Horváth László (Fidesz)

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen a vitában részt vevőknek a hozzászólását. Sajnálom, hogy a vitában felszólaló ellenzéki képviselők közül már csak, azt tudtam, hogy jegyző úr itt van, de a többiek már nincsenek jelen. De azért elmondanám azt a jelenlétük nélkül is, hogy milyen reflexióim vannak az őáltaluk tolmácsolt gondolatokkal kapcsolatosan.

Én a felszólalásomban nagyon világosan próbáltam elmondani, hogy mi az előterjesztés célja, miről szól, és miről nem szól. És azt is próbáltam világosan érzékeltetni, hogy mi az, amiért a zéró tolerancia álláspontja szerintem az egyedüli helyes kiindulási pont és álláspont. Itt többen felrótták nekünk, hogy ideális célt tűzünk ki akkor, amikor a drogkereskedelem felszámolását határoztuk meg elérendő célként. Ez valóban ‑ és ezt a legelején elmondtam ‑ egy nagyon nehéz és hosszú küzdelem, de mondják meg nekem, hogy van‑e más cél, amit ebben az ügyben ki lehet tűzni. Mert ha azt mondjuk ‑ volt ilyen javaslat ‑, hogy szorítsuk vissza, akkor azt kérdezném önöktől: meddig? Mikor lesz már elég? Itt már jó? Mivel az elején elmondtam azokat a nyilvánvaló tényeket, ami a kábítószer-használattal együtt jár, azokból adódik az, hogy itt nem lehet alku. Nincs olyan, hogy azt mondom, hogy ez a drogkereskedelem már most elviselhető ‑ mert az életünkre tör, nem viselhető el, sehol, semmilyen mértékben! Tehát ez a célkitűzés.

Másrészt elmondtam azt, hogy ez a javaslat az első, nem megkerülhető, szükséges lépés. Ez az első és nem az utolsó lépés. De azt is elmondtam világosan, hogy első lépésként azt tartjuk fontosnak és azokkal értünk egyet, akik azt mondják, hogy első lépésként a kábítószer fizikai jelenlétét kell drasztikusan visszavetni, mert a fizikai jelenlét megszüntetése, jelentős csökkentése azt hozza magával ‑ és egyébként ez prevenció ‑, hogy kevesebb lesz a drogfogyasztás, a kábítószer-használat; a kevesebb kábítószer-használat kevesebb új belépőt jelent. Nekünk pedig az egyik legfontosabb célunk az, hogy kevesebb új belépő legyen, mert ha kevesebb új belépő van, akkor kevesebbet kell majd egyébként prevencióra is, meg rehabilitációra is fordítani. A legjobb rehabilitáció az, amit el sem kell végezni.

A legjobb prevenció meg az, amikor már kevesebb az új belépő. Tehát amit most csinálunk, úgymond rendészeti eszközökkel a hajtóvadászat során, az egyébként prevenció. Ne róják már fel nekünk, de most ezt kell csinálni, és most ezt lehet csinálni, és nincs mire várni. Meg fogjuk tenni a következő lépést, igen, ide fogjuk hozni a prevencióval, azaz a megelőzéssel és egyébként a rehabilitációval kapcsolatos javaslatokat is. De ezt az elején elmondtam, hogy nem azt mondjuk, hogy ez az egyetlen lépés van, hanem ez az első, megkerülhetetlen, szükséges lépés. Ezt egyébként sorozatban figyelmen kívül hagyta az ellenzéki felszólalók egy része.

Van itt még egy dolog, amit azért jó tudni, hogy annyira gyorsan változnak a viszonyok, a dinamika, a bejövő szerek, úgymond a fogyasztói szokások, hogy itt napról napra rugalmasan kell alakítani, mondjuk, azt a politikát, amit ez ügyben folytatunk. Mondok egy példát. Nem beszélt itt senki róla, és csodálom, hogy nem hozták szóba, hogy bizony a Covid idején új szokások jöttek be ezen a piacon is; megjelent az online térbe való visszahúzódás, csomagküldő szolgálatoknak a folyamatos és tömeges igénybevétele, a kábítószer-kereskedelemben pedig megjelent az internetes kábítószer-kereskedelem.

