Németh Zsolt (Fidesz)

NÉMETH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Miniszter úr nagyjából ismertette a Nemzetközi Büntetőbíróság létrejöttének folyamatát. Szeretném kiemelni azt, hogy a római statútum hazánkra nézve nemzetközi jogilag 2002. július 1-jétől kötelező erejű, ugyanakkor, mivel nincs kihirdetve, nem része a jogrendnek.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy tavaly novemberben Magyarország a Nemzetközi Büntetőbírósághoz korábban csatlakozott országok közül elsőként jelezte, hogy figyelmen kívül hagyja a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen kiadott elfogatóparancsot. 2025. áprilisban, Netanjahu budapesti látogatásával egybeeső időpontban, a magyar kormány bejelentette a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépésének a szándékát.

A jogi helyzet komplexitását mutatja, hogy 2006-ban törvényben kihirdetésre került a Büntetőbíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodás, és mind a régi büntető törvénykönyv, mind pedig az új büntető törvénykönyv módosításának elfogadásakor, illetőleg az új büntetőeljárásról szóló törvény szövegezése és elfogadása során figyelembe vettük a római statútumot.

A Büntetőbíróság munkájában ‑ a nemzetközi jogi helyzettel összhangban ‑ az elmúlt 22 évben hazánk aktívan részt vett, és Kovács Péter személyében egy nagy tekintélynek örvendő magyar bírája is volt a testületnek. Ugyanakkor az elmúlt időszak eseményei valóban jól mutatták, hogy azon nemes elvek, amelyek alapján létrejött ezen nemzetközi szervezet, már nem annyira érvényesülnek. Helyüket átvette a politikai ideológia és aktivizmus, és ezért döntött a kormány a szervezetből való kilépés mellett, amelyet a jelen törvényjavaslat elfogadása erősít meg.

Orbán Viktor miniszterelnök korábban az állami rádiónak adott interjújában azzal vádolta a Büntetőbíróságot ‑ idézem ‑, hogy politikai célból beavatkozik egy folyamatban lévő konfliktusba, és tegyük hozzá, háborús konfliktusba, hiszen a Közel-Keleten háború zajlik, és a Netanjahu elleni elfogatóparancs ‑ idézem ‑ aláássa a nemzetközi jogot, és fokozza a feszültséget. Álláspontunk, hogy egy magára valamit adó demokratikus jogállam immáron nem vehet részt a Nemzetközi Büntetőbíróságban; a nemzetközi jog nem lehet a háború eszkalálásának az eszköze, hanem a tartós békét és biztonságot kell szolgálnia.

Tulajdonképpen elgondolkodtató, hogy mekkorát képes fordulni a világ 25 év alatt. A Nemzetközi Büntetőbíróság egy tiszteletre méltó kezdeményezés volt. Orbán Viktor volt az a miniszterelnök, aki aláírta a bírósághoz való csatlakozási dokumentumot még 2000-ben, és a közelmúltban szintén ő volt az, aki aláírta az onnan való kilépésről szóló dokumentumot is, tehát van min elgondolkodni.

(11.30)

Sajnos azonban, különösen az elmúlt évtizedben a nemzetközi szervezetek egy tekintélyes része egyre inkább egy globális ideológiai és hatalmi rendszer részévé vált, és szembefordult az ENSZ Alapokmányának elveivel, többek között a szuverén nemzetállamok egyenlőségének alapelvével. Ezek a szervezetek egyre inkább túlterjeszkednek a hatáskörükön, olyan döntéseket hoznak, amelyek mögött világosan felfejthető a politikai-ideológiai motiváció, azaz politikai testületté vált számos nemzetközi intézmény. Idetartozik hangsúlyosan a Nemzetközi Büntetőbíróság is.

Vannak olyan országok, ahogy ezt miniszter úr is már hangsúlyozta, amelyek sosem voltak részesei a Büntetőbíróság létrehozásáról szóló szerződésnek; például az amerikaiak, a kínaiak, a törökök, az oroszok, tehát a világ lakosságának mintegy kétharmadát adó államokról beszélünk. Nem mondhatjuk tehát, hogy az egész világ tolongott volna, hogy tagjává váljon ennek a szervezetnek. Amikor Magyarország részese lett a szerződésnek, akkor ez összekapcsolódott azzal a nemes gondolattal, hogy Magyarország a kommunizmus után a nemzetközi térben is elfoglalja a helyét, és kiálljon a nemzetközi jog érvényesülése mellett. Az ország tagja lett a NATO-nak, az Európai Uniónak és más olyan intézményeknek, amelyek a szocializmus, a Szovjetunió nélküli új világban kijelölik Magyarország helyét.

Ugyanakkor egyre láthatóbban fél szívvel állt a Büntetőbíróság intézményéhez, hiszen a bíróság létrehozásáról szóló nemzetközi szerződést nem tette a magyar jog részévé, nem hirdette ki, azaz sosem tette meg az összes lépést, amivel a szerződés Magyarországon kikényszeríthetővé vált volna. Ilyen körülmények között Magyarországnak, hangsúlyozom, a nemzetközi jog iránti elkötelezettség talaján élen kell járnia abban, hogy újragomboljuk a nemzetközi együttműködésnek ezt a kulcsfontosságú rendszerét és intézményrendszereit. Az említett nemzetközi intézmények egyre inkább elveszítik tehát eredeti funkciójukat, mivel már nem a nemzetközi együttműködést szolgálják, hanem a globális ideológiai és hatalmi érdekeket képviselik.

