Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk álláspontja szerint ez egy szakmai és politikai jellegű törvényjavaslat egyszerre. Tehát az nem igaz, hogy kizárólag szakmai vagy kizárólag politikai, a kettő elemeit ötvözi. A politikai vagy az általunk súlyosnak vélt politikai részére majd a legvégén fogok kitérni, egy meglehetősen alattomos, ismételten a meghirdetett kommunikációval totálisan szembemenő, annak totálisan ellentmondó elemét szeretném majd kiemelni, de ezt csak a végén.

Kétségtelenül kiemelkedő tény, hogy akár egy büntető, akár egy polgári peres eljárásban vagy éppen egy közigazgatási perben a valódi adminisztrációs terheket csökkenteni kell. Rendkívüli mód szenvednek ettől a túlzott terheléstől akár egy polgári perben részt vevő felek, akár egy büntetőeljárás elhúzódása is súlyos érdeksérelmeket okoz, és ugyanez igaz a közigazgatási eljárásokra is. Ugyanakkor ez nem mehet a jogok gyakorlásának és a kötelezettségek érvényesítésének a rovására. Különösen olyan ügyekben hívnám fel erre a figyelmet, ahol az ügyek jellegéből adódóan nincs ügyvédkényszer, nem kötelező jogi képviseletet alkalmazni, nem kötelező a jogi képviselő megjelenése, és jellemzően a polgári ügyekben nincs pénze valamelyik peres félnek arra, hogy jogi képviselő segítségével járjon el. Olyannyira megemelkedtek ezek a költségek, a munkadíjak is, hogy egyre kevesebb felperes vagy alperes számára érhető el önerőből jogi képviselő, megfelelő jogi képviselő alkalmazása.

Nagyon szeretnénk, ha a polgári peres eljárásokban motiválnák, minden eddiginél nagyobb mértékben motiválnák a peres feleket arra, hogy éljenek azzal a lehetőséggel, hogy a per bármelyik szakaszában megegyezhetnek, peren kívül egyezséget kössenek. Én e tekintetben nem sajnálnám azt, és a Mi Hazánk sem sajnálná a peres felektől a befizetett eljárási illeték ‑ amely alapesetben a pertárgy értékének 6 százaléka ‑ akár teljes visszatérítését, tehát 100 százalékos mértékű visszatérítést abban az esetben is, ha a peren kívüli egyezség megkötésére, mondjuk, a perfelvétel lezárását követően kerül sor. Jelen pillanatban, ha a peres felek közösen kérik ilyen esetben, a perfelvétel lezárulta után közösen kérik az eljárás megszüntetését, ha jól emlékszem, 70 százalékot vagy 50 százalékot kapnak vissza.

Tehát azért egy tetemes, 6 százalékos mértékű eljárási illetéknél a 100 százalékos visszatérítés hívószó lehet egy peren kívüli egyezség megkötésére. Ez lenne az igazi tehermentesítése a bíróságoknak. Minél több megindított pert minél hamarabb lehessen lezárni, legyen lehetőség lezárni peren kívüli egyezséggel, túl azon, hogy nemcsak a bíróságoknak, a feleknek is az a jó, ha szép szóval, egy korrekt megegyezéssel zárul az adott ügy. Ezt érdemes lenne motiválni, de ha esetleg tudnak egyéb motivációs tényezőket, akkor szerintem ne tartsák magukban ezeket az elképzeléseket. Ezeket érdemes lenne akár ebbe a javaslatba is beépíteni.

Ami a bírák, ügyészek és közjegyzők korhatárának 70. életévre történő emelését illeti, leginkább a közjegyzőkre térnék ki. Azért valljuk be őszintén, ez egy zárt, nagyon zárt hivatásrend, ha jól emlékszem a sarokszámra, akkor 313 közjegyző működik ma Magyarországon. Érdemes lenne ezt a sarokszámot megemelni. Nem mondom azt, hogy a duplájára vagy a triplájára, de szabad szemmel is látható módon vagy mértékben megemelni, hogy azért a fiatalítást is sikerüljön előmozdítani, és ne legyen annyira belterjes a közjegyzői szakma.

Egyetlen, a munkáját tisztességesen végző közjegyzőt sem szeretnék megbántani, de azért valljuk be őszintén, hogy szinte már csak ‑ idézőjelben ‑ örökletes vagy öröklési jogi alapon vagy kvázi örökletesen működik. Csúnyább kifejezéssel élve, kihalásos alapon működik az, hogy valaki egy közjegyzői státuszhoz hozzájusson. A közjegyzői státuszok számának megemelése lehet az egyik lehetséges megoldás ebbe az irányba.