Léteznek weboldalak, külföldi weboldalak, ahonnan a mai napig is lehet interneten kábítószert rendelni, de a kábítószerek egy része most már egészségtermékként jelenik meg az interneten. Egyébként a javaslat beszél arról is, hogy ezeket az internetes oldalakat blokkolni kell, de a csomagküldő szolgálatok nota bene házhoz viszik a drogot. Most, hogy a hajtóvadászat révén visszahúzódtak a kábítószer-kereskedők, és most már tartózkodnak a személyes találkozásoktól, átadásoktól, kábítószer-átadásoktól, most például az egy új módi, hogy postán vagy csomagküldővel adják fel a kábítószert, akár közeli településre is. Ezt csak arra mondtam példaként, hogy itt nagyon gyorsan változnak a dolgok.

Mi még abban nőttünk fel, vagy azt tanultuk ‑ és ez nagyon sok felszólalásból visszajött ‑, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot. Az a helyzet, hogy ez csak részben igaz. A kínálat most már önmagát gerjeszti, gyakorlatilag már a nappalinkban nyomják az arcunkba a kábítószert. Nézzük meg, hogy milyen agresszív kínálási vagy beetetési jelenlét van: nagyon sok fiatal nem tudja kikerülni, egyszerűen nem tudja kikerülni, mert agresszívan mennek rá. És ott van persze a közösségi médiában elhelyezett reklám, meg bújtatott reklám, hogy egyéb kulturális elemekről ne is beszéljek. Tehát ne higgyük azt, hogy ez ilyen egyszerű és mechanikus! Ne higgyük azt, hogy maga a kínálat nem tudja gerjeszteni a keresletet; de, tudja gerjeszteni a keresletet. Nekem is vannak személyes tapasztalataim. Megkérdeztem egy kis falu polgármesterét ‑ cigány faluról van szó, cigány a polgármester is ‑, mondja meg, polgármester úr, miért nyúlnak hozzá. Azt mondta: viszik egymást. Ennyi volt. Kérdeztem, hogy ha egy kérése lehetne, mit kérne: azt kérné, hogy tüntessük el a drogot, tüntessük el a kábítószert.

(A jegyzői székben Z. Kárpát Dánielt Hiszékeny Dezső váltja fel.)

Sajnos jó néhány ellenzéki felszólaló nem tudott szabadulni attól a kísértéstől, hogy mindenért a kormányt tegye felelőssé ebben az ügyben, mindent a kormány hibájának, szégyenének és felelősségének tudjon be. Ez egy csapdahelyzet volt, ebbe bele is sétáltak. Csak az a helyzet, hogy ha ez a logika igaz lenne, akkor például minden európai kormány alkalmatlan. Mert minden, minden országban romlik a helyzet ‑ akkor mindenki rossz! Azok is rosszak, akik egyébként a barátaik ott Nyugaton. Csak hát nem ilyen egyszerű ez a dolog!

És persze az sem olyan egyszerű, hogy mivel nyomor van az országban ‑ nyomordrogról is beszéltek már, új kategóriákat hoznak be itt a szakértők ‑, és az a baj, ugye, hogy a kormány nagyon rossz, nyomor van az országban, és a nyomorból pedig belemenekülünk a kábítószer-fogyasztásba.

