Varga Ferenc (független)

VARGA FERENC (független): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azzal nem árulok el nagy titkot, hogyha azt mondom, hogy ezt a költségvetést nem nagyon lehet komolyan venni, ugyanis a vészhelyzet meghosszabbításával önök úgy nyúlnak bele ebbe a költségvetésbe, ahogy akarnak. Általában azt szokták mondani, hogy a költségvetés mindent kifejez; kifejez egy értékrendet, és kifejez egy közgazdasági irányt.

Hát, akkor menjünk szépen sorban az ország nagy területein a teljesség igénye nélkül, hogy ebben a költségvetésben milyen értékrendnek kellene tükröződnie, mi az, amit látnunk kellene egy állampolgáraira vigyázó kormány által összerakott költségvetésben.

(14.10)

Kezdjük is rögtön az alulfinanszírozott egészségüggyel! A súlyos alulfinanszírozottság egyik következménye a kórházak folyamatosan emelkedő eladósodottsága, ami a szolgáltatások felfüggesztéséhez vezet. Magyarul, jó néhány éve elindultak a kórházaink a lejtőn: osztálybezárások, szolgáltatásszüneteltetés, végtelen várólisták és a magánegészségügy virágzása lett az önök kormányzásának az eredménye.

De hogy mi is ezzel a probléma? Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor azt mondanám, ha nincs pénzed, akkor meghalsz, ha pedig van pénzed, akkor elmész a magánegészségügybe.

És hadd szemléltessem önöknek egy kicsit kézzelfogható módon is egy saját példán keresztül, hogy mit is művelnek önök például a várólisták tekintetében. Mi az, amit én a 2026-os költségvetésben nem látok biztosítva? A szentesi Dr. Bugyi István Kórházról gondolom, hogy mindannyiuknak rengeteg információja van, hiszen mióta én itt ülök, önöket folyamatosan traktálom az itteni problémákkal. Kezdték azzal, hogy ideiglenes szüneteltetés címszó alatt bezárták a szentesi szülészeti osztályt 2023 januárjától, és az azóta eltelt időszakban a választókerület fideszes képviselője, akit úgy hallani, hogy nyugdíjba küld a kormánypárt, és nem indítja 2026-ban, háromszor is megígérte az osztály újranyitását, különböző dátumokat mondott be a kamerába. Sajnos aztán egyikből sem lett semmi, sőt folytatódott a sor: bezárták a fül-orr-gégészeti osztályt, majd most néhány hónapja a protézisműtéteket is elvitték Szentesről Szegedre, abból a kórházból, ami egyszer a protézisműtétek fellegvára volt.

Volt olyan, aki a szentesi várólistán nagyjából a huszadik helyen volt, ez azt jelentette volna, hogy idén év elején őt megműtik, majd a szegedi várólistán több mint a századik helyre került. Amikor én a Népjóléti Bizottság ülésén ezt felvetettem Takács Péter államtitkár úrnak, akkor ő azt mondta nekem, hogy forduljak hozzá levélben. Én ezt meg is tettem, leírtam a szóban forgó hölgy adatait, felvehették vele a kapcsolatot, majd nagyjából rá egy hónapra jött egy válasz, ami rendkívül pozitív volt. Az államtitkár úr azt írta nekem, hogy valóban tévedés történt, ezt a hölgyet valóban hátrány érte, és rendezik az ő problémáját. Aztán amikor felhívtam a hölgyet, akkor ő elmesélte nekem, hogy igen, az orvosa behívta egy vizsgálatra, majd közölte vele, hogy sajnos nem tudják megműteni, mert túlsúlyos, és az új protokoll szerint nem lehet a műtét kockázata miatt őt megműteni. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezt a hölgyet a tavalyi évben ugyanilyen súllyal a másik lábával megműtötték, azóta a protézis tökéletesen beépült, és jól működik a lába. Most éppen a másik lába az, ami megkeseríti az életét.

