Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Ha valós lenne, amit előttem szóló képviselőtársam elmondott, akkor valóban az lenne a helyzet, hogy ez egy szakmai törvényjavaslat lenne, amit lehet támogatni szakmai meggyőződésből, vagy lehet szakmai szempontból vitatni. Csak hát, nem ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hiszen aki az elmúlt fél évben legalább egyszer kinyitotta az internetet ‑ most még szabad, most még lehet, nem sokáig ‑, és ráment valamelyik független portálra, az tudja és világosan látja, hogy nem erről van szó, vagy nem csak erről van szó. Vannak egyébként a javaslatnak olyan elemei kétségkívül, amelyek érdemi szakmai javítást, problémák megoldását szolgálják, de a javaslat fő célja alapvetően a magyar igazságszolgáltatás gerincének megtörése, függetlenségének megszüntetése, és mivel természetesen ez egy európai uniós országban elképzelhetetlen, más intézkedésekkel együtt, Magyarország kiszorítása, kivezetése az Európai Unióból.

Ez egyike a huxittörvényeknek, amelyeknek politikai célja az, hogy beprogramozzon olyan politikai konfliktusokat az európai intézményekkel, az Európai Unió intézményeivel és az Európa Tanáccsal, ami előkészíti Magyarország demokratikus rendje maradványainak, romjainak a lebontását, és előkészíti Magyarország kivezetését az európai politikai közösségből és aztán az önök által olyannyira kívánatos orosz gyarmati státusznak az elérését.

Mert miről is van szó? És most ne menjünk bele a szakmai részletekbe, ne menjünk bele abba a részébe a törvénynek, hogy mennyire reálisak és mennyire vannak meg a feltételei az online nyilvánosságnak vagy éppen a gyorsított pereknek, és milyen kockázatai vannak ezeknek; merthogy van ennek a törvénynek néhány olyan pontja, amelyik világosan mutatja, hogy mi a valódi szándék.

(11.20)

Az első ilyen a bírók, ügyészek, közjegyzők továbbfoglalkoztatása. Nem tudom, emlékeznek‑e, az önök kormánya és az Európai Unió, illetve az Európa Tanács jogi szakbizottsága, a Velencei Bizottság közötti konfliktusok úgy kezdődtek, hogy önök leszállították ezt a nyugdíjkorhatárt azért, hogy akkor elküldhessék azokat a bírókat nyugdíjba, akik nem tetszettek önöknek. Egy sor strasbourgi és luxembourgi ítélet született ebben az ügyben, amely megállapította, hogy ennek az intézkedésnek az volt a célja, hogy önök megtisztíthassák a bíróságokat azoktól, akiknek önök valamilyen okból nem tetszenek, beleértve a Kúria elnökét is.

Mi történik most? Most azt mondják, hogy ja, tulajdonképpen persze, maradhassanak a bírók, ügyészek akár 70 éves korukig is. De nem ám akárki, hanem az, aki jól fekszik a főnökségnél, hiszen a vezetők kapják meg azt a jogot, hogy erről dönthessenek. Ez egyrészt azt jelenti, hogy azokat hagyják bent a pályán, akik önöknek kedvező ítéleteket hoznak. De ennek a hatása jóval kiterjedtebb ennél. Valójában arról van szó, hogy ezen a módon minden bírónak meg lehet üzenni, hogy ha nem akarod, hogy 65 éves korodban elküldjünk nyugdíjba (Dr. Tuzson Bence: Nincs ilyen szabály benne.), akkor olyan ítéleteket hozol, olyan döntéseket hozol, amelyek a kormány és a bírósági vezetők szája ízének megfelelnek.

Más intézkedések nem ilyen direkt módon törnek a bíróságok megtörésére. (Dr. Tuzson Bence közbeszól.) Például nagyon izgalmas kérdés... Majd miniszter úrnak is lesz módja válaszolni, én tőlem tűrhető türelemmel hallgattam, amikor ön hosszasan mellébeszélt a pulpituson. Szóval, az a helyzet, hogy természetesen... Ja, igen, ott tartottam, hogy vannak rejtettebb intézkedések is. Önmagában a bírósági perek gyorsítása szerintem fontos cél, a határidők betartása fontos cél. De mit csinál most a kormány? Azt mondja, hogy ja, hát az a bíróságok felelőssége, hogy ez megtörténjen, az csak a bíróságokon múlik, mert nyilván a bírók lusták, és ha majd megbüntetjük a bíróságot, akkor majd időben fogják meghozni a különböző döntéseket, akkor majd minden határidőt be fognak tartani. Ez nyilvánvalóan persze megint csak egyfajta nyomásgyakorlás. Majd eldöntik, hogy kire osztanak ügyeket, majd eldöntik, hogy ki az, akit számonkérnek a határidők betartása miatt, és ki az, akit nem, és közben az alapvető problémákkal nem foglalkoznak, azzal, hogy létszámhiány van a bírósági szervezetben, mert hosszú ideig érdemben nem nyúltak hozzá a bérekhez, és egy sor adminisztratív és egyéb dolgozó hiányzik a bíróságokról a hatékony döntéshozatal, a hatékony ítélkezés érdekében. De megint csak egy bunkósbotot teremtenek maguknak. Ne gondolja senki, hogy itt arról van szó, hogy az ügyfelek miatt aggódnak, hanem egy bukósbotot teremtenek, amivel a bíróságokat és a bíróságokon keresztül a bírókat nyomás alá lehet helyezni.

