V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT energiaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy élményszerű, szenvedélyes, de felelősségteljes vitát hallottunk.

Annyit elöljáróban, képviselőtársaim, engedjenek meg, hogy azért több méltányosságot, mert néha olyan kijelentések hangzanak el, amikről én azt hittem, hogy a művészvilágban van ilyen. Tehát azt mondjuk, hogy nálunk van az igazság, és ők pedig amatőrök, sőt dilettánsok, tehát itt a szakma, ott meg valaki mások. Ez nem így van.

Tehát például a VízVálasztó-konferencián én magam is ott voltam, és számos érdekes előadás hangzott el. Például szerintem egy teljesen legitim vita az, hogy vajon az erdősítések vagy a gyepterület segítenek‑e a vízvisszatartásban, avagy nem. Erre nem mondanám azt, hogy egyszerűen ilyet föl sem szabad vetni. De amúgy létezik Vízügyi Tudományos Tanács, régebben a Belügyminisztériumban, most már az Energiaügyi Minisztérium mellett, ahol egyetemi doktorok, akadémikusok, ennek a területnek a művelői vannak. Tehát nem csupán ott van a szakma egyfajta megközelítésben, amely, még egyszer is azt mondom, egy kifejezetten érdekes konferenciát hozott létre.

Amit még csak az általános szintre mondunk, hogy valóban korszakhatáron vagyunk mind a víziközmű-szolgáltatás tekintetében, mind a vízügy részéről is. Na most, a korszakok nem egy nappal vágódnak el, ezért aztán nem kell azon csodálkozni, ha védműveket építettünk 450 milliárdért, akkor még van néhány, amit meg fogunk építeni, mert azokban a városokban, például Esztergomban egészen rossz néven vennék, ha a történelmi városrész megóvását, mert egy új korszak nyílik, nem fejezzük be. Valóban, mint ahogy Bánki Erik képviselőtársam is említette, a vízügynek köszönet a munkájáért.

(14.40)

Egyébként nemcsak ezek a beruházások jelentették itt a biztonságot, hanem az a több mint 70 éves szervezetrendszer, amelyet a szomszéd országokban, például Szlovéniában felszámoltak. Tehát az a rutin, az a tapasztalat, egymásra rakódott tudás járult hozzá ahhoz, hogy bizony nálunk fotelből megnézik az emberek az árvizeket, és amúgy bekommentelik, hogy hát tessék megfogni ‑ ezt konkrétan mondom ‑ a Dunán lejövő évtized árvizét, azt most tartsák meg, hogy a jövő nyáron amúgy a Tisza árterében majd lehessen öntözni. Tehát én azt látom, hogy a vízügy tekintetében amúgy nem érzékenyíteni kell az embereket, az érzékenység megvan, edukációra azonban talán szükség lenne.

A másik dolog, megint csak a méltányossághoz, hogy nekem is egy kedvenc térképem az 1860-as években levő Magyarország vízjárta és vízborította területének térképe. No, erre rá kell rakni a mai magyar településhálózatot, rá kell rakni a mai magyar úthálózatot, ott, ahol néhány tíz kilométert napok alatt tettek meg az Alföld közepén, északról, délről, és akkor láthatjuk, hogy ez egy történelmileg kialakult helyzet, lehet még csapdahelyzetnek is nevezni, sok mindennek, de ezt a korszakot nem megtagadni kell, hanem meghaladni. Vannak, akik már eljutottak addig, hogy a Széchenyi- és Vásárhelyi-szobrokat, képeket ki kell hajigálni az ablakon, mert ők tették tönkre az országot. Szerintem a legkevésbé sincs ez így.