De hogy miért is meséltem ezt el? Azért, mert nem látom biztosítva a költségvetésben az egészségügyre szánt források jelentős megemelését, amelyek például azt is megoldhatnák, hogy csökkenjenek a várólisták úgy, hogy közben az emberek is meggyógyulnak. Helyette azt látjuk, hogy önök a várólisták csökkentését különböző lelketlen szabályok meghozatalával próbálják megoldani. Éppen csak egy dolgot nem vesznek figyelembe, magát az embert, aki gyógyulásra vágyik. De nem látom a költségvetésben a Szentes és környékieknek a lassan már évtizedek óta megígért műtőtömböt sem, ami megoldást jelenthetne a kórház leépítésére és a felmerült problémákra.

Tisztelt Képviselőtársak! Folytassuk a sort az oktatással! Bár az oktatás célja a tudás átadása és a tanulók készségeinek fejlesztése, számos súlyos problémával nézünk szembe, amelyek befolyásolják a rendszer hatékonyságát és a diákok jövőbeli esélyeit. Egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a kormánynak nem a kiművelt emberfőkre van szüksége, hanem tudatosan akarja tudatlanságban tartani a saját népét.

A magyar oktatás évek óta forráshiánnyal küzd, az iskolák infrastruktúrája elavult, a taneszközök gyakran hiányosak, és a digitális eszközök használata is korlátozott. Ez hátráltatja a modern, XXI. századi oktatás megvalósítását. Egyre kevesebb fiatal választja a pedagógusi pályát, részben az alacsony fizetések és a túlzott adminisztratív terhek miatt. Sok tanár már nyugdíjközeli korban van, a fiatal utánpótlás hiányzik, ami komoly munkaerőhiányhoz vezet. A tantervek gyakran túlzottan lexikális tudásra épülnek, miközben kevés hangsúly kerül a készségek fejlesztésére, mint például a kritikai gondolkodás.

A magyar iskolarendszer egyik legsúlyosabb problémája az oktatási egyenlőség hiánya. A diákok iskolai teljesítményét és a továbbtanulási lehetőségeit jelentősen befolyásolja a családi háttér, a lakóhely és az iskolák közötti különbségek. A hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek gyakran rosszabb körülmények között élnek, nem kapnak otthon elegendő tanulási támogatást, és kevésbé férnek hozzá a kiegészítő lehetőségekhez, például a különórákhoz, a szakkörökhöz, a nyelvtudáshoz vagy a digitális eszközökhöz. Ez már a korai életkorban lemaradáshoz vezethet, amit az iskolarendszer ritkán vagy egyáltalán nem képes kompenzálni.

A falvakban, kistelepüléseken működő iskolák gyakran alacsonyabb színvonalú oktatást nyújtanak, mint a városi intézmények. Hiányoznak a szaktanárok, az eszközök és az infrastrukturális feltételek is. Emiatt a vidéki gyermekek esélyei már az általános iskolában beszűkülhetnek. Bizonyos iskolákban vagy osztályokban elszigetelődnek a hátrányos helyzetű és roma tanulók, ami tovább növeli a különbségeket. Ez az elkülönítés nemcsak az oktatás minőségére, hanem a társadalmi kohézióra is negatív hatással van. Hát, segítsenek tisztelt fideszes képviselőtársak, hogy melyik soron találom azt az összeget a 2026-os költségvetésben, ami ezeket a problémákat megoldaná!

De beszélnünk kell az oktatásban a politikai befolyásról is. És erre is hadd mondjak önöknek egy személyes példát! Ugyanis Szentesen mi megéltük azt már tavaly, hogy milyen az, amikor a kicsit másként gondolkodókat és a művészi szabadságot üldözik. Mindezt azért, mert a tankerületi központok és az iskolák vezetése is politikai kifizetőhely lett nagyon sok esetben. Dilettáns, az oktatáshoz nem értő, politikailag viszont önökhöz közel álló személyek kerültek be a rendszerbe.