Egy furcsa példa arra, hogy a Büntetőbíróságot hogyan kívánja furkósbotként használni néhány érintett ország ‑ Benjamin Netanjahu mellett ‑, a szintén elfogatóparancs hatálya alatt álló Vlagyimir Putyin közelmúltbeli mongóliai látogatása kapcsán az ukrán külügyminisztérium felszólította a mongol hatóságokat, hogy a Büntetőbíróság elfogatóparancsa alapján vegyék őrizetbe az orosz államfőt. A Kreml szóvivője válaszul közölte, hogy az orosz vezetés nem tart ettől. Az ukrán külügyminisztérium erre reagálva megfenyegette Mongóliát, hogy „együtt fog működni partnereivel” ‑ idézet vége ‑ az ország megbüntetése érdekében, és bűnrészességgel vádolta meg Ulánbátort. Netanjahu és Putyin vád alá helyezése egyaránt jól példázza, hogy a Büntetőbíróság működése nem a nemzetközi jog érvényesülését, hanem a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség és az instabilitás növekedését eredményezi.

Napjainkban az egész globális biztonság súlyos fenyegetésekkel néz szembe, és ennek egyik legsúlyosabb példája az a terrortámadás volt, amelyet Izrael szenvedett el másfél évvel ezelőtt. 2023. október 7-én egy olyan kegyetlen és brutális, az izraeli szuverenitást lábbal tipró terrortámadást szenvedtek el a Hamász részéről, amely nagy hatással volt az egész világra, így Magyarországra is. Magyarország világossá tette az első pillanatban, hogy kiáll Izrael szuverenitása, önvédelemhez való joga és az izraeli emberek biztonsága mellett, és azóta is ezt az álláspontot képviseli mindenhol a világpolitikában; mert úgy gondoljuk, hogy kötelességünk kiállni amellett, hogy Izrael népe megteremthesse biztonságát és érvényesíthesse önvédelemhez való jogát. Enélkül, meggyőződésünk, nincs tartós béke és stabilitás a Közel-Keleten.

Karim Khan, a Büntetőbíróság főügyésze néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta a TRT World török csatornának, idézem: „Több békére és kevesebb konfliktusra van szüksége a világnak. Ez egy közös mérce, amely minden embert megillet, függetlenül az útlevelétől, bőrszínétől, nemzetiségétől, vallásától, etnikai hovatartozásától.” Ehhez képest az izraeli miniszterelnök ellen kiadott elfogatóparancs álláspontunk szerint egyszerűen egy nyíltan antiszemita döntés. Komolyan gondolja azt Karim Khan úr és a hágai Büntetőbíróság, hogy Netanjahu elítélésével véget vethetnek a háborúnak? Ennél háborúpártibb döntés aligha születhetne, mint amit a Nemzetközi Büntetőbíróság meghozott. Azzal, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Netanjahut és Putyint nemzetközileg körözött gyanúsítottakká teszi, tovább fokozza a nemzetközi feszültséget, valamint megnehezíti a konfliktusok lezárását célzó tűzszüneti tárgyalásokra irányuló erőfeszítéseket.

A Büntetőbíróság valahol utat tévesztett. Meg kell állítani! Működését elemezve új alapokra kell helyezni a háborús bűnökkel és az emberiesség elleni bűncselekményekkel szembeni nemzetközi igazságszolgáltatást. Különösen indokolt az újragondolás az afrikai kontinensen zajló eljárások vonatkozásában, ahol egyébként számos nagy jelentőségű ítélet született, illetőleg van folyamatban.

Karim Khan főügyész neve onnan is ismerős lehet, hogy nemrégiben körbejárta a világsajtót az a hír, mely szerint belső vizsgálatot rendelt el ellene a Nemzetközi Büntetőbíróság, mert az egyik női munkatársát vegzálta. Khan a szexuális visszaélési panaszra a The Guardian szerint úgy reagált, hogy megpróbálta rávenni az állítólagos áldozatot a követelések visszavonására vagy megtagadására. A belső vizsgálat során nem állapítottak meg jogsértést, viszont felszólították Khant, hogy a vizsgálat idejére mondjon le posztjáról. Ezt nem tette meg, ezért további külső vizsgálatokra fog sor kerülni.

A Büntetőbíróság mint intézmény hitele, ez a példa is jól alátámasztja, romokban van. A Nemzetközi Büntetőbíróság tehát mára egy elszabadult hajóágyúvá, egy rögtönítélő politikai bírósággá alacsonyodott.

Magyarország, tisztázzuk, azért nem tartóztatta le Netanjahu izraeli miniszterelnököt, ahogy azt a Nemzetközi Büntetőbíróság elvárta volna, mert az országban, Magyarországon nem szokás letartóztatni a vendégeket. Magyarország nem is akarta letartóztatni az izraeli kormányfőt, mert Izrael a barátja, és a külpolitika értelme és célja egy ország számára, hogy barátokat gyűjtsön, és az jó, ha Izrael Magyarországnak barátja és nem ellensége, amire egyébként fölöttébb büszkék is vagyunk. Ha Magyarország akarta volna is a letartóztatást, akkor sem tudta volna a rendőrséget utasítani arra, hogy ezt tegyék meg, mert Magyarország nem tette a belső jog részévé ezt a nemzetközi szerződést.

Hölgyeim és Uraim, tisztelt Ház! Ugyanis Magyarország igenis egy demokratikus jogállam, amely tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, beleértve azon normákat, amelyekre az ENSZ Alapokmánya is épül. Hangsúlyosan tiszteletben tartjuk a nemzetközi béke és biztonság elősegítését és a szuverén nemzetek közötti egyenrangú együttműködést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)