Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor térjünk vissza egy kicsit a valóság talajára! Azért érzem furcsán magam, mert az általam egyébként szimpatikusnak tartott javaslatot négyszer meghallgathattuk különböző felütésekkel és megközelítésekből ‑ ez jó ‑, viszont tegnap a Gazdasági Bizottságban folytattunk azért egy diskurzust erről, és ott elmondtam, hogy bár én támogatom ezt a javaslatcsomagot, azért jó lenne egy őszinte szembenézéssel feltárni, hogy egyáltalán nem állunk jól, és egyáltalán nem állunk úgy, ahogy azt a kormány állítja.

A helyzet az, hogy a számok nagyon-nagyon makacs dolgok, és elképesztő volt azt hallgatnom, hogy egyes fideszes előterjesztők úgy adták elő, mondjuk, a termékenységi arányszámmal kapcsolatos legfrissebb fejleményeket, hogy most, 2023-ban elmondták a még 2023-as vállalható adatot ‑ egyébként az 1,51 tökéletesen vállalható ‑, és elhallgatták azt, hogy az elmúlt másfél évben pedig bezuhantak ezek az adatok. 1,38-nál tartunk, és ebben az évben olyan brutálisan gyenge demográfiai adatokkal találkozunk, amilyenekkel az írott magyar történelemben sohasem. Természetes, hogy a Fidesz-KDNP nem fog azzal kiállni, hogy ő maga nem tett eleget, vagy keveset tett, hanem azt fogja mondani, hogy a korábbi korszakok tehetnek erről, a világpolitikai folyamatok, amúgy is Európa bajban van, és a bajban lévő Európához képest mi kevésbé vagyunk bajban ‑ ez nagyjából a Fidesz narratívája.

A helyzet az, hogy a 77 500-as élveszületési számot rettenetesen nehéz megmagyarázni, és nekem sokkal jobban tetszett volna egy őszinte fideszes szembenézés a tekintetben, hogy önök az utolsó nagy, terebélyes létszámú korosztályt, aki javíthatott volna ezeken az adatokon, tehát a Ratkó-unokák korosztályát, engedték úgy kifutni a gyermekvállalásra alkalmas életkorból, hogy nem biztosítottak számukra megfelelő lakhatási támogatási programot vagy olyan programot, amely kimondottan rájuk célozva elérte volna azt, hogy legalább a vágyott gyermekek megszülethessenek.

Azt látjuk, hogy az alapállításokban egyébként maximálisan egyetértünk. Vagyoni hátrányt jelent a mai korban a gyermekvállalás? Igen. Kompenzálni kell ezt a vagyoni hátrányt? Abszolút. Sőt, továbbmegyek: a mostani korszellem szerint már nem feltétlenül a forradalomban való részvétel az igazán forradalmi tett, hanem az, ha az ember egy normális családban több és minél több gyermeket nevel. Ez a legkeményebb hősi helytállás abban a korban, amiben élünk, és valószínűleg egyre rosszabbak lesznek a körülmények e tekintetben. De az biztos, hogy a termelési jelentés nem segít, az őszinte szembenézés pedig segít. Az említett termékenységi arányszám mindenhol bezuhant a volt szocialista országok tekintetében, lement 1,2-ig, aztán a visszapótlódásnak nevezett folyamat során 1,5-ig mindenhol visszaemelkedett, a régió összes országában. Magyarországon egy kicsit később a Bokros-csomag átkos hatásai miatt, de ez nem jelenti azt, hogy a kormányzat családpolitikája önmagában egy robbanásszerű növekedést hozott volna ezekben a számokban ‑ pont ez a baj a családpolitikával.

