Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! A Fidesz szempontjából van egy újabb haszna a putyini jegyzéktörvénynek, a poloskatörvénynek, az Oroszország-törvénynek, az ellehetetlenítési törvénynek, vagy nevezzük cenzúratörvénynek, vagy akárhogy, jelesül az, hogy addig sem figyelnek arra a költségvetési törvényjavaslatra, amelynek a tárgyalása most itt van a Ház előtt. Ezzel nagyon jót tesznek önmaguknak, mert, őszintén szólva, ennek a költségvetési tervnek az az egyetlen esélye, ha senki nem foglalkozik vele érdemben.

Egyébként én is ezt javaslom, ne vegyük túl komolyan, nem szabad, nem kell ezzel túl sok időt és energiát tölteni. Én sem fogom kihasználni a rendelkezésemre álló fél órát, ellentétben az előttem szóló képviselőkkel, mert ez a költségvetésitörvény-javaslat annyit sem ér, mint az a papír, amire kinyomtatták, ráadásul sok példányban. Itt látom: három vastag kötet, ennyi papír, és nem is tudom, hány példányban nyomták ki. Igazán kár volt, államtitkár úr, teljesen fölöslegesen fáradtak, hiszen látjuk, hogy nemhogy a jövő évi költségvetés számait nem tudják eltalálni, de az idei költségvetésről sincsen fogalmuk, sem arról, hogy hogyan teljesül ez a 2026-os fideszes költségvetés.

Ez már a végvergődés költségvetése, ez itt a végjáték, és ennek a költségvetésnek a felelőse egy fogalmatlan fantaszta, bizonyos Nagy Márton, aki valami miatt most már az összes gazdasági ügyért felelős a magyar kormányban ‑ az a Nagy Márton, akinek tízből tíz vagy százból száz jóslata, előrejelzése nem vált be. Tényleg túl magas labda lenne végigmenni hónapról hónapra azon, hogy az elmúlt években miket mondott a gazdasági miniszter, aki most már a pénzügyekért is felel, és ebből mi valósult meg. Mindenesetre ahelyett, hogy Nagy Márton azzal foglalkozna, hogy az idei év összeomlott költségvetését valahogy összetákolja, összefoldozza, idehoz nekünk így májusban egy 2026-os költségvetési tervnek nevezett valamit ‑ igazán kár volt.

A fideszes költségvetések és a tényszámok, a gazdasági adatok, a társadalmi valóság már évek óta köszönőviszonyban sincsenek egymással. és ezt a törvényjavaslatot is leginkább azért hozták be, mert megköveteli a formalitás, a szokásos parlamenti eljárásrend, de tényleg, ezen kívül, hogy kipipálják a kötelező feladatot, ez az előterjesztés nem jó semmire. Illetve hadd javítsam ki magam! Egy dologra mégiscsak jó: hogy ezen keresztül, az elosztási kérdések pőre valóságán keresztül megmutassuk a Fidesz értékrendjét, ha még van egyáltalán olyanja, vagy legalábbis azt, hogy az öntudatlan, kapkodó döntések nyomán mi rajzolódik ki arról, hogy mit tartanak fontosnak Magyarországon, és mit kevésbé.

Azt látjuk, ha a számokat nézzük, hogy a jövő évi költségvetésben komoly megszorítás lesz, ugyanis az inflációt másfélszer nagyobbra tervezik, több mint másfélszer nagyobbra, mint amennyivel a kiadási főösszeg bővül, és tudjuk, hogy az inflációt alultervezik. Tehát valószínűleg körülbelül kétszer akkora lesz az infláció, mint amennyivel a kiadások növekednek, tehát reálértéken egy masszív csökkenés van a jövő évi költségvetés kiadásaiban, megszorításokat hajt végre a Fidesz, és ez azért különösen bravúros, mert közben meg egy választási osztogatásban lesz benne. Képzeljük el most azokat a területeket, amelyek nem lesznek a választási osztogatás nyertesei, képzeljük el, hogy azokon mennyire durva megszorítások következnek!

