Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen az észrevételeket, és engedjék meg, hogy a hozzászólások után azt a következtetést vonjam le a vitából, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat számos pontjában egyetértés van, hiszen a törvényjavaslat számviteli vonatkozásait vagy az államháztartási törvény módosításának a fel nem használt támogatások visszafizetésére vonatkozó rendelkezéseit senki nem kérdőjelezte meg, így azt gondolom, számos olyan pont van ‑ ismétlem ‑, ahol egyetértés van a különböző frakciók között.

A vitában három olyan észrevételt rögzítettem, amely az önkormányzati kérdéseken túlnyúlik, az önkormányzati szabályokat érintően további észrevétel hangzott el. Ez a három: az egyik a közbeszerzési szabályokra vonatkozik, a második a törvényjavaslatban nem szereplő, de Apáti képviselő úr által említett magánnyugdíjpénztári kérdés és a harmadik a Ritter Imre képviselő úr által a tavaly év végén elfogadott költségvetési megalapozó törvényhez kapcsolódó módosítás.

Ami az első észrevételt érinti, rögzítenem kell, hogy a közbeszerzési szabályok változtatására az önök előtt lévő indítvány nem tesz javaslatot. Kálmán Olga képviselő asszony állításával szemben a törvényjavaslat nem lazítja a közbeszerzési szabályokat. Én azt gondolom, hogy az önök előtt lévő javaslat épp hogy szigorítást tartalmaz, hiszen arról szól, hogy egyes állami tulajdonban lévő ingatlanok üzemeltetési költségeinél egy plusz költségkontroll kerül beiktatásra az eddigi közbeszerzési rendszerhez képest. Tehát feltételes közbeszerzés lefolytatása után a beérkezett ajánlatok ismeretében az államháztartásért felelős miniszternek értékelnie kell, és ha úgy látja, hogy a beérkezett ajánlatok túlságosan magasak, nem célszerű megkötni az adott szerződést, akkor vétójoga lehet. Ismétlem, ez véleményem szerint a közkiadások hatékonyabb felhasználását, adott esetben megtakarítások elérését eredményezheti.

A második, önkormányzati ügyeket nem érintő észrevételt Apáti képviselő úr tette. Ugyan az indítvány nem szól a magánnyugdíjpénztárakat érintő kérdésekről, de példának említette ezt képviselő úr. Engedje meg, képviselő úr, hogy elmondjam, hogy mindazok, akik a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerből visszaléptek az állami rendszerbe, akik nem nyilatkoztak úgy, hogy márpedig a kötelező rendszerben maradnak, azok az állami nyugdíjukat úgy kapják meg, mintha sohasem lettek volna magánnyugdíjpénztári tagok.

Mi ennek a jelentősége? Az, hogy ha valaki bennmaradt a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben, akkor az öregségi nyugdíjkorhatár elérése után az állami nyugdíjnak csak egy bizonyos százalékát kapta volna meg. Számos nyugdíjas rosszul járt volna, hiszen a 2008-2009-es válságban sokan megtapasztalták, hogy a nyugdíj-megtakarításaik ebben a kötelező nyugdíjpénztári rendszerben nemhogy gyarapodtak volna, hanem épp hogy csökkentek.

(23.20)

Tehát azt gondolom, hogy ezt érdemes az asztalra tenni, és én úgy emlékszem, hogy igen, ezen forrásoknak az adósságcsökkentésre történő felhasználása is hozzájárult ahhoz, hogy 2012-ben, amikor az egész Európai Unió gazdasága visszaesett, és az Unió legtöbb országában az államadósság-ráta növekedett, Magyarországon csökkent az adósságráta 2011-12-től. Hozzáteszem, 2019-ig Magyarország azon két ország között volt az Európai Unióban, amelyik folyamatosan, évről évre tudta csökkenteni az adósságrátáját.

Végül Ritter Imre képviselő úr hozzászólása kapcsán azt szeretném rögzíteni, hogy a tavaly a tisztelt Országgyűlés által elfogadott költségvetési megalapozó törvényjavaslathoz képest mindössze pontosítások vannak, nincsen új szabályozás. Ilyen pontosítás az, hogy az 50 millió forint feletti, költségvetésből támogatást kapó szervezeteknek a fejlesztési jellegű forrásaikat kell kincstári számlán tartani, ezen szervezetek működési forrásait nem kell beutalni, és más egyéb pontosító, tehát a tartalmi szándékot nem érintő indítványt tartalmaz az önök előtt lévő javaslat.

