Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az a helyzet, hogy látva az előttünk fekvő javaslatot, jó pár kérdést fel kell tegyünk. De mielőtt ezt megtenném, azt kell hogy mondjam, én egyetértek azzal, hogy szükség van Magyarországon az Orbán-rendszerben a települések önazonosságának a védelmére. Ha valaki, akkor ön, miniszter úr, ön biztos tudja, hogy a települések önazonosságának védelmét másként hogy hívjuk. Ezt úgy hívjuk, hogy önkormányzás.

Az a helyzet, hogy azzal is tisztában van Navracsics miniszter úr ‑ hát, ki más, ha ön nem ‑, hogy önök azok, az Orbán-kurzus, amely éppen most gyalulja le, döngöli a földbe az önkormányzatiságunk maradékát is. Azzal kezdte az expozéját, vagy legalábbis az elején mondta, hogy ön félretenné a politikát. Bevallom őszintén, én is szívesen félretenném ebben az esetben a politikát, hiszen amiről beszélnünk kellene, az az önkormányzatiság. Ebben itt a tisztelt Háznak legfeljebb annyi szerepe kellene hogy legyen, hogy szabad kezet ad a településeknek, a településeken élőknek, hogy ők maguk irányítsák, befolyásolják, alakítsák az életüket.

A kérdés az, hogy ezt megtehetik‑e szabadon. Én szívesen a szemébe néznék, miniszter úr, mert ön tudja, hogy nem. Én debreceni vagyok, tudja, én nagyon szeretném, hogy ha Debrecenben a mi kulturális önazonosságunkat a kormány megvédené, vagy legalábbis a debreceniek kezébe adná. Dönthettünk‑e mi, debreceniek, arról, hogy a mi szeretett mezővárosunkból egy erőltetett ütemben kialakított akkugyárközpont legyen? Nem! Dönthettünk‑e arról ‑ mosolyog, éljen ott, éljen ott a CATL-gyár árnyékában! ‑ mi, debreceniek, hogy évente a CATL-gyár kistestvérébe 16 ezer tonna mérgező oldószert szállítsanak és dolgozzanak fel? Nem dönthettünk!

Erre önök most jönnek azzal, hogy szükség van a települések önazonosságának a védelmére, merthogy ‑ és hát, ugye, ez a valóság ‑ ezer olyan település van, ahol a bevándorlás vagy a betelepülés bizony valóban sok esetben megoldhatatlan gondot okoz. De azt azért ne felejtsük el, hogy kétezer település pedig egyszerűen elnéptelenedik lassan, és sajnos ‑ hozzá kell hogy tegyem szomorú szívvel ‑ közte Debrecen is, hiszen Debrecenben már közel sem élnek kétszázezren. Lényegesen kevesebben élnek, és egyre kevesebben, mert nagyon sokan gondolkoznak rajta most is, hogy ahogy elkészülnek ezek a monstrum, az Orbán-klán által ránk oktrojált, ránk erőltetett hatalmas méreggyárak, egyszerűen otthagyják a várost, és hozzá kell hogy tegyem, jogosan.

Nem tudom, hogy önnek jó hír‑e, nekünk, debrecenieknek, kevésbé: egy teljesen új, friss médiainformáció, hogy a CATL bejelentette, a 2025. év végén, december elején el fogja indítani a termelést kétezer darab Fülöp-szigeteki munkással, miközben Debrecen néptelenedik el, a fiataljaink mennek el Debrecenből. Tehát ha valahol meg kellene védeni az önazonosságot ‑ és az a legnagyobb baj, hogy ezt kulturálisan bárhogy lehet érteni ‑, leginkább a kormánytól kellene megvédeni a debrecenieket. De sajnos nem tudjuk, hiszen azt látjuk, hogy a kormány Debrecent gyakorlatilag halálra ítélte, háborút folytat a saját bezzegvárosa lakóival szemben.

De nézzük egy másik részét! Sokan említették, a nemzetiségi szószóló asszony is beszélt róla, itt van egy jogi inkoherencia. Nyilvánvaló módon nemcsak az EU, hanem az Alaptörvény is kimondja, hogy bizony mindenkinek joga van a szabad munkahelyválasztáshoz, a tulajdonhoz és ahhoz is, hogy egyértelműen megválaszthatja azt, hogy hova tud és akar költözni. Ez nyilvánvaló. Ez szerepel ‑ ahogy az előbb is mondtam ‑ az Alaptörvényben is.

Persze önök azért ügyes játékosok, hiszen nem most kezdték az ország fosztogatását, ezért ügyesen átalakították az Alaptörvényt, és most már az Alaptörvény kimondja azt is, hogy az önkormányzatoknak pedig joga van a helyi önazonossághoz. Nyilván most ne menjünk abba bele, hogy az előbb mit mondtam, én ezt tartom továbbra is, hogy ha jogunk lenne, akkor lenne önkormányzatiság, de Magyarországon ez régen nincsen.

Csakhogy mivel az előbb említett ‑ és nemcsak általam, hanem sokak által említett ‑ személyes szabadságjogok is benne maradtak az Alaptörvényben, én nem vagyok jogász, de attól tartok, hogy ez ellentmondásos jogi helyzetet állít elő, ha ezek az alapjogok, akár az önkormányzat, akár a személyes szabadságjogok egymással találkoznak, és nyilván ütközni is fognak. Márpedig az új törvény elfogadásánál egyértelmű, hogy kialakulhatnak olyan jogértelmezési krízisek vagy viták, ahol bizony nagyon nehéz lesz eldönteni, hogy ebben az esetben az elsőbbség kié is. No de hát, mondhatnám azt is, hogy talán ez a legkisebb baj.

Miniszter úr, ön félretenné a politikát szíve szerint, de szügyig gázol a politikai megrendelés teljesítésében, hiszen talán pont Vejkey képviselő úr volt az, aki ‑ aztán időközben elment ‑ rácsodálkozott arra, hogy hogy lehetséges az, hogy most feltételezi bárki is akár az ellenzéki padsorokból, hogy azért került elénk ez a törvényjavaslat, merthogy ezt a politika motiválja. Mégpedig az, hogy egyértelmű, hogy lényegesen mobilisabbak azok, akik beköltöznek például Budapest környéki agglomerációs kistelepülésekre, és az oda beköltözők nagy valószínűség szerint bizony nem kormánypárti szavazók lesznek.

Roppant egyszerű a dolog, de hát, szintén ki, ha nem ön, tudja ezt nagyon jól, hiszen a kormány az, amely naponta, kétnaponta a Rogán-művek segítségével méri a közvélemény hozzáállását a politikai történésekhez. A KSH adatai is egyértelműen azt mutatják, hogy az elmúlt két választás alatt a Fidesznek nem kedvez ez a mobilisabb, lényegesen fiatalabb korosztály, és pont ők azok, akik kiköltöznek akár nyugat-dunántúli kistelepülésekre, akár Budapest környéki kisvárosokba. Hiszen látjuk azt, hogy ezekben a dinamikusan növekvő létszámú kistelepüléseken, kisvárosokban 2020-22 között jelentősen csökkent az Orbán-kormány támogatása. Jelentősen csökkent!

Tehát ezek után kinevetni azt, hogy ezt politika motiválja, és valamiféle ellenzéki ármánynak tekintik ezt a fajta kijelentést, hát, én úgy gondolom, hogy ez önökre nézve is kicsit visszatetsző dolog. Nyilvánvaló módon önök készítették elő ezt ‑ ugyanúgy, ahogy a gerrymanderinget ‑, látjuk azt, hogy ahol lehet, már átrajzolták a választókerületek határait, hogy hátha az önöknek kedvezőbb lehet majd a 2026-os választásokra.

(13.40)

Most pedig egyszerűen korlátozni kívánják a saját állampolgáraik, a magyar állampolgárok szabad vándorlási és költözési vagy ingatlanvásárlási jogát.

Én azt mondom, hogy egyrészt érthető lenne, hiszen valóban sok esetben szinte megoldhatatlan problémát jelent a beköltözők nagy száma a települések vezetői vagy az önkormányzatok számára, hiszen képtelenek azt az infrastruktúrát felépíteni, amivel ki lehet szolgálni a beköltözők nagy számát, de azt hiszem, hogy ez a lehető legkevesebb, ami önöket motiválná ebben az esetben. És hát látjuk, hogy miközben a magyar népesség és a debreceni népesség is egyre csökken, ennek a megtartásáért semmit nem tesznek, erre most előjönnek ezzel, az önök által inkább fából vaskarika törvénytervezettel, mint a valósággal.

Egyértelmű, hogy ha most valaki azt mondja, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet a helyi önkormányzatok önazonosságának védelmével kapcsolatban született, akkor a gyanútlan szemlélő azt is mondhatná, hogy igen, ebben van valami. Azonban mi, akik itt ülünk, és ön is, miniszter úr, persze, hogy tisztában vagyunk vele, hogy az előttünk fekvő javaslatot leginkább a politikai igények, a politikai félelem szülte, valószínűleg ezek mozgatták azokat a szálakat és azt a klaviatúrát, ahol ez a törvényjavaslat született. Tehát nyugodtan vallják be és ismerje be, miniszter úr ‑ ön egy okos, tanult, értelmes ember, aki több évtizede van a politikában ‑, hogy így próbálják megtartani a hatalmukat. De hozzá kell, hogy tegyem, nem fog sikerülni, mert a helyi, a települési önazonosság az, hogy vissza kell kapják a saját önrendelkezési jogukat. A debreceni érdek is az, hogy mi magunk dönthessünk arról, hogy az Orbán-klán és a kommunista Kína mocskát akarjuk‑e egy életen át látni, szagolni, érezni, félni attól, hogy a gyerekeink belebetegszenek, esetleg elköltöznek. És azt előre mondhatom önnek, miniszter úr, hogy nem akarjuk.

Küzdeni fogunk azért, hogy Debrecenben az önkormányzatiság ugyanúgy, ahogy bármely más magyar településen, végre visszanyerje azt a lehetőséget és azt a jogot, hogy a helyi döntésekben, a helyi ügyekben az ott élők, az ott dolgozók dönthessenek, ne pedig önök. Ezért fogunk küzdeni és dolgozni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)