Dr. Pósán László (Fidesz)

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvényjavaslat alapvetően Magyarország versenyképességének javítását, a tudásalapú gazdaság erősítését kívánja előmozdítani. A fenntartható gazdasági növekedés egyik alapvető feltétele a képzett, a gyorsan változó gazdasági feltételekhez, munkaerőpiaci igényekhez alkalmazkodni képes munkaerő és ezzel együtt a kutató-fejlesztő utánpótlás biztosítása, növelése.

Ez magában foglalja a doktori képzések hozzáigazítását a napi feltételekhez és igényekhez, továbbá a doktori képzésben részt vevők, valamint annak befejezését követően a doktori fokozatot szerzők számának az emelését. Ennek érdekében a törvényjavaslat a doktori képzés eddigi központi jellegű általános előírásai helyett nagyobb szerepet és egyben felelősséget kíván ruházni a felsőoktatási intézményekre, tovább erősítve ezzel az egyetemek döntési illetékességét az őket érintő kérdésekben, azaz növeli autonómiájukat.

A jelenlegi doktori képzésben minden tudományterületen meghatározó szerepet játszik az elméleti oktatás. A hallgatóknak az első két évben tanórákon kell részt venniük, de a nemzetközi felsőoktatási világban ez a képzés sokkal rugalmasabb, jobban igazodik a gazdasági élet valóságához és elvárásaihoz. A törvényjavaslat a doktori képzés megerősítése érdekében az egyetemek doktori iskoláinak és tudományos testületeinek döntésére kívánja bízni annak eldöntését, hogy milyen óraszámban szükséges kontaktórák szervezése, illetve szükséges‑e az egyáltalán. Az első lépések ebbe az irányba már 2020-ban megtörténtek az úgynevezett kooperatív doktori képzések bevezetésével. Ez azt jelenti, hogy a doktoranduszok bizonyos tudományterületeken egyszerre dolgoznak egy vállalatnál, kórházban, egészségügyi intézményben, és végzik ezzel egy időben a doktori képzésüket az egyetemen. A duális képzési modell átültetése a doktori képzésekbe a vállalati kutató-fejlesztői, valamint az orvostudományi utánpótlás terén az elmúlt években kifejezetten sikeresnek bizonyult, ezért indokoltnak tűnik a kooperatív doktori program szerepének bővítése, más területekre történő kiterjesztése. Az erről szóló döntést maguknak az egyetemeknek kell majd meghozni, és így mindenhol a helyi feltételek ismeretében lehet majd alakítani a doktori programok képzési tartalmát.

A kooperatív doktori képzés fogalmának és tartalmának újragondolása azt a célt is szolgálja, hogy ne csak a mesterképzést befejező hallgatók jelentkezzenek doktorandusznak, hanem azok számára is vonzó legyen, akik már munkavállalóként dolgoznak, vagy az egészségtudományok terén szakorvosképzésben vesznek részt. Az Európai Unió tagországainak jelentős részében ez körülbelül a felét felöleli, a doktori képzésekben nincs kreditrendszer, ilyen például Németország, Franciaország, mert a kreditrendszer eredetileg csak azt a célt szolgálta és szolgálja, hogy az alap- és a mesterképzésekben összemérhetővé váljon az egyes kurzusok tanulási, időráfordítási szükséglete. Egy kreditet 30 órányi foglalkozással vesznek egyenértékűnek egy tantárgy esetében. A PhD-képzésekben ennek semmi értelme sincsen, ezért a törvényjavaslat megszüntetné a kreditrendszer kötelező alkalmazását, és az egyetemek doktori iskoláira bízza, hogy kreditekkel vagy más módon kívánják mérni a doktoranduszok előrehaladását a doktori képzésekben.

A törvényjavaslatban a másik fő terület, melynek fontos szerepe lehet a tudásgazdaság, a kutatás és innováció erősítésében, a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény módosítása. A szabadalmi ügyvivők döntően iparjogvédelmi ügyekben segítik a kutatókat, fejlesztőket. Az előterjesztés a szabadalmi ügyvivői vizsga letételéhez szükséges szakmai gyakorlati időre vonatkozó követelmények újragondolásával kívánja ösztönözni ezt a tevékenységet, az ehhez értő szakemberek számának növelését, mert a tudományos felfedezések, újítások alkalmazása a gazdaságban, a mindennapi életben elképzelhetetlen a megfelelő jogi védelem nélkül.

A törvényjavaslat a kutatások, a tudományos együttműködések adminisztratív előírásainak egyszerűsítésével, racionalizálásával ugyancsak a tudásalapú gazdaság lehetőségét kívánja bővíteni, amikor a külföldi tudományos fokozatot elfogadja a hazai doktori fokozattal egyenértékűnek, s ezzel feleslegessé teszi a külföldi oklevelek honosítását.

Ugyanígy egyszerűsítést jelent az a módosítás is, amelyik lehetővé teszi, hogy akik a nyelvtanári oklevelüket kiállító országban jogosultnak és felkészültnek minősülnek arra, hogy az adott ország hivatalos nyelvét tanítsák, ezt a nyelvet oklevelük elismerését követően idegen nyelvként Magyarországon is taníthassák.

A művészképzés sajátosságaira való tekintettel célszerű csökkenteni a munkaviszonyban foglalkoztatottak kötelező arányát és növelni az óraadó művészek számát, akik nem állnak foglalkoztatotti jogviszonyban az adott felsőoktatási intézménnyel.

A 14/A. § lehetővé tenné, hogy egy egyetemen belül jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységet hozzanak létre. Megjegyzem, erre már most is van példa, hiszen szaktörvényekben már szerepel régóta, az egyetemek fenntartásában működő köznevelési vagy szakképzési intézmények konkrétan nevesítve már évtizedek óta lényegében így működnek. Az elmúlt években több alapítványi egyetem, amely orvosképzést is folytat, megyei, városi kórházakat vett át fenntartásba. Ezek az egészségügyi intézmények kifejezetten betegellátással foglalkoznak és tudományos kutatással vagy orvosképzéssel nem, tehát ezeket a kórházakat ilyen jogi felhatalmazással lehetne jobban beilleszteni a felsőoktatási intézmény rendszerébe, és így működési önállóságuk mellett folyamatosan támaszkodni tudnak a klinikák szakmai támogatására is.

Az előterjesztés, összhangban a kormánypártok családokat támogató politikájával, a szakképzésben dolgozó nagyszülőknek unoka születése esetén ötnapi pótszabadságot ad, amit az érintett kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, legkésőbb a születést követő második hónap végéig.

A törvényjavaslat számos technikai jellegű módosítást is tartalmaz, így például a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatról szóló törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű, ahogyan az MTA-ról szóló törvény módosítása is az Akadémia elnökének indítványozása alapján történik, és több más paragrafus is lényegében ilyen szövegpontosítási vagy technikai jellegű változtatást tartalmaz.

Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a tudásalapú gazdaság erősítését illetően szavakban mindig egyetértés mutatkozott a parlamenti pártok között, bízom abban, hogy a T/11622. számon szereplő törvénymódosítást is széles körű egyetértésben fogjuk megszavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)