Nézzünk konkrét költségvetési sorokat, tegyünk egymás mellé különböző tételeket, hogy lássuk, mi az, ami fontosabb Orbán Viktornak, és mi az, ami kevésbé fontos! Például egészségügyi beruházásokra és fejlesztésekre 13,1 milliárdot szánnak, miközben kormányzati kommunikációra, magyarul: propagandára 39,5 milliárdot. Tehát értjük: több mint háromszor annyiból kommunikálják, hogy mennyire jó például a magyar egészségügy, mint amennyiből fejlesztenék a magyar egészségügyet.

Vagy itt van a közoktatásban tervezett felújításoknak az egészen arcpirítóan alacsony, 4,3 milliárdos költsége, és ezzel állítsuk szembe, mondjuk, a kiemelt sportrendezvények államilag finanszírozott 38 milliárdos összegét; 4 milliárd és 38 milliárd. Az oktatás vagy a sportrendezvény fontosabb a magyar társadalom jövője szempontjából? Orbánék szerint nyilvánvalóan közel tízszeres különbség van a sportrendezvények javára. Hát, ezzel nehéz együtt menni.

Aztán nézzük meg, például a környezetvédelemre mennyit adnak! 62 milliárd forinttal kevesebbet, mint az idei évben. Tehát nem elég, hogy elinflálják az összeget, hanem nagyon durván megvágják a környezetvédelmi büdzsét, de eközben jut például a Hungaroring fejlesztésére közpénzből 43 milliárd forint. Tehát az egyik legszennyezőbb sportág, az autóversenyzés közpénzből, adófizetői forintokból való támogatására van 43 milliárd, de a környezetvédelemtől elvonnak 62 milliárdot. Bravó, tényleg szép munka, államtitkár úr!

Vagy nézzük a Fidesz egyik aktuális slágertémáját, a drogellenes küzdelmet! Súlyos a droghelyzet Magyarországon? Igen, az. Rosszul nyúl hozzá a Fidesz, amikor kizárólag büntetőjogi eszközökkel próbálja megoldani a helyzetet? Hát, persze! Mire lenne szükség? Prevencióra és egy csomó okos, hasznos programra, amihez költségvetési források kellenének? Egyértelmű. Ehhez képest mennyit költenek drogellenes küzdelemre? 2 milliárd forintot. Kerestem egy hasonló tételt a költségvetésben. A mohácsi katolikus temetőben lévő csatatéri emlékkápolna és kálvária felújítására 2,3 milliárd forintot sikerül fordítani. Tehát egy kápolnafelújítás egy temetőben Mohácson fontosabb Orbán Viktor kormányának, mint az egész országban a drogellenes küzdelem. Ennyit a gyermekbarát kormányzásról, ennyit arról, hogy hogyan védik meg önök a fiatalokat, a kistelepülésen élőket, a szegregátumok lakóit 2 milliárd forintból, miközben kápolnafelújítgatásra egy helyszínen ‑ merthogy van azért szerencsére sok más hasonló ‑ több mint 2,3 milliárd jut.

Menjünk tovább! Hány forintot szán a Fidesz-kormány 2026-ban a szociális dolgozók béremelésére? Hagyok egy kis gondolkodási időt, de szerintem kitalálta mindenki: nulla forint béremeléssel kalkulálnak. Ezzel szemben ott van egy tétel, ami soha nem fog hasznosulni, 95 milliárd forint Paks II. tőkeemelésére. Mert pontosan tudjuk mindannyian, akik itt ülünk ebben a teremben, és valószínűleg a legtöbben a képernyők mögött is, hogy Paks II. Putyinékkal nem fog felépülni soha a büdös életben, de azért még idén is, illetve jövőre is kiszórnak rá még 95 milliárd forintot, miközben a szégyenteljesen alulfizetett szociális dolgozók béremelésére egy fillér sincsen.