Én szimpatizálok azzal, hogy nagy összeg kerül ide, de elképedve látom azt, hogy mennyire rossz hatásfokkal hasznosulnak ezek az összegek, és nem azért hasznosulnak rossz hatásfokkal, mert rossz lenne a családi adókedvezmény ‑ ez egy jó intézkedés, én nagy szurkolója vagyok. Nem azért rossz a hatásfok, mert a többi intézkedés egyesével kikukázni való vagy éppen alkalmatlan lenne, nem. A gond az, ami hiányzik ebből a csomagból. A gond az, hogy bár 2012-ben letettük az országos lakhatási programot az asztalra, a kormány majdnem másfél évtizedig úgy tett, mintha nem lenne lakhatási káosz Magyarországon. Önök úgy tettek, mintha nem vennék észre, hogy a 250 ezres fővárosi albérlet plusz rezsi egy fiatal pár esetében az egyik fizetést tökéletesen elviszi. Önök nem tettek semmit az Airbnb brutális térnyerése és az albérletárak robbanása ellen. Nem tettek semmit a külföldiek iparszerű, csak befektetési célú lakásvásárlásaival szemben, ami tovább szűkítette a kibérelhető ingatlanok számát. Látjuk az összes intézkedés meglehetősen visszafogott hatásfokát a lakhatás frontján és azt, hogy micsoda árdrágulással járt ez ezen a piacon. Ha csak ezen a területen aktívabbak lettek volna és egy kicsit bátrabbak, akkor bizony elmondhatnánk azt, hogy most a demográfiai adatok sem így néznének ki.

Beszéljünk még arról, ami hiányzik ebből a csomagból. Számomra a legfelháborítóbb a gyermeknevelési cikkeken lévő brutális büntetőadó. Nem mondták el, hogy Európában önök hozták össze a legmagasabb büntetőadót a gyermeknevelésen; nem magyarázható meg, hogy 27 százalék az áfa a babakocsin, a pelenkán, a bébiételen, a gyerekruhán. Meghaladná ennek a felszólalásnak az időbeli kereteit, ha hoznám az ír példát a gyerekruhákról, vagy számos más olyan példát, ahol akár kedvezményes adókulcs, akár nullaszázalékos adókulcs érhető el szelektíven a gyermekneveléshez szükséges termékkörökre, de az felháborító, hogy önöknek nincs ilyen elképzelésük. És nem is értem önöket: a helyzet az, hogy a gyermeknevelési cikkek áfanullázása a töredékét igényelte volna annak az összegnek, amiről most az szja-mentesség körében beszélünk. Ha önök meglépték volna azt, hogy áfamentes a babakocsi, áfamentes a bébiétel vagy még a gyermekvitamin is, akkor tudtak volna elképesztő mértékben kedvezményezni a magyar családoknak. Öt évvel ezelőttig mondhatták volna, hogy jó, jó, de a kereskedő lenyeli a különbözetet, minek csökkentsem az áfát, ha úgyis a multinacionális láncolatnál marad.

A helyzet az, hogy az online árfigyelő korában mindez már nem igaz. Az online árfigyelővel önök tökéletesen tudnák mérni azt, hogy ezeket az áfacsökkentéseket lenyeli‑e a kereskedő vagy a multicég, vagy pedig oda jut az emberekhez, az érintettekhez, a polgárokhoz. Azt mondom, hogy egy 150 milliárd körüli összegből ezt a gyermeknevelésicikkáfa-nullázást úgy lehetne keresztülvinni, hogy ez az összeg garantálható módon és teljes egészében az érintett családoknál marad és koncentrálódik. Ezzel a további politikai szekértáborok érveit is le lehetne söpörni, hiszen az egyedül gyermeket nevelők, az egyszülős családok esetében is ez egy kézzelfogható kedvezmény lenne. Hogy ezt egy családi kártya jellegű dolgon vagy máshogy valósítják meg, igazából mindegy; a gyermeknevelési cikkek áfanullázása lenne az a belépő pont, ami után érdemes lenne erről az egészről beszélni. Amíg Európában itt adóztatják ezeket a legkeményebben, addig nagyon nehéz akár az szja-mentesség, akár a családiadókedvezmény-duplázástól érdemi áttörést várni.

Beszéljünk a családi adókedvezmény duplázásáról! Ez olyannyira üdvözölt folyamat általam, hogy hosszú éveken keresztül hangoztattuk azt, hogy a családi adókedvezmény inflálódik, évről évre nagyon sokat veszít az értékéből. A Jobbik ezt évtizede mondja, amióta a parlamentben van, a Mi Hazánk is minden évben többször elmondja, tehát vannak olyan politikai jelzések önök felé, amelyek a családtámogatások inflációkövetővé tételét régóta szorgalmazták, követelték, rámutattak erre a problémára.

(11.50)

Az a helyzet, hogy önök nem tettek semmit. Megvárták, amíg a családi adókedvezmény értékének nagyságrendileg a fele elpárolog, hagyták, hogy a fele elpárologjon ennek az értéknek, és most bejelentik a duplázást, amivel visszaadják a reálértéket, tehát egy nullszintre jutunk ahhoz képest, mint ami a bevezetéskor volt. Ez jó, ezt üdvözölni kell, ebben nem szabad ellendrukkernek lenni, az lenne hazaárulás. Viszont el kell mondani őszintén, hogy ezzel a családoknak nem juttattak többet, mint 2011-12-13-ban, hanem most pótolták vissza a részben az önök gazdaságpolitikai felelőssége folytán elinflálódott értéket. Tehát nem egy jótéteményről van szó, hanem egy visszapótlásról.

Akkor lenne még hitelesebb a történet, ha ezeknek a családtámogatási formáknak az inflációkövetését is beépítenék a rendszerbe. Ha a nyugdíjaknál tudták vállalni az inflációkövetésnek legalább az ígéretét, akkor nem értem, hogy a jövőnek szóló legfontosabb üzenet, az egész demográfiai rendszer tekintetében miért nem vállalják ugyanazt, hogy az infláció kövesse minden évben ezeket a folyamatokat.

Hozzám egyébként nagyon közel áll az a megközelítés, hogy a munkával elérhető jövedelem hozzáférhetőségét könnyítsük, és ne az alanyi jogon járót, ne a segélyjellegűt. Tehát ez ügyben van egy mély szakadék a balliberális oldal és gyakorlatilag mindenki más között. A mi politikai szekértáborunk akkori vezetője mondta, hogy ha munka van, akkor minden van. Ezt a szlogent a Fidesz magáévá tette, és ezzel önmagában nincs baj, ha úgy is viselkedik, és úgy is jár el.

De beszéljünk egy szót a családi pótlékról, mert ez egy fontos kitérő! Balliberális oldalról, bár most nincs itt senki onnan, de egy állandó követelés az, hogy a családi pótlékot duplázzák meg. Önmagában, ha itt lenne a pont a mondat végén, akkor ez egy vitatható dolog is lehetne, bár az értéke elképesztő módon elinflálódott, tehát egy duplázással is csak visszaadnák azt, ami korábban volt. De ha vesszővel folytatjuk a mondatot, és azt mondjuk, hogy családi kártyán duplázzák meg, és igen, mondjuk meg azt, hogy mire lehessen fordítani ezt az összeget, akkor már én is tudnám támogatni, mert a családi kártyával lehetne vásárolni a gyermek számára alapvető élelmiszert, a vele kapcsolatos szolgáltatásokat is ki lehetne fizetni, ami a fejlesztést, az egészségügyi, egyéb szolgáltatásokat érinti, és egyébként a lakhatási költségekre is simán lehetne fordítani. Aki azt mondja, hogy nincs ennyi költsége a gyerekére, mint a csp dupla összege, az szerintem hazudik. Tehát teljesen egyszerűen garantálható lenne az, hogy egy ilyen duplázás után a gyermek érdekkörében hasznosuljon ez az összeg. Beszéljünk még őszintébben: nincs szerencsejáték belőle, és nincs dohánytermék-vásárlás belőle. Ezt kellene garantálni, ezt kellene beleírni egy törvénybe, így lehetne duplázni a családi pótlékot is.

