Ritter Imre (Nemzetiségi képviselő)

RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterhelyettes Úr! Államtitkár Urak! Mint képviselő kértem szót, és szeretném a kétéves beszámolót megköszönni a Miniszterelnökségnek és valamennyi munkatársának. Azt gondolom, hogy amikor a parlamentbe bekerültünk, az elején azt mondtam, hogy merjünk nagyot álmodni, mert aki nem tud álmodni, az sosem ér el semmit, és az emberrel néha történnek olyan csodák, hogy álmodik valamiről, és utána az meg is valósul.

Megvallom őszintén, hogy amikor a ’14-es választásnál bekerültünk a parlamentbe, én személy szerint sem hittem volna, hogy milyen óriási jelentősége van annak, hogy a magyarországi nemzetiségeknek képviselete van a parlamentben, mit lehet ezzel elérni, és hogy mit vesztettünk eddig azzal, hogy húsz évvel korábban ez nem történt mindjárt meg.

A konkrét eredményekről rendszeresen, elsősorban a költségvetési törvény többnapos vitája során mindig részletesen, közel egy órán keresztül beszámoltam annak pozitív és néha szerintünk lassú, vagy nem elég gyors vagy éppen kicsit negatív hatásairól is, ugyanígy a zárszámadásnál, és minden alkalommal megálltam, és megköszöntem a kormánynak, a minisztériumnak és minden képviselőnek, aki a magyarországi nemzetiségek ügyét támogatta, mert azt gondolom, ahogy elmondtam, mi magunk sem hittük, hogy ilyen fontos és ekkora jelentősége van a parlamenti képviseletnek.

(21.30)

Hat év után úgy éreztük, hogy tényleg elindítottuk a legfontosabb programokat. Jól indultunk, áttörtünk gátakat, és most már igazából arra kell vigyázni, hogy amit elindítottunk, azt kiszélesítsük, vigyázzunk rá, és nagyon komoly további sikerek és lehetőségek lesznek. Utána derült égből villámcsapás volt a Covid-járvány, ami rendkívül megviselte a nemzetiségi közösségeket, hiszen évek, évtizedek alatt összekovácsolódott kultúrcsoportok, tánccsoportok, énekkarok, zenekarok, hagyományőrző egyesületek voltak kénytelenek felfüggeszteni a közös munkát és a tevékenységet. Aztán azt hittük, hogy ez elmúlik, s a következő évben ugyanez jött. Évek alatt felépített nemzetiségi, ifjúsági, iskolai vetélkedőket, ének-zene, tánc-, mundartversenyeket kellett szüneteltetni, és nagyon komoly aggodalmunk volt abban, hogy a már elég nagy számban átvett iskolarendszert hogyan tudjuk fenntartani és tovább működtetni.

Egy sor olyan dolgot kellett a két év során a Miniszterelnökséggel, a kormánnyal, a Pénzügyminisztériummal együtt megoldani, amivel korábban nem szembesültünk. Új eljárásokat kellett több esetben közösen összehoznunk és megvalósítanunk. Ha ezt a részét nézem a dolgoknak, akkor még azt mondom, hogy a nehézségek azért adtak olyan pluszt is, hogy a következő két év háborús időszaka által okozott problémákra egy kicsit már felkészültebbek voltunk a nehézségek miatt, és ez a következő beszámoló része lesz, de ott is sikerült ezt megoldani.

Én csak egy dolgot szeretnék kiemelni, amit rendkívül fontosnak tartok, hogy a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviselete és a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága megalakítása és közös munkája révén olyan szoros együttműködés és kapcsolat alakulhatott ki a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek között a szószólókon keresztül, az országos önkormányzatokon keresztül is, amire, azt gondolom, hogy a korábbiakban nem volt még példa. Megismerhettük egymást is sokkal jobban, megismerhettük egymás céljait is, és kialakult egy olyan bizalmi kapcsolat, amire csak egy példát hadd hozzak fel.

2016-ban elkezdtük kidolgozni a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjrendszert, és annak idején még komoly vitáink voltak, de végül is abban állapodtunk meg, hogy a Magyarországi Németek Pedagógiai Intézete fogja egy kézben kezelni és technikailag, formailag a pályázatokat a meghirdetés után előkészíteni elbírálásra. A nemzetiségipedagógus-képzéssel rendelkező hét nemzetiség egy támogatási keretet kap, és a pénzügyi lebonyolítás is egy támogatói okirattal történik. Itt még előtte sikerült az utolsó pillanatban, 2018-ban a személyijövedelemadó-törvénnyel egy módosítást csinálnunk év végén, hogy a nemzetiségipedagógus-hallgatói jogviszonyra való tekintettel nemcsak a nappali, hanem az esti és a levelező tagozaton kapott ösztöndíj is adó- és járulékmentes. Ez fontos volt, mert így sokkal kevesebb munkával lehetett és sokkal kevesebb kockázattal is az egészet lebonyolítani.

Azt gondolom, hogy amit akkor, 2018-ban elkezdtünk közösen, ami öt évvel korábban még elképzelhetetlen lett volna, azt fényesen igazolta az élet, hiszen az elmúlt hat évben már több mint 800 nemzetiségipedagógus-hallgatóval kötöttünk ösztöndíjszerződést, és segítettük a tanulmányaikat, a végzésüket, és ezzel azt is biztosítottuk, hogy ezek a frissen végzett nemzetiségipedagógus-hallgatók mind Magyarországon, fenntartótól és nemzetiségtől függetlenül, de valamennyien nemzetiségi általános iskolában, óvodában vagy éppen középiskolában és nemzetiségi pedagógusként kezdik el a felnőtt életüket és a munkájukat, hiszen számunkra a nemzetiségipedagógus-utánpótlás kulcskérdés.

Azt gondolom, és itt mindjárt hozzátenném, hogy nagyon sajnáljuk azt, hogy ebben a ciklusban nincsen roma szószóló vagy éppen parlamenti képviselő, de a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága részéről, ahol tudunk segíteni vagy együttműködni, ezt megtesszük. Így például minden nehézség ellenére, