Dudás Róbert (Jobbik)

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azzal szeretném kezdeni, amivel ön is kezdte, hogy lehet, hogy majd kicsit távolról próbálom megvilágítani ezt a törvényjavaslatot, illetve magát az önkormányzatiságot, de azt gondolom, egy ilyen területnél fontos is, hogy beszéljünk az alapokról és egyébként akár más területekről, más körülményekről.

(12.50)

Ami viszont az ön expozéjában az egyik legfontosabb volt mindjárt az elején, hogy ezt a vitát, ezt a törvényjavaslat-vitát ‑ és egyébként minden törvényjavaslatra ez kellene hogy vonatkozzon ‑ ne politikai alapon, hanem szakmai alapon vívjuk meg egymással, próbáljunk minél többen minél többet hozzátenni. Azt gondolom, hogy akkor tudunk olyan eredményre jutni, ami nem számunkra megfelelő és kielégítő, mert legyünk őszinték, itt nem rólunk van szó, hanem az önkormányzatokról, az önkormányzatokon keresztül pedig a magyar emberekről.

Ennek jegyében igyekszem elmondani mind az én véleményemet, mind a frakciónk véleményét, rávilágítva néhány kritikus elemre, illetve kérdéseket is intézek majd miniszter úrhoz. Kicsit furán is érzem magam, mert számos alkalommal szólaltam már fel az önkormányzatok érdekében, folyamatosan a forráselvonásokra, feladatelvonásokra rámutatva, illetve arra rámutatva, hogy valahogy megszűnik az önrendelkezésük véleményem szerint, de most jogokat kapnak, ami innentől kezdve tényleg akár pozitívan is értékelendő és alapvetően pozitívan is értékelhető.

Kérdés nyilván számos esetben van. Hogyan élnek vele? ‑ mivel nem kötelező, de élhetnek ezzel a lehetőséggel. Hogyan fognak vele élni azok, akik élni akarnak vele, vagy esetleg hogyan fognak visszaélni? Ez nyilvánvalóan benne van a rendszerben, viszont azt a részét nem látom kristálytisztán kibontva a törvényjavaslatban, hogy milyen fékek lesznek erre vonatkozóan azokra, akik egyébként nem megfelelő módon kívánnak élni a törvényben foglalt lehetőségekkel a létszámkorlátozás tekintetében.

Magyarország körülbelül 3200 települését nem lehet egy kalap alá venni. Vannak, akik számára létfontosságú ez a törvényjavaslat, az ebben foglaltak, és azokra a korlátozásokra lehetőség, amelyeket ez a törvényjavaslat nyújt nekik, de a nagy többség számára viszont abszolút irreleváns; nyilvánvalóan ezért is van nem kötelező érvénnyel, hanem csak lehetőségként az önkormányzatok számára ez a jog és lehetőség. Meggyőződésem, hogy azon túl, hogy az ország településeinek kétharmadánál nem mondható el lakosságnövekedés, ez mindössze a szűk egyharmadra vagy nagyjából az egyharmadra vonatkoztatható, de ha még ezt az egyharmadot is nézzük, bizonyára vannak, akik egyébként ‑ mondjuk így egyszerű kifejezéssel ‑ kinőtték magukat, kinőtték a területüket, viszont vannak olyanok, akik egy megfelelő infrastrukturális fejlesztéssel tovább tudnák növelni a befogadóképességüket vagy a jelenlegit maximális szinten és minőségben fenntartani. Csak hogy Budakeszi példáját említsem: az utak helyzete, az infrastruktúra, a szociális intézmények a jelenlegi lakossághoz mérten már nem megfelelőek.