Erre javasoltam a parlament számára a dupla duplázást, ami azt jelenti, hogy a családi adókedvezmény összegének megduplázásával elértük a nullszintet, a korábbi eredeti értéket; családi pótlékot is meg lehet duplázni, de szigorúan családi kártyán, garantálva, hogy az a gyermek érdekkörében hasznosuljon. Így a kettő együtt már kézzelfogható hatással tudna bírni.

Elhallgatták az előterjesztők azt is, hogy bizonyos, egyébként szerintem fontos kormányzati programokat leállítottak vagy megcsonkítottak. Mi történt például a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezményével? Eleve irritáló, mondjuk, a fővárosban az az autós- és autózásellenes hangulatkeltés, ami a mindennapjainkban folyamatosan tetten érhető, márpedig aki gyermeket vagy több gyermeket nevel, nagyon sokszor tapasztalja azt, hogy logisztikailag tulajdonképpen megoldhatatlan autó nélkül az, hogy a gyerekeket a lehető legtöbb és legjobb helyre juttassák el. A nagycsaládosok autóvásárlási kedvezményét e tekintetben inkább kiterjeszteni kellett volna, nem pedig lebontani. Ez egy nagyon komoly mulasztása a kormánynak, és szintén ennek a csomagnak a részét képezi.

Ugyanide tartozik az LTP, a lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának a leépítése. Ha valaki, én aztán nem vagyok Fundamenta-rajongó, nekem nem tetszett, ahogy ez a cég működött, de nem az egész modellt kellett volna lebontani, hanem hatékonnyá tenni és a lakáscélú előtakarékosság állami lábát biztosítani szintén inflációt követő módon. Azt látjuk, hogy a kormány ezt is lebontotta, de végül nem épített újat a helyére.

Elhangzott egy helyes állítás, amit csak támogatni tudok, hogy a magyar családokat kell támogatni a magyar adófizetők pénzéből. Azt szeretném, ha a kormány ezt a cégek támogatásánál is szem előtt tudná tartani, hiszen állami támogatásokat, tízmilliárdokat adott olyan cégeknek, amelyek vagy vendégmunkásokkal árasztották el a saját munkahelyeiket, és ezzel kiszorították a magyarokat, vagy éppen letörték a magyarok bérét. De olyat is láttunk már, hogy a magyart elbocsátották, a vendégmunkást pedig megtartották, vagy éppen most toboroznak vendégmunkásokat.

Hosszú nyomásunk után eljutott oda a kormány, amit szintén üdvözlök, hogy az állami támogatás jegybanki alapkamat plusz valahány százalékkal visszafizetendő. Még egyszerűbb lenne, ha a dupláját fizettetnék vissza, de ennél is egyszerűbb lenne, ha vállalná a kormány a Jobbik magyarkvóta-javaslatát, tehát állami támogatást csak olyan cég kaphasson, amely legalább 95 százalékban magyarokat alkalmaz. Ha magyar családokat akarunk támogatni az adófizetők pénzéből, ez egy kiváló út és kiváló lehetőség lenne.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a javaslatot mi támogatni fogjuk. Tehát mindent, ami a demográfiai mélyrepülés vagy akár a zuhanás tempójának a lassítása felé hat, szerintem üdvözölni kell. De arra kérem az előterjesztőket nagyon nagy és megkülönböztetett tisztelettel, ne mondják azt, hogy a magyar demográfiai folyamatokkal minden rendben van. Ha az év eleji adatokat nézzük, akkor Magyarország az évszázad második felének a közepére egy hétmilliós ország lesz Európa szívében. Komolyan gondolják önök, hogy egy hétmilliós ország, ami egyébként kiváló adottsággal rendelkezik, nem jelent önmagában egy meghívólevelet, ha a fele kiüresedik? Egészen elképesztő történelmi folyamatoknak leszünk szemtanúi. Nem mondhatják önök egy pillanatig sem a süllyedő Atlantisz közepén azt, hogy minden rendben van. Elképesztően gyengék az élveszületési adatok, elképesztően kevesen jönnek világra a vágyott gyermekek közül. Tehát mi úgy látjuk, hogy ez az olló nemhogy nem szűkül, hanem a számok inkább a további problémákat jelzik előre.

