Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Kollégák! Egy idézettel kezdek: „Sokan meg fognak lepődni, amikor az első negyedéves számok 2025-ben kijönnek” ‑ mondta Orbán tavaly októberben. Hát, egy ország nevében mondhatom, hogy valóban sokan meglepődtünk. Az ígéretek ugyanis arról szóltak, hogy nagy gazdasági növekedéssel indulunk. Emlékeznek? Repülőrajtot veszünk, sőt 3-6 százalék közötti növekedés vár ránk.

Ehhez képest mit kaptak maguktól a magyarok? Egy földbe álló gazdaságot. A GDP 0,4 százalékkal csökkent az egy évvel ezelőttihez képest, és ami még tragikusabb, hogy az előző negyedévhez, vagyis a tavaly október és december közötti időszakhoz viszonyítva 0,2 százalékkal esett vissza a gazdaságunk. A várakozásokat jelentősen alulmúló adat érkezett tehát a magyar gazdaság első negyedévéről, pedig a piac így sem várt valami sokat Nagy Mártonéktól. Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak az első, de a második negyedévünk is pocsék lehet, mert a mezőgazdaságtól kezdve az iparon, az építőiparon át mindenki sajnos tragikus eredményekről számol be.

Tisztelt Kollégák! A számok nem hazudnak, feketén-fehéren kiállították a bizonyítványt a maguk kormányáról. Nagy Márton, gazdaság-visszafejlesztési és költségvetésünk szétverési csúcsminisztere, földbe állította a szeretett hazánk gazdaságát. A költségvetési folyamatokról pedig inkább jobb is, ha nem beszélünk. Sok optimizmusra ugyanis ott sincs okunk, amikor az éves pénzforgalmideficit-terv 62 százaléka teljesült. Ismétlem: három hónap alatt az éves hiány majdnem kétharmada összejött.

Azt egyébként megszokhattuk így a NER 15 éve után, hogy maguk soha semmiért nem felelősek. Ezzel szemben buzgón szólítgatnak fel másokat lemondásra, közéletből való távozásra és így tovább. Ez a tempójuk sajnos most sem változott. Nagy Márton ugyanis máris ‑ tőle idézem ‑ a „háború elviselhetetlen pénzügyi terhei”-re fogta az értékelhetetlen teljesítményét. Arra már viszont nem tér ki, hogy egész Európában csak a magyar gazdaság szenved rettentően ennek a háborúnak az elviselhetetlen pénzügyi terheitől, hiszen nézzük meg a tagállami statisztikákat, úgy tűnik, hogy egyedül Magyarországot sújtják a Nagy Márton által említett tényezők. Negyedéves bázison ugyanis egyetlen gazdaság teljesítménye sem csökkent, még a Nagy Márton által gyakran emlegetett német gazdaság is picivel, 0,2 százalékkal, de bővült. Az EU, amely a miniszter szerint ‑ idézem ‑ „hibás gazdaságpolitikát folytat”, szintén 0,3 százalékkal növekedett, az eurózóna országai pedig még ennél is egy kicsit jobban.

Képviselőtársaim! Ez tehát színtiszta tragédia, amiért a kormány, önök a felelősek. Mi lenne, ha végre nem másokat szólítgatnának fel lemondásokra, hanem magukon kezdenék a felelősségre vonást? Mindenféle „stop” intézkedésük volt már, árstop meg árrésstop. Jöhetne egy újabb verziója, a „Stop Márton!”, a „Stop Marci!”

Ideje belátni, hogy ami nem megy immáron három éve, azt nem kell tovább erőltetni. Elég a dilettantizmusból, elég a mindig „majd jövőre” jóslatokból! A katasztrófa szélére juttatták szeretett hazám gazdaságát. De önök ezt a krízist láthatólag képtelenek megoldani. De ne aggódjanak, egy év múlva önöknek már nem is kell, mert nem a maguk feladata lesz ez a jövőben! (Nacsa Lőrinc: MSZP? MSZP?)

Kormányváltás után ugyanis a maitól teljesen eltérő gazdaságpolitikára van szükség, amelynek a négy legfontosabb pontját most elmondom önöknek. Az első feladatunk az lesz, hogy haza fogjuk hozni az európai uniós pénzeket (Nacsa Lőrinc: MSZP-kormány?), ami minden magyarra nézve egymillió forintot jelentene. Önök miatt nem érkezik meg hazánkba, az önök tudatos politikája miatt nem érkezik meg.

A második feladatunk az lesz, hogy ki fogunk tűzni egy reális euróbevezetési céldátumot, és azt tartani is fogjuk, mert Magyarországnak csatlakoznia kell az eurózónához.

A harmadik feladatunk az lesz, hogy szakítani fogunk azzal, hogy egyes gazdasági szereplőket hibásnak és ellenségnek tekintünk (Nacsa Lőrinc: Ki az a mi?), mert a magyar vásárló nem hibás, ha nem költi el a pénzét, mert azt látja, hogy bizonytalan a magyar gazdaság jövője. Nem hibás az a kereskedő, vagy az a gyártó sem, akit a Fidesz felvásárolni vagy az országból kiszorítani akar.

Végül a legaktuálisabb, mert holnap érkezik a Házhoz a költségvetés, a negyedik, hogy azt a bohóckodást, amit egy tavaszi költségvetés elfogadásával folytatnak, abba fogjuk hagyni. (Nacsa Lőrinc: Ki az a mi?)

Úgyhogy végül tehát, tisztelt Országgyűlés, ne aggódjanak, maguknak sajnos láthatóan nem megy, ezért mindenkinek jobb, ha 2026 tavaszától, legkésőbb jövő tavasztól nem maguk folytatják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem önöknek lesz a feladata. Én, ha majd szükség lesz rá, készséggel segítek szeretett hazám gazdaságának talpra állításában. (Taps a Párbeszéd soraiból. ‑ Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból: Jaj, tehát erről van szó! Rólad szól!)

(11.40)