Dudás Róbert képviselő úr azt mondta, hogy itt érdemi előrelépés amúgy nem történt. Vártam azt, hogy mert egyesült a két terület, és rá kellett hogy jöjjek, hogy ő a víziközművek világáról beszél amúgy, és közben voltak védművek is, de a lényeg az, hogy több helyen, több képviselőtársamnál is előjött a hálózati vízveszteség. Akkor ezt azért tegyük az asztalra, ami a víziközműveknél van, és 22-23 százalékos arányt jelent. Ez valóban nem jó, de egyet ne mondjunk: hogy itt a vég. Ugyanis ez Európa középmezőnyében levő érték. Európa középmezőnyében levő érték! Tehát ezen javítani kell, de a legkevésbé sem jelenti azt, hogy mi a sor végén kullognánk. Valóban tenni kell ezért, és ezért el kell hogy mondjuk, hogy fordulat van e tekintetben. Nem fordítunk annyit, mint szeretnénk, de az Energiaügyi Minisztérium az elmúlt két évben a fejéről a talpára állította ezt az ágazatot. Először is konszolidálta, és amíg két évvel ezelőtt veszteségekkel küzdöttek, addig a mai cégek több száz milliós nyereséget tudnak felmutatni. Rendeztük amúgy a gyalázatos bérhelyzetet ugyanezeknél. Nagyon fontos, van, ahol fontosabb volt, mint a lyukas csövek vagy más egyéb műszaki hiányosság, tehát rendeztük a helyzetét az ágazatnak. Az integrációval, azt kell hogy mondjam, egy példaszerű intézkedéssorozat révén egy olyan struktúrát tudunk felállítani, amely mintaként is szolgálhat. Egyébként Hollandiában van még ehhez hasonlóan integrált rendszer, mint nálunk, és ennek számos előnye van. Tehát nem csupán arról van szó, hogy az önkormányzati tulajdon jó, az állami meg nem, mert például amit nem tudott megcsinálni egyetlenegy cég sem, hogy létrehozzon egy haváriaesetekre levő raktárbázist Veszprémben és Szolnokon, azt a 15 állami cég már meg tudja csinálni, és egyébként rendelkezésére bocsátja az önkormányzati cégeknek is ezt a lehetőséget.

Hadd említsem meg még ugyancsak a nagy állami rendszerekből a vízbázisoknak a használatát: egyszerűen szinte külön királyságonként működtek ezek a szolgáltatók, és nem számoltak azzal, hogy a szomszédos területen akár szabad kapacitással bírnak, hanem a saját maguk területén kívánták létrehozni a bővítési lehetőségeket. És közpénzekről van itt szó, azzal való felelős gazdálkodásról is.

Több szám is elhangzott, hogy hogyan állunk a vízminőség tekintetében. 365 településen nem volt megfelelő az ivóvíz az európai uniós csatlakozásunkkor. A jelenlegi jelentésekben, amit az Európai Uniónak leírunk, kilenc település szerepel egyébként három év óta, és dolgozunk ezen a kilencen is.

Azok a vízminőségi aggályok, amelyeket Dudás képviselő úr megemlített, egy módszertani hiányosságból adódnak, miszerint ha egyszer valamiféle rossz mintát vesznek, és másnap beavatkoznak és kijavítják, mert volt egy csőtörés, azután ezek az értékek bent maradnak. Tehát kifogásolható eset összességében ennyi volt az egész évben. Ez sajnos egy hibás módszertan, amit sajnos nem tudtunk megváltoztatni, és politikai hovatartozástól függetlenül tiltakoznak egyébként ez ellen a kimutatás ellen maguk a vízművek.

Lesz‑e forrás a hálózatok rendbetételére? Itt megint csak egy kitérőt hadd tegyek. Mintegy ezermilliárdnyi az az összeg, amit az elmúlt tíz évben víziközmű-hálózatokra fordítottunk. Ennek révén 83,5 százaléka a háztartásoknak például nemcsak szennyvízelvezetésben, hanem legalább biológiai szintű tisztításban is érintett. Ez a szám egyébként Romániában 37 százalék, 32 százalék Horvátországban, tehát ezzel az európai uniós átlag fölött vagyunk. Valóban, magán az ivóvízhálózaton fejlesztést kell végrehajtani, ennek a forrása jelenleg a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap, amelynek egyik részeként maga a miniszteri rendelet meghatározza cégenként azt a forrást, amelyet a rekonstrukcióra kell fordítani. Ez százmilliárdos nagyságrend egyébként, és természetesen több kellene hogy legyen. Az első számításaink szerint az elmúlt évben 800 kilométer csövet cseréltek ki ennek segítségével mindamellett, hogy természetesen szennyvíztisztítóknak a rekonstrukciójára is felhasználták ezt. A képviselő úr egyébként helytelenül említette, hogy ezen az alapon belül a két ágazat között átjárás van, tehát a szennyvízen meglévő forrásokat felhasználhatják az ivóvízen ‑ ez nincs így, ahogy mondta.