Ilyen az önök költségvetése, ezt tegyék ki az ablakba! Mi pedig lépjünk tovább, lépjünk tovább, ahogy önökön fog a történelem továbblépni, és beszéljünk egy kicsit arról, hogy mit kellene tenni, mire kellene költeni. Talán a legsürgősebb, a legfontosabb azokat kárpótolni, akik az elmúlt évek legnagyobb vesztesei, ezek pedig a magyar nyugdíjasok. 900 ezer idős honfitársunk él szűkösen egy ledolgozott élet után, és a helyettesítési ráta, vagyis hogy mekkora részét teszi ki jelen esetben a mediánnyugdíj a mediánkeresetnek, az 50 százalék alá csökkent. Ez az önök kormányzásának kezdetén 80 százalék körül volt. Tehát amikor valaki elmegy nyugdíjba, ma jellemzően feleannyi nyugdíjat fog kapni, mint amennyi a fizetése volt. Ebből aztán tényleg nehéz kijönni. Akkor ne csodálkozzanak, hogy megélhetési válság van, és hogy ez az időseket sújtja talán a legsúlyosabban.

Aztán nagyon sokat kéne költeni a közszolgálatban dolgozók, a mindannyiunkért munkálkodók fizetésének emelésére. Az, hogy önök felszabdalták a közszolgálatot és az egységes bértábla helyett úgynevezett életpályamodellekkel játsszák 15 éve az „oszd meg és uralkodj” játékot, az azt jelenti, hogy a kisebb érdekérvényesítő erejű, gyengébb alkupozíciójú társadalmi csoportok és közszolgálati dolgozói csoportok minimális béremelést kaptak másfél évtized alatt, az életszínvonaluk rohamosan csökkent, romlott. Csak a jövő évre 240 milliárd forinttal többet kellene ezekre a célokra fordítani, mint amennyi ebben a költségvetési bohózatban szerepel.

Azután a gyermekszegénység ellen sem volna rossz küzdeni. Ugye, emlékeznek, néhány hete robbant ki a botrány, hogy a Központi Statisztikai Hivatal meghamisította a szegénységi adatokat. Tehát önök úgy próbálják a szegénységet eltüntetni a problématérképről, hogy meghamisítják az erről szóló statisztikákat, nem úgy, hogy a szegény embereket támogatnák. Véletlenül sem!

(13.30)

Most, amikor a gyermekes családokra költenek elég komoly mennyiségű közpénzt ‑ ami egyébként helyes lenne, ha csak ezt a célt néznénk ‑, akkor is az történik, hogy a magas keresetűeknek adnak sokat, az alacsony keresetűeknek adnak keveset, és aki pedig kihullik a munkaerőpiacról, annak meg a gyereke is dögöljön éhen maguk szerint. Ez a fideszes gyermektámogatási rendszer, családtámogatási rendszer.

Mi ehelyett azt mondjuk, hogy minden gyermek egyformán értékes és egyaránt támogatandó az állam részéről, ezért egyenlő összegű gyermektámogatási rendszert kellene bevezetni. Nevezhetjük ezt továbbra is családi pótléknak, amit ez esetben körülbelül meg kellene hatszorozni; nevezhetjük a gyermekek alapjövedelmének; nevezhetjük akár negatív adónak, ha önök mindenképpen adókedvezményekben akarnak gondolkodni ‑ de a lényeg az, hogy ma, illetve jövőre egy jól kereső nagycsaládos gyereknek, tehát egy legalább két testvérrel bíró gyermeknek, akinek a szülei kellően magas jövedelemmel rendelkeznek, több mint 80 ezer forintos támogatást biztosít az állam. Ez szuper, ez egy szép szám. De annak a gyereknek, akit, mondjuk, egyedül nevel a szülője, vagy akinek nem dolgozik egyik vagy mindkét szülője, annak az állami támogatása 12 ezer forint. 12 ezer, 80 ezer ‑ ugye, érzik a problémát? Erre például lehetne költeni a közös kasszából.