És ha már béremelés, nagyon hosszasan dicsekedett itt miniszter úr azzal, hogy micsoda béremelést értek el. De hát az a helyzet, hogy valójában ez a béremelés, amit megkaptak a bírók, a korábbi veszteségeiknek csak egy töredékét kárpótolja, a további béremelési ígéretek pedig olyanok, mint az önök összes többi ígérete, ígéretek, aztán majd vagy lesz belőle valami, vagy nem lesz belőle valami. Mindenesetre, amikor a bírói szervezetek áprilisban kezdeményeztek béremelést, akkor önök érdemben nem álltak velük szóba.

Végül utolsó előttiként mindahhoz, hogy ez a helyzet hogyan állt elő, és azt mondtam, hogy aki olvasott újságot az elmúlt időszakban, az tudja, hogy mi történt. Önök hosszasan dicsekedtek, dicsekednek most is azzal, hogy micsoda klassz megállapodást kötöttek a bírói szervezet képviselőivel. Egy olyan megállapodást kötöttek, aminek egyrészt erkölcsileg meglehetősen vállalhatatlan módon az egyébként nekik járó, egyébként a bírókat megillető béremeléshez kötötték azt, hogy belenyugodjanak a törvényjavaslat egyéb intézkedéseibe, ráadásul úgy, hogy egyébként megszegve a saját törvényüket nem tervezték be a béremelést előre a költségvetési törvénybe, mert nem maradt volna egyébként zsarolási potenciáljuk, nem volt benne. Nem maradt volna zsarolási potenciáljuk, egy módosítóval rakták be, miniszter úr, rosszul emlékszik, módosítóval rakták be utólag a költségvetésbe a béremelés fedezetét. Az a helyzet, hogy ráadásul a bírók olyan mértékig utasították el ezt a tervezetet, hogy az Országos Bírói Tanács elnökének le kellett mondani, maga a Tanács pedig utólag visszavonta a támogatását ettől a tervezettől. Ezután tüntetésekre került sor. Emlékeznek rá, ez volt az, amikor az önök nagyon megbecsült embere, én már elfelejtettem, hogy hányas számú párttagkönyvének birtokosa, a lovagkeresztes Bayer Zsolt listázni kezdte a bírókat, akik tüntetésre járnak, a miniszterelnök úr pedig március 15-én poloskázta a bírókat is azért, mert véleményük mer lenni.

Ezután került elő a törvényjavaslat, amelyre először négy napot adtak a bíróknak véleményezésre, majd második körben egy hetet, de úgy adták az egy hetet a társadalmi vitára, hogy egyébként ebbe beleessen a húsvéti ünnep is, nyilván a keresztény kultúra védelme érdekében, ami önöknek annyira fontos.

Szóval, az a helyzet, tisztelt miniszter úr, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy hozták meg, hogy ezt nem támogatják a bírók, nem támogatják az igazságszolgáltatás résztvevői. Önök kizsaroltak egy egyezséget béremelésekkel. Én erre azért nem lennék ennyire büszke az önök helyében.

Miért mondom azt, hogy egyébként ez az Európai Unióból kivezető útnak az egyik eleme? Jól tudják, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége az egyik olyan ügy, amelyet a kötelezettségszegési eljárások folyamatosan érintenek Lengyelország és Magyarország esetében is, és amelyhez a jogállamiságot védő eljárás nagyon szigorú feltételeket fűz. Önök azt csinálták megszokott módon ‑ pávatánc, Orbán Viktor elmondta ennek a receptjét ‑, hogy amikor úgy érezték, hogy bizonyos pénzek felszabadításához ez szükséges, akkor keresztülnyomtak a parlamenten egy igazságügyi reformcsomagot, érdemi vitát egyébként akkor sem engedtek, de ennek a reformcsomagnak a keretében valóban pozitív lépéseket tettek. Majd ezeket most szép lassan elkezdik visszaszívni, visszavenni. Nyilván a következményt tudják. A következmény persze az lesz, hogy nem lesz jogállami megállapodás, Orbán Viktor már nem is törekszik arra, hogy a Magyarország számára szükséges uniós pénzek döntő részét hazahozza, hanem előállítják azt a helyzetet, amikor konfliktusok vannak az Európai Unióval, és el lehet majd mondani, hogy a nekünk járó pénzt nem adják ide. Az a pénz azért nem jön, mert önök nem hajlandók teljesíteni a jogállami feltételeket, így van ez ebben az esetben is.

Végül úgy helyes, ha a pozitív elemeket is kiemeljük. A távolságtartásra és áldozatvédelemre vonatkozó szabályok inkább pozitívnak tekinthetők, de nem teljes körűek. Sajnálom, hogy önök elutasították azokat a javaslatainkat, amelyeket mi tettünk a távolságtartás más tényezői, elsősorban a rendőrségi eljárás vonatkozásában, de amik bekerültek a törvénybe, ezek zömmel vagy alapvetően támogatható intézkedések.

Végül annyit szeretnék még mondani, hogy van a törvényjavaslatnak számos más olyan eleme, amelyet akár támogatni lehetne, ha ezek olyan szakmai vita után születtek volna meg, amelyek garantálják ezeknek az intézkedéseknek a hatékony végrehajtását, és garantálják azt, hogy valóban megfontolt, megalapozott módon születtek meg. Sajnos ez nem így van, az általam említett politikai hátsó szándékok és az előkészítettség hiánya miatt ezt a törvényjavaslatot nem áll módunkban támogatni. (Szórványos taps a DK soraiban.)