Dócs Dávid (Mi Hazánk)

DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Agrárminiszter Úr! A kérdés, illetve a felszólalás elsősorban önnek szól, hiszen ön a téma illetékese, illetve a tárca vezetője, és gondolom, hogy nálam még sokkal jobban tisztában van azzal, hogy a magyar mezőgazdaságnak milyen vérzivataros időszakot kell most átélnie.

Hiszen nem elég, hogy a száj- és körömfájás az északnyugati csücskében pusztított az országnak ‑ reméljük, én legalábbis nagyon remélem, hogy ez most már abbamarad és nem lesz újabb kitörés, hiszen ha jól tudom, amennyiben május végéig új kitörés nincs regisztrálva, akkor onnantól kezdve a védőzónákat fel lehet oldani és minden óvintézkedést meg lehet szüntetni, én bízom benne, hogy ez így lesz ‑, nem elég csak a száj- és körömfájásról beszélni, ha állategészségügyi problémákról beszélünk, hiszen azt is látjuk, hogy emellett még több olyan állategészségügyi probléma van, ami akár elhullással is végződhet. Hiszen ismét felütötte a fejét az afrikai sertéspestis; ismét itt van a madárinfluenza sajnos az Alföldön; illetve azt is látjuk, hogy a lovaknál például a herpeszvírus az, ami szintén kimutatható. Ennél megjegyezném, hogy sajnos a szabályozás nem elég szigorú ezzel a vírussal szemben, hiszen jelen pillanatban ez nem tartozik bejelentési kötelezettség alá, ami, azt gondolom, óriási hiba. Hiszen ha a lótenyésztés egyelőre nem is egy meghatározó ága a magyar agráriumnak, de úgy gondolom, hogy azoknak a kitartó gazdálkodóknak, akik még mindig ezt a nagyon, mondjuk úgy, kihívásokkal teli szakmát űzik, megkönnyítené az életét, ha sokkal jobban lehetne az állományaikat védeni ettől a betegségtől.

Ha ez nem lenne elég, akkor a kiskérődzők pestiséről is beszélhetünk, akár a Dél-Dunántúl esetében; és ha ez még mindig nem lenne elég, akkor sajnos látjuk, hogy Arad megyében több mint 75 helyen regisztrálták a leukózis nevű betegséget, ami szintén nagy veszélyt rejt a kérődzők számára. És ha még mindig nem lenne elég az állatbetegségből, akkor sajnos a nyugati szomszédunk felé is tudunk tekintgetni, hiszen ott a kéknyelv nevű betegség az, ami felütötte a fejét. Látom, hogy ‑ nagyon helyesen ‑ az agrárminiszter úr egy rendeletmódosítással ennek a szabályozását lényegesen egyszerűbbé tette.

Amire rá szeretnék világítani, az az, hogy ahogy a miniszter úr is gyakorlatilag a rendeletében fogalmaz, az állatok karanténba helyezését követően azoknak a kényszerleölése már nem indokolt, sőt, ha meggyógyultak, akkor továbbra is lehet értékesíteni vagy feldolgozni ezeket az állatokat, ha haszonállatról és hízóállatról van szó. Mi voltunk az egyetlen párt a száj- és körömfájás kapcsán, akik elmondtuk, hogy az a fajta hatósági protokoll, ami jelen pillanatban életben van, elképzelhető, hogy magánál a vírusnál is veszélyesebb, hiszen nagyon sok esetben valódi tüneteket nem is produkáltak egyes telepeken, csak a védőzónán belül estek vagy pozitív teszteredmény került nyilvánosságra, és máris le kellett ölni rengeteg marhát, jelen esetben közel tízezer marhát kellett így leölni. A járványkezelésről nem szeretnék beszélni, arról beszéltünk már itt a parlamentben. Láttuk, hogy milyen indulatokat keltett egyébként az ország északnyugati csücskében; azt is láttuk, hogy az elégtelen kommunikáció hova vezetett, hiszen rengeteg olyan település volt, ahol ‑ mondjuk úgy ‑ finoman szólva sem voltak megelégedve ezzel a járványkezeléssel vagy a kommunikációval.

De hogy ne csak az állatbetegségekről beszéljünk, a fagykárt is ide kell hozni, hiszen látjuk, hogy ezt a 120 milliárdos ágazatot nagyon érzékenyen érintették az április eleji fagykárok, ami valószínűleg ‑ még nincs összesített eredmény ‑ több tíz milliárd forintban mérhető, tehát nagyon úgy néz ki, hogy ez is tetézi a bajt ebben az ágazatban.

És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor azt is látjuk, hogy sajnos az Alföldnek a déli részén porba vetnek a gazdák. A csapadékhiány valami egészen elképesztő annak ellenére is, hogy most ‑ hála istennek ‑ nagyon úgy néz ki, a május csapadékosan indított, és minden cseppje aranyat ér; talán nem túlzás, ha ezt mondjuk. Viszont azt is látjuk, hogy az Alföld egyes részein az éves szükséges csapadékmennyiségnek már a fele sem érkezik, a fele sem hullik alá, éppen ezért a gazdálkodás egész egyszerűen nemcsak hogy eredménytelen, hanem teljességgel fölösleges. Egyértelmű, hogy csak mínuszt tudnak így termelni ezek a gazdák, és erre jön rá az a kétmilliárdos keretösszeg, amit az agrártárca meghirdetett azoknak, akik felszámolják, mondjuk, a baromfitelepeiket, vagy nem létesítenek új baromfitelepet, akkor ők ebből a támogatásból, ebből a pályázati összegből részesülhetnek. Egy kicsit nekem úgy tűnik ‑ persze majd a miniszter úr itt elmagyarázza a miértjét ‑, mintha hasonlítana ez ahhoz, amikor az Unió tagjává vált az országunk, és azért fizettek, hogy a szőlőtőkéket vágjuk ki, a tejelő teheneket pedig küldjük a vágóhídra. Azt gondolom, hogy ez nem egy jó irány Magyarországnak és a magyar agráriumnak.

Tehát én nagyon szépen kérem a miniszter urat és a kormányzatot, hogy tegyen annak érdekében megfelelő lépéseket, hogy a magyar agráriumnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)