Szijjártó Péter (Fidesz)

SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általunk előterjesztett törvényjavaslat a Nemzetközi Büntetőbíróságból történő kilépésről, azaz az Egyesült Nemzetek Diplomáciai Konferenciája által a Nemzetközi Büntetőbíróság Rómában, 1998. július 17-én elfogadott statútumának és a Nemzetközi Büntetőbíróság kiváltságairól és mentességeiről szóló, New Yorkban, 2002. szeptember 10-én elfogadott megállapodás felmondásáról szól.

A Nemzetközi Büntetőbíróság működését és szervezetét szabályozó római statútumot, vagyis az alapító szerződést 26 esztendővel ezelőtt, 1998 júliusában fogadták el. Ezt követően a Nemzetközi Büntetőbíróság 2002-ben kezdte meg a működését, ekkor lépett ugyanis hatályba az alapításról szóló szerződés. A bíróság kizárólag az ekkor vagy ezután elkövetett bűncselekmények esetében járhat el, népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel, háborús bűncselekményekkel, aztán későbbi módosítás nyomán agresszió bűntettével kapcsolatban folytathat le eljárásokat.

Magyarország aktív résztvevője volt annak az előkészítő munkának, amely a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozását előzte meg. Volt mintegy 60-70 ország, alapvetően európai uniós tagországok, amelyek kifejezetten komoly erőfeszítéseket tettek az alapításkor, és amikor 1998 nyarán, június-júliusban zajlottak a bíróság létrehozásával és a római statútum elfogadásával kapcsolatos egyeztetések, akkor ezeken természetesen Magyarország küldöttsége is részt vett, és végezetül 126 másik országgal együtt részt vettünk a római statútum elfogadásáról szóló döntésben. A Nemzetközi Büntetőbíróság hatékonyságát már azért akkor is elég jelentősen korlátozta az a tény, hogy sem az Egyesült Államok, sem a Kínai Népköztársaság, sem Törökország soha nem volt részese ennek a nemzetközi együttműködésnek, és bár Oroszország később a csatlakozásról döntött, de ennek megerősítésére végül nem került sor.

Még 1998 végén született meg az a kormányhatározat itt, Magyarországon, amelynek nyomán 1999 januárjában Magyarország aláírta a római statútumot, majd ezt követően több mint két évvel később, 2001-ben a magyar Országgyűlés ezt egy határozatban meg is erősítette. Ugyanakkor az Országgyűlés megerősítő határozatának dacára a római statútum mind a mai napig nem része Magyarország jogrendjének. Azért alakult ki ez az elsőre furcsának tűnő helyzet, mert ugyan az Országgyűlés megerősítő határozata megszületett, de magyar jogszabályban, törvényben ennek a kihirdetésére soha nem került sor. Ezért aztán annak a jogszabályi feltételei sincsenek meg, hogy Magyarország, mondjuk, hogyan kezeljen egy Nemzetközi Büntetőbíróságtól érkező megkeresést, mint ahogyan annak a jogszabályi körülményei sem kerültek kidolgozásra, hogy egy, a Nemzetközi Büntetőbíróságtól érkező megkeresést hogyan hajtson végre Magyarország.

(11.20)

Tehát még egyszer szeretném aláhúzni, hogy a római statútum ma sem része Magyarország jogrendjének. Azonban még egy furcsaság: a kilépésről mégiscsak az Országgyűlésnek kell döntenie. Amennyiben a parlament megszavazza ezt az általunk előterjesztett törvényjavaslatot, akkor a külgazdasági és külügyminiszter kap arra nézvést feladatot, hogy az ENSZ főtitkárának címzett írásos értesítéssel mondja fel Magyarország részéről a római statútumot. Ebben nincsen semmi extra, minden részes állam részéről ezt a folyamatot kell végigvinni kilépési szándék esetén, és a kilépés egy esztendővel az értesítés után hatályosul.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! El kell mondjam önöknek, hogy a magyar külpolitika általában ellenzi azt, hogy a nemzetközi szervezetek működését bárki átpolitizálja. Sajnos az elmúlt időszakban, így a veszélyek korában erre számtalan példa adódott. Látható, hogy ha zajlik egy-egy konfliktus a világban, nemzetek, országok közötti konfliktus, akkor mindenki megpróbálja a nemzetközi szervezeteket úgy átpolitizálni, hogy azután azt a saját politikai céljaira fel tudja használni. Mi ezt mindig elutasítottuk.

