 25 százaléka, több mint egyötöde.

Teljesen egyértelmű, hogy a nemzetiségi támogatások ilyen irányú elvonása messze meghaladta azt a mértéket, amelyet a teljes költségvetési törvény vonatkozásában az országos nehézségek miatt szigorítani kellett. Ennek a két évnek sajnos a magyarországi nemzetiségek aránytalanul súlyos vesztesei voltak. A 2023-24. évi kumulált összes elvonás 5 milliárd 72,3 millió forint volt. Ennek nagyon nem örültünk, de tisztában lévén a háborús helyzettel, az inflációval, energiaválsággal, az elvonásokat fegyelmezetten tudomásul vettük, és próbáltunk túlélni. Ebben már van némi gyakorlatunk.

Minden erőfeszítésünket arra koncentráltuk, hogy a megelőző nyolc évben kiépített intézményhálózatunk alapvető működését biztosítani tudjuk, és a beindított hosszú távú programjaink, például a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjprogram ne törjön meg, ne essen szét, mert az a közvetlen jövőnket lehetetlenítette volna el.

A rendkívül jelentős nemzetiségi támogatások mellett természetesen korrektül meg kell említeni, sőt megköszönni a kormányzatnak, hogy a helyi és országos nemzetiségi önkormányzati fenntartásban lévő 110 nemzetiségi köznevelési intézmény részére külön kormányrendeletekkel az energiakompenzációra a 2023. és a ’24. évben mintegy 2 milliárd 600 millió forintot biztosítottak, mellyel a mintegy 20 ezer nemzetiségi gyermek neveléséhez, oktatásához szükséges alapvető feltételeket biztosítani tudtuk.

Ezt követően különösen fontos és pozitív irányváltásnak tartottuk és tartjuk, hogy a 2025. évi költségvetésitörvény-javaslatban már újra emelést, pontosan 2 milliárd 331 millió forint nemzetiségitámogatás-emelést tudtunk elérni. Ezzel az emeléssel a XI. Miniszterelnökség fejezeti soron kereken 14 milliárd főösszegre lettek emelve a támogatások, amit akkor is megköszöntünk, és a parlamenti eljárás során további támogatásemelést nem is kértünk.

Végül 2025. május 6-án nyújtotta be a nemzetgazdasági miniszter a 2026. évi központi költségvetést az Országgyűlésnek. Ehhez képest a benyújtott 11864. számú javaslat a Miniszterelnökséghez tartozó 12 nemzetiség tekintetében összesen 548,9 millió forintnyi pluszt tartalmaz. Ehhez képest a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága módosító javaslatában további 690 millió támogatásemelési kérelemmel fog élni a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatásának 30 százalékos emelésére, mely már tíz éve nem változott, de ennek részleteiről majd a holnapi hozzászólásomban kívánok beszélni. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypárti padsorokból.)