Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök 15 év után hoznak be ide egy kábítószertörvényt, 15 olyan év után, amelyben 2020-ra ígértek drogmentes Magyarországot a legutóbb elfogadott kábítószerügyi stratégiájukban. Önök úgy csinálnak, mintha ez az egész kábítószerhelyzet így leesett volna a teherautóról, a semmiből keletkezne, és nem lenne köze ahhoz, hogy mi történik a magyar társadalomban. Mert nemcsak a kábítószer-fogyasztás növekszik ‑ és egyébként nemcsak vidéken növekszik, hanem Budapesten is ‑, hanem növekszik az alkoholfogyasztás, növekszik az alkoholisták száma Magyarországon, és hadd mondjak el egy adatot, amely szerintem brutális: a gyártó közlése szerint 2023-ban 80 millió Xanax tablettát adtak el Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy nullától százéves korig minden magyar állampolgárra egy év alatt átlagosan körülbelül kilenc darab Xanax tabletta jut, amit elfogyasztott. (Pócs János: Magyar Péter! ‑ Nacsa Lőrinc: Fele Magyar Péter!)

Lehet ezen nevetgélni, és lehet itt mindenféle politikai állításokat tenni, de az a helyzet, hogy önök úgy hozzák ide ezt a kábítószertörvényt, hogy semmilyen tanulságot nem vontak le az elmúlt 15 évből. Én nem láttam egyetlenegy állítást sem az előző öt fideszes felszólalásban, amely arról szólt volna, hogy ebben hibáztunk, ezt elrontottuk az elmúlt 15 évben, ezt a tanulságot levontuk, és így fogjuk majd másképp csinálni. 15 éve kormányoznak, és 15 év után visszahozzák ugyanazt a rendszert, amelyet egyébként nem tudtak odáig eljuttatni, hogy Magyarországon jobb legyen a kábítószerhelyzet. Múlt hét pénteken Orbán Viktor ugyanazt mondta el, mint ami az önök korábbi drogstratégiájában volt benne, hogy drogmentessé kell tenni Magyarországot. Ez 2020-ra nem sikerült, és nyilvánvaló, hogy ezután sem fog sikerülni, merthogy ez egy abszurd cél, és ehhez az abszurd célhoz nem lehet olyan eszközt rendelni, amellyel ez megoldható.

Azt látjuk, hogy 15 év alatt csökkent a prevencióra fordított összeg, csökkent a rendőrség létszáma, csökkent az oktatásra fordított összeg, csökkent a szociális munkára fordított összeg, csökkent a kezelésre fordított összeg ‑ gyakorlatilag minden egyes költségvetési szám, amely a kábítószerhez kapcsolódik, csökkent az elmúlt 15 évben. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz! Ez nem igaz!) Akkor miért gondolják azt, hogy ha behoznak egy, a helyzetet csupán a Btk.-ban kezelni próbáló törvényjavaslatot, attól bármi meg fog oldódni? (Rétvári Bence: Ellenzed? ‑ Nacsa Lőrinc: Nem igaz, amit mond! ‑ Rétvári Bence: Támogatja vagy ellenzi?!)

Én az elmúlt időszakban, mert nem márciusban ‑ nem márciusban, nem februárban ‑ történt ez a helyzet, nem most lett rosszabb ez a helyzet, én az elmúlt két évben elég sok rendőrrel, rendőrségi vezetővel, belügyminisztériumi alkalmazottal (Nacsa Lőrinc: Húha!), szakemberrel beszélgettem, és két dolog volt, amit mindig elmondtak nekem: egyrészt hogy ezt nem lehet csak és kizárólag rendészeti alapon kezelni, ezt mondta a kis rendőrtől a rendőrkapitányig mindenki; a másik dolog pedig, amit mondtak, az volt, hogy azzal, ha elkapjuk a Márkót, a Magdolna utcai herbálárust (Nacsa Lőrinc: Hogy tudja!), nem fogjuk megoldani a problémát, mert a nagy terjesztőket kell elkapni, ha Márkót kapjuk el, akkor a helyére két Márkó fog jönni. Az a helyzet viszont, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem ad semmi… (Közbeszólásra:) Igen, ebben egyetértünk egyébként, hogy a nagy terjesztőket kell elkapni, csakhogy a jelenlegi törvényjavaslat, azt gondolom, nem ebbe az irányba fog mutatni, és az a hajtóvadászat, amit önök rendeznek, az sem ebbe az irányba mutat, bár vannak olyan példák, mint a csepeli példa, amelyek nagyon jó példák, csakhogy amikor ezekkel a rendőrségi vezetőkkel és a rendőrökkel beszéltem, akkor a másik dolog, amit ők elmondtak, hogy amikor a lakosság megkeres engem azzal, hogy, mondjuk, az Illés utca hány szám alatt van az a drogdíler, aki ezt és ezt csinálja, és ezt bejelentik a rendőrségnek is, akkor az van, hogy várjunk, mert ha rögtön lecsap a rendőrség, akkor nem fogunk eljutni a terjesztői hálózatokhoz, akkor nem fogunk eljutni ahhoz, hogy ezeket a nagy terjesztőket elfogjuk. És most pedig az van, hogy hirtelen, két hét alatt minden hajtóvadászat eredményt ér el.

