Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Hát igencsak ildomos lenne és indokolt lenne beemelni ebbe a javaslatba, hogy fokozott környezetterheléssel járó vagy környezetvédelmi szempontból aggályos beruházások esetén kötelező helyi ügydöntő népszavazáson lehessen arról dönteni a helyben élőknek, a helyben lakóknak, hogy támogatják‑e ezt a beruházást, vagy sem.

Itt az előbb más szempontból esett szó a kínai akkumulátorgyárakról, amelyek valószínűleg a kínai hitelek folyósításának egyik feltételét jelentik. Csak az a helyzet, hogy ismereteim szerint egyik kormánytag lakókörnyezetének közvetlen közelében sincs ilyen jellegű gyár. Arra kényesen ügyeltek, hogy önök és az önökhöz legközelebb állók kényelmesen, komfortosan, szennyezési veszélytől mentesen folytathassák főúri életüket.

Könnyű ezen mosolyogni, meg könnyű ezen nevetgélni. Én személy szerint átérzem ezt a problémát, ha nem is közvetlenül, de közvetve. Családtagjaim is élnek Debrecenben, miniszter úr, tagtársaim is élnek Debrecenben. Konkrétan most már a józsai városrész is súlyosan érintett. Önök úgy gondolják, hogy akkora a támogatottságuk, hogy az akkumulátorgyárakból fakadó politikai veszteség, szavazatveszteség is belefér a következő önkormányzati választáson és a következő országgyűlési választáson is. Értem, hogy Debrecen a Fidesz fővárosa az önök elképzelései szerint, azért is telepítenek oda és irányítanak oda rengeteg beruházást és közpénzből meg egyéb forrásból ezermilliárdokat, mert úgy gondolják, hogy ha az országgyűlési választásokon elbuknak, akkor ez egy fideszes enklávénak megmarad, ott azért még mindig óriási bizniszt lehet lebonyolítani, és egy erőforrásközpontként tekintenek Debrecenre. Nemcsak kádertemetőként, hanem általában erőforrásközpontként.

Nem gondolkodtak el azon, hogy előbb-utóbb a debreceniek is meg fogják unni ezt a Budapestről meg majd isten tudja, honnan megmondjuk nektek, hogy viseljétek el a talaj- és talajvízszennyező beruházásokat? Önök mit szólnának ahhoz, ha egy-két kilométeres körzeten belül működnének ilyen akkumulátorgyárak? Ráadásul nem magyar munkaerőt fognak foglalkoztatni. Tehát egyik oldalon háborút hirdetnek, harcot hirdetnek a migrációval szemben, a másik oldalon pedig két kézzel lapátolják Magyarországra a vendégmunkásokat, és több beruházás esetében már nem két év, hanem öt év a vendégmunkások foglalkoztatásának felső időtartama, és a családegyesítéseket is megengedték. Ezt nem szokták reklámozni, ez nem jelenik meg az online médiában, meg semmilyen egyéb médiában. Csak egy lépésre vagyunk attól, hogy általában feloldják a családegyesítési tilalmat, és általában öt évig foglalkoztathatnak egy vendégmunkást. Ezzel kapcsolatban miért nem merül fel a helyi önazonosság vagy a helyi érdekek védelme? Ez csak az egyik költői kérdés.

A másik: tisztelt miniszter úr, azért az tagadhatatlan, bárhogy szépítik, bárhogy nem tetszik önöknek, hogy olyan szinten véreztették ki az önkormányzatokat, még a gazdaságilag erősebb önkormányzatoktól is, olyan szinten szivattyúzták el a központi költségvetés irányába a forrásaikat, hogy a legtöbb, korábban tehetősnek számító önkormányzat mára már ingatlanadót vezetett be, és nemcsak a vállalkozásra, hanem a lakáscélú ingatlanokra is, nem is filléres mértékű helyi adó formájában. Önök szerint az a kétszeres adóztatás vagy a többszörös adóztatás tilalmába nem ütközik bele, hogy egy átlag magyar ember jó esetben ‑ de ez is egyre többek számára elérhetetlen vágyálom ‑ esetleg egy lakást vagy egy házat tud venni egy élet munkájának eredményeként, sokszor évtizedekre eladósodva, azt a pénzt, amiből ezt megveszi, mindenféle adók és közterhek terhelik, ezen forrás után minden jogcímen az összes adót, járulékot, mindent befizettek a magyar emberek, megveszik az otthonukat, alapesetben 4 százalék visszterhes vagyonszerzési illetéket kirónak rájuk, de még ez sem elég, az önkormányzatokat olyan helyzetbe hozzák, hogy kénytelenek bevezetni az ingatlanadót. Hányszor adózzon még ugyanazon adótárgy után ugyanaz az adóalany? Azért ez tényleg felülmúlhatatlanul gusztustalan kezd lenni.