(14.00)

Tessék már nekem elmondani: egy 11-12 éves gyerek miből menekül bele, miből menekül bele a kábítószer-fogyasztásba? És azt is nézzék meg, hogy azokon a területeken, amelyek tényleg nehéz helyzetben vannak, a szegregátumokra is gondolok, mennyi, de mennyi lehetőséget, forrást biztosítottunk az elmúlt időszakban, a munkalehetőségek tömegével ‑ tömegével mentek is el dolgozni a cigány emberek ‑, a családtámogatási rendszerrel, az ingyenbölcsődével, az ingyenóvodával, az ingyenes bölcsődei, óvodai, iskolai étkeztetéssel, az ingyentankönyvvel, az ingyenes laptoppal, a tanodával, a falusi CSOK-kal, a 25 év alattiak személyijövedelemadó-mentességével vagy a munkáshitellel; mennyi, de mennyi lehetőséget próbáltunk kínálni arra, hogy egy réteg ki tudjon kapaszkodni a nehéz helyzetéből, hogy értékes munkát végző emberként tudjon önmagára nézni! És pontosan a Covid utáni időszakban lehetett tapasztalni, hogy elindul egy folyamat, majd hirtelen megtorpan, és most az a kérdés, és azt kell eldöntenie ennek a rétegnek ‑ (A képviselői helyén felálló Z. Kárpát Dánielnek) azért, kérem, képviselő úr, hogy maradjon, mert mindjárt adok választ, rögtön ‑, és dönteniük kell nekik is, hogy merre mennek, hogy bevágnak egy hátraarcot, és visszabandukolnak oda, a kábítószer vonzásába, ahonnan elindultak, vagy pedig nem, de ehhez az ő közösségeiknek is lépniük kell.

És akkor hadd reagáljak nagyon röviden Z. Kárpát Dániel képviselő úr, jegyző úr felszólalására! Az a probléma, amelyet felvetett, magyarul: az elhagyott ingatlanok kérdése, nem volt ismeretlen. Jó néhány faluban is egyébként, meg, gondolom, városon is, meg ahogy ön elmondta, még Budapesten is probléma, hogy jó néhány gazdátlan ingatlan áll egy településen, az önkormányzat nem tud vele mit kezdeni, mert nincsen jogosultsága, és az Állami Vagyonkezelőnél vannak ezek az ingatlanok. Arra tettem javaslatot a kormánynak, hogy az ilyen, az Állami Vagyonkezelőnél lévő ingatlanok kerüljenek önkormányzati tulajdonba, ha úgy tetszik, egy tollvonással, még azt vizsgálják, hogy egy településnagysághoz mérten lehessen most ezt a lehetőséget biztosítani, vagy sem. Azzal, hogy itt országos dózerprogram legyen, azért óvatosabb lennék, mert vannak olyan önkormányzatok, amelyek direkt akarnak valamit kezdeni az elhagyott ingatlannal, és nem feltétlenül akarják eldózerolni.

De amire az ön felszólalása nagyon jó példa, az az, hogy társadalmi összefogásra szükség van, és ez viszont nem a kormány… Hogy is mondjam? Ez nem annak a függvénye, hogy éppen ki kormányoz. Nem is annak a függvénye, hogy milyen jogszabályok vannak. Még annak sem feltétlenül a függvénye, hogy a rendőrség jelen van, vagy nem. De a társadalomnak, ahogy a felszólalásom elején mondtam, joga van az önvédelemre, az önvédelemhez pedig hozzátartozik az, hogy megszervezzük magunkat. Nem azt akarom mondani, mert ez rossz hangzású lenne, hogy önvédelmi csoport, de a lényege ez lenne.

