Szabó Timea (Párbeszéd)

SZABÓ TIMEA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Először is egy kis történelmi visszatekintéssel kezdenék, ugyanis megütötte a fülemet Juhász Hajnalka KDNP-s képviselő egyik mondata ‑ talán az egyik zárómondata ‑, amikor azt mondta, hogy a Fidesz-KDNP a családtámogatások rendszerében „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”, azaz önök megcselekedték, amit megkövetelt a haza.

Szeretném megkérdezni Juhász Hajnalkát, hogy tudja‑e, hogy honnan származik ez a mondás a történelemből. (Dr. Juhász Hajnalka bólint.) Tudja? Szerintem, ha tudja, akkor nem biztos, hogy ezt használta volna, ugyanis ez időszámításunk előtt 480-ban történt thermopülai csata utáni eseményekre való megemlékezésnek a tábláján szerepel Görögországban. (Dr. Juhász Hajnalka: Nem ez a lényeg! ‑ Az elnök csenget.) Ott, a mai Görögország területén szerepel egy emlékművön Leonidász királynak és a spártaiaknak emléket állítva ez a mondás (Dr. Juhász Hajnalka: A hazaszeretetről szól, amit ön nem ismer! ‑ Az elnök csenget.), hogy „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. (Dr. Juhász Hajnalka: Fogalma nincs a hazaszeretetről!) Nem tudom, hogy Juhász Hajnalka tisztában van‑e ezzel a történelmi eseménnyel. Ugye, a thermopülai csata arról híres, hogy ott rommá verték a spártai hadsereget a perzsák Xerxész vezetésével. Leonidász király az úgynevezett 300-zal tudatosan vitte a halálba a katonáit és a saját hadseregét, tudva, hogy meg fognak halni, és tudva, hogy ez katasztrófába fog torkollni. Azóta áll Görögországban ez az emlékhely: „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”. (Dr. Juhász Hajnalka: Köszönjük a történelemórát!)

Most kérdés, hogy a KDNP képviselője ezalatt mit értett, hogy tudatosan vitte‑e katasztrófába a magyar demográfiát a Fidesz-KDNP, tudatosan viszi‑e az egész országot egy olyan tragédiába, hogy továbbra is nagyon-nagyon durván fogy a magyar lakosság száma, a magyarok száma Magyarországon, esetleg tudatosan viszi‑e a családanyákat, a magyar családokat a tragédiába, vagy tudatosan viszi‑e saját magát tragédiába a kormány. Ezt majd valószínűleg a történelem fogja eldönteni.

Egy azonban biztos: a KSH legfrissebb adatai szerint 1949 óta, azaz amióta a KSH, illetve a magyar állam kimutatást készít az élve születésekről, nem született ennyire kevés gyerek Magyarországon, mint idén, januárban. Összesen 5653 gyermek jött a világra, ami 714-gyel kevesebb, mint az előző hónapban, és 565-tel maradt el 2024 februárjához képest. 2024-ben 77 500 gyermek született, 10 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez a legalacsonyabb születésszám, amióta ‑ még egyszer ‑ 1949-ben bevezették az éves statisztikai kimutatást.

Ez, tisztelt képviselőtársaim, egy akkora bukás, mint amiről Juhász Hajnalka is a thermopülai csatára való emlékezés kapcsán kifejezte a véleményét. (Dr. Juhász Hajnalka: Nem a thermopülai csatára emlékeztem, hanem a hazaszeretetre! ‑ Az elnök csenget.) Látom, hogy próbálja most megguglizni. Higgye el nekem, hogy stimmel ez a történelmi visszatekintés.

A lényeg az, hogy önök azt mondják, sorolják 30 perceken keresztül, hol a kormány, hol az államtitkár, hol az előterjesztő, hol a Fidesz, hol a KDNP nevében, hogy önök hány ezer milliárd forintot költöttek családtámogatásokra. És mi az eredmény? Az, hogy tovább csökken a gyerekszületések száma. Hát akkor ez hogy lehet siker? Hát ez egy akkora bukás, mint a thermopülai csata a spártaiaknak! Pontosan igaza van Juhász Hajnalkának. (Dr. Juhász Hajnalka: Képviselő Asszony! Ön mit tett a magyar nőkért?) Kedves Hajnalka! Nagyon aranyos, hogy hozzám fordul, hogy mint ellenzéki képviselő én mit tettem. Nem én vagyok kormányon. 15 éve önök vannak kormányon, és rekordalacsony számú gyerek született a második világháború óta Magyarországon. Ez olyan, mintha én azt mondanám, hogy van 100 csirkém, én most iszonyatosan meg fogom növelni a csirkéim számát, mondjuk, 100 helyett jövőre 150 csirkét akarok, ezért százmilliókat bele fogok ölni a csirketenyésztésbe (Varga Gábor: Az a baj, hogy te tyúk vagy, nem…) ‑ ilyen fejlesztés, olyan tudomány, ilyen támogatás, olyan takarmány ‑, majd jövőre nem 150 csirke születik, nem 100 csirke születik, csak 80. Hát akkor bocsánat, ki a fenét érdekel, hogy én mennyit fordítottam a csirketenyésztésre, ha 100 helyett csak 80 született? Ezt úgy hívják, hogy bukás, csak önök ezt nem hajlandók elismerni.

És igen, egész Nyugat-Európában és a fejlett világban valóban nem nő a népesség, ugyanúgy, mint hazánkban sem, de csökken a népességfogyás. A termékenységi ráta Franciaországban 1,7. Nálunk, itt elhangzott az előbb, a KSH becslése szerint 2024-ben 1,38. 2020-2023 között 1,51 volt. Ez csökken. Hiába sorolják önök félórákon keresztül ugyanazt a mantrát, a végeredmény ugyanaz a bukás.

Elmondom, hogy miért ugyanaz a bukás. Mert abba az országba, ahol még Bulgáriánál is alacsonyabb a minimálbér, oda nem fognak gyerekek születni. Abba az országba, ahol a pelenkán, a tápszereken, a bébiételeken és minden csecsemő- és kisgyerekterméken 27 százalékos áfa van, oda nem fognak gyerekek születni. Abba az országba, ahol a betöltetlen gyermekorvosi praxisok száma a 20 százalékot súrolja, oda nem fognak gyerekek születni, ahol milliók, gyerekek százezrei vannak ellátás nélkül. Abba az országba, ahol már a konyhás néni tartja a matekórát az iskolákban (Derültség és felzúdulás a Fidesz soraiban. ‑ Cseresnyés Péter: Ne hazudjál!), mert a pedagógusok elmenekültek a bosszútörvény miatt, oda nem fognak gyerekek születni. Bocsánat! A saját gyerekem volt iskolájában van ilyen. Most írtak vissza III. kerületi iskolákból, úgyhogy hiába hőbörögnek. Önökhöz már semmi nem jut el se vidéken, se a nagyvárosokban, mert önök már mindenféle kapcsolatot megszüntettek a saját választóikkal is. (Derültség a Fidesz soraiban. ‑ Cseresnyés Péter: Szerencsétlen.) Olyan országba, ahol 70 százalékos az élelmiszer-infláció ‑ amin önök most itt röhögnek ‑, oda nem születnek gyerekek. Mert hiába adnak az adócsökkentésből támogatásokat, az még csak nem is értékálló, hanem még a plusztámogatással is kevesebb jut most, mint 3 meg 5 öt évvel ezelőtt az édesanyáknak.

Akkor fog több gyerek születni ebben az országban, és akkor lesz sikeres egy családtámogatási politika, ha az eléri a célját, ha az egészségügyre fordítanak, ha vannak gyerekorvosok, ha az oktatásra fordítanak, és a pedagógusok nem az elnyomást érzik, és nem menekülnek el az oktatásból.

(12.30)

Ha nincsen még mindig 40 százalékos élelmiszer-infláció éves szinten, ha nem sújtja az összes gyerekneveléssel kapcsolatos terméket 27 százalékos büntetőadó, ha segítik az egyszülős családokat is ‑ és erről szeretnék most beszélni egy kicsit ‑, akkor lesz több gyerek.

Azért szeretnék most egy kicsit az egyszülős családokról beszélni, mert önök róluk is teljesen megfeledkeznek itthon. Szintén a KSH adatai szerint körülbelül 340 ezer egyszülős család van Magyarországon, 490 ezer gyermeket nevelve, közel félmillió gyermek él egyszülős családban. Ezeknek az egyszülős családoknak a piaci jövedelem szerinti szegénységi rátája 26 százalék, tehát minden negyedik gyermek, akit az édesanyja nevel egyedül ‑ a KSH szerint körülbelül 80:20 százalékos az arány az egyszülős családokban, ahol 80 százalékban az édesanya neveli egyedül, 20 százalékban az édesapa ‑, minden negyedik ilyen egyszülős család gyakorlatilag szegénységben él. Az egyszülős családok száma ráadásul körülbelül 19,8 százalékra nőtt 2011-re, miközben az európai átlag 12,4 százalék az egyszülős családoknál. Tehát Magyarországon sokkal több az egyszülős család, mint az európai országok átlagában.

