Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes módon kialakult egy ilyen belterjes baranyai vita, ami egyébként pozitív. Én nagyon örülök annak, hogy erről a kérdésről végre vitatkozni tudunk. Továbbra is aláhúzom azt, hogy én mindig meggyőződéssel érvelek ebben a kérdésben, és mindig igyekszem a lehető legnagyobb mértékben tájékozódni, amikor érvelek valami mellett.

Tisztelt Nagy Csaba Képviselőtársam! Csapadékmennyiség. Tehát, ha megnézzük, hogy miképpen változott a csapadékmennyiség, az nem számottevő történelmi távlatban. (Nagy Csaba nevet.) A csapadékeloszlás már más kérdés. A csapadékeloszlás válik egyre inkább extrémmé, tisztelt képviselő úr. Oké, van egy trend szerinti változás, de nem számottevő ahhoz képest, hogy milyen erőteljes a változás a csapadékeloszlásban. Tehát extrémmé válik a csapadékeloszlás, ami azt jelenti, hogy meghatározott rövid időszak alatt elképesztő mennyiségű csapadék tud lehullani, hogy utána hónapokig szárazság legyen. Ez az a helyzet, amire megint csak ez a fajta szemlélet, a táji vízvisszatartás, az ártéri gazdálkodás tud megoldást kínálni.

Abban is igaza van, hogy nem csak az 1800-as évekig kell visszamennünk, mert elképesztő mennyiségű rendkívül rossz, rövidlátó beavatkozás volt a kommunista rendszer idején. Tehát akkor folytatódott ez a fajta pusztítás. Ma már ott tartunk, hogy több mint 40 ezer kilométernyi belvízelvezető csatorna van, amivel gyakorlatilag az ország kiszárítása történik. Tehát valóban, ezeket látnunk kell, tisztelt képviselő úr, de azért mondom, hogy erre alapozva lehet csak egyébként még az árvízvédelmi, a csapadékeloszlási szempontoknak megfelelően is helyes vízgazdálkodást kiépítenünk.

Amikor mi arról beszélünk, hogy az egykori ártereket, az egykori vízjárta tereket kell megnyitni, adott esetben holtágakat kell bekapcsolni a… (Nagy Csaba Bánki Erikkel beszélget.) ‑ én fontos kérdésnek tartom ezt, tisztelt képviselőtársaim (Bánki Erik: Mi is!), akkor azzal a vízgazdálkodás ügyét, a vízmegtartás ügyét segítjük, és ezzel egyébként úgymond az árvízvédelmi kockázatokat is csökkentjük. Hiszen ha adunk teret a víznek, hogy el tudjon terülni adott esetben az időszakos nagy víz, akkor nem azon kell küzdeni, hogy egyre magasabb gátakkal egyre szűkebb térre szorítsuk a folyókat. Tehát valóban ez a szemlélet, a táji vízvisszatartás kérdése figyelembe veszi a vízhozamokat, a vízingadozást, a csapadékeloszlás extremitását.

Még egy dologról kell beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim. Gyakran beszélünk szuverenitásvédelmi kérdésekről. Azt láthatjuk, hogy egy ilyen szempontból relatíve viszonylag rövid időszak alatt 30 százalékkal csökkent a Tisza vízhozama. És azt is láthatjuk ‑ ipari beruházásokat említett a képviselő úr ‑, hogy milyen kockázatokat látunk: nagyon sok helyen látjuk már a felső vizeken, hogy gyakorlatilag víztározókban párologtatják azt a vizet, ami ugye, nem jut be az alsóbb vizeken a mi országhatárainkon belül a folyóba. Ez egy nagyon fontos vízdiplomáciai, szuverenitásvédelmi feladat, hogy lássuk azt, hogy mi történik ezzel, milyen módon történik a felső vízen a vizeknek a megfogása, és adott esetben például Kárpátalján az igen erőteljes ipartelepítések, iparfejlesztések alapján ez milyen kockázatot jelent majd a vizek megfogása terén.

S még egy gondolat csak. Ha megnézzük a Tisza erdélyi mellékfolyóinak a területén az erdőgazdálkodás kérdéseit, ez is egy nagyon komoly szuverenitásvédelmi kérdés, erre is kitér egyébként a VízVálasztó Mozgalom javaslata, a vízdiplomácia kérdésére.

Ha már, képviselő úr, az ön választókörzetében van az a Bicsérd területén kijelölt ipari park, nem olyan régen folytattunk erről egy vitát, a Baranya megyei iparkamara elnöke volt a házigazda az iparkamara, az egyetem és Pécs város részvételével, és egyébként helyi gazdasági szereplők részvételével. A helyi gazdasági szereplők pontosan azt a gondolatot erősítették meg, hogy rendkívül nehéz helyzetben van Dél-Dunántúl gazdasága, kormányok jöttek-mentek, a Dél-Dunántúl mindig mostohagyereke volt gyakorlatilag minden kormányzatnak, tehát kell a gazdaságfejlesztés, de azt racionális módon. Bizony nagyon sokan fölvetették, hogy az lehet‑e a megoldás Pécs és térségének, Baranyának, hogy ha egyáltalán jön egy gigantikus nagy cég, és ha jön befektető, akkor az‑e a megoldás, hogy, mondjuk, mezőgazdasági termőterületeket kell feláldozni. Olyan iparágak felé forduljunk‑e, amik jelentős vízigényűek? Tehát rengeteg kérdés fölmerült.

Igazából nekem egy olyan alapvető kérdésem volt… ‑ ugye, kijelöltek ott egy 600 hektáros beruházási területet, egyébként jelentős részben zöldmezőn, mezőgazdasági területeken, és most talán 20 milliárd forint érkezett, ami a földvásárlással kapcsolatos összegekről szól, de igazából ott egy olyan infrastruktúra-fejlesztést álmodott meg a döntéshozó, akárki is legyen az, ami autópálya-meghosszabbítás, vasútépítés, vasútállomás-építés, elkerülő utak, vízrendszerek. Tudjuk azt, hogy ott volt az egykori uránbányászat miatt egy olyan érintett terület, ahol elképesztő mennyiségű kockázat és talajszennyezés van. Tehát itt röpködnek a százmilliárdok akkor, amikor még egyáltalán csak egy üres ipari park kialakításáról van szó.

Én kihasználom a lehetőséget, képviselő úr, hogy van‑e bármilyen hír, elképzelés, hogy milyen befektető jön oda, jön‑e oda befektető és milyen ütemezéssel, tehát ha látjuk azt, hogy ez egy sok száz milliárdos infrastruktúra-fejlesztés, milyen ütemezéssel valósulhat meg ott Bicsérd határában.

No de lekerekítve, összességében a vízgazdálkodási vitákra visszatérve…