Tehát én azt gondolom, hogy pusztán a lakosságstop nem lehet megoldás, ez megoldásként szolgálhat akár számos budapesti kerület tekintetében. Nem vagyok teljes mértékben a budapesti kerületek tekintetében naprakész, de el tudom fogadni, hogy ezek Budapest agglomerációja tekintetében is fontos intézkedések lehetnek. Amennyiben viszont magukról az önkormányzatokról akarunk a jövőre nézve egy őket fejlődési pályára állító törvényjavaslatot vagy az önrendelkezésüket visszaadó törvényjavaslatot készíteni, akkor itt számos más dologról kellene vagy dologról is kellene hogy beszéljünk.

Amit még hiányolok, és itt az önazonosság kapcsán szeretném kifejteni a véleményemet, hogy magát az önazonosságot nem definiálja ez a törvényjavaslat. Én azt gondolom, hogy a teremben ülők mindannyian meg tudunk egyezni abban, hogy egy kistelepüléstől a legnagyobb városig nagyon fontos a helyi hagyományok, a kultúrájuk őrzése, a közösség azon értékeinek a megőrzése, amelyeket ők a nagyanyáiktól, nagyapáiktól kezdve a szüleiken keresztül kaptak, és szeretnének gyerekeiknek továbbadni; ez nagyon fontos.

A törvényben szereplő önazonosság alatt mit értett a minisztérium, mit értett ön, illetve akik ezt a törvényjavaslatot készítették? Én azt gondolom, hogy ennek a kifejtése fontos, és fontos lett volna már most vagy az expozéban, vagy a törvényjavaslatban. Ha ténylegesen azt akarjuk elérni, hogy mind a 3200 magyar önkormányzat önazonossága megfelelő szintet érjen el, akkor a megfelelő források visszaadása, megléte nagyon fontos. De azért is fogalmazok úgy, hogy visszaadása, hiszen az elmúlt 10-15 évben számos esetben történt forrásmegvonás, forráselvonás az önkormányzatoktól. Úgy fogalmaz a törvényjavaslat bizonyos pontja azzal kapcsolatban, hogy bizonyos feladatátrendezéseknek köszönhetően az önkormányzatok csakis a saját fundamentumaikra tudnak koncentrálni, amelyek a lakosság érdekeit szolgálják. A bizonyos feladatátrendezések, -megoszlások egyébként szükséges rendszerszintű lépések voltak véleményem, véleményünk szerint is, viszont ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve pusztán azok maradtak, amelyek helyben fontos kérdések a megfelelő kompetenciákkal együtt, mert a helyben fontos kérdések ott maradtak, a helyben fontos kérdésekre való lehetőség és kompetencia számos esetben viszont nem.

Az önállóságuk nagyban csorbul akár az előbb általam pozitívan értékelt feladatátrendezésekből fakadóan is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden egyes, akár néhány száz fős településen az építési ügyintézéstől kezdve számos ügyintézői posztot meg kell hogy tartsunk; ezért is emeltem ki, hogy a járásoknak átadott feladatoknak van létjogosultsága, annak viszont, hogy helyben ne maradjon meg a megfelelő forrás és kompetencia a helyi feladatok ellátására, nincs.

Ha nem is szűnt még meg, de egyébként nagyon ott tartunk, hogy teljes mértékben megszűnik a szuverenitásuk az önkormányzatoknak. Merem ezt azért is mondani, hiszen olyan szintű forrásmegvonások vannak, hogy most éppen a „Versenyképes járások” programban ‑ amelyről majd fogok is miniszter úrral külön egyeztetni ‑, de számos más elvonás kapcsán is egyre inkább beszűkül a mozgástér, ami az önállóságukat veszélyezteti, nagyon sok esetben már meg is szüntette. A legnagyobb, legtehetősebb városok is felemelték a hangjukat a tekintetben, hogy ha ez tovább folyik, akkor az ő szuverenitásuk, önállóságuk veszélyben lesz, a kistelepülések esetében pedig már nem is beszélhetünk önállóságról.

