Kissné Köles Erika

KISSNÉ KÖLES ERIKA nemzetiségi szószóló: Gospod Predsednik! Hvala za besedo. Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Spoštovani gospod Predsednik! Spoštovani gospod minister! Spoštovane gospe Poslanke in gospodje Poslanci, cenjeni Zbor! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! Tisztelt Ház!

Az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága vitához kapcsolódó bizottságként a 2025. május 19-ei ülésén tárgyalta az előttünk fekvő, a helyi önazonosság védelméről szóló T/11924. számú törvényjavaslatot, és kialakította véleményét a törvényjavaslattal kapcsolatban. Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosításával alkotmányos védelem alá került a helyi közösségek önazonossághoz való joga.

Az Alaptörvény XXVII. cikkének (1) bekezdése ugyanis kimondja: ”Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához. A tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.”

Miközben maga az Alaptörvény nem határozza meg, hogy mit is jelent a helyi közösségek ezen új joga, addig az előttünk fekvő törvényjavaslat preambulumából már kiolvasható a helyi önazonossághoz való jog tartalma is. A helyi önazonossághoz való jog olyan kollektív jellegű jog, amely védelmet nyújthat a település egész közössége számára, ha bizonyos körülmények és élethelyzetek folytán azok esetleges negatív következményeitől adott esetben meg kívánják védeni a helyi társadalmuk életformáját, hagyományaikat, szokásaikat, településképüket és akár több évszázados értékeiket. A települések saját döntéseik révén szabályozhatják településük fejlődését, megőrizve a falvak, városok és az ott élő közösségek értékeit a következő generációk számára is.

A törvényjavaslat által bevezetendő új jogi eszközök birtokában a települési közösségek határozottabb formában tudják megvédeni településük karakterét, a helyi társadalom kialakult rendjét, megőrizni a helyi sajátosságokat és kvázi a saját kezükben tudják tartani fejlődésük irányát. A jogalkotói szándék egyértelmű és világos: védelemben kell részesíteni a helyi, tősgyökeres közösségeket a betelepülőkkel szemben, különösen is akkor, ha a település honos lakossága és az újonnan beköltözők között érdek- és értékkülönbség állhat fenn.

Hangsúlyozni szeretném, ahogy az előterjesztő miniszter úr is felhívta a figyelmet a tényre, hogy a cél nem az elzárkózás, hanem egyes települések szerves fejlődésének a lehetőségét kell biztosítani, akár törvényi háttér révén is. Bár a törvényjavaslat a szövegszerűség szintjén nem beszél a magyarországi nemzetiségek lakta településekre vonatkozó helyi önazonosság védelméről, ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy Magyarországon még ma is több mint ezer azon települések száma, melyekben a 13 őshonos nemzetiséghez tartozók jelentős létszámban élnek.

Nem lehet tehát elkerülni, hogy a nemzetiségi hagyományokkal és kultúrával rendelkező helyi közösségek önazonossághoz való jogáról beszéljünk. A gazdag történelmi hagyományokkal rendelkező településeken működő önkormányzatok közösségi érdeke, de az ott élők egyéni érdeke is a helyi önazonosság megőrzése és védelme. A települések önkormányzatainak legfőbb tevékenységévé kell váljék az ott élők mindennapi életét érintő, helyi közügyekkel való hatékony foglalkozás.

Magyarország területén 3155 település létezik; 348 város státuszú ‑ ebből 1 főváros ‑, 25 megyei jogú város, 126 nagyközség, 2681 pedig község. A Magyarországon őshonos 13 nemzetiségi közösség tagjai valamennyi településformában életvitelszerűen megtalálhatók.

Magyarország Alaptörvényének XXVII. cikke kinyilvánítja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi név használatához, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.

A magyarországi nemzetiségi közösségek tagjai az őseiktől megörökölt nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat, szokásaikat mind a falvakban, mind a nagyközségekben, mind a kis- és nagyvárosokban, de még a fővárosban is megélhetik és meg is élik. Nemzetiségi köznevelési és kulturális intézményeket tartanak fenn ezeken a településeken, integráns részei a helyi társadalomnak, de magának a településtörténetnek is.

A nemzetiségi közösségek jelenléte egy adott településen gazdagítja, színesíti, erősíti a helyi közösséget, fejlődésük és fejlesztésük szolgálja az ott élők társadalmát. Statisztikailag igazolt és bizonyított tény, hogy demográfiai és az országon belüli elvándorlási, elköltözési okokból kifolyólag közel 2 ezer településen lakosságszám-csökkenés történt, miközben több mint ezer település lélekszáma nő, egyes térségek ‑ úgymint a fővárosi agglomeráció, valamint a Balaton és a Velencei-tó környéke ‑ népessége pedig kimagaslóan emelkedik, amely népességnövekedés negatív hatásokat is eredményezhet az adott települések életében.

A túlzott mértékű lakosságbővülés vagy a tömeges ingatlanvásárlás több településen a település jellegének sérülését vagy elvesztését eredményezheti. Ez a fajta lakosságszám-növekedés veszélyeztetheti az adott település közműkapacitását, közlekedési infrastruktúráját, műszaki túlterheltséget jelenthet az adott település életében, arról nem is beszélve, hogy az újonnan érkezők nem minden esetben akarnak beilleszkedni és elfogadni a helyi sajátosságokat, a kialakult helyi életmódot.