Közben itt szó volt Budapestről, hogy Budapesten a Karácsony-vezetés miatt rossz a kábítószerhelyzet. (Rétvári Bence: Így van! Így van!) Az a helyzet, hogy 2019-ben 24 ezer fölötti rendőrségi létszám volt a BRFK-nál, 2024 januárjában ez a létszám 14 ezer alatti. (Nacsa Lőrinc: Tűcsereprogram! Drogszobák!) Önök a budapesti rendőrség létszámának a 40 százalékát elvették, ez az önök hibája, és azt gondolom, hogy azt mindannyian ‑ mindannyian! ‑ tudjuk együtt mondani, hogy ha kevesebb rendőr van Budapesten, akkor nehezebb lesz a nagy terjesztőket elkapni. Úgyhogy én azt szeretném önöktől kérni, hogy például első költségvetési javaslatként emeljék meg a rendőrségre jutó költségvetési pénzt, mert anélkül ezek a törvénymódosítások nem fognak működni, még azok sem, amelyekkel egyetértek. (Rétvári Bence és Nacsa Lőrinc közbeszól.) Hiába írnak bele dolgokat a Btk.-ba, ha semmilyen költségvetési módosítás nincs mellette, semmilyen költségvetési állítás nincsen mellette. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!)

Rétvári államtitkár urat is láttam, hogy Wieszt ezredes úrral egy kiváló sajtótájékoztatót tartott az Astorián, hogy a budapesti aluljárókban most már minden meg van oldva, nincsen semmi probléma. Szerintem elég szórakoztató, hogy ezt a sajtótájékoztatót úgy tartották, hogy rendőrsorfal állt a sajtótájékoztató körül. (Rétvári Bence: Mögött! Mögött! Hazudsz! Hazudsz!) Ez egy elég szórakoztató helyzet, amikor nincsen semmi baj, minden rendészeti kérdés meg van oldva, és ezt a sajtótájékoztatót egy államtitkár egy rendőrsorfal mögött tartja meg (Rétvári Bence: Előtt!), csak az a helyzet, hogy ezen a VIII. és IX. kerületi rendőrök röhögtek, mert pontosan tudják, hogy a Blaha Lujza térről hova mentek át azok az emberek, a pápa térre, pontosan tudják, hogy az Astoriáról hova mentek át, a Kálvária térre, és pontosan tudják, hogy semmi nem lett megoldva ezekkel a látványkirakatokkal.

És igen, csak rendészeti kérdésként nem lehet ezt megoldani. Én kicsit abszurdnak tartom, hogy az államtitkár úr a prevenció kapcsán azt sorolta itt föl, hogy melyik kormányzati alhonlapról milyen anyagokat lehet letölteni, tehát azt én kevéssé gondolom, hogy letölthető PDF-fájlokkal kell a drogprevenciós oktatást végezni. (Rétvári Bence: Hát nem is az van fenn! Felmentél már?! Megnézted?! Nem nézted meg! Kár!) Nem hiszem, hogy ez megoldást fog nyújtani ezekre a helyzetekre.

Önök engedélyhez kötötték azt, hogy az iskolákba bemehessen a drogprevenciós oktatás, ezeket az engedélyeket rendszerint nem adják ki. A DADA-programra lehet hivatkozni, Nacsa képviselőtársam, de hát az én gyerekeim közoktatásba járnak, és nem találkoztak még ezzel a programmal, és alapvetően én nem nagyon találkoztam még olyan józsefvárosi vagy ferencvárosi szülővel, aki azt mondta volna, hogy nagyon jó drogprevenciós oktatást kapott a gyerekem, miközben ha van olyan kerület, ahol ez ráférne a gyerekekre, a közoktatásba járókra, az speciel szerintem Józsefváros lenne alapvetően.