Hollik képviselő úr a vízvisszatartásról beszélt. Itt hadd említsek meg egy nagyon friss számot, ugyanis természetesen működik a vízügyben a vízvisszatartás ebben az évben is, és a KÖTIVIZIG adatai alapján a Tiszán elértük a fordulatot. Az első három hónapban 190,6 millió köbméterrel kevesebb víz folyt ki, mint amennyi bejött az országba, tehát 190,6 az első három hónapnak az adata. Tehát működik az az új rend, amelyet egyébként az agráriummal közösen kialakítottunk.

És akkor hadd térjek át dr. Keresztes Lóránt képviselő úrnak a gondolataira, aki azt mondta, hogy nagy a baj. Igen, szerintünk is nagy a baj; félni lehet, de megijedni nem, és meggyőződésem az, hogy meghoztunk jó néhány olyan intézkedést, amely fordulatot jelenthet. Rátérek itt csak egy mondat erejéig arra, hogy az ipari szereplők miatt történtek meg a beruházások. Képviselőtársam is említette már, hogy ez nem így van, hogy őket szolgálják ki. Projektről projektre kimutatható akár Debrecenben, akár Bükön, hogy az az új víztorony, az a hálózat, az a puffertartály éppúgy a lakosságot is szolgálja, és lakossági hálózati rekonstrukciók is történtek mindezekben. Egyébként maga a rekonstrukció rész három részből tevődik össze. Az egyik az előbb említett Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap, a másik a KEHOP-oknak a rekonstrukciós része és a harmadik az ipari parkokhoz kapcsolt lakossági fejlesztés.

(14.50)

Az elmúlt évben végrehajtott, nem lakossági díjemelés egyébként arra szorítja a cégeket, hogy használják a szürkevizet, és erre Debrecenben és Gödön is példa van. Önkormányzatoknál jobb helyen volt, ilyenre is van példa, meg az ellenkezőjére is. Látunk olyat is, hogy az egykori tulajdonos adott esetben megakadályozta a kintlévőségek behajtását. Önkormányzatiból most állami tulajdonba került, és most néz, olyan egyformán, hogy mi történik itt, a területén. És természetesen fordítva is van, hogy egy nagy állami cég tud kényelmes, túlságosan kényelmes is lenni.

Melyek voltak a tettek, amelyek a vízügy területén történtek? Egyrészt valóban szakmatörténeti jelentőségű, hogy létrejött egy, a vízügyeket felügyelő államtitkárság, de legalább ennyire a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, amely szinte minden héten ülésezik a munkacsoportjaival, és nagyon gyakorlatias döntéseket hoz például a vízvisszatartásban, amelynek néhány elemét már közöltük, és most egy friss eredményét mondtam el. Ezeknél természetesen jelenhetnek meg ellenérzések is, mert nyilvánvalóan nem vagyunk egyformák, és az a fajta tájhasználatváltás, amelyet kívánatosnak tartunk, és adott esetben a gazdáknak is végig kell gondolni, hogy melyik területen, milyen kultúrával fognak foglalkozni, ez nem fog egyszerre megtörténni. Tehát én képviselő úrnak is megemlítem, hogy szerintem nem lenne jó példa az, ha a VízVálasztó néhány próféciával bíró előadója kiállna a gazdák elé, és elmondaná ugyanazokat a gazdáknak, amit a konferencián, például, hogy gyorsan felejtsék el az öntözést.

Ezekről lehet beszélni hosszasan, de az, hogy most ezt hagyják abba, ezután… ‑ ez nem fog menni. Ezért aztán legkevésbé sem a gerillaakcióknak köszönhető az, hogy egy ilyen mozgalmi ágát is indítottuk magának a vízvisszatartásnak. Azért, mert ennek van egy edukációs, ismeretterjesztő természete is, mert ha nem szerezzük meg kölcsönösen azt a tudást ‑ akár a gazdák a vízügyesekét és fordítva ‑, akkor nem lesz párbeszéd ebben. Ötszáz fölött van már azon gazdák száma, akik azt mondják, hogy igen, én lehetővé teszem azt, hogy elárasszák a területemet. A tárcaközi együttműködésnek köszönhetően most már ez évtől a víz borította területekre megkapja a földalapú támogatását a gazda. Tehát az első lényeges lépés megvan, hogy nem szenved kárt az, aki nagy felületű, rövidebb-hosszabb ideig levő borítást vállal a saját területén.