Amikor az iparűzésiadó-többlet innentől kezdve egy bizonyos kalapba fog kerülni, és egyébként majd pályázhatnak rá ‑ egyébként saját forrásukra pályáznak ‑, azt gondolom, egy hungarikumról beszélünk, hiszen talán a világon sincs ilyen, hogy az önkormányzatok saját forrásra pályázva nyerhetnek el olyan beruházásokra pénzösszegeket, amelyeket, ha nincs ez a rendszer, akkor saját forrásból is meg tudtak volna valósítani. Nyilvánvalóan tudom, hogy bizonyos járások tekintetében az állam ezt kipótolja, de az első félév tekintetében 27 milliárd volt tudomásom szerint az a forrás, ami így már megérkezett a központhoz az önkormányzatoktól.

És akkor még nem beszéltünk a szolidaritási adóról, aminek egyébként a befizetői köre egyre szélesebb, a támogatásra várók köre pedig, nyugodtan kijelenthetem ‑ említette miniszter úr, hogy számos önkormányzati tisztségviselővel találkozott, én is találkozom önkormányzati tisztségviselőkkel, illetve a médiában való megjelenésük is azt mutatja ‑, elégedetlen ezzel a szolidaritási adóval, mert a várt forrás nem érkezik meg hozzájuk.

Itt szeretném hozzátenni, hogy nem pusztán elméleti oldalról közelítem meg az önkormányzatiságot, hanem mint volt polgármester gyakorlati oldalról is. Így magának a szolidaritási adónak a bevezetését én alapvetően pozitív kezdeményezésnek tartom ‑ haszonélvezője nem voltam gyakorló polgármesterként, inkább úgy mondom, hogy elszenvedője annak ‑, mert vannak tehetős önkormányzatok és kevésbé tehetős önkormányzatok.

(13.00)

Ezt valahogy meg kell próbálni egy kormányzatnak kiegyenlíteni, hiszen a kevésbé tehetős önkormányzatok is tele vannak lehetőségekkel, ők is szeretnék az önazonosságukat megőrizni, hagyományaikat, kultúrájukat ápolni, amihez forrásra van szükség. Tehát egy tehetős önkormányzat ‑ most nem akarok senkit kiragadni, de egy tehetős önkormányzat ‑ járuljon hozzá a kiemelt bevételéből a kevésbé tehetős vagy rászoruló önkormányzatoknak a fejlődési lehetőségéhez. Ez alapvetően egy támogatandó projekt, csak ez a támogatás jusson is el oda.

Záró gondolatként, amivel kezdtem, és a miniszter úr is kezdte: mindez ne politikai alapon, hanem szakmai alapon történjen. A településeket nem lehet, nem szabad megközelíteni politikai alapon, pártalapon. Minden egyes településen élnek mindenféle pártpreferenciával rendelkező, bármely párttal, kormánypárttal, ellenzéki párttal vagy pártokkal szimpatizáló és rájuk szavazó személyek, és ez így van jól, ez így helyes. Van, ahol kormánypárti polgármester van, van, ahol ellenzéki, van, ahol pusztán függetlenként, lokálpatriótaként indult kistelepüléseken ‑ és ez így van jól, nem lehet őket megkülönböztetni. Akár a „Magyar falu” programtól kezdve, akár a „Versenyképes járások” program tekintetében, akár bármely más, a körzet országgyűlési képviselője által koordinált forráselosztásnál nem szabad különbséget tenni, kit hívunk meg és kit nem. Minden település egyenlő, minden magánszemély egyenlő, nem szabad politikai alapon megközelíteni.

Én nagyon bízom benne, hogy ezzel a törvényjavaslattal azon önkormányzatok, amelyek számára szükséges az önazonosságuk ilyenformán történő védelme, fognak élni, élni tudnak, és nem élnek vissza vele. Még egyszer mondom: viszont nagyjából a magyar önkormányzatok kétharmada tekintetében, én azt gondolom, irreleváns ez a törvényjavaslat, ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy ha az egyharmadnak segít, akkor már értünk el valamit. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.