Engedjék meg, hogy ezt követően most már a mai vitában elhangzott legfontosabb témakörre, az önkormányzatok gazdálkodását érintő témakörre térjek ki. Talán a legsúlyosabb megállapítások az önkormányzati források egy részének kincstári számlavezetésére érkezett, itt hangzottak el a legsúlyosabb megállapítások. Kálmán Olga képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy az indítvány elveszi a helyi közösségek pénzét. Apáti István képviselő úr a „politikai bunkósbot” megfogalmazást is használta, és ha jól idézem képviselő urat, úgy fogalmazott, hogy majd a kormányzati emberek, adott esetben a főispánok döntésén múlik, hogy az önkormányzat hozzáfér‑e a forrásához, vagy sem.

Ezért engedjék meg, hogy hazai és nemzetközi példával tegyem egyértelművé azt, hogy az önök előtt lévő indítvány meggyőződésem szerint nem korlátozza az önkormányzatok autonómiáját, nem korlátozza azt, hogy az önkormányzatok a saját tulajdonukat képező forrásokhoz hozzá tudjanak férni. Az egyik példa, amit mondok, az az, hogy a kormánytól független szervezetek ‑ legyen szó bíróságról, ügyészségről, legyen szó az egyes frakcióknak a forrásairól ‑ most is ezeket a forrásokat a Magyar Államkincstárnál kell hogy tartsák. A bíróság, az ügyészség, az Integritás Hatóság, az Állami Számvevőszék vagy bármely szervezet függetlenségét senki nem kérdőjelezi meg, ezen szervezetek forrása, ismétlem, a Magyar Államkincstárnál van. Miért? Mert ezek közpénzek.

Az önök előtt lévő javaslat arról szól, hogy a helyi önkormányzatok minden forrása, ami definíció alapján közpénz, jelentős részben a Magyar Államkincstárnál legyen. Mind a hazai államháztartási szabályok értelmében, mind az európai uniós szabályok értelmében a helyi önkormányzatok minden forrása közpénz. Tehát ha nincsen alkotmányossági probléma a tekintetben, hogy a kormánytól független központi szervek, mint az ügyészség, a bíróság a forrásaikat a Kincstárnál kell hogy tartsák, én nem gondolom, hogy alkotmányossági, alaptörvényi probléma lenne abból, hogy az önkormányzatok a forrásaik egy részét szintén a Kincstárnál kellene hogy tartsák. Ez az első megállapításom.

A második megállapításom a helyi önkormányzatokra vonatkozik, nevezetesen a helyi önkormányzatokkal azonos jogkörben lévő vármegyei önkormányzatoknak 2012 januárjától a Kincstárnál kell tartani a pénzeiket. Semmilyen alkotmányossági problémáról nem tudok.

A harmadik megállapításom arra vonatkozik, amit Kálmán Olga képviselő asszony tényszerűen helytelenül idézett, hogy jelenleg is a helyi önkormányzatok kezelésében lévő egyes forrásokat már kincstári számlán kell tartani, például az európai uniós forrásokat, például az állam által biztosított fejlesztési jellegű forrásokat. Ezekhez a forrásokhoz is a helyi önkormányzatok hozzáférhetnek, ugyanúgy, mint ahogy a kereskedelmi banki forrásaikhoz is hozzáférhetnek. Tehát e tekintetben az elmúlt években látott folyamatnak a kiteljesedése történik.

A negyedik megállapításom pedig a nemzetközi kitekintés. Itt megint Kálmán Olga képviselő asszonyt hadd említsem, aki a saját pártját sokszor nevezi, illetőleg maga a Demokratikus Koalíció sokszor nevezi ezt a pártot a legeurópaibb pártnak. Ha Európába kinézek, akkor Franciaországban vagy Portugáliában a helyi önkormányzatoknak minden pénzét az ottani kincstárnál kell tartani, ott nincsen kereskedelmi banki részvétel. Ha kinézek más európai országokba, akkor több helyen osztott számlavezetési rendszert látok. Hollandiában a most önök előtt lévő javaslathoz nagyon hasonló indítvány van. Ezekben az országokban senki nem kérdőjelezi meg az ottani helyi önkormányzatok önállóságát. Azt gondolom tehát, hogy a hazai példákból és a nemzetközi példákból kiindulva cáfolható azon állítás, mely szerint az indítvány korlátozná a helyi önkormányzatokat.