De néhány mondat erejéig hadd térjek ki a gerillaakciókra! Én kifejezetten kedvelem az ilyen népi lelkeket, akik a saját igazságukat terjesztik; és a karakterében is ez nekem úgy tetszik, de vannak határok. Tehát nincs olyan, hogy kimegyek egy csatornához, viszek néhány pallót, és azt mondom, hogy elrekesztem. Azért beszélek egyrészt méltányosságról, mert ő nem tudja, hogy abba a csatornába egyébként nemcsak a Jóisten juttatta azt a vizet, hanem azt szivattyúzzák, éppen villanyárammal. Aztán nem tudja azt sem, hogy azért van benn olyan sok víz, mert egy párhuzamos csatornából, épp megkerülő kormányzással került oda. Azt sem tudja, hogy éppen azért kell a több víz, hogy felhígítsa a szennyvizet az abban levő csatornában, vagy szerződése van, hogy ellásson egy halastavat, vagy ökológiai vízpótlást hajtson végre. Tehát ez sehova sem vezet, és én azt javaslom, hogy ha valaki tárgyalni akar, az ajtót ne feltétlen rúgja be.

Végezetül pedig, hogy melyek azok a beruházások, amelyeket már a vízügy ennek jegyében megtett? Például az Ős-Dráva, aminek az értékelése is folyik, de az első jelek azok, hogy igen, a talajvízszintet sikerült növelni, tehát megfordulnak a trendek. De a Mosoni-Dunánál lévő torkolati műtárgy amúgy éppúgy az árvízvédelem mellett szolgálja a vízvisszatartást is, vagy a Kvassay-zsilipnél levő mostani beruházás szintén lehetővé teszi, hogy az év 365 napján juttasson vizet a csatornákba, és ebből majd reményeink szerint… ‑ mert el szeretnénk juttatni a vizet a Duna-Tisza közi homokhátság tetejére is, de ahhoz az kell, hogy egyáltalán a térségbe elszállítsuk a vizet.

Az északi térségben egy 20 milliárdos program van kivitelezés előtti állapotban, a Civaquának 40 milliárdos programja, ami szintén Debrecennek egy vízpótlási programja. A Keleti-főcsatornán 9 milliárdos program szerepel, és remélem, hogy be fogunk majd jelenteni rövidesen több programot is, ami a homokhátságot érinti. Mórahalomnál kétszer 2 milliárd szolgálja majd az öntözést is.

Így én bízom abban, hogy mindezek így együttesen, amelyek jogszabályi változásokat jelentenek, amelyek meghatározzák, hogy a belvíznél vagy éppen a csatornák feltöltésénél ki milyen kockázatot vállal, azért, hogy a lehető legtovább tudjuk nagy felületen vagy éppen a csatornákban tartani a vizet… ‑ ehhez alapos munka kell, tehát valamennyiünknek van olyan felelősségérzete, hogy láthatjuk, hogy nem lehet kisajátítani a fél országot azért, hogy víz legyen, és ennek meg kell találni a jogilag korrekt megoldását is, amellett, hogy a gazdálkodói érdek ne sérüljön. Tehát ezek a jogszabályalkotási feladatok nem törvényi szintű szabályozást igényelnek, ezek folynak; vagy éppen az üzemrendeknek az átalakítása kapcsán területről területre, csatornáról csatornára.

És van egy felújítási terv is, amelyben szintén az agráriummal közösen határozzuk meg a prioritásokat egy 10 milliárdos nagyságrendben, amelynek szintén folynak az előkészületei.

Kérem tehát azt a bizalmat képviselőtársaimtól, elnök úrtól is, hogy higgye el, legalább olyan szakmai alapon, mint ahogy az ön köreiben teszik, legalább olyan felelősségteljesen, és remélem, legalább olyan eredményesen tudjuk folytatni a munkát azért, hogy egy új korszakot nyissunk a vízgazdálkodásban, és ez egy sikeres, nehéz, de sikeres korszak lehet. Köszönöm mindenkinek a figyelmet, és kérem, majd a törvényjavaslathoz is a támogatást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)