Aztán csodálkoznak, tisztelet a kivételnek, de többségük csodálkozik azon, hogy a közvélemény-kutatási adatok olyanok, amilyenek. Hát kezd eljönni annak az ideje, hogy megelégelték az emberek, miniszter úr, a hatalmi arroganciáját, megelégelték azt, hogy az ő sorsukról a fejük felett döntenek, és megelégelték azt is, hogy a 66. bőrt is lehúzzák róluk különböző kreatív jogcímeken. Persze önök kommunikációs szinten nem emeltek adót, meg nem vezettek be új adókat, holott tucatszám vezettek be, de csak ‑ ha már most a helyi önazonosságnál meg a helyi önkormányzatiságnál tartunk ‑ ez a körülmény is rendkívül figyelemre méltó.

Korábban rendkívül stabil költségvetési helyzetű önkormányzatok is erre a lépésre kényszerültek. Az én ismereteim szerint az esetek nagy többségében egyik képviselő-testület meg egyik polgármester sem akar megbukni. Sok helyi képviselőt ismerek, számos polgármestert, egyik sem törekszik arra, hogy egyenes szándékkal nekimenjen a falnak, és a következő választáson megbukjon. Az egyik legnépszerűtlenebb döntés az lehet, ha helyi ingatlanadó vagy házadó bevezetéséről önkormányzati rendeletet kell hozni. De nyilvánvalóan gazdasági vagy pénzügyi kényszer szüli ezt, senki nem jókedvében vagy azért, mert adrenalinfüggő, hoz ilyen döntéseket, mert szeret idegeskedni, hogy mi lesz a következő választáson, meg szeret kárt okozni a saját lakosainak, szeret tőlük pénzt elvenni, csak sokszor nincs más megoldás. Nincs más megoldás! Inkább azokat a pénzeket vagy annak egy részét kezdjék el visszaadni, miniszter úr ‑ ez önöknek egyébként a választások előtt elsőrangú politikai érdekük lenne ‑, hogy az önkormányzatok ne kényszerüljenek ilyen döntések meghozatalára.

Az akkumulátorgyárakat pedig végképp le kell állítani, egy, nem települhet be több, kettő, a meglévőket is ideje lenne bezárni. 2024-es adat, hogy 2023-ról 2024-re 37 százalékkal esett vissza az akkumulátorgyárak termelése. Az, hogy itt tíz éven belül csak elektromos autókat lehet forgalomba hozni, egy hagymázas globalista őrület. Ebből semmi nem lesz. Ez egy globalista lobbi által diktált érdek, amire önök felülve engedik idetelepíteni a kínai akkumulátorgyárakat, ahelyett, hogy hazai, a mezőgazdaságra települt feldolgozóipari üzemeket támogatnának, tisztán magyar tulajdonú feldolgozó üzemeket.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Gelencsér Attila váltja fel.)

Mi a helyzet tehát, miniszter úr, a helyi ügydöntő népszavazás kérdésében a környezetszennyező beruházásokkal kapcsolatban, és hogy látja ön a források visszautalásának vagy az önkormányzatok részére járó források megnövelésének kérdését? Erre is várnánk érdemi válaszokat, mert ez a helyi önazonosságnak, a helyi érdekérvényesítésnek, a helyi önkormányzatiságnak egyik alappillére. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)

(13.50)