Dúró Dóra (Mi Hazánk)

DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A valóság az, hogy soha olyan kevés gyermek nem született Magyarországon, mint tavaly. A teljes termékenységi arányszám értéke 2021 óta, tehát ötödik éve csökken. Ezer lakosra nyolc gyermek élve születése jut. Ez az adat is ötödik éve csökken. Nincsen tehát okunk az örömre, és azt persze hozzátehetjük, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész északi civilizációban hasonló a helyzet. Egy önpusztítás, egy önfelszámolás zajlik, amelyeket, őszinte meggyőződésem, hogy nem lehet kizárólag anyagi ösztönzőkkel megállítani.

A kormány egyik legnagyobb bűne a családpolitika terén az, hogy a szemléletformálással nem foglalkozik, sőt kormányzati állami pénzből támogat például homoszexuális propagandát is tartalmazó kulturális tartalmakat. A novekedes.hu-n jelent meg Csath Magdolna friss tanulmánya, amely az Eurostat adatai alapján hasonlítja össze, hogy 2023-ban az egyes kormányok GDP-arányosan mennyi pénzt fordítottak egyes területekre. Van olyan terület egyébként, amelyben Magyarország az első, de ez nem a családpolitika. 2023-ban az Eurostat adatai alapján tehát a GDP 1,6 százalékát fordítottuk családtámogatásokra, amely érték a nyolcadik legalacsonyabb a 27 EU-tagállamból. A legmagasabb érték Dániáé egyébként, amely 4 százalékot fordított családtámogatásra.

Amikor Orbán Viktort miniszterelnökké választották a fideszes képviselők, akkor ő arról beszélt, hogy 2030-ra szeretné elérni, hogy a teljes termékenységi arányszám 2,1 legyen, ami elegendő ahhoz, hogy lélekszámában gyarapodó legyen a nemzet. Ez a célkitűzés mindenképpen helyes és fontos, hiszen nincs jövője, nem beszélhetünk egyáltalán egy nemzet, egy közösség jövőjéről akkor, ha nem születik elég gyermek, és itt nemcsak gazdasági értelemben, hanem értékrendi értelemben is mondom mindezt.

Ehhez képest a teljes termékenységi arányszám 2024-es, tehát a legutóbbi teljes évet figyelembe vett értéke 1,38. Ilyen alacsony legutóbb 2013-ban volt. Nem vitatom el azt, hogy 2010 után ‑ pontosabban egyébként 2011 után ‑ valóban emelkedett a teljes termékenységi arányszám. A vak is látta, hogy a családpolitikai intézkedéseknek, részben ezek miatt, de van hatása erre, és növekedésnek indult.

Csakhogy most már 2025-öt írunk, és a 2021-es év óta csökkenő tendenciát látunk, amibe önök nem avatkoztak be, nemhogy családpolitikai intézkedésekkel, de még szemléletformálással sem. Idén februárban, ami a legutóbbi havi adat, amit nyilvánosságra hozott a KSH, újabb negatív rekord dőlt meg. Most esett a születésszám havi értéke először a történelmünk folyamán 6 ezer alá, ráadásul bőven 6 ezer alá, mert mindössze 5653 gyermek született februárban. Még hogyha rövidebb is ez a hónap, akkor is olyan negatív rekordot jelent, amire Magyarország történelmében eddig még nem volt példa. Tehát nincs okunk az örömre, és nincs okuk önöknek sem arra, hogy fényezzék magukat.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy az értékállósága nem biztosított a rendszeres családtámogatásoknak. Nagyon jó intézkedés és támogatandó maga az adókedvezmény intézménye, hiszen a munkához kötött támogatásokat részesíti előnyben a Mi Hazánk Mozgalom is, tehát ilyen értelemben ezt a formát támogatni tudjuk. Ugyanakkor az, hogy elveszíti az értékét, hiszen rekordmagas inflációról beszélhetünk Magyarország esetében a 2021-es, 2022-es évben is, de a legfrissebb adatok alapján is a tavalyi évben is Európa-rekord inflációval kellett a magyar családoknak szembenézniük, és ha az alapvető élelmiszereket nézzük, akkor még magasabb az inflációs érték. Tehát egy családtámogatást akkor lehetne igazán komolyan venni, ha hosszú távon kiszámítható lenne.

Ha már a gyermeknevelés lelki oldalairól is beszélünk, ez a leghosszabb vállalás. Ugye, szokták kérdezni viccesen, hogy a gyermekvállalásnak az első hány éve nehéz. Azt szokták erre válaszolni, hogy az első 40 év, utána már megáll a saját lábán. Tehát ha ebbe belegondolunk, hogy egy szülő milyen időtávban támogatja a gyermekét, akkor az inflációkövetés elengedhetetlen lenne, hiszen a nyugdíjak esetében ráadásul ezt törvény biztosítja, a családtámogatásoknak pedig egyike sem inflációkövető. Tehát nemhogy az egész rendszerre kiterjesztenék ezt a szemléletet, hanem egyetlen olyan családtámogatási forma sincsen, amely inflációkövető lenne.

Részben áttérnék a szemléletformálás kérdésére, ugyanis szombaton Magyarország első anyaparlamentjét tartottuk meg itt, az Országházban több, mint 400 édesanya részvételével a felsőházi teremben. Elnézést kérek férfi képviselőtársaimtól, akik most is itt döntő többségben vannak a Házban, de felemelő érzés volt bemenni úgy egy ülésterembe, hogy csupa nő, csupa édesanya foglal ott helyet. Az, hogy több, mint 400-an voltak, különösen felemelővé tette ezt az alkalmat. Soha ennyi édesanya ezen a történelmi helyen, a felsőházi ülésteremben nem volt. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden édesanyának a vállalásaiért, a fáradozásaiért. Ki kell emelnem azt is, hogy a gyermekeiket közkincsnek is tekintjük, mindazonáltal, hogy elismerjük, hogy a gyermekvállalás személyes ügy.

Az anyaparlamentben előadások is elhangzottak, illetve egy tíz pontból álló határozatot is elfogadtak az édesanyák, amelyekből jó párat szeretnék itt is most kiemelni önöknek. Egyrészt az anyaparlament kinyilvánította, hogy az anyaságot védendő és átadandó értéknek tekintjük. Itt szeretnék a kormányzat kétarcúságára rávilágítani, mert az ARC-plakátkiállításon történt egy olyan felháborító eset, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Az ARC-kiállításon több provokatív, családellenes plakátot is kihelyeztek, de volt egy olyan, amely hazug módon gyalázta az édesanyákat. Azt állította ez a plakát például, hogy az anyaság következménye az, hogy valaki lebutul, a gyermekét olyan színben tüntette fel, mint hogy kinyomja az édesanyjának a szemét, vagy különböző, az édesanyák testi változásaira vonatkozó gyalázatos kijelentéseket tartalmazott.

A Mi Hazánk Mozgalom aktivistáival együtt az ezen a plakáton található hazugságokat átragasztottuk pozitív szavakra, olyanra, mint hogy áldás, szeretet, gondoskodás, hála, mert mi úgy gondoljuk, hogy az anyaság valójában ezekről szól. Az anyaság ugyanis nem korlátoz, hanem kiteljesít. A nők legnagyobb dicsősége, mint ahogy a legférfiasabb dolog az apaság, és a gyermek pedig áldás.

Azt követően, hogy ezt az akciót megtettük az ARC-kiállítás hazug plakátjával szemben, a köztévében még minket kezdtek el gyalázni, és minket neveztek szélsőségesnek, akik szerint nem fogadható el az, hogy az anyákat a lebutulással azonosítja egy plakát. De továbbmegyek, a Fidesz egyik politikusa azt mondta, hogy ennek a plakátnak is helye van ezen a kiállításon, és állítsák azt oda vissza. Hát, normálisak önök? Normálisak önök?! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na! Nem hiszem el!) Az önök egyik politikusa ezt írta ki a Facebook-oldalára, hogy ezt a plakátot, persze a leragasztottal együtt, de helyezzék oda vissza.

Erről beszélek, hogy zéró toleranciát kell minden egyes esetben hirdetni az anyák gyalázásával szemben. Nem megengedhető! Nem kellene, hogy megengedhető legyen Magyarországon, hogy valaki hazugságokat állítva gyalázza az anyákat. Ráadásul ez olyan szinten hozzájárul a közösség önfelszámolásához is, hogy az édesanyákról mit gondol, milyen értéket közvetít róluk. Tehát fontos lenne, hogy az állam ne támogasson olyan tartalmakat, amelyek például az anyaságot hazug módon ‑ még egyszer mondom, hazug módon ‑ gyalázzák.

A család elleni ideológiai támadásokkal szemben is kinyilvánította ellenállását az anyaparlament, és örülök neki, hogy 15 év után észrevették, hogy a Pride-felvonulást be kell tiltani. Ugyanakkor az LMBTQ-agymosás sokkal szélesebb körű és sokkal veszélyesebb a mai napig Magyarországon, mint ez az egyetlen felvonulás. A mai napig különböző szervezetek, külföldről pénzelt szervezetek érzékenyíthetik a magyar rendőrséget, a magyar ügyészséget arra, hogy az LMBTQ-csoporthoz tartozó emberek jogait hogyan tartsák tisztában (sic!), és önök ezt is 15 éve ölbe tett kézzel nézik, hogy ezek bejárnak állami szervezetekbe, állami szervezetrendszerekbe.

(12.10)

Ezekről az ügyekről, a konkrét esetekről számos alkalommal beszéltünk itt, az Országházban is, illetve más fórumokon is, önök mégsem tesznek semmit.

Az Egyesült Államokban már látják ennek az ideológiának és az agymosásnak a következményét, hiszen a Gallup legutóbbi felmérése alapján a fiatal generációnak több mint 20 százaléka vallja azt magáról, hogy ő is az LMBTQ-csoportba tartozik. Több mint 20 százalék! Ez az a mérték, ami már demográfiai értelemben is számottevő, hiszen ha az adott korosztálynak több mint 20 százaléka, több mint az egyötöde úgy gondolja, hogy a szexuális irányultságából kifolyólag nem képes vagy nem szeretne gyermeket vállalni, akkor az igenis demográfiai értelemben is számottevő.

Emellé társul a tudatos gyermektelenség ideológiája, amely szintén Nyugat-Európából jön be Magyarországra, és arra biztatja a magyar fiatalokat, szembemenve minden történelmi, ösztönszerű és a teremtett világ rendjéből eredő törvényszerűséggel, hogy ne vállaljanak gyermeket. Ezeknek az ideológiáknak megálljt kell parancsolni, és nem szabad őket beengedni semmiféle szervezetrendszerbe, nehogy az ügyészséget és a rendőrséget érzékenyíthessék.

És itt kell beszélnem a több mint 16 milliárd forintból készült Hunyadi-sorozatról is. Mert amikor arról beszélünk, hogy az állam ne támogasson olyan tartalmakat, amelyek homoszexuális propagandát tartalmaznak, akkor ennek legeklatánsabb példája az, ami ebben a filmsorozatban megtörténik. Ebben leszbikus jelenet van, sőt férfi-homoszexuális jelenet is van, de a nőket olyan színben tünteti fel, mintha egy nő csak akkor lehetne érdekes, ha legalább félmeztelenre levetkőzik.

Az, amit ez a sorozat ‑ ami 16 milliárd forintos állami támogatással készült ‑ sugall a nőkről, illetve az, hogy ebbe homoszexuális jeleneteket beletettek, és ezt engedték az alkotók, illetve az állami támogatásnak ez nem feltétele, hogy ne legyen benne homoszexuális propaganda, ez szintén világbotrány. Tehát az önök kormányzása 15. évében nemhogy arról kell beszélnem, hogy milyen, családot támogató tartalmakat támogattak önök, milyen óriásplakát-kampányokat folytattak, milyen tartalmak voltak, amelyek tényleg a társadalom mélyére le tudtak hatolni, hanem arról kell beszélnem, hogy szüntessék már meg a homoszexuális propaganda támogatását. Ez valami egészen döbbenetes és elképesztő!

Az anyaparlament által elfogadott határozatban az is szerepel, hogy ne büntessenek meg családtámogatásokat. És itt egy pillanatra rátérnék arra a részre, amikor a civilizációs kérdésről beszélek, és ez a magyar kormány hatáskörén nyilvánvalóan kívül esik, de látjuk azt, hogy egy civilizációs problémáról beszélünk. Sokan azt gondolják, hogy az anyagi ösztönzőkön áll vagy bukik az, hogy mennyi gyerek születik Magyarországon, és gyakran halljuk azt akár választópolgároktól is, hogy ha majd olyan bérek lesznek Magyarországon, mint amilyenek Nyugat-Európában, Németországban, akkor majd még több gyermek fog születni.

Az a rossz hírem, hogy ez nem igaz. Németországban, ugye, magasabbak a bérek, mégsem születik elég gyermek, sőt voltak évek, amikor a termékenységi arányszám a magyarországinál is alacsonyabb volt. Vagy mondják akkor, hogy Japánban még magasabb az életszínvonal, de ott pedig még rosszabbak a demográfiai mutatók. Ugye, Japán az az ország, ahol most már több felnőttpelenkát adnak el egy évben, mint amennyi gyermekpelenkát.

De a civilizációs kérdés legeklatánsabb példája meggyőződésem szerint Dél-Korea. A legszomorúbb története ennek az országnak van ebből a szempontból. Dél-Koreában, mielőtt beköszöntött a jólét, az előtt egy átlagos családban hat gyermek született. Most már jóindulattal mondhatjuk el, hogy csak egy gyermek születik, de a főváros adatai 1 alattiak: 0,8, sőt voltak olyan hónapok, amikor csak 0,6 gyermek született átlagosan egy családban. Tehát tévedés azt várni, hogy kizárólag az anyagi juttatásoktól meg fog fordulni a demográfiai trend. Nem fog megfordulni Magyarországon sem, illetve más, hozzánk hasonló országokban sem.

És itt kell arról beszélnem, hogy ha megkérdezzük a fiatalokat, hogy miért nem vállalnak gyermeket, akkor első vagy második helyen említik legtöbbször a párkapcsolati problémákat. És ez az a kérdés, amiről nem szoktunk beszélni, amikor gyermekvállalásról beszélünk, hogy most már nemcsak, sőt nem elsősorban gyermekvállalási problémák vannak Magyarországon, hanem párválasztási, párkapcsolati problémák.

Az egyik előadónk volt az anyaparlamentben Pécsi Rita, aki beszélt erről a kérdésről, és a Semmelweis Egyetem egyik kutatására hivatkozva hívta fel a figyelmet arra, hogy a fiatal felnőttek 60 százaléka Magyarországon kötődési problémákkal él, és ez egyértelműen visszavezethető a digitalizációra.

Az a digitalizált világ, amiben ugyanis felnőnek a gyermekeink… ‑ és most már, ugye, másfél éves kortól kell néznünk azt, hogy milyen hatása van a tömeges digitalizációnak a gyerekekre, hiszen szintén egy friss kutatásból derült ki, hogy a másfél éves gyerekeknek több mint 40 százaléka napi többórás képernyőfogyasztó. Ez szociális izolációhoz vezet az esetükben, tehát már bölcsődében, kisgyermekkorban be kell avatkozni.

A Mi Hazánk benyújtott egy hétpontos javaslatcsomagot arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk felhívni a szülőknek a figyelmét arra, hogy visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodást okoz a gyerekeknél, és a kötődési képességeiket is rontja a túlzott digitalizáció és a képernyőzés, nem beszélve arról, hogy a beszédfejlődésük is visszamarad, ami következtében a gondolkodásuk is csorbát szenved, és a kapcsolatteremtési képességük is. Tehát már bölcsődéskorban egy sérült, kapcsolatteremtési lehetőséggel bíró nemzedéket látunk magunk előtt. E tekintetben is sürgős, azonnali beavatkozásra van szükség, mert önök a demográfia esetében is ötödik éve nézik ölbe tett kézzel, hogy hogyan csökken a termékenységi arányszám Magyarországon. Ne várják meg azt, hogy ez az öt év elteljen a digitalizáció esetében, hanem azonnal avatkozzanak be!

Ugye, ennek a területnek az egyik legjelesebb magyarországi képviselője Pöltl Ákos, aki a cigaretta analógiájával szokott élni. Az 1920-as években úgy gondolták, hogy a dohányzás nem káros, sőt egészséges, bizonyos betegségeket még gyógyítani is tud, ez volt a közhangulat, a társadalmi hangulat. Harminc évnek kellett eltelnie, mire ez átfordult, és fel mertek lépni az államok és a kormányok a dohányzás visszaszorításának az érdekében. Na, ez az a harminc év, amit nem kellene megvárnunk, végignézve egy teljes nemzedék tönkretételét a digitalizációval kapcsolatban.

Mert miközben a magyar másfél évesek 40 százaléka napi többórás képernyőfogyasztó, esetükben a szakmai ajánlás az, hogy ők egyáltalán ne képernyőzzenek. Az óvodás korosztályban napi három óra az átlagos fogyasztás, az ő esetükben a szakmai ajánlás az, hogy legfeljebb 15-20 percet képernyőzzenek, azt is szülővel vagy nagyobb testvérrel együtt, és megbeszélve a látottakat. Ehhez képest óriási eltolódás van, tehát mondhatjuk és ismételten jelzem, hogy ezek visszafordíthatatlan károsodást okoznak. Nagyon sürgősen be kell avatkozniuk önöknek ezen a területen is.

De hogy mondjak egy pozitív példát is, az északi civilizáció területén, az Egyesült Államokban van egy állam, amelyik bevándorlók nélkül el tudja érni ezt a bizonyos 2,1-es termékenységi arányszámot, tehát lélekszámában gyarapodó közösséget tud felépíteni. Ez pedig Dél-Dakota állam, ahol ha megnézzük a lakosság összetételét, illetve életmódját, akkor azt láthatjuk, hogy egy alapvetően vidékies életmódot élő területről, illetve közösségről van szó. A legnagyobb városuk is csak 130 ezer lakosú, és alapvetően a természetközeliség jellemzi az életmódjukat, mezőgazdasággal foglalkoznak, farmokon élnek.

(12.20)

A demográfiára adott válasz, illetve arra a vészkorszakra adott válasz, ami most már 45. éve tart Magyarországon, tehát sokkal bonyolultabb annál, mint hogy bármiféle adókedvezményt emeljünk, ami persze helyes, és támogatni is fogjuk ezeket a törvényjavaslatokat, természetesen. Ugyanakkor azt szeretném, ha akár itt, az Országgyűlésben, akár más fórumokon őszintén beszélnénk arról, hogy milyen további lépések szükségesek ahhoz, hogy Magyarország valóban egy lélekszámában gyarapodó nemzet, közösség legyen, és megszűnjön az az állapot, amire talán a világtörténelem során vagy Magyarország történelme során nem volt példa, hogy önszántából dönt úgy egy közösség, hogy felszámolja saját magát, és nem az élet továbbadásának értéke az, ami mindent megelőz. Én azt szeretném, hogy helyreálljon ez a rend, és Magyarország újra gyarapodó nemzet legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)