Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy kicsit olyan érzésem van, mintha ez a törvényjavaslat megkésve született volna és megkésve került volna az asztalra. Hiszen ahogy az előttem szóló képviselőtársam elmondta, volt gyakorló polgármesterként én ugyanezt tudom megerősíteni: se pénz, se paripa, se fegyver, se eszköz nem volt kistelepülési polgármesterként a kezünkben annak érdekében, hogy megvédjük a településeinket. És higgyék el, az ősz hajszálaim száma sokat gyarapodott azok miatt a problémák miatt, amiket nekem kellett a település első embereként megoldanom annak érdekében, hogy a településemet megvédjem, hogy annak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.

Bár én értem a jobbító szándékot, és azt gondolom, ne vitassuk el a jó szándékot, amivel önök ezt a törvényjavaslatot az asztalra letették, ámbátor azért azt is jegyezzük meg, hogy ha a szuverenitásvédelem olyan nagyon fontos önöknek, akkor nem értjük, hogy miért kellett ehhez másfél évtized kétharmados Fidesz-kormányzás, hogy megszülessen ez a törvényjavaslat. Hiszen fogok majd olyan gyakorlati példákat hozni, ahol már nem tud ez a törvényjavaslat és majd ez az elfogadott törvény sem segíteni, mert már réges-régen eldőlt egyes településeknek a sorsa.

Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslat megalkotásának célja, idézem: a települési közösség önvédelmet gyakorolhat, amely a közösség társadalmi berendezkedésének, életmódjának, hagyományainak és szokásainak, valamint a település karakterének megőrzését és védelmét szolgálja. Ez egy nagyon szépen összeszedett, kerek, jól kifejező mondat. A probléma csak az, hogy a gyakorlati példáimmal mindjárt el is fogom oszlatni ennek a mondatnak a helyességét, hiszen nézzük meg, mondjuk, Bodrogkeresztúrt, ahol már nem a kereszt az úr sajnos egy ideje. Vagy nézzük meg éppen Rajkát, ahol már nem a magyar nyelv a legfőképpen használatos, hiszen látjuk, hogy gyakorlatilag a Rajkán élőknek most már a nem hivatalos KSH-adatok szerint csak 63 százaléka, de a valóságban nagyon úgy néz ki, hogy több mint 80 százaléka szlovák állampolgár, ami nem azt jelenti, hogy felvidéki magyar, hanem jórészt valóban szlovákok költöztek Rajkára, méghozzá azért, mert Pozsony rendkívül közel van ehhez a településhez, és a pozsonyi árakat nem lehet a magyarországi, rajkai árakkal összehasonlítani, ezért ők ott eladtak egy garzont, itt pedig építtettek egy vadonatúj családi házat, két luxus-SUV-val beálltak a hídra, és még így is maradt pénzük. Ezzel nem fognak tudni versenyezni valószínűleg a tősgyökeres rajkaiak, nem fognak tudni érvényesülni, nem fognak tudni ingatlant venni, új építésű ingatlant meg aztán végképp nem. Ez maga után vonta, hogy sajnos Rajkán már nem a magyar szó az, ami legtöbbet elhangzik, hiszen a hirdetések szövegezése szlovákul történik, hiszen a szentmisének, illetve az istentiszteleteknek, de a cukrászdában vagy az óvodában használatos beszélgetéseknek is az alapja legtöbbször szlovák, tehát azt gondolom, hogy ez rendkívül káros.

Természetesen részben tartjuk támogathatónak ezt a törvényjavaslatot, a másik részben pedig kiegészítjük, és a határidőn belül megtesszük a módosító javaslatainkat, hiszen a nyelvi önazonosság, azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, ha már önazonosságról beszélünk. Tehát ez is legyen ebben a törvényben rögzítve, hogy Magyarországon a magyar nyelv használatos, senki ne ragadtassa el magát, senki ne akarja kisajátítani ezt az országot. Tudjuk, hogy Pozsony környékén már történt a második világháború lezárását követően is olyan sajnálatos eset, amikor négy települést csatoltak el Magyarországtól. Akkor még ezek száz százalék magyar nyelvű települések voltak, mára száz százalék szlovák nyelvű településekké váltak. Nem szeretném azt a csúfságot megélni, hogy a gúnyhatáron belül is elveszítsünk további településeket, és azokon a szlovák nyelv legyen az úr.

Valóban jogos is lehet akár a településeken a „megtelt” táblának a kitétele, csak hát látjuk, hogy az agglomerációban ez sem egy új keletű probléma, látjuk, hogy ez is évtizedek óta fennáll, és nekik ez már, úgy gondolom, egy nagyon megkésett segítség. Hiszen egész egyszerűen a főváros környéki kisebb városok élhetetlenné váltak, az ott lakók kárára költöztek ki a fővárosból hasonló okok miatt, amiért Pozsonyból költöztek Rajkára emberek, és azt gondolom, hogy az ott tősgyökereseknek a mindennapjait keserítették meg ezzel. Tehát azt gondolom, hogy egy egészséges településszerkezetet csak úgy lehet fenntartani, ha a településnek az infrastrukturális hálózata, a közúthálózata és minden más arányban van a település lakosságszámával. Ha ez az arány felborul, onnantól kezdve mindenki egy kicsit frusztráltabb lesz.

És ha már egyébként itt a nem kívánt lakosságszám-növekedésről és annak eshetőségéről beszélünk, akkor az a mi hazánkos javaslat, nagyon úgy néz ki, átment, hál’ istennek, még a miniszterelnök úrnál is, ahol azt szeretnénk, ha a sportcsapatokban, jelesül a focicsapatokban egy magyar kvóta kerülne bevezetésre. Szégyen és gyalázat, hogy a legtöbb csapatban nem magyar játékosok vannak többségben; nem szeretnénk, ha ez a településeinken is előfordulna. Azt szeretnénk, hogy a magyar településeken értelemszerűen a magyarok legyenek többségben.

Ez a törvényjavaslat azt is tartalmazza, hogy ha nemzetiségi alapon meg lehet védeni a homogenitást, akkor nem igazán értjük, hogy ha ezt egy homogén magyar falu szeretné megtenni, akkor azt miért kell rasszizmusnak hívni, hiszen az előbb említett településneveket még tovább tudnám bővíteni. Teresztenye nemrég hírhedtté vált az országos, leginkább baloldali sajtóorgánumokban, ahol egy nagyon szűk mikroközösség szerette volna a saját életterét megvédeni. Persze értem én, hogy mindenki azt tesz, amit akar, a XXI. században mindenki oda költözik, ahova akar, de akkor kérdem én: a közösségnek kisebb joga van, mint az egyénnek? Hiszen a közösség meg azt szerette volna, ha ők maguk éltek volna békében ezen a településen, ahogy tették ezt évek vagy évtizedek óta. Tehát azt gondolom, hogy az önazonosság-védelembe ez is bele kell hogy tartozzon, éppen ezért mi a módosító javaslatunkba azt is bele fogjuk venni, hogy a leginkább érzékeny és leginkább sérülékeny településméretek, az ezer fő alatti települések ezt az önvédelmi jogot úgy is tudják gyakorolni, hogy mondjuk, kikötik, hogy az odaköltözők rendelkezzenek érvényes erkölcsi bizonyítvánnyal, de legalább ne legyenek büntetett előéletűek. Hiszen egy kistelepülésen, kiváltképp ha, mondjuk, egy nagycsalád költözik be, akkor igencsak fel tudja borítani ennek a településnek a mindennapjait. A nagyobb települések elszívó hatása és semlegesítő képessége jobban tudja orvosolni ezt a problémát. De én rengeteget járom a magyar vidéket, és azt látom, hogy ezek a kistelepülések rendre elvesznek csak azért, mert a társadalomból kiilleszkedetti életmódot folytató családok vagy egyének költöznek be ezekre a településekre. Tehát azt gondolom, hogy az önazonosság védelmében ezt is meg kell hagyni a helyi önkormányzatoknak.

Az remek, hogy most már legalább jogot adnak az önkormányzatoknak, ha csak korlátozva is, hogy megvédjék magukat, na de hát a jog mellé eszköz sem ártana. És ha megnézzük ezeknek a kistelepüléseknek, mondjuk, az adóerő-képességét, akkor azt láthatjuk, hogy nemhogy arra nincs pénzük, hogy éljenek egy adott ingatlannál az elővásárlási jogukkal, de működési zavaraik vannak, és fenntartási problémákkal küzdenek. Tehát azt gondolom, hogy nem elég a jog, hanem eszközt is kell nekik adni. Például egy ilyen eszköz lehet, amit egyik képviselőtársam említett, ha a helyben lakók kapnak elővásárlási jogot, ez is sok esetben működhet. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a központi költségvetésnek is kell egy olyan keretet tartalmaznia, ami ezeknek a településeknek ‑ még egyszer szeretném hangsúlyozni ‑ a jog mellett eszközt is biztosít.

(13.10)

Ha megnézzük még ezt a törvényjavaslatot, akkor gyakorlatilag azt is láthatjuk, hogy hogyan függ ez például össze, mondjuk, az elhibázott családtámogatási kedvezményekkel is. Itt arra gondolok, amit már többször elmondtam itt, a ház falai között, hogy mi nagyon hibásnak tartottuk azt, hogy a CSOK nevű családtámogatási kedvezményt nem kötötték helyhez, hiszen ez tovább eszkalálta azt a problémát, miszerint vannak olyan települések, amelyek túlszaporodtak, és vannak olyan települések, amelyek most már a kihalás útján indultak el, hiszen ha legalább öt- vagy tízéves ottlakást kötöttek volna ki a CSOK-támogatás igénybevételekor, akkor nem fordulhatott volna elő az az elszívó hatás, ami egyébként a kistelepülésekről, a bajban lévő és elnéptelenedő, kiüresedő kistelepülésekről vagy megyékből, vagy járásokból, vagy régiókból elszívta az embereket, jobbára a fiatal családokat, és inkább olyan településen épített vagy vásárolt mindenki magának ingatlant, ami egyébként mások által is kedvelt volt, vagy ami egy gazdasági központ környékén helyezkedik el. Tehát azt gondolom, hogy ezzel is egy kicsit megdőlt a vidék népességmegtartó hatása. Erre is jobban oda kellett volna figyelni.

Természetesen mi a módosító javaslatainkat megtesszük, és nagyon reméljük, hogy azokra önök csak nem gondoltak, viszont miután olvassák majd, így el tudják fogadni azokat, utána pedig mi is tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)