Földi Judit (DK)

FÖLDI JUDIT (DK): Nem fogadom el, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Visszautasítom az utolsó mondatait. Nem vitatom, hogy a szakmában mennyire álltak ehhez pozitívan, és mennyit dolgoznak. Magam is jártam a Nébih elnökénél és személyesen tájékozódtam. Én nem hergelem a lakosságot, hanem betartom az eskümet, amit ebben a Házban tettem, hogy minden magyar állampolgárért kiállok. Tudja, képviselő úr, ön annak a körzetnek az egyik képviselője, két másik képviselővel együtt, és nem hallgatják meg az ott élőket. (Dr. Nagy István: Meghallgattam!) Én nem hergelem őket, én lemegyek és meghallgatom őket, és én vagyok az, aki nyugtatom őket, hogy egyébként a salátáikat nyugodtan locsolják. Ön miért nem hallgatta meg őket például Bábolnán? (Dr. Nagy István: Meghallgattam! ‑ Gy. Németh Erzsébet közbeszól.) Miért nem válaszolnak a képviselők? Miért nem válaszol például Czunyiné Bertalan Judit az ott élők kérdéseire? Miért menekült el? (Dr. Nagy István: Nem menekült! ‑ Gy. Németh Erzsébet: De, elmenekült! ‑ Dr. Nagy István: Nem!) Ott tartózkodott a választói között öt percet. Miért? Miért nem válaszolnak rá?

Tehát egészen elképesztő, hogy odaraknak egy dögtemetőt a kertjeik végébe és ennyit nem érdemelnek ‑ de komolyan, miniszter úr, ennyit nem érdemelnek?! ‑, hogy normálisan elmagyarázzák nekik, egyébként nem lesz semmilyen káruk abból, hogy… (Dr. Nagy István: El lett magyarázva sokszor!) Nem, nem lett elmagyarázva! (Dr. Nagy István: De, sokszor!) Köszönöm, elnök úr. (Taps a DK padsoraiban.)