Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ma egy olyan törvényjavaslatról tárgyalunk, amely a felsőoktatás, a kultúra és az innováció területén hajtana végre széles körű változtatásokat. A kormány bemutatása szerint a versenyképesség növelése, a nemzetközi érvényesülés erősítése a cél, de ha alaposabban megvizsgáljuk a javaslat részleteit, egy mélyen problematikus képet kapunk: a magyar felsőoktatás és tudomány szabadsága, a minőségi követelmények védelme és az átláthatóság mind súlyos veszélybe kerülnek.

De kezdjük az elején! A normaszöveg összesen 21 hatályos törvény módosítását indítványozza. A javasolt módosítások nagy része szövegpontosítás, ahogy arra Pósán képviselőtársunk is utalt, vagy törvénymódosításokkal összefüggő olyan rendelkezés, amely továbbra is biztosítja a joganyag konzisztenciáját a módosítások után. Hogyan értékeljük ezeket? Ahogy az újságírók tartják, hír az, amit el akarnak titkolni, minden más csak propaganda. E törvényjavaslatnak is a legárulkodóbb részei azok, amikről sem a preambulum, sem az általános indokolás nem szól egy árva hangot sem, és a részletes indoklás is elintézi azzal vagy annál alig többel, hogy szövegpontosító rendelkezés.

(15.30)

Ilyen például a 11. és 12. § a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény, amely eddig is lehetővé tette, hogy az intézmény vezetői feladatainak ellátására a munkáltatói jogkör gyakorlója ne csak pályázatot, hanem a miniszter előzetes hozzájárulásával meghívásos eljárást is alkalmazzon. A 11. § azonban tartalmazza azt a rendelkezést ‑ idézet kezdődik ‑, hogy „A pályázati, illetve a meghívásos eljárás kiírásának, benyújtásának és értékelésének rendjét, valamint a meghívásos eljárás feltételeit a miniszter rendeletben határozza meg.” A javasolt új szövegből a fent hangsúlyozott, meghívásra vonatkozó tételek hiányoznak, ami nyilván teret ad a munkáltatói jogkör gyakorlójának az önkényes döntésre, és jelentősen korlátozza az eljárás nyilvánosságát. Ugyanez a helyzet a 12. § esetében: a hatályos törvény szövege szerint a miniszter rendeletben szabályozza az intézmény vezetőjének megválasztására irányuló pályázat tartalmára és a pályázati eljárásra, illetve a meghívásos eljárásra vonatkozó szabályokat. A javasolt szövegből azonban a „meghívásos” kitétel ismételten csak hiányzik; a részletes indokolás szerint ez mindössze szövegpontosítás.

A javaslatot benyújtó viszont legalább következetes: ugyanezt a fogást alkalmazza az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény módosítása esetében is. A vezetői feladatok ellátójának kiválasztására a hatályos törvény is lehetővé teszi a pályázati mellett a meghívásos eljárást is, ám hozzáteszi ‑ idézet következik -: „A pályázati, illetve meghívásos eljárás kiírásának, benyújtásának és értékelésének rendjét, valamint a meghívásos eljárás feltételeit a kormány rendeletben határozza meg.” A 23. §-ban javasolt szövegből azonban itt is hiányzik a meghívásos eljárásra vonatkozó kitétel. Éppígy a 24. §-ban is, amely a kormánynak abból a felhatalmazásából, hogy rendeletben határozza meg a vezető megválasztására irányuló pályázat tartalmára és a pályázati eljárásra vonatkozó szabályokat, a pályázatok véleményezésére felkért szakmai bizottság összetételét és eljárásának rendjét, a pályázatok elbírálásának rendjét, valamint a meghívásos pályázat feltételeit, tartalmát, kiírásának, benyújtásának és értékelésének rendjét, törölni javasolja a „valamint” szóval kezdődő félmondatot, tehát ez utóbbi félmondatot.