És mit tesznek önök? Hogy segítenek az egyszülős családoknak? Úgy, hogy önök semmilyen módon nem hajlandók emelni a családi pótlékot, csak adókedvezményeket adni a családoknak, miközben pontosan tudjuk, hogy az univerzális támogatások azok, amelyek mindenhová eljutnak, amelyek jól hasznosulnak, és amelyek valóban segítséget jelentenek a családoknak. Ehhez képest önök 15 éve nem emelték a családi pótlék összegét, egy gyerek esetén 12 200 forint ez a havi családi pótlék, az egy gyermeket nevelő egyedülállók esetén 13 700 forint. 1500 forinttal adnak több családi pótlékot az egyedülálló édesanyáknak, mint a kétszülős családoknak. Szégyelljék magukat!

Ennyire segítik önök azokat az egyedülálló édesanyákat, akik naponta küszködnek, akik nem tudnak gyógyszert venni, nem tudnak gyümölcsöt venni a gyerekeknek? Tudják, hogy mennyibe kerül egy gyógyszer? Csak egy nem súlyos, egy egyszerű vírusfertőzés esetén egy orrspray 2 ezer forint, egy vitamin 2 ezer forint, egy fájdalomcsillapító 2 ezer forint. Elmegy az ember, és vesz a gyerekének ‑ csak egy egyszerű felső légúti vírus esetén ‑ gyógyszert, és 6-8-10 ezer forintot hagy ott a patikában. Ehhez képest önök egy egyedülálló édesanyának, aki egy gyereket nevel, 13 700 forintot fizetnek, egy két gyermeket nevelő egyedülálló édesanyának 14 800 forintot ‑ 14 800 forintot!

Valószínűleg ennyiért iszik egy kávét Rogán Barbara az egyik luxushoteljében a Riviérán. Egy kávét megiszik annyi pénzből, amennyit önök egy egyedülálló édesanyának egy hónapra fizetnek. Szégyelljék magukat! Egy három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló édesanyának 17 ezer forintot fizetnek ‑ három gyerek mellett, akiket ruházni kell, akiket etetni kell, akiknek könyvet kell vásárolni. Egy mesekönyvet már nem lehet 3-4 ezer forint alatt venni. És önök arról beszélnek, hogy mennyit segítenek a családoknak? Kit érdekel, hogy egy összegben mennyit segítenek, ha ez semmilyen demográfiai statisztikán nem látszik?

A másik dolog, amiről szeretnék most önöknek beszélni, az a meddőség problémája Magyarországon. Mert szintén, amikor a családtámogatásokról beszélünk, amikor önök elítélik azt, hogy nem születnek gyerekek, amikor önök arról beszélnek a Mi Hazánkkal karöltve, hogy itt a gyermektelenséget népszerűsítik a nem tudom, kik, a háromfejű melegek Nyugat-Európában, akkor elfelejtik megemlíteni, hogy mekkora probléma ma Magyarországon a meddőség problémája. Szakértői becslések szerint 300-400 ezerre becsülhető azoknak a pároknak a száma, akik gyereket szeretnének, de meddőség miatt nem tudnak gyermeket vállalni. Egyébként ez a gyermeket váró pároknak a 20 százaléka ‑ a 20 százaléka! ‑, tehát egy nagyon-nagyon magas szám.

Önök 2019-ben kitalálták azt, hogy államosítják ezeket a meddőségi klinikákat, és az egész meddőségi problémát és ennek a kezelését, a reprodukciós területet a kezükbe veszik. Megmondom őszintén, hogy először nem tartottam ezt egy feltétlenül ördögtől való intézkedésnek. Nagyon sokan kritizálták ezt. Én azt gondoltam, ha a kormány ebbe valóban beleteszi az erőforrásokat, biztosítja az eszközöket, a humán erőforrást, az anyagi szükségleteket, akkor ez még egy jó dolog is lehet. De nem az lett.

