Sas Zoltán (Jobbik)

SAS ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Magyarország ismert történetének legnagyobb politikai gyilkosságsorozatát nyolcvan évvel ezelőtt, 1945 januárja és áprilisa között követték el az akkori Gyömrői járásban, a bevonuló szovjet csapatokkal együtt érkeztek olyan emberek, akik ezeket a gyilkosságokat elkövették. A közös nevezőjük az volt, hogy mindannyian az akkori kommunista párt tagjai voltak, az új rendszert támogatták, és a szovjet titkosszolgálat, az NKVD támogatásával egy politikai tisztogatásba kezdtek.

A Gyömrői járáshoz tartozó települések akkor Mende, Ecser, Maglód, Tápiósüly, Tápiósáp ‑ a mai Sülysáp ‑, Péteri és Úri voltak. Az itt élő vezető értelmiségieket ölték meg, kínozták meg olyan emberek, akik önmagukat rendfenntartónak kiáltották ki, önkényesen, mindenféle jogi eljárás nélkül végezték az áldatlan tevékenységüket. Az áldozatok között volt bíró, közjegyző, pap, tanár, földbirtokos, filozófus és postamester. Az áldozatok családjai hosszú évtizedeken keresztül rettegésben kellett hogy leéljék az életüket.

A vörös karszalagos brigád olyan förtelmes bűnöket követett el, amelyeket ma már elképzelni sem tudunk. Terrorizálták, megalázták, megkínozták az embereket, és hangsúlyozom még egyszer, mindenféle bírósági vagy jogszerű eljárás nélkül. Egy lelkészt keresztre feszítettek, a szemeit kiszúrták, a nyelvét kivágták, a nemi szervét megcsonkították, és a keresztre feszítetten kellett meghalnia. Az összes bűne az volt, hogy az Istent szolgálta. Többeket elevenen temettek el, a későbbi exhumálások ezt bebizonyították. Voltak, akiket kútba dobtak, másokkal megásatták a saját sírjukat, derékig betemették őket, és lovakkal taposták halálra őket, addig ugráltak rajtuk, amíg szerencsétlenek ki nem múltak. Az egyik községben a falu vezetőjét felakasztották, és példát statuálva, mintegy fenyegetésként addig hagyták lógni, ameddig az az emberi test bomlásával összeegyeztethető volt.

A háborút követően hatalmas felháborodás és tiltakozás volt nyilvánvalóan az emberek körében, és az ügy kivizsgálása is megkezdődött, azonban ezt a politikai szereplők néhány évvel később leállították. Az addig lefolytatott ügyészségi vizsgálat szerint 28-an estek áldozatul ezeknek a bestiális kegyetlenségű gyilkosoknak, azonban a helyiek elbeszélése szerint ez több mint száz fő volt. Ne felejtsük el, képviselőtársak, hogy a háború végén járunk! Vannak, akik a front elől menekültek, vannak, akik a front után menekültek, sokan eltűntek és meghaltak egy kaotikus állapotban, tehát az áldozatok számát megbecsülni sem lehet. Egy biztos: a gyilkosság politikailag motivált volt, de az, hogy kit és miért és hogyan gyilkoltak meg, milyen okból, ez már sosem fog kiderülni. Helyi elbeszélésekből tudjuk, hogy voltak, akiket egyszerűen csak azért öltek meg, mert a gyilkosok tartoztak nekik.

A tettesek az új, formálódó hatalom képviselői voltak. Felelősségre vonásuk a többszöri próbálkozás ellenére is elmaradt. Azt, hogy mi történt Gyömrőn és a környékén, a hivatalos nyomozásokból nem tudhatjuk meg, és sajnos az átélt borzalmakról és a pontos események megtörténtéről a családtagok sem tudnak megfelelő tájékoztatást adni nekünk.

A rendszerváltás után kezdett valamelyest oldódni ez a helyzet, és a tragikus eseményekről legalább már beszélni lehetett. A gyilkosok azonban sosem kapták meg a méltó büntetésüket, az akkori kommunista vezetés a történteket eltussolta, és 1948-ban pedig Tildy Zoltán amnesztiarendeletet is adott számukra. Még az 1990-es években is elképesztő, hogy egy háborús helyzetben mindenféle jogszerű eljárás nélkül gyilkoló embereket nem lehetett felelősségre vonni, az akkori rendőrparancsnok és a helyi párttitkár pedig az életük végéig a szocialista rendszer luxusnyugdíját élvezhették. Beszélhetnénk azokról az emberekről is, akik az áldozatok voltak, ők pedig gyakorlatilag segéllyel és az egyház támogatásával tudták leélni az életüket.

Nem egyfajta bosszúra vágyunk mi, ott élők, hiszen a bosszú nem a mi dolgunk, de azt azért meg kell jegyeznünk, hogy az rendkívül fájdalmas, hogy a jogi felelősség és az ügy teljes kivizsgálása elmaradt, ez mindannyiunk közös fájdalma. Az elkövetők elhaltak, már a hozzátartozók nagy része is időskorú ember. De talán ami a legfájdalmasabb és a legproblémásabb ebben, hogy miért nem tanítjuk az ilyen eseményeket a gyermekeinknek, miért nincsenek benne az általános iskolák tankönyveiben. Köszönöm szépen a figyelmüket.