(13.20)

A nemzetiségi közösségek több országrészen is tapasztalják azokat az ellentmondásokat, amelyek a településen jellemzően élők helyzetére úgymond hátrányosan hatnak. Több olyan Budapest környéki, hajdan alapvetően nemzetiségi település lakosságának a nemzetiségi aránya változott nagyon jelentős mértékben, mondhatni, a betelepülőkkel a nemzetiségi lakosság aránya a nem nemzetiségekhez tartozókhoz viszonyítva mintegy megfordult. Számos nemzetiségi faluban a megüresedett ingatlanokat távolról érkezők vásárolják meg.

Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel a jelenséggel szemben semmilyen ellenvetésünk nincs, hiszen ezek is az elnéptelenedés ellen hatnak. Rendkívül kellemetlen ugyanakkor, ha az újonnan beköltözők szinte egyik napról a másikra meg akarják változtatni azokat a tradíciókat, melyek közül számosak évszázadok, de legalábbis évtizedek óta jelenlévők.

A nemzetiségi közösségek példatárából súlyos és olykor durvának ható beavatkozási kísérletekről is tudunk. Egy térség fejlődését, konkrétan például egy, a történelem során hagyományosan működő nemzetiségi településeket összekötő nem aszfaltozott út megépítését, aszfalttal történő véglegesítését saját nyugalma megzavarásával indokolva és a közösségi érdekeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyva próbálta például megakadályozni egy, a térségben ingatlant vásárolt magánszemély.

Friss és nagyon sok fejtörést okozó probléma például a szlovén közösség, tehát a saját közösségem számára fontos helyi termék előállítását szolgáló, egy hagyományos pálinkafőzde ellen minden lehetséges fórumon fellépő, az ország másik végéből a településen egy éve építési telket vásárolt magánszemély hozzáállása. Bár az objektum évtizedek óta ugyanazon a helyen működik, és működése közben természetesen a kéménye füstöl is, a beköltöző ezt sérelmezve annak elbontását követeli, nem kevés hozzáadott feladatot adva ezzel a tulajdonos Országos Szlovén Önkormányzatnak.

A törvényjavaslat megfogalmazza, hogy az urbanizáció negatív hatásainak felszámolására bármely település hozhat jogvédő intézkedéseket. Helyi közügyként a települési közösségnek önkormányzati rendeletbe foglalva jogában áll meghatározni azt, hogy kik és milyen feltételekkel települhetnek az adott településre. Kiemelendő, hogy ez a rendeletalkotás nem kötelezettség, a település saját maga dönthet arról, hogy szeretne‑e élni a törvény adta jogalkotási lehetőséggel, vagy sem.

Az önkormányzat a törvény keretei között tehát szabadon dönt a kívánt lakosságszámáról és a jogvédelmi eszközök igénybevételéről, vagyis hogy dologi vagy személyi jogvédelmi eszközt alkalmaz, vagy esetleg mindkettőt egyszerre.

A törvényben felsorolt intézkedési lehetőségei az önkormányzatoknak definiáltan is azt a célt szolgálják, hogy a helyi lakosság megőrizhesse társadalmi, kulturális, történeti, építészeti és nemzetiségi önazonosságát a külső hatásokkal szemben, a jogvédelmi eszközök foganatosítása által pedig hatékonyan tudjanak fellépni minden olyan változással szemben, amelyek ezek gyökeres átalakítására vagy megváltoztatására irányulnak.

Azon települések esetében, ahol a nemzetiséghez tartozók létszáma meghatározó, illetve helyi nemzetiségi önkormányzat is működik a településen, az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága szerint elvárható kell hogy legyen, hogy a települési önkormányzat a rendelete megalkotásánál kérje ki a helyi nemzetiségi önkormányzat véleményét is. A nemzetiségileg vegyesen lakott vagy többségében a nemzetiséghez tartozók által lakott települések esetén is előremutató egy olyan szabályozás, amely felkínálja a helyi önkormányzatoknak ezt a lehetőséget.

Annak megítélése során, hogy kik azok a személyek, akik esetén úgymond pozitív diszkriminációt gyakoroljanak a helyi önkormányzatok, feltétlenül célszerű figyelembe venni azon személyek körét is, akik például a településen működő nemzetiségi intézményekben, óvodában, iskolákban, kulturális intézményekben, tájházakban helyezkednek el munkavégzés céljából.

Ugyancsak bizottságunk véleménye, hogy nemzetiségi közösségeink rovására a beköltözők ellenkező akarata ne érvényesülhessen, illetve az adott települési önkormányzatok se hozhassanak olyan rendeleteket, amelyek a nemzetiségi lakosság helyi önazonossága védelmével szembehelyezkednének.

A Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága megítélése szerint a törvényjavaslat előremutató, a nemzetiségekhez tartozók asszimilációja a nemzetiségi értékek, hagyományok védelme vonatkozásában akár évekkel ezelőtt is nagy segítségére lett volna a nemzetiségek értékőrző tevékenységének. Zahvaljujem se za vašo vljudno pozornost! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)