És ha elfogadjuk azt igazságként, ami egy tavalyi internetes cikkben jelent meg, hogy körülbelül 30 milliárd forintos bevételre ‑ nem haszonra, bevételre ‑ tettek szert a közjegyzők Magyarországon, akkor ezt a sarokszámot, a 30 milliárdot elosztva a 313-mal, azt látjuk, hogy egy átlagos esetben, egy átlag közjegyző 95 és 100 millió forint közötti bevételre tesz szert évente. Persze tudom, hogy jelentős különbségek mutatkoznak, hiszen nem mindegy, hogy mondjuk, valamelyik budai kerületben működik egy közjegyző vagy éppen az ország kevésbé fejlett részén, de ez egy átlagos szám. Nem sajnáljuk tőlük, hiszen ez csak a bevétel, messze nem ugyanaz, mint a haszon, ez a köztudatban gyakran összekeveredik, sokan egyenlőségjelet tesznek a bevétel és a haszon közé, de aki egy kicsit utánagondol, tudja, hogy ez nem így van. De egy egész tisztességes egzisztenciát és megélhetést biztosító hivatás ma a közjegyzői, meglehetősen kevesek számára, erősen limitált formában vagy létszámban érhető el.

Ami a bírák és ügyészek javadalmazását illeti, e tekintetben sokkal bátrabbnak kellene lenni, és ha oly sok mindenre van pénz a költségvetésben ‑ tavaly vagy tavalyelőtt 600 milliárd forintért irodaházak vásárlására politikai vezetők közeli hozzátartozói körétől ‑, akkor vastagabban is foghatna ez a toll, miniszter úr. És ha jelentősebb bírói és ügyészi béremelés valósulna meg ‑ és megjegyzem egyébként, hogy akár rendvédelmi és honvédelmi fizetésemelés megtörténhet, tehát a rendvédelmi szférában, a honvédelemben, a teljes belügynél, beleértve a büntetés-végrehajtás állományát, ideértve a bírákat, ügyészeket, tehát az igazságszolgáltatás, a rendvédelem, a honvédelem teljes vertikumát idevesszük, de különösen a bíráknál, ügyészeknél megvalósulna egy jelentős béremelés ‑, akkor egyúttal meg lehetne emelni, mondjuk, a közbizalom vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételének felső határát is.

Hiszen nemcsak a politikai megkötöttség vagy a politikai lojalitás vagy a politikai hűség szempontjából lehet érdekes a bírók és az ügyészek helyzete, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy a bírótól és az ügyésztől nagyobb hatalom már csak egy sebészorvos kezében van. Egy régi kifejezéssel élve, ölnek és elevenítenek, akár polgári peres ügyekben, közigazgatási ügyekben és büntetőügyekben emberek sorsát jelentősen befolyásoló döntéseket hoznak. Nagyon nagy hatalom és egyben óriási felelősség. Nem mindenkinek való ez, és nem mindenki tud ezzel a hatalommal meg a rengeteg lehetőséggel, ami ezzel jár, bánni. Ha magasabb szakmai kritériumokat határoznak meg, ehhez jóval magasabb, valóban nyugat-európai szintű javadalmazást rendelnek, akkor azt nem azért kellene megtenni, hogy a politikai hűség mértéke az önök irányába növekedjen, hanem azért, hogy a korrupciós kísértés lehetősége csökkenjen.

Bár megjegyzem egyébként, hogy mondjuk, a polgári peres vagy akár büntetőügyekben eljáró igazságügyi szakértőknek is elképesztő hatalom van a kezében, ha már itt tartunk. Tehát egy tisztességesebb javadalmazás, egy nyugat-európai szintű javadalmazás mellé ‑ a Mi Hazánk senkitől nem sajnálja, aki tisztességesen megdolgozik érte ‑ már rendelhetünk jóval magasabb büntetési tételeket is. Ha még magas javadalmazás ellenére is az ördög csábítása vagy az ördög kísértése erősebb, mint a tisztességes munka iránti elkötelezettség, akkor viselje a következményeit az a bíró, ügyész vagy a felsorolt szakterületeken dolgozó bármelyik személy, aki emberek sorsát döntően befolyásoló munkát végez, és nagyon komoly hatású ügydöntő határozatokat hoz.

Ami a polgári peres ügyekben az indoklási kötelezettség egyszerűsítését célozza, természetesen olyan ügyekben, egyszerű megítélésű ügyekben, ahol nincs fellebbezés vagy nem várható fellebbezés, akár még ennek helye is lehet, bár nem hiszem, hogy annyira, mondjuk, az íróasztalfióknak vagy a polcoknak gyártották ezeket. Ha mást nem, azért a joghallgatók számára vagy fiatalabb jogászi generációk számára tanulságosak lehetnek olyan ügyek is, amelyek tapasztalt bíró szemszögéből nézve már egyszerű megítélésűek ‑ ilyen tizenkettő-egy tucat jellegű ‑, ugyanakkor azért az mégiscsak aggályos, hogy csak a fellebbezési szándék jelzése és a fellebbezési illeték részleges befizetése esetén feltétlenül fontos első fokon, mondjuk, egy részletesebb indoklással előállni.