Mondok egy példát arra is, hogy hogyan lehet egyébként eltévedni bizonyos dolgokban, tehát hogy ugyanazt az eseményt látjuk, de mivel nincs több információnk vagy nem teljes körű az információnk, vannak politikai percepcióink, eltévedünk a területen. Itt van például a fonói kettős gyilkosság ügye. Én is jártam ott, én is beszéltem polgármesterrel, akivel tudtam. Ugye, mi is történt ott? Az történt, hogy az egész településen, azon a kistelepülésen egyetlenegy kábítószer-használóról tudtak, erről a férfiról, aki aztán kettős gyilkos lett. És mit csinált ő? Egyébként általában marihuánát szívott. Hollandiából jött haza egyébként a gyilkosság előtt pár héttel ‑ zárójel és egyetlenegy kis felkiáltójel. És ezen a településen a tavalyi évben a rendőrségnek háromszor kellett három közlekedési vétség miatt ‑ közlekedési vétség miatt! ‑ cselekednie. Na most, mondják meg nekem, hogy ilyen helyzetben ‑ mert volt itt ellenzéki képviselőktől felszólalás, hogy merthogy nem volt itt elég rendőr, mert bokorban van a rendőr ‑ egy olyan településre, ahol három darab közlekedési vétség volt egy év alatt, milyen rendőri erőket kéne kivonultatni! Nem azt kellett volna…? És ez a tanulság, merthogy az elkövető az elkövetés előtt fél órával még nem őrjöngött. Hazament. És mi történt valószínűleg? Marihuánát kevert valamivel.

Na most, ezért van az, hogy a marihuána, az nem egy veszélytelen dolog, egyébként ha valaki évekig fogyasztja, az nagyon komoly kognitív és mentális pusztuláson megy keresztül. De nem, merthogy nem tudni, az a baj ezekkel a vegyi anyagokkal, hogy akik árulják, azok sem tudják, hogy mit árulnak, és hogy mi lesz a hatásuk. És ezt kell a fiataloknak és a gyerekeknek is elmondanunk, hogy nem tudod, hogy mit veszel. Lehet, hogy múltkor jó volt, most fogalmad sincs, hogy mi történhet veled, senki nem tud erre neked garanciát adni. És arra kéne megtanítanunk a fiatalokat és a gyerekeket, hogy a veszélyt felismerjék, és amikor felismerték, akkor legyen arra technikájuk, hogy kikerüljék a veszélyt.

De visszatérve Fonóra: ott is kérdezte a polgármester, hogy akkor most mit csináljunk. Mondtam: azt, hogy figyeljenek, tehát tudjanak arról, hogy az önök településén van ilyen, tudjanak a gyerekeikről, tudjanak róluk! Mert itt felvetődött az, hogy, ugye, ki miért nyúl a kábítószerhez ‑ ez egy komoly kérdés ‑, meg hogy a fiataloknak a leterheltsége meg a szorongásos állapota, meg egyebek. De hát tudok mondani más középiskolai felméréseket egyébként Budapestről is, amelyekből kiderül, hogy a szülők a középiskolás gyerekekkel átlagban napi hét percet beszélgetnek. (Z. Kárpát Dániel: Volt ilyen statisztika, igen.) Tehát lehet itt mindenről beszélni, de van itt társadalmi felelősség is, kérem szépen, a családoknak is nagyon komoly felelősségük van, hogy egy csomó szorongás van, gondoljanak bele, egy fiatal hányféle szorongást él át! Tele van minden válsággal: ökológiai, gazdasági, pénzügyi, migráns-, háborús, értékrendi (Herczeg Tamás közbeszólására:), a klímaválságot mondtam, ezek csak úgy a válságok. Aztán ott jön a rettenetes online erőszakvilág, a vágyipar, zúdítják rájuk, hogy milyen vágyaidnak kell lenniük, és ezeket hogy kell elérni, jön az egyébként az online térben meglévő agresszió ‑ és akkor most ne folytassam a sort! És jön az elhanyagoltság, ha a fizikai nem is, de az érzelmi elhanyagoltság ott van. Tehát mielőtt azért... Igen, ez egy tükör a társadalomnak.