A nemzetközi szervezetek soha nem valamilyen politikai cél, politikai érdek alapján, partikuláris politikai érdek alapján jönnek létre, hanem azért, hogy az adott szakterületen a megfelelő nemzetközi tárgyalási, megbeszélési felületet, platformot, lehetőséget biztosítsák akár vitában álló felek részére is. Ezért, főleg amikor az ENSZ intézményeiről van szó, ez az elutasító álláspontunk megerősödik, mert az ENSZ nem egy ilyen like-minded, tehát valamilyen ügy mentén hasonlóan gondolkodó országok integrációjaként jött létre, mint az EU vagy a NATO, mondjuk, hanem egy olyan nemzetközi szervezetként, amely az egymással a legelmérgesedettebb, legellenségesebb viszonyban lévő országok számára is a párbeszéd, a tárgyalás, a megoldáskeresés lehetőségét kell hogy biztosítsa.

Ezért tehát szeretném aláhúzni még egyszer, hogy a magyar külpolitika általában generálisan minden esetben elutasítja a nemzetközi szervezetek átpolitizálását. És különösen igaz ez az álláspontunk akkor, amikor nemzetközi jogi szervezetekről, pláne nemzetközi bírói testületekről van szó. Mi azt gondoljuk, hogy a nemzetközi jogi szervezetekben, nemzetközi bírói testületekben a politikának, illetve a geopolitikai megfontolásoknak egyszerűen semmi keresnivalójuk nincsen, és ebből a szempontból, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a Nemzetközi Büntetőbíróság tekintetében a közelmúltban sajnos rossz, kifejezetten szomorú, aggodalomra okot adó folyamatok indultak el. Súlyos aggodalmak fogalmazódtak meg a Nemzetközi Büntetőbíróság működésének pártatlanságával, politikamentességével kapcsolatban, és ezek az aggályok mára sajnos beigazolódtak.

Sajnos mára világossá vált, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot egy politikai eszközzé silányították. Ez egy szomorú folyamat. A Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásakor nem ez volt a célja az alapítóknak. Ehhez képest teljesen rossz, teljesen más irányba változott a Nemzetközi Büntetőbíróság működése. És nemcsak hogy politikai eszközzé silányodott ez a szervezet, hanem a presztízsét, a megbecsültségét, sőt most már a komolyságát is elveszítette. Történt ez akkor, mintegy utolsó cseppként a pohárban, amikor tavaly év vége felé elfogatóparancsot adott ki ez az intézmény Izrael miniszterelnökével és volt védelmi miniszterével szemben.

Aztán amikor a Nemzetközi Büntetőbíróságnál észrevették, hogy ezzel azért rendesen túllőttek a célon, megpróbáltak kompenzálni, ellensúlyozni. De itt is hiba csúszott a gépezetbe, mert egy olyan Hamász-vezetővel szemben adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot, aki halott. Azt hiszem, hogy ez a döntéssorozat világosan mutatja, hogy mindazoknak, akik aggodalmukat fejezték ki a Nemzetközi Büntetőbíróság pártatlan és komolyan vehető működésével kapcsolatban, igazuk lett.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország nem kíván részt venni egy átpolitizált bírói testület munkájában. Magyarország a jövőben nem kíván a részese lenni a Nemzetközi Büntetőbíróság politikailag motivált akcióinak.

Ezért arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy fogadja el a törvényjavaslatunkat, és döntsön úgy, hogy Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból és felmondja a korábban aláírt római statútumot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)