Ebben a körben az utolsó hasonlatom hadd legyen, hogy ha bárkinek magánszemélyként egy kereskedelmi banknál forrása van, és átutalást indít el, akkor a kereskedelmi banknak azt az átutalást kötelessége végrehajtani. A Magyar Államkincstárnak a nála tartott bírósági, ügyészségi források tekintetében az átutalást végre kell hajtania, egyetlenegy feltételt vizsgál, hasonlóan a kereskedelmi bankokhoz szerte a világban: van‑e fedezet, vagy nincs. Ha a törvényjavaslat elfogadásra kerül, a Magyar Államkincstárnak nem lesz jogköre a tekintetben, hogy a helyi önkormányzatok által igényelt átutalást megtagadja, mert, ismétlem, a hazai jogszabályok, az eddigi gyakorlat és a nemzetközi példa is azt mutatja, hogy igen, működőképes egy olyan rendszer, ahol az Államkincstár kizárólag számlavezetési funkciót lát el, ugyanolyan számlavezetési funkciót lát el, mint egy kereskedelmi bank, és kötelessége az átutalásokat teljesíteni, ha az adott fedezet rendelkezésre áll.

A javaslatnak tehát az elvi háttere, azt gondolom, egyértelmű, és ahogy Hollik István képviselő úr elmondta, igen, ez az állam egészének a finanszírozását segíti, és azt gondolom, hogy ez az önkormányzatok érdeke is, mert az önkormányzatok pozíciója az államháztartás egészének a pozícióját meghatározza. Ha ezzel az intézkedéssel optimalizálni tudjuk az államadósság finanszírozását, akkor az önkormányzatoknak sem mindegy, hogy az állam egészének kamatkiadásai hogyan alakulnak, csökkenni tudnak‑e, vagy sem, források szabadulnak‑e föl például családtámogatásra, például az önkormányzatok többletfinanszírozására vagy sem.

A második vitapont vagy kritika az új költségvetési biztosi kirendeléshez kapcsolódik, hiszen olyan vélemények hangzottak el, hogy az indítvány elfogadása esetén nem világos, hogy az úgynevezett romló pénzügyi helyzetben mely önkormányzatoknál kerülhet kirendelésre költségvetési biztos, és hol nem kerülhet erre sor. A hozzászólók egy része azt mondta, hogy majd politikai szempontok alapján kerülhet meghatározásra, hogy egy költségvetési biztos kirendelésre kerül‑e, vagy sem.

Rögzíteni szeretném, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a részletszabályokat kormányrendeletben kell szerepeltetni. A szándékunk az, hogy egyértelmű, objektív, minden önkormányzatra azonosan alkalmazandó mutatókat használjunk. Abban bízom, hogy talán egyetértés lehet közöttünk, hogy az önkormányzatok közfeladatainak ellátása közérdek, és abban is egyetértés lehet közöttünk, hogy ha a pénzügyi mutatókból látszik, hogy egy önkormányzat esetén trendszerű romlás van a pénzügyi mutatókban, akkor célszerű lehet biztos kirendelése. Megjegyzem, jelenleg is úgynevezett csődbiztos több önkormányzatnál kirendelésre került, mert az objektív mutatószámok ezt tették szükségessé.

És végül az önkormányzati adatszolgáltatásokat illetően is hangzott el javaslat, kritika. Ritter Imre képviselő úr úgy fogalmazott, hogy túlzó adminisztrációs terhet jelenthet az, ha a legalább 10 százalékos önkormányzati tulajdonú ‑ ideértve a nemzetiségi önkormányzatokat is ‑ cégeknél több adatszolgáltatásra kerülhet sor. Én azt gondolom, abból kiindulva, hogy az önkormányzatok és számos önkormányzati cég által kezelt forrás közpénz, és a közpénzek felhasználásáért ‑ ideértve az államháztartási hiány, az államadósság alakulását ‑ a kormányzat a felelős, ezért célszerű, hogy a kormánynak a tőle független szervezetektől is pontos információja legyen.