Nyilván nem azt várjuk önöktől, hogy haladják meg az egész európai vagy a fejlettnek nevezett világra jellemző korszellemet, nem ezt várjuk, de ne gondolják azt, hogy pusztán a családtámogatásokba csoportosított óriási forrástömeggel meg lehet fordítani ezeket a demográfiai folyamatokat egy, két, három, négy, öt éven belül. A horizontot kicsit szélesítve koncentráljanak a lakhatási frontra, és koncentráljanak arra, hogy a magyar hölgyek és asszonyok valóban biztonságban érezhessék magukat a saját hazájukban, hiszen pont ott van a legnagyobb probléma, hogy a szülészeteken tapasztalható különböző jogi körülmények és állandóan változó környezeti helyzet miatt, az egészségügy elképesztő visszásságai miatt nagyon sokan állandó bizonytalanságban élnek. Ha valaki csak a kötelező vizsgálatokat szeretné elvégeztetni, nem nagyon ismerek olyan várandós hölgyet, akinek ne kellett volna magánellátást igénybe vennie. Ezzel is foglalkozni kellene, és arra is gondolni kellene, hogy valahogy kompenzálni kellene ezeket a hölgyeket, asszonyokat.

Továbbmegyek: még egy érv nemcsak a gyermeknevelési cikkek, de a gyermekgyógyszerek áfanullázása mellett is az, hogy az én most öt és fél éves fiam kiskorában, amikor vitamint vásároltunk neki, az ilyen plusz, tehát nem vényköteles, hanem simán vásárolható, de az orvos által javasolt vitamin 1500-2000 forintba került. Eltelt néhány év, van egy kisebb kislányom, akinek szintén hasonló készítményeket vásároltunk, most már 6-8 ezer forintba is kerülhetnek ezek a készítmények. A helyzet az, hogy egy olyan brutális árrobbanás következett be nemcsak a gyermeknevelési cikkek, de a különböző gyógyszerek, táplálékkiegészítők, vitaminok, egyebek terén, amely komoly próbatétel elé állítja a gyermeket nevelő családoknak egy igen nagy hányadát.

Itt a megoldás az lenne a kormány részéről, hogy persze, hozza be ezt a csomagot, mi ezt támogatni fogjuk, de nullázza le a gyermeknevelési cikkek áfatartalmát, és koncentráljon a gyermekgyógyszerekre, -vitaminokra, és vizsgáljon egy tipikus fogyasztói kosarat, amit egy gyermeket nevelő család kell hogy, nem azt mondom, hogy elszenvedjen, de amivel találkoznia kell és megvásárolnia minden hónapban. Nézzék meg, mérjék meg, hogy mekkora áfabefizetési kötelezettség van csak ez után, hányszor 27 százalék áfát fizet be egy magyar család, és kompenzálják ezeket az összegeket! De a legfontosabb az őszinte szembenézés lenne, a süllyedő Atlantiszra ne mondjuk azt, hogy minden rendben van, nagyon nincs rendben, és ha ez az őszinte szembenézés megtörténik, akkor lehet legalább részsikereket elérni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy demográfiai fordulat még csak kilátásban sincs. Ami a mi közös történelmi felelősségünk, az a zuhanás tempójának a lassítása, ez a maximum, amit a következő években elérhetünk. Kérem, hogy ebben mindenki legyen kíméletlenül őszinte, ne csak velem, önmagához is. Köszönöm a figyelmet.