Mélyen hallgat mind a preambulum, mind az általános indokolás a 28. §-ról is, amely a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt javasolja kiegészíteni két bekezdéssel, amely a felsőoktatási intézmény rendelkezésére bocsátott vagyon kezelésére ad jóval szélesebb körű felhatalmazást az intézményeknek. A részletes indokolás szerint ennek célja a nemzeti vagyonról szóló törvény decemberben hatályba lépett módosításával való összhang megteremtése, de felettébb gyanús, hogy a dolog mögött ennél jóval több húzódik meg, különösen, ha az egyetemi vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos uniós kifogásokra gondolunk. Végezetül pedig: a 32. § jelentősen kibővíti a kormány hatáskörét az Akkreditációs Bizottság tevékenységének szabályozására, felügyeletére, ellenőrzésére, ami aligha a szakmai szempontokat hivatott erősíteni a politikai szempontokkal szemben.

De nézzük tovább, hogy mi a probléma az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban!

Az első: a tudományos fokozatok elismerésének lazítása. A javaslat egyik sarkalatos eleme, ahogy azt már Pósán képviselőtársunk is említette, hogy a külföldi doktori fokozatok automatikus elismerését lehetővé teszi, ha az oktató intézményt egy nemzetközi minőségbiztosítási nyilvántartásba vették. Tisztelt Ház! Hol marad a hazai minősítés, a tudományos színvonal védelme? Egy ilyen automatikus rendszer ahelyett, hogy erősítené, gyengíti a magyar tudományos közélet minőségi garanciáit, nem biztosít védőhálót a közepes vagy gyenge színvonalú külföldi diplomagyárakkal szemben. Ráadásul semmilyen érdemi hazai akkreditációs vizsgálatot nem ír elő, a magyar PhD-, a magyar DLA-fokozatok presztízse ezáltal komolyan sérülhet.

A második: a szabadalmi és innovációs reformok szakmai gyengeségei. A szabadalmi ügyvivői tevékenységre vonatkozó új szabályok célja a szakmai kör erősítése lenne, de valójában gyengítést hozhat. A szakmai minimumgyakorlat csökkentése, a képzési követelmények lazítása kockáztathatja a magyar innováció minőségi alapjait. Egy jogi és műszaki szaktudást igénylő, kiemelkedő jelentőségű hivatás nem válhat rutineljárássá, ráadásul a gyors átmeneti szabályozások miatt fennáll a veszélye annak is, hogy a szellemi tulajdonjogok védelme kiszámíthatatlanabbá válik, gyengítve Magyarország innovációs erejét.

És végül a harmadik: a felsőoktatási autonómia sérülése. A vagyonkezelési szabályok változtatásaival a magán- és állami fenntartású felsőoktatási intézmények esetében olyan helyzet állhat elő, ahol az intézmények gazdálkodási önállósága csak látszólagos lesz. Az állam vagyonkezelői jogkörökkel erősíti befolyását, miközben formailag megőrzi az intézményi autonómia látszatát; ez érdemben érintheti az oktatási és a kutatási szabadságot egyaránt. Különösen veszélyes, hogy átláthatatlan marad a vagyon hasznosításából származó bevételek és a költekezés érdemi felügyelete. Ugyan ki ellenőrzi, hogy a vagyont valóban oktatási és kutatási célokra fordítják? Hol itt a garancia?

Tisztelt Ház! A Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja úgy gondolja, hogy ez a javaslat átgondolatlan, kockázatos, és átláthatatlan módon érinti a magyar felsőoktatás, a tudomány és a kultúra alaprendszereit, nincs minőségbiztosítás, nincs valódi védelem az oktatás és a tudomány szabadsága számára, nincs átláthatóság a közpénz hasznosításában. Ezért arra szólítjuk fel a kormányt, hogy vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és kezdjen valódi szakmai és társadalmi egyeztetést, a jövő generációinak sorsa ugyanis nem lehet pillanatnyi politikai érdekek áldozata. Köszönöm, hogy meghallgattak.