Igen, valóban, ahogy a képviselő úr mondta, a javaslat elfogadása esetén több adatszolgáltatásra lesz szükség, de azt gondolom, hogy ha egy önkormányzati cég tekintetében évente nem egyszer, hanem kétszer kell adatot szolgáltatni, az talán még elfogadható adminisztrációt jelent.

(23.30)

De értem azt a javaslatot is képviselő úr részéről, hogy indokolt lehet megvizsgálni, hogy bizonyos méret fölött, bizonyos kiadási főösszeg fölött célszerű‑e ezt a többlet-adatszolgáltatást teljesíteni vagy sem. Én azt ígérem képviselő úrnak, hogy ezt a javaslatot meg fogjuk vizsgálni, és természetesen van mód módosító indítványok benyújtására is.

Végül, ami az önkormányzatok anyagi helyzetét illeti, a hozzászólók egy része arról szólt, hogy az önkormányzatoktól mindent elvesz a kormányzat, és most végül még a likvid forrásokra is igényt tartana. Azt gondolom, hogy a kincstári számlavezetés kapcsán talán sikerült eloszlatnom az esetleges félreértéseket, és azzal zárom a hozzászólásomat, hogy tényszerűen elmondom, az önkormányzatok beszámolói alapján azért az elmúlt években, a Covid és a háború problémái ellenére is, az önkormányzatok pénzügyi mozgástere véleményem szerint mindvégig megmaradt, az önkormányzatok pénzügyi helyzete stabil volt.

2021-hez képest a helyiadó-növekmény, 2025 várható számából kiindulva, közel 800 milliárd forint. A szolidaritási hozzájárulás is növekedett az elmúlt években, amit sokan kritikával illetnek, hiszen ha egy önkormányzat iparűzésiadó-bevétele növekszik, akkor a szolidaritási hozzájárulás is növekszik. Az összes helyiadó-bevétel 800 milliárd körüli növekményéhez képest 2021-ről 2025-re a szolidaritási hozzájárulás 205 milliárd forinttal növekedett. Hadd tegyem hozzá, hogy a központi költségvetésből a helyi önkormányzatok részére kifizetett forrás 2021-ről 2025 várható értékéhez képest a növekmény 380 milliárd forint körüli. Tehát összességében azt gondolom, hogy igen, jelentős önkormányzati forrásokról beszélhetünk, még ha az önkormányzatoknak is érdemi kihívást jelentett az elmúlt évek kihívásainak kezelése.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a törvényjavaslat úgy biztosítja a közfeladatok ellátását helyi önkormányzati szinten, hogy kellő informáltságot biztosít a kormány számára az önkormányzatokról és az önkormányzatok gazdálkodásáról. Abban bízom, hogy a kincstári számlavezetés részleges bevezetése a hazai és nemzetközi példák alapján úgy tudja biztosítani az önkormányzatok pénzügyi stabilitását, hogy mellette az állam egészének finanszírozását javítani tudjuk.

Bocsánat, elnök úr, az utolsó gondolat, amit még el kell mondanom, az az, hogy olyan kritikát is hallottam, hogy elméletileg akár jó is lehet ez a javaslat, de a gyakorlati részleteket nem ismerjük. Hadd mondjam el tényszerűen, hogy az országgyűlési benyújtás előtt az indítványt társadalmi egyeztetésre bocsátottuk. Számos önkormányzattól kaptunk értékes észrevételeket, ezeknek egy részét beépítettük a törvényjavaslatba, így például a törvényjavaslat rögzíti azt, amit Törő Gábor képviselő úr mondott, nevezetesen, hogy a magyar államnak, az Államadósság Kezelő Központnak kötelessége a mindenkori állampapír-kínálatában egy kizárólag önkormányzatok által jegyezhető, piaci feltételekkel bíró papírt rendelkezésre bocsátani. De további tételeken is módosítottunk, és a minden önkormányzati szövetség részvételével zajló Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsán is az indítványt bemutattuk, ahol minden szövetségnek volt lehetősége javaslatokat megfogalmazni.

Mindezek birtokában javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a kormány indítványát megfontolni és a későbbiekben támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)