Aztán kellene némiképpen foglalkozni a lakhatási szegénységgel, a lakhatási válsággal. Tavaly ősszel a kormány komoly társadalmi nyomás és egy egyre erősödő társadalmi diskurzus nyomására elismerte, hogy lakhatási válság van, majd el is engedte a témát, és nem tett vele semmit. Nem épít szociális bérlakásokat, nem épít tízezerszámra kollégiumi férőhelyeket, nem támogatja a lakhatási megoldásokat, és különösen nem az alacsony jövedelmű társadalmi rétegeknél, legfeljebb a tulajdonszerzést támogatja. Akiknek pedig erre nincs esélye, nincs saját ereje, az önök szerint annyit is ér, és az maradjon meg a szülei szoba-konyhájában. Így aztán várhatják, hogy majd hatalmas demográfiai fordulat következik be. Nem tudnak elköltözni a fiatalok otthonról! Nem lehet egy átlagbérből megfizetni egy albérletet, és különösen nem lehet megvásárolni egy ‑ akár használt ‑ ingatlant. Erre például lehetne százmilliárdokat költeni évente, de ez fel sem merül önökben.

Ugyanígy lehetne költeni, mondjuk, az energiaszegénység felszámolására, mert az a rezsivédelmi támogatási rendszer, amit önök kifundáltak, megint csak nem a szegényeket védi, és megint csak nem ösztönzi azt a jövőbarát szemléletet, azt a zöldfordulatot, amire szükség lenne. Nem az energiatakarékosságra ösztönöz, hanem adófizetői pénzekből támogatja mindenkinek a rezsiköltségeit, de azok, akik valóban rászorultak, ebből is kiesnek. Akik például fával fűtenek, azokra semmilyen támogatás nem érvényesíthető. Ezért kellene inkább rezsiutalványra költeni sokkal többet arányaiban; ezért kellene célozni a nehezebben élőkre a rezsitámogatást; és ezért kellene a zöldenergetikai fordulatra költeni nagyon sok pénzt, hogy az energiahatékonysági felújításokkal egyrészt zöldmunkahelyeket teremtve, másrészt pedig a Magyarország által felhasznált energia mennyiségét csökkentve és ezen keresztül a károsanyag-kibocsátásunkat, az üvegházgáz-kibocsátásunkat csökkentve egyszerre tegyünk egy élhető jövőért és egy igazságos társadalomért.

Azután nagyon jó volna, ha végre foglalkoznának egy kicsit azzal, hogy lesz‑e mit ennünk holnap meg lesz‑e mit innunk holnap. Merthogy sem a mezőgazdaság klímaalkalmazkodási programjára nem költenek érdemi pénzeket, sem a vízgazdálkodásra nem költik el azokat az ezermilliárdokat, amiket az elmúlt években kispóroltak, kiszívtak a rendszerből, ahogy hagyták elamortizálni a víziközmű-hálózatot, és folytathatnám a sort. Tehát a legfontosabb dolgokra ‑ tiszta vízre, egészséges élelmiszerre ‑ nem fordítanak gondot, miközben ez lenne a feladata egy államnak, hogy ezeket az alapvető szükségleteket biztosítsa a polgárai számára.

Azután jó lenne, ha az önkormányzatokra nem fejőstehénként tekintenének, hiszen a jövő évre 460 milliárd forintos elvonást írtak bele a költségvetési törvénybe. Ha, mondjuk, ezeket a pénzeket nem elvennék az önkormányzatoktól, hanem igazságosan elosztanák köztük, akkor a helyi közszolgáltatások minősége nem romlana, hanem javulna; akkor a helyben élők és az ő választott vezetőik el tudnák dönteni, hogy hogyan használják fel ezeket a forrásokat a leghatékonyabban; és akkor nem egy megszorításról szóló költségvetést tárgyalnánk, hanem arról beszélhetnénk, hogy hogyan javíthatjuk a költségvetésen keresztül az emberek hétköznapi életminőségét.

