Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mi sem fogjuk tudni támogatni ezt a javaslatot, és ezt a szöveget böngészve óhatatlanul is a megboldogult Hofi Géza egyik nagyon régi poénja jut az embernek az eszébe ‑ bár olyan túl sok vicces nincs ebben az egészben ‑, azt mondta Hofi Géza, hogy ha nincs áram, akkor mikor. Este, hogy lássák, hogy nincs. Tudja, tisztelt államtitkár úr? Tehát itt durván látványosan be fogják majd mutatni, hogy még annyi pénze meg annyi szabad pénzügyi rendelkezése sem lesz az önkormányzatoknak, mint eddig. Ez teljesen világossá válik nemcsak este, hanem reggel, délután meg a nap minden részében.

Hogyha egy optimista, az elmúlt 15 év ismeretében inkább naiv értelmezést erőltetünk magunkra, akkor azt mondhatjuk, hogy az önkormányzatot, az önkormányzatok pénzügyi egyensúlyának fenntartását így kívánják segíteni, ilyen nagyon szoros, ha úgy tetszik, agresszív szoros kontrollal. Sokkal realistább feltételezés azt mondani, hogy a futballban látott szoros emberfogás módszerével napi szinten, legalábbis nagyon rendszeresen, nagyon sűrűn le akarják követni az önkormányzatok, egyre több és egyre több önkormányzat pénzügyi egyenlegét, illetőleg felügyelni akarják a pénzmozgásokat. A legvalószínűbb és legpesszimistább pedig az, hogy keresztbe akarnak majd tenni, politikai bunkósbotként használva ezt az eszközt, az önöknek nem tetsző önkormányzatoknak, legyenek ezek baloldali önkormányzatok, legyenek ezek mi hazánkos önkormányzatok, teljesen mindegy, és nem szórakoznak kisebb-nagyobb szúrásokkal, ha úgy kívánja a helyzet, rögtön artériát akarnak vágni.

Én ‑ ahogy az előző vitában is elhangzott ‑ 2003 és 2010 között dolgoztam 3 ezres önkormányzatnál Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, akkor megtapasztaltuk, hogy évről évre csorbítják az önkormányzatok függetlenségét, a működésbeli függetlenségét és nyilván a pénzügyi függetlenségét ‑ de az egy gyenge felvezetés volt ahhoz képest, ami most látszik kiteljesedni. Nem tudjuk, hogy ez még a végjáték‑e, vagy még lehet ezt fokozni, de azért valljuk be őszintén, hogy ahhoz tényleg komoly felkészültség kell, és most őszintén mondom, nemcsak közgazdászi, hanem kommunikációs is, hogy ilyen szépen adja ezt elő, államtitkár úr ‑ és ezt most minden gúnyolódás nélkül mondom. Tehát a hentesmunkát ön érsebész módjára vezeti elő, a gyanútlan szemlélődő már azt hiheti, hogy ez valóban az önkormányzatok érdekeit szolgálja, pedig nem az önkormányzatok érdekeit szolgálja, és azért nagyon érdekelne minket, hogy mi történik akkor, hogyha, mondjuk, nem teljesítik az önkormányzatok ezt a kötelezettséget.

Nem tartanak‑e attól józan paraszti ésszel gondolkodva, hogy ez pontosan arra fogja motiválni, abba az irányba fogja elvinni az önkormányzatokat, hogy kevésbé hasznos és a fontossági sorrendben hátul lévő, az emberek érdekeit kevésbé szolgáló célokra is költsenek, csak azért, hogy legalább ők dönthessék el a pénz elköltését, és nem fogja maradványképzésre, ha úgy tetszik, tartalékképzésre, észszerű gazdálkodásra ösztönözni őket. Mert, valljuk be őszintén, azért annak is vannak hagyományai az elmúlt 35 évben a magyar politikában, hogy a kormány megtartja az ígéreteit, ha pénzt ígér, azt is megtartja, már hogy a pénzt, megtartja magának.

Egyre kevesebb ‑ egyre kevesebb! ‑ az önkormányzatok mozgástere, a sor legvégén bevonandó önkormányzatoknak, valljuk be őszintén, a napi működés is gondot okoz, tehát onnan nem nagyon lesz mit rekvirálni, nem nagyon lesz mit einstandolni, nem nagyon lesz mit központi irányítás és központi döntéshozatal alá vonni. Mert addig még csak rendben is van a történet, hogy az önkormányzati adósságállomány újratermelődésének a megakadályozása érdekében több mint tíz évvel ezelőtt elfogadható szabályokat állítottak fel, tehát bizonyos szint fölött ‑ és ez a szint elég alacsonyan van, egyébként ez helyes ‑ kormányzati hozzájáruláshoz kötötték a hitelfelvételt, hogy ne történjen meg az még egyszer, ami 2010 előtt előfordult, ez ellen különösebben nem emelt szót egyébként senki, de azért amit most akarnak elővezetni, azt támogatni nem lehet.

Ha egyáltalán, nyilván hol fog érdemi, szabad szemmel is jól látható összeg maradni? Döntően a fővárosi kerületekben, megyei jogú városokban vagy olyan településeken, ahol jellemzően, mondjuk, jelentős számú vállalkozás működik, egyébként jelentős a helyiiparűzésiadó-termelés, pezseg az élet, fejlettebb, gazdaságilag fejlettebb településeken, amelyeket, mondjuk, az ország északkeleti szegletében működő önkormányzatok a kanyar végéből sem látnak, és csak őszintén tudják csodálni az ő lehetőségeiket. Onnan lesz mit lenyúlni ‑ hogy egy kicsit erősebb kifejezést használjak. De hogyha önök úgy látják, akkor nem fog az önkormányzat, az adott önkormányzat ehhez az adott összeghez, adott esetben milliárdos nagyságrendű összeghez hozzáférni.