(11.20)

Tehát ez nemcsak rendészeti kérdés, hanem szociális kérdés, egészségügyi kérdés, ez oktatási kérdés, és itt van egy törvényjavaslat, ami csak és kizárólag büntetőeszközökkel próbálja rendezni ezt a problémát. Mondom, van olyan pont, ami támogatható, például a 72 órás őrizetrész támogatható, bár én alapvetően azt gondolom, hogy egy kicsit azért erősebben kellene ennek a jogszabályi kereteit meghúzni. De hát tudjuk, hogy Józsefvárosban és nagyon sok olyan házban, ahova bemennek a szerhasználók, ahol belövik magukat ott helyben, ahol ott fekszenek, erre bizony kell rendészeti választ is adni, ez kétségtelen, ez egy abszolút támogatható része a javaslatnak.

Az a része már kevéssé támogatható, ami a fogyasztóknak az erősebb büntetése felé irányul. Én azért kevéssé gondolom azt, hogy ha egy fogyasztó akkor mehet elterelésre, ha feldobja a dílerét, akkor ebből az információból a nagy terjesztői hálózatokhoz komolyan el fognak jutni a nyomozók, mert alapvetően nem így szokták a nagy terjesztői hálózatokat lekapcsolni. Legalábbis az én beszélgetéseimben, szakmai, rendőrségi beszélgetéseimben nem az volt, hogy a kisfogyasztóktól indulnak ki, hanem másfajta nyomozati módszertannal, lehallgatásokkal, számlafigyeléssel és a többi. Én azt gondolom, hogy ez sokkal kevésbé fog a nagy terjesztők lekapcsolásához vezetni, mint amennyi kárt fog okozni egyébként, ha, mondjuk, egy 18 éves srác elszív egy jointot, aztán elmegy elterelésre, és mondjuk, másodszor nem tud elmenni, és börtönbe kerül. Ez például egy elég erős probléma, és nem hiszem, hogy ez ennek a 18 éves srácnak egy olyan tanulási folyamatot eredményezne, ami után egy pozitív életszakaszba nagyobb eséllyel tud belépni, mint ha kétszer mehetne el, mondjuk, elterelésre.

Egyébként magát az elterelés intézményét is érdemes lenne egy kicsit átalakítani. Tehát azért abban egyet tudok önökkel érteni, hogy az elterelés a mostani állapotában alapvetően nem azt szolgálja, hogy itt egy komoly munka kezdődjön el azokkal, akik bekerülnek ebbe a rendszerbe. Csak hát ez a javaslat sem mond semmit arról, hogy hogyan tud az elterelés intézményében komoly munka keletkezni, hogy tud olyan munka keletkezni, olyan szociális munka keletkezni egyébként, ami segít abban, hogy az a fogyasztó vagy az a függő, aki az elterelés intézményét választja, az utána kikerüljön ebből a rendszerből. Itt az elterelés intézménye igazából egy ilyen bunkósbotként van a büntetéshez hozzárendelve és használva, ahelyett, hogy kiutat jelentene, egy olyan szociális munkát jelentene, ami tényleg vissza tudná ezeket az embereket a társadalomba vezetni.

Merthogy az én problémám ennek a törvénynek a szellemiségével alapvetően az ‑ azok mellett a büntetőintézkedések mellett, amelyek a terjesztői hálózatok felszámolását szolgálják ‑, hogy biztonságban mi akkor tudunk lenni, ha a körülöttünk lévő emberek is biztonságban vannak. Ezek az emberek, akik szerfüggők, akik szerhasználók, ezek a honfitársaink, adott esetben a szomszédaink. Ezeknek az embereknek alapvetően segíteni kell, és a magyar állam arra hivatott, hogy ezt a segítséget megadja. Mi azért vagyunk itt, azért választottak minket képviselővé, hogy azokat az embereket, akik ebben az országban bajba kerülnek, azokat az embereket, akik nehéz helyzetbe kerülnek, azokat az embereket segítsük, és minél inkább úgy segítsük, hogy az a társadalom többi tagja számára is hasznos legyen utána.