Nálunk például tavaly minden előzetes egyeztetés nélkül városunk egyik büszkeségét, a drámatagozatot szerették volna leépíteni. Meg akartak szakítani egy több évtizedes együttműködést, pusztán csak azért, mert mindent befolyásolni és mindent irányítani akarnak. Bár a tagozatot megmentettük a szülőkkel, a diákokkal és az itt végzett híres emberekkel közösen, a drámatagozat jövője jövőre továbbra is bizonytalan, és a közösség tagjai aggódnak a képzés színvonalának és hagyományainak megőrzése miatt. De azt tudom mondani önöknek, tisztelt fideszes képviselőtársak, hogy mi Szentes és környékén megvédjük az értékeinket, így tettünk az elmúlt évben, és így fogunk tenni az előttünk álló években is.

Most nézzük, hogy a 2026-os költségvetésben mire kellene pénzt fordítani a bérek és a munkaügy területén! Önök gyakran büszkélkednek azzal, hogy létrehoztak egymillió új munkahelyet. De valójában milyen munkahelyek ezek? Ki tudjuk‑e azt jelenteni, hogy ma, aki dolgozik, az megél a fizetéséből? Tele vagyunk az országban olyan emberekkel, akik dolgoznak, kidolgozzák a lelküket, de valahogy mégsem jönnek ki a fizetésükből egyik hónapról a másikra, és a hónap közepén már azon kell hogy gondolkodjanak, hogy kitől fognak kölcsönkérni, hogy valahogy túléljék a következő fizetésig.

Tisztelt fideszes képviselőtársak, az az igazság, hogy önök megteremtették a dolgozói szegénységet az elmúlt 15 évben. Önök filléres adókkal, milliárdos állami támogatásokkal becsábították az országba a külföldi nagyvállalatokat, először főleg a németeket, majd mostanában már a kínai cégeket, a magyar munkás pedig olcsó volt, nem került sokba, sem a minimálbér, sem az átlagbér nem követte az Európa-rekorder orbáni inflációt. Amíg a nagyvállalatok filléres adókat fizettek vagy egyáltalán nem fizettek, addig a magyar dolgozók bérét önök számtalan adóval és járulékkal sújtották, a boltok pénztárainál és a benzinkutaknál pedig megfizettetik a világrekorder 27 százalékos áfát. Aztán jött a rezsiemelés és az orbáni infláció, és gyakorlatilag az Orbán-kormány 15 éve alatt így lettünk árakban elsők, fizetésekben pedig utolsók az Európai Unióban.

(14.20)

Így lett magasabb a román minimálbér és az átlagbér is a magyarnál. Több mint egymillió ember dolgozik a közszférában például orvosként, tanárként, vasutasként vagy közmunkásként. Az Orbán-kormány 15 év alatt tudatosan tette tönkre az állami szolgáltatásokat, az egészségügyet, az oktatást, a szakképzést és a szociális ellátást. Tömegesen taszította nyomorba és szinte szolgai függőségbe ezeket az embereket, hogy esélyük se legyen kitörni a helyzetükből. Sokaknak, zömében roma honfitársainknak pedig maradt a közmunka évente néhány hónapig, megalázóan alacsony fizetésért. Ám egyetlen közmunkásnak sem adtak szakmát vagy használható tudást a kezébe, így a magáncégek alig, vagy egyáltalán nem alkalmazzák őket.

Nem látom a költségvetésben a jelentős általános béremelést az állami és önkormányzati dolgozóknál, mint például a pedagógusok, az ápolók, a szociális munkások, a közigazgatási dolgozók, az óvodai és bölcsődei dolgozók. Nem látom, hogy véget vetnének annak az igazságtalanságnak, hogy a nagyvállalatok szinte semmit nem adóznak, miközben a vállalatok profitját megtermelő dolgozók rengeteg adót és járulékot fizetnek. Segítsenek, tisztelt fideszes képviselőtársak, hol találom a költségvetésben azokat a sorokat, amelyek orvosságot jelentenének ezekre a problémákra.