Ami a felülvizsgálatok környékén történik, az már sokkal izgalmasabb a Mi Hazánk szerint. Azt üdvözöljük, hogy valamennyi ügyben lehetőség lesz felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, az azonban elgondolkoztató, hogy csak az érdemben eltérő tartalmú ítéleteknél van lehetőség olyan felülvizsgálatot kérni, amely nem kötött előzetes engedélyezéshez vagy előzetes engedélyhez kötött írásbeli kérelem benyújtásához, hogy egy kicsit bonyolultabban fogalmazzak.

Jelen pillanatban szerintem egész jó az a szabályozás, hogy nemcsak eltérő tartalmú, hanem azonos tartalmú, de eltérő indoklású ítéleteknél is benyújtható a felülvizsgálati kérelem.

(11.50)

Ez talán az alaposságot és a magasabb szintű szakmai igényességet előrevetíti vagy jobban megköveteli.

Ami az online nyilvánosság biztosítását illeti, azért az megnyugtató, hogy ott, ahol a bíróságnak erre technikai lehetősége van, kötelező vagy kötelezően alkalmazható, de nem biztos, hogy ez a legnagyobb gondjuk. Nem biztos, miniszter úr, hogy a top 20-as hibalistában vagy a top 20-as fontossági sorrendben benne van ez a magyar igazságszolgáltatás rendszerét tekintve. Külföldön tartózkodó vagy tartósan akadályoztatott tanú vagy valamelyik eljárási szereplő meghallgatása szempontjából nagyon komoly időmegtakarítást eredményezhet, ez igaz; az egyéb irányú online nyilvánosság nem feltétlenül a legfontosabb kérdések egyike.

És ha már az online világnál tartunk, többen beszéltek az online csalások elterjedéséről. Valóban nagyon komoly károkat okoznak, főleg olyan honfitársainknak, akik hiszékenyek, nem kellően jártasak a digitális világban, esetleg az indokoltnál vagy az átlagos élettapasztalathoz képest jóval nagyobb bizalmat szavaznak meg ismeretlenül bejelentkező személyeknek. De szerintem ebben a teremben is sok olyan ember ülhet, aki mondjuk, tapasztal időnként olyanokat, hogy egy napon belül vagy nagyon rövid időintervallumon belül Európa vagy a világ különböző országaiból érkező nemzetközi hívásokat indítanak el, nem győzi az ember blokkolni meg jelenteni ezeket a telefonszámokat. Az mindenesetre életszerűtlen, ha valakit ‑ a minap egyébként jómagam is így jártam, ezért ennyire frissek az emlékek ‑, mondjuk, két órán belül elvileg Szlovákiából, Ciprusról, Svédországból és Lettországból is kerestek, és aztán lehet, hogy még van egy-két ország, amit kihagytam. Ez nyilvánvalóan életszerűtlen; hacsak valaki a munkakörénél fogva nem számíthat ilyen sűrű bejövő hívásokra, akkor ez mindenesetre felvet bizonyos gyanúkat. Bár megjegyzem, lehet, hogy itt nem a jogi védelem lesz a legfontosabb, hanem az informatikai és az informatikai védelem fejlesztése. Akárcsak a bankszámlákat érintő csalások esetében jóval hosszabb legyen az a kivárási idő, amíg esetleg a bank visszavonhatja vagy a banknál vissza lehet vonatni, a visszavonását lehet kérni az adott utalásnak vagy az adott összeg levonásának, mert ha onnan egyszer elindult, akkor a cselekmény jellegéből adódóan nagyrészt, nagyobbrészt bottal lehet ütni a nyomát az online csalások során kicsalt, ellopott pénzeknek.

És végül, de nem utolsósorban, ugye, önök nyilvánvaló politikai indíttatásból beszélnek az Oroszországot érintő európai uniós szankciókról. Na most, ha ezt jól látjuk, márpedig szerintem jól látjuk, akkor itt meg pont arról van szó ‑ és erről senkitől nem hallottam egy árva szót sem ‑, hogy az Oroszországgal szembeni EU-s szankciók megkerülését büntető EU-s irányelvet azért csak beemelik a magyar jogrendbe. Tehát két, ettől eltérő tartalmú nyilatkozat között azért megpróbálnak egy ilyen extra salátajavaslatban, 28-féle törvényt érintő javaslatban csak megpróbálnak elrejteni ilyen jellegű szabályozást is. Ez megint szöges ellentéte annak, amit kifelé mondanak, amit kommunikálnak.

Látható, hogy most azért komoly kommunikációs és egyéb problémákkal küzdenek, ami persze az önök gondja, az önök belügye, és nyilván nem ez fogja érdekelni az önök szavazóit, az önök még megmaradt szavazóit, de azért ez megint egy súlyos önellentmondás. Mert addig rendben van, hogy EU-s szankciók miatt ne emelkedjenek kétszeresére vagy háromszorosára a magyar áram- és gázárak, de amikor egyfelől tesznek egy kijelentést, aztán meg visszatáncolnak, tehát ez a „vizet prédikálnak, de már nem is bort isznak, hanem helyenként idült alkoholisták” című történetnek egy újabb fejezete, egy újabb komoly önellentmondás, úgyhogy ezzel kapcsolatban is várnék legalább egy rövid miniszteri reakciót. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)