Ezért mondom azt, hogy a rendészeti eszköz önmagában kevés, és van az a szociális, egészségügyi és oktatási láb, ami nagyon hiányzik ebből a törvényjavaslatból, és nagyon hiányzik egyébként a magyar költségvetésből is. Mert az, hogy prevencióra egy 150 milliárdos összeg van az idei költségvetésbe berakva, az azért egy elég csekély összeg, mondjuk, az űrkutatásra szánt 9 milliárdos összeghez képest alapvetően. (Rétvári Bence: 150 milliárd neki csekély!)

Úgyhogy azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, vagy én akkor tudnám ezt a javaslatot támogatni, ha kapcsolódna hozzá egy olyan költségvetési módosító javaslat, ami intézi ezeket a problémákat. Kapcsolódna egy olyan költségvetési módosító javaslat, ami egyébként a rendőrség nagyobb létszámát tudja biztosítani. Kapcsolódna egy olyan módosító javaslat ‑ ezt még van idejük benyújtani a törvényjavaslat szavazásáig ‑, ami támogatja azt, hogy ténylegesen normális, jó minőségű, minden gyereknek jutó drogprevenciós oktatás legyen a magyar iskolákban. Ne az legyen egyébként, hogy egyszer elviszik őket két órára 12 év alatt, és utána ezzel le van tudva a drogprevenció. Ha lenne olyan szociális munka, ami segít azoknak az embereknek, akik bajba jutottak, hogy kijöjjenek ezekből a nehéz helyzetekből, ha lenne kezelés, ha lenne ártalomcsökkentés, és azt a körülbelül 200 milliárd forintot, ami erre szükséges lenne, azt önök megteremtenék az idei költségvetésben, és nemsokára jön a jövő évi költségvetés, ott is megteremtenék ezt az összeget.

Mert ez a törvényjavaslat önmagában bizonyos részeit kezeli a problémának, más részeit súlyosbítja a problémának, semmilyen szinten nem vonja le a konklúziót az elmúlt 15 év történéseiből. A „2020-ra drogmentes lesz Magyarország” stratégiájukból semmilyen következtetést nem von le, hogy az miért bukott meg, semmilyen következtetést nem von le abból, hogy miért lett ezeknek a nyomordrogoknak az elterjedése Magyarországon erősebb, és alapvetően abba az irányba kellene elmenni, hogy ezt felderítsük.

Tehát akkor lehet jó törvényjavaslatot csinálni, akkor lehet jó kezelési javaslatot tenni egy problémára, ha tudjuk, hogy mik az okai. És Magyarországon ma annak, hogy az alkoholhelyzetben, a gyógyszerhelyzetben, a kábítószerhelyzetben rosszabb helyzetben vagyunk, annak az az oka, hogy milyen a magyar társadalom állapota, és mi történt itt az elmúlt 15 évben; hogy mennyire gondolják azt emberek kistelepülésen, a társadalom alsó rétegeiben fiatalként, hogy egyről a kettőre, kettőről a háromra tudnak jutni ebben az országban; mennyire gondolják azt, hogy tudnak saját lakást venni; hogy tudnak családot alapítani; mennyire gondolják azt, hogy jól tudják érezni magukat a saját bőrükben. És abban, hogy ezeknek a tudatmódosító szereknek, drogoknak, kábítószereknek a száma nő, benne van az, hogy sokan úgy érzik, hogy nincsenek jó passzban, nincsen jó passzban az ország. Úgyhogy ez egy társadalompolitikai kérdés alapvetően, aminek rendészeti lába van, és nem egy rendészeti kérdés, aminek társadalompolitikai lába van.

Még egyszer mondom: minden rendőrségi vezető, minden rendőr, minden szakember, akivel beszéltem, azt mondta, hogy nem lehet csak és kizárólag rendészeti eszközökkel ezt a problémát megoldani. Úgyhogy én azt kérem, hogy egyrészt hozzanak be olyan javaslatot, ami nem csak a rendészeti kérdéseket kezeli ebben a témában, és hozzanak be olyan költségvetési módosító javaslatot, ami ezeket a törvényváltozásokat a gyakorlatban is alkalmazhatóvá teszi, például azzal, hogy elegendő rendőrt biztosít a végrehajtásukhoz. Köszönöm szépen. (Szabó Rebeka és Csárdi Antal tapsol.)