2017-ben 7473 beültetésből 1470 gyermek született élve, ez 19 százalékos, nevezzük, mondjuk, sikeraránynak. Ez azelőtt volt, hogy önök államosították. ’19-ben, amikor önök bejelentették az államosítást, még mindig 19 százalékos volt, ott 10 170 beültetésből 1948 gyermek született. 2020-ban már csak 18 százalékos volt a beültetésből született gyermekek száma, ’21-ben 16 százalék, 2022-ben pedig 13 százalék. Tehát azok után, hogy önök államosították az egész meddőségi területet, a reprodukciós területet, 19-ről 13 százalékra zuhant vissza a sikeres meddőségi kezelések száma, a gyerekszületések száma.

Mindehhez képest 2020-25 között ‑ most kalkulálva az idei költségekkel is ‑ önök összesen 77 milliárd forintot költenek a meddőségi probléma kezelésére, öt év alatt 77 milliárd forintot, miközben egyedül Semjén Zsolt vadászkiállítása került 70 milliárdba. 300 ezer meddő pár megsegítésére 77 milliárd forint öt év alatt, Semjén Zsolt kretén vadászkiállítására 70 milliárd forint. Na, ez a családbarát kormány, amit maguk annak neveznek! Ez!

Hol vannak itt a prioritások? Vadászkiállítás? Különböző világversenyek? Stadionok? Tiborcz István megsegítése egy 240 milliárd forintos roncs irodaház épületével? Az fontosabb? Hogy a mi adófizetői pénzünkből megvegyék azt 240 milliárd forintért, mint az, hogy a 300 ezer meddő párnak segítsenek? Szégyelljék magukat! Ez nem családbarát kormány!

De Kaáli Nagy Géza professzor is, aki ennek a meddőségi területnek, ennek a szakmának a legnagyobb elismert hazai alakja, élesen kritizálta a kormánynak ezt a kezelését. Ő is azt mondta, hogy súlyos szakmai hibák, kapacitáshiány és emberi mulasztások kísérték ezt az elmúlt három évben. A professzor idézte a februárban megjelent kormányzati adatokat, amelyek szerint, ahogy én is elmondtam, évente 1800-2000 lombikbébi születik Magyarországon. A szakértői számítás szerint viszont, ha az államosítás az intézmények optimális kapacitásbővítésével történik, amit önök megígértek, akkor mára 4500-ra kellett volna emelkedni a lombikprogramból született gyermekek számának. Ehhez képest nemhogy stagnál, hanem az államosítás óta csökkent az így született gyermekek száma.

(12.40)

Az állami központosítás egy bürokratikus rendszert eredményezett, ahol a döntések sokkal lassabban születnek meg, és a szakmai önállóság is csökkent. S ez nem véletlen. Önök pontosan tudják, hogy a magyarországi meddő párok túlnyomó része kimegy Brnóba, Csehországba egy lombikprogramra, kimegy Németországba, kimegy Belgiumba, mert sokkal nagyobb arányban járnak sikerrel ott a gyerekszületés tekintetében, mint Magyarországon. Akkor mi értelme volt ezt államosítani, ha ez egy ekkora kudarc? S még egyszer mondom, majdnem félmillió meddő párról beszélünk, akiket önök teljesen elfeledtek, és megfeledkeznek róluk, és még azzal is gúnyolják őket, hogy biztos szándékosan, önzésből, valamiféle nyugati hóbortot követve nem akarnak gyermekeket. Fogalmuk sincs arról a fájdalomról, lelki, fizikai gyötrődésről, amin ezek a párok keresztülmennek, amin a nők keresztülmennek egy-egy hormonkezelés kapcsán, egyébként hosszú távon veszélyeztetve a saját egészségüket is, hiszen pontosan tudjuk, hogy ezek a típusú hormonkezelések később milyen súlyos egyéb betegségekhez vezetnek. De ezek a párok annyira szeretnének gyereket, hogy inkább vállalják ezeket az egészségügyi kockázatokat, inkább vállalják az újabb és újabb kudarcot, mint hogy lemondjanak a gyerekvállalásról. De önök megfeledkeztek ezekről a párokról.

Kaáli Nagy Géza professzor egyébként azt is kiemelte, hogy az állami központosítás egy olyan rendszert eredményezett, aminek az egyik drámai következménye az lett, hogy például ötszáz embriót kellett megsemmisíteni a fagyasztás helyett, s ezek a kukába kerültek az önök káoszműködése miatt.

