Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örömmel konstatálhatnánk, hogy végre valami megmozdult a készpénzfelvétel teherkönnyítése tekintetében, hiszen történt egy alaptörvény-módosítás. Korábban a Gazdasági Bizottság Fogyasztóvédelmi Albizottságában javaslatomra és egyébként más javaslatára is határoztunk arról, pontosabban arra kértük a bizottságot, hogy legyen már 250 ezer forint a készpénzfelvétel felső határa, de továbbra sem látunk arról semmilyen konkrét és érdemi tervet, hogy a kormány ezt mikor és hogyan kívánja magáévá tenni.

Most a napokban a Gazdasági Bizottságban érkezett egy újabb ellenzéki javaslat, amely lényegében ingyenessé tenné a készpénzfelvételt, vagy 500 ezer forintig tenné ingyenessé, és a kormány ezt sem szavazta meg. Tehát adódik a kérdés, mely egy jelzőfényként világít, hogy ha már van egy nyitottság és elmozdulás az egész parlament részéről abba az irányba, hogy a készpénzfelvétel sarcolását szüntessük meg, akkor miért nem követi ezt érdemi cselekvés. A kérdés tehát nagyon leegyszerűsítve a következő: mikor, hogyan, milyen formában fog az a döntés megszületni, amely a készpénzfelvételt vagy ingyenessé teszi, vagy a felvételre kivetett sarcokat nagymértékben letöri és csökkenti, mikortól fog hatályba lépni ez a módosítás? Ha látunk erre vonatkozó számokat, akkor azt is nagyon jó lenne látni, hogy egy átlagos ügyfél, polgár tekintetében ez mekkora, hány ezer forintos könnyebbséget jelenthet.

Nem véletlenül erőltetjük az átlagbérig ingyenes bankolásért folytatott kampányunkat, mert azt látjuk, hogy az a 41 ezer forint ‑ még egyszer mondom, 41 ezer forint ‑, amit banki ügyfelenként lehúznak az emberekről, és ami egy háromtagú család esetében már százezer forint fölötti összeg évente, ez igenis hiányzik a családok kasszájából, és igenis lehetne tenni azért, hogy ott maradjon. A bankrendszer profitját abban az esetben sem kellene féltenünk, ha a kiskeresetű emberek sarcolásával felhagynának.

De van ám itt még egy kérdés, szintén a készpénzzel összefüggő. Benyújtottam a munka törvénykönyve kapcsán egy módosítást, amelynek értelmében a munkavállaló dönthessen egyedül is úgy, hogy készpénzben kapja a fizetését. Ugyanis a helyzet most az a munka törvénykönyve szerint, hogy egy megegyezést kell elérnie a munkáltatójával, hogy készpénz formájában kaphassa a fizetését. Multinacionális környezetben, kiszolgáltatott munkahelyi körülmények között ez a megegyezés sok esetben sci-fi, nem jöhet létre, annyira kiszolgáltatott a dolgozó, hogy nem tudja az érdekeit ily módon érvényesíteni.

A kérdésem nagyon egyszerű: nyitott‑e a kormány az irányba, hogy ezt az érdekérvényesítési lehetőséget minden honfitársunk számára alanyi jogon biztosítsuk a megfelelő törvénymódosítással? Praktikusan ez a munka törvénykönyve módosítása lehet. Ha mind a kettőt meglépjük, akkor érezhető összeggel több marad a családok zsebében, és úgy marad kevesebb a banki profit, hogy az igazából a rendszert nem teszi recsegővé-ropogóvá. Várom érdemi válaszait. (Taps a Jobbik padsoraiból.)