Amire biztos, hogy sokkal többet kellene költeni, azok a nagy társadalmi alrendszerek: az egészségügy, az oktatás, a szociális védelem. Ha csak visszaállnánk GDP-arányosan a 2010-es szintre ‑ és ez még nem az EU-átlag és nem az ideális állapot, de ez az, ami néhány éven belül megtehető ‑, az is azt jelentené, hogy GDP-arányosan 6-8 százalékponttal többet kellene költeni ezekre a társadalmi alrendszerekre. Ezek súlyos ezermilliárdok, ez így van, de megvan rá a forrás, ha nem másra költik el ‑ például nem költik el gazdaságfejlesztési támogatásokra, az állam saját működésére, a különböző NER-es kegyenceknek a kibélelésére. Ha csak ezeket a fölösleges, sőt káros költségeket elhagyjuk, azzal a GDP 3-4 százalékát kitevő összeget tudunk megspórolni. De még így is hiányzik a bevételi oldalról egy ideális költségvetésben egy nagy rakat pénz. Honnan lehet ezeket beszedni?

Egyrészt le kell vágni, le kell törni a korrupciót. Ez megint csak éves szinten ezermilliárdos nagyságrendű összeg. Azután haza kell tudni hozni az EU-pénzeket ‑ ehhez egy jogállami működés kellene, nem pedig egy demokrácia felé csúszó működés. (Sic!) Láthatólag a Fidesz-kormány ebbe az irányba már nem akar, nem tud lépéseket tenni. Ők nem fogják hazahozni az uniós támogatásokat, az európai forrásokat, a következő kormány viszont ezt könnyedén megteheti, és ez is ezermilliárdokkal bővíti a költségvetési mozgásteret.

Ezenkívül a társaságiadó-kedvezményeket radikálisan meg kell vágni. Azok a csókosok, azok a betelepülő, jellemzően távol-keleti nagytőkések, akik Magyarországra leginkább egy telephelyként néznek, hiszen minimális magyar hozzáadott értéke van azoknak az akkumulátoripari és más beruházásoknak, amelyeket idehoznak a kínai, koreai és egyéb cégek, szóval, ezeknek a kedvezményeknek a körét radikálisan szűkíteni kellene, sőt meg kellene emelni a nagyvállalatoknak a társasági adóját. Egy igazságos, többkulcsos társaságiadó-rendszert kellene bevezetni, ahogy egyébként egy igazságos, többkulcsos személyijövedelemadó-rendszert is be kellene vezetni. Az nevetséges, hogy a mikrovállalkozás és az ezermilliárdos bevételű nemzetközi multi ugyanúgy adózik; az nevetséges, hogy a minimálbéres meg a sokmilliós fizetésű állami vezető ugyanúgy adózik ‑ ezt sürgősen meg kell változtatni. És igen, a magas jövedelműek és különösen a nagyvállalatok megadóztatásából jelentős pluszbevétele lesz a költségvetésnek.

Be kell vezetni a vagyonadót, a milliárdosok vagyonadóját ‑ ezt az emberek elsöprő többsége támogatja. Értem, hogy a Fidesz-kormány a milliárdosok kormánya és önmagukat nem szívesen adóztatják, de van egy rossz hírem: jövőre már nem önök írják a költségvetést, úgyhogy ezzel nem kell törődniük, és nem kell törődnie senki másnak sem. Úgyhogy a milliárdosok meg lesznek adóztatva, és ebből is nagyon komoly pluszbevételekre lehet szert tenni.

Be kell vezetni, meg kell erősíteni inkább az ökoadók rendszerét, a karbonadót és mindent, ami érvényesíti „a szennyező fizet” elvet. Fizessenek a gazdagok és fizessenek a szennyezők! És ha ezt megteszik, akkor lesz pénz mindazokra a kiadásbővítésekre, amelyeket az előbbiekben javasoltam.

Én már nagyon várom 2026-ot, nagyon várom, hogy egy olyan országgyűlési többség legyen itt, amely képes egy tisztességes, becsületes, komolyan vehető költségvetésitörvény-javaslat előterjesztésére, megvitatására és elfogadására, és amelyen keresztül képes egy igazságos és fenntartható Magyarország kialakítására. Az biztos, hogy ez az országgyűlési többség nem fideszesekkel meg KDNP-sekkel lesz teletömve, és ezért tényleg remélem, hogy az a bohózat, amit önök itt költségvetési vita címen az elmúlt 15 évben előadtak, jövőre véget ér. Köszönöm a figyelmet.

(13.40)