Beszéljünk egy kicsit Magyarország infrastruktúrájáról. Magyarország közlekedési infrastruktúrája komoly kihívásokkal küzd, különösen az úthálózat és a vasútvonalak tekintetében. Az utak állapota sok helyen rossz, főként a kisebb forgalmú vidéki szakaszokon. Ezeken gyakoriak a kátyúk, töredezett a burkolat, és hiányzik a megfelelő karbantartás. Míg az autópályák viszonylag jó állapotban vannak, a mellékutak minősége gyakran messze elmarad a kívánatostól. A közlekedésbiztonsági feltételek sem mindenhol adottak, sok helyen hiányzik a korszerű világítás, a megfelelő útjelzések vagy a biztonsági elemek.

A vasúthálózat hasonlóan problémás képet mutat. A pályák jelentős része elavult, sok vonalon alacsony a sebességhatár a műszaki állapot miatt, a menetrendek megbízhatatlanok, a járatok gyakran késnek, és több vonalat leállítottak vagy ritkítottak az elmúlt években. Általános probléma, hogy a fejlesztések gyakran Budapest és a nagyvárosok köré összpontosulnak, miközben a kisebb települések elérhetősége gyenge. A közlekedésfejlesztési döntések sokszor nem átláthatóak, mert azok sajnos politikai alapon születnek.

Összességében a magyar közlekedési infrastruktúra korszerűsítése halaszthatatlan feladat, amely hosszú távú, következetes tervezést, fenntartható finanszírozást és a vidéki térségek jobb bevonását igényelné. Nekünk például Szentes és környékén évek óta ígérik a 451. számú főútvonal felújítását. Minden kampányban elhangzik az ígéret, de aztán valahogy nem történik semmi. A ’26-os költségvetésben én nem látom a Szentes és környékieknek megígért 451. számú útszakasz felújításának az árát sem.

A végére hadd maradjak, tisztelt képviselőtársak, a szülővárosomnál, ugyanis van még a sok-sok be nem tartott ígéret közül egy különösen fájó pont a város életében. A szentesi sportcsarnok 2021 decemberében leégett, pont a ’22-es választások kampányában. Emlékszem, hogy Farkas Sándor gyakorlatilag hetente tartott sajtótájékoztatót arról, hogy mikor és milyen formában fogják újjáépíteni ezt a közösségi teret, ami nemcsak sporteseményeknek adott otthont, hanem számos iskolai és más közösségi rendezvénynek is. A szentesi sportcsarnok újjáépítésére sem látom, hogy önök forrást rendeltek volna a ’26-os költségvetésben.

Beszélnem kell a szentesi központú választókerület Balástyát, Csengelét, Kisteleket, Ópusztaszert, Pusztaszert és Szatymazt érintő problémájáról is. A talajvízszint ezeken a településeken évek óta csökken, a homokhátság klímája félsivatagi jelleget öltött, forró, száraz nyarak és kevés csapadék jellemzi ezt a térséget. A mezőgazdaságot, különösen a kertészetet és állattartást komolyan veszélyezteti a vízhiány. A növényzet visszaszorulása és a talaj kiszáradása következtében a térség bizonyos részein sivatagosodás figyelhető meg, a homokos talajok pedig könnyen kiszáradnak és erodálódnak. Én nem látom a költségvetésben a vízvisszatartásra szánt megemelt forrásokat, de a talajvíz védelmét, a víztakarékosság ösztönzését, az erdősítésre, fásításra tett lépéseket sem, amelyekkel önök segítenék ezeket a településeket.

A felszólalásom legvégén hadd idézzem Dobrev Klárát, a baloldal új vezetőjét: mi a többség életét akarjuk könnyebbé tenni, a munkásokét, a nyugdíjasokét, a fiatalokét, a küszködő családokét, és mi el fogjuk végezni a magunk feladatát, mert egy szabad, igazságos és európai Magyarország nem képzelhető el baloldal nélkül. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)