De mielőtt azt mondanánk, hogy mindenért ez a gonosz kormány a hibás, és minden ennek a gonosz kormánynak a bűne, azért jó lenne, hogyha tényleg komolyabban vennénk ezt az ügyet, és nem jutnánk el oda, ahova egyébként Varga Zoltán eljutott, hogy ebben a témában a 15. másodpercnél már Szájer Józsefnél járt, meg a csatornánál meg Belgiumnál. Ez körülbelül jelzi, hogy mi az a hozzáállás, mi az a komolyság, amivel kezeli a témát, és aztán miután ezt elmondta ‑ azt nem is értettem, hogy mi az, hogy a jelenlegi szabályok, amelyek egyébként szigorúak, azok a legmocskosabb szabályok, ezt nem is értem, ez így értelmezhetetlen ‑, és miután minden ilyen sztereotip vád elhangzott, és persze az is be lett lengetve, hogy most aztán a DK előáll egy javaslattal, ezután el is viharzott, és ennyiben ki is merült a dolog. Nem akarom hosszúra nyújtani a reagálásomat.

(14.10)

Azt is elmondtam a felszólalásom legelején, hogy igen, a 2012-es drogstratégia, amely 2020-ban lejárt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az nem tudta elérni azokat a célokat, amiket önmagára, önmagával szemben meghatározott. Ezért van az egyébként, hogy szerintem nem kell stratégiát csinálni. Nem a stratégia a lényeg, a cselekvés. Mire egy stratégiát csinálunk, addigra az idő már meg is változik, a körülmények már meg is változnak, és az a helyzet már alapjaiban változik meg, amire egyébként a stratégiát megalkottuk. Most cselekedni kell, egymást követő lépéseket kell végrehajtani a kábítószerek fizikai jelenlétének a visszaszorításáért, és nyilvánvalóan a megelőzés és a rehabilitáció területén is.

De még egyszer mondom, hogy ezt a lépést, ahol most tartunk, nem lehet megkerülni, nem lehet megspórolni, mert aki csak azt mondja, hogy csak a szép szóval és egyébként a használók támogatásával meg kezelésével ebben a problémában bármit el lehet érni, az nem mond igazat. Az a helyzet, hogy aki álhumánumból ‑ mert azt kell mondanom, hogy ez álhumánum ‑ azt mondja, hogy a kábítószer-használót segíteni kell a használatban, vagy akár meg kell könnyíteni a használatot, az gyakorlatilag cinkosként tovább tessékeli azon az úton, ami a pusztulásba visz. Az ilyen használatsegítő magatartások egyébként a kereskedők malmára hajtják a vizet.

Lenne még mit mondani, nem akarom húzni az időt, nyilván majd még lesz lehetőség arra, hogy beszéljünk erről a témáról. Azért egyet még előhoznék. Tehát az, aki relativizálja a problémát és például az alkoholfüggőséggel akarja ezt összemosni, az megint csak sumákol, mert valóban probléma az alkoholfüggőség kérdése is, csak az a helyzet, hogy az alkoholfogyasztásnak mégiscsak van egy kultúrája, meg van egy hagyománya, meg ott van a turizmusban, meg ott van a gasztronómiában, meg egyébként 18 év alattit nem lehet kiszolgálni alkohollal, de van egy ennél lényegesebb különbség is, az, hogy egy szintetikus szer társaságában eltöltött hétvége, pár nap olyan hatással lesz, mintha valaki éveken keresztül masszívan alkoholizált volna, és mindezt egy fiatalnál, egy tinédzsernél.

Úgyhogy ne tessenek összemosni ezt a két témát, mert minden ilyen összemosás csak azt mutatja, hogy megint ilyen mismásolás van, sumákolás. Egyszer azért vagyunk felháborodva, mert sok a rendőr, egyszer meg azért, mert kevés a rendőr. Egyszer azért vagyunk felháborodva, mert a bíróság így döntött, utána meg azért, mert úgy döntött. Egyszer azt mondjuk, hogy nem független, utána meg az a baj, hogy független, és ezek mind-mind ilyen mismásolós magatartások. Ezzel nem megyünk előre.

Én nagyon köszönöm a vitát. Ha ezzel segítettünk abban, hogy erről a problémáról őszintébben, nyíltabban és világosabban beszéljünk, akkor már ez nem volt hiába, és köszönöm szépen a támogató hozzászólásokat is. (Taps a kormánypártok soraiból.)