És lehet, sőt ezt feltételezem, hogy önben nincs rosszhiszeműség vagy rosszindulat, lehet, hogy önnek még elhinném, hogy tényleg úgy lesz, ahogy mondják, hogy ha az adott önkormányzat igazolja azt, hogy megfelelő célra akarja felhasználni, akkor, mondjuk, ha önön múlik, akkor rendelkezésre bocsátja ‑ csak az a rossz hírem, államtitkár úr, hogy sajnos nem ön fogja eldönteni. És azért ebből a rendszerből, ebből a kormányzatból, különösen annak miniszteri rangú szereplőiből, nem egyből, nem kettőből kinézem, hogy ha a helyzet úgy hozza, akkor ezt egy nagyon hatékony politikai eszközként fogja használni fejlesztések megakadályozására vagy nemes egyszerűséggel csak politikai elégtételvételre, csúnyábban szólva politikai bosszúra, ami még akkor is helytelen, hogyha a nekünk sem tetsző, mondjuk, balliberális értékrendet valló fővárosi kerületekkel teszik. Mert mégiscsak tiszteletben kell tartani azt a választói akaratot, nemcsak azt, amely önöket kétharmaddal beszavazta, hanem azt is, amely ott ezzel ellenkező döntést eredményezett, mint ahogy mi is elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben, hogy minket is beszavaztak az Országgyűlésbe, és mi is létre tudtunk hozni parlamenti frakciót, és reméljük, hogy a következő választáson egy sokkal népesebb frakcióval fogunk itt ülni.

Tehát azért nem ez a dolgok elintézési módja, hogy pénzügyileg kivéreztetjük, és lehetőleg, az önök elképzelései szerint, artériásvérzés-szerűen fogják majd kivéreztetni ezeket az önkormányzatokat. Tehát hogy a gyakorlati működése ennek majd mi lesz, azt én nagy összegben le merem fogadni, és még lehet, hogy önnek is csalódást fognak okozni azok, akik esetleg most hamis ígéretekkel önt, mondjuk, felültették, mert lehet, hogy ön is elhiszi, hogy ez majd tényleg úgy fog működni, ahogy le van írva, de ahogy le van írva, mondjuk, az is gyanús.

(23.00)

Higgye el nekem, hogy ha nem ott ülne, hanem itt, és már 15 éve, akkor rendkívüli módon kiélesednének az érzékszervei, és rendkívül gyanakvóvá válna, sőt a gyanakvás már életösztönné válna! És akkor nem akarok olyan nagyon távoli példákat idehozni, pedig akár hozhatnék is egyébként, mert kicsit sántít, de egy pici analógia vagy egy pici hasonlóság talán van.

Amikor a magyar emberek 3000 milliárd forintos magánnyugdíjpénztári megtakarítását ‑ nincs jobb szó ‑ lenyúlták, és állítólag államadósság-törlesztésre fordították, akkor, nem ön, hanem az elődei azt ígérték, hogy majd az állami rendszerben egyéni számlát hoznak létre, hogy az egyének befizetései személyre lebontva nyomon követhetőek legyenek. 14 vagy 15 éve nem hozzák létre ‑ inkább már 15 éve ‑ az állami rendszerben ezeket az egyéni számlákat. Hát persze, ebben a rendszerben önöknek gyakorlatilag nem érdeke, nem bírná el az államkassza, nincsenek meg a feltételei annak, hogy az egyénenként nyilvántartott összeget, ha az adott személy elmegy nyugdíjba, állami nyugdíjba, akkor azt valamilyen szabály szerint majd vissza is kapja. Nagyobbrészt a jelenlegi nyugdíjasok kapják abból a nyugdíjakat, amit a mostani aktív dolgozók befizetnek, de legyen bármi is ennek az oka, önök megígérték, vagy az önök elődei megígérték, hogy egyéni számlavezetés lesz, és legyen nyugodt mindenki, még egyszer ez nem fordul elő, sőt lehet, hogy még jóváírják azt is, amit a magánnyugdíjpénztárból elvettek.

Azért 3000 milliárd forint, infláció ide vagy oda, még most is felfoghatatlanul sok pénz; 15 évvel ezelőtt brutálisan nagy összeg volt. Mit tehettek arról azok az emberek, hogy előtte milyen államadósságot halmoztak fel? Persze, rajtuk verték el a port. Az elszámoltatás elmaradt, abból igazából elszámolás lett: elszámoltak egytől tízig, és futni hagyták a bűnösöket. Aztán utána úgy tesznek, mintha ellenzékben lettek volna, és valami láthatatlan erő megakadályozta volna a pénzügyi elszámoltatást.

Épp emiatt borzasztóan gyanakvóak vagyunk, és nem hisszük el, hogy ez nem egy politikai bunkósbot, és nem egy olyan politikai eszköz, amivel az önöknek nem tetsző önkormányzatokat akarják kézivezérelni, távirányítani, revolverezni vagy éppen kifektetni. Köszönöm szépen.