Azt szeretném mondani önöknek, mielőtt félórában újra elsorolják azt, hogy hány ezer milliárd forintot költöttek családtámogatásokra, hogy az eredményt tessék nézni. Van eredménye, vagy nincs? Több gyermek születik Magyarországon, vagy nem? Nagyon egyszerű a válasz: nem. Ez mit jelent? Hogy az önök családpolitikája egy totális bukás. (Varga Gábor: Köszönjük szépen!) Hát, ne köszönje, KDNP-s (sic!) képviselőtársam, mert azon nincs mit köszönni, hogy folyamatosan csökken. Ez egy közös tragédiánk! Az egy közös tragédiánk, hogy ilyen mértékben csökken Magyarország lakosainak száma. Ez egy közös tragédiánk!

De önök még most is gúnyolódnak, önök még most is nevetnek. Amikor megemlítjük a 70 százalékos élelmiszer-inflációt, akkor önök a hasukat fogva kacagnak ezen. Hát, szerintem nem vicces. Szerintem nem vicces! Inkább gondoljanak abba, hogy az Orbán-dinasztia gazdagodása vajon jó‑e ennek az országnak, hogy a hatvanpusztai birtok újabb és újabb gyarapodása, az arannyal kibélelt könyvtár, a nem tudom, hány medence, a saját lovarda vajon segít‑e a magyar családoknak. Tiborcz István és Orbán Ráhel újabb és újabb, századik hotelmegszerzése, a belvárosi luxusingatlanok lefoglalása és az abból átalakított hotelek, amik az ő zsebüket hizlalják, segítenek‑e a magyar családoknak? Segít‑e a magyar családoknak az, hogy Rogán Barbara 120 millió forintos táskával rohangál? Segít‑e ez a magyar családoknak? Segít‑e az a magyar családoknak, hogy Lázár Jánosnak már annyi vadászkastélya van, amennyi vad nincs már az országban? Segít‑e ez a magyar családoknak?

Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, mielőtt itt nagy mellénnyel sorolják mintegy termelési regényként az állítólagos családpolitikai eredményeiket, gondoljanak bele még egyszer, hogy valóban mi lett ennek a haszna az ország számára. Semmi! Semmi! Az önök elitje gazdagodik, a dinasztia gazdagodik, a magyar emberek szegényednek, és a magyar családok nem vállalnak gyerekeket, és nem hóbortból, nem hobbiból, nem önzésből, hanem azért, mert nem látják a perspektívát. Abba az országba születnek gyerekek, ahol jó élni. Magyarországon nem jó élni a családoknak, mert nem lesz gyerekorvos a gyereknek, nem lesz tanító a gyereknek, mert nem tudják megvenni a pelenkát, mert nem tudnak gyümölcsöt venni a gyereknek, nem tudnak mesekönyvet venni, és nem tudnak Balatonra menni nyaralni. A kínai akkumulátorgyáraknak odaadott termőföldek leszívják a vizeinket, nem lesz ivóvizük a gyerekeknek. És mi a munkaerő-perspektíva? Mehetnek az akkugyárakba dolgozni. Ilyen országban nem fognak gyerekek születni, mert nem látják a jövőt, mert nem látják a megélhetést.

Abba tessék belegondolni, hogy az ipari méretű fideszes lopás helyett végre olyan intézkedéseket hozzanak, mint például a családi pótlék megemelése, az egészségügy fejlesztése, hogy ne kelljen egy térdműtétre másfél évet várni, hogy ne kelljen egy diagnosztikai, egy MR- vagy CT-vizsgálatra nyolc hónapot várni, hogy ne kelljen egy mammográfiai vizsgálatra több mint fél évet várni, vagy jobb esetben négy hónapot. Nekem is ennyit kellett várni.

Szeretném megkérni tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy egy picit nagyobb szerénységgel beszéljenek a családtámogatási rendszerekről és arról, hogy vajon hogyan is alakul Magyarország demográfiai mutatója. Majd akkor tudnak itt sikerbeszámolót tartani, amikor Franciaországhoz hasonlóan 1,7-es termékenységi rátánk lesz, és amikor a többi nyugat-európai országhoz képest csökken a népességfogyás Magyarországon, és nem 1949 óta a legalacsonyabb születésszámot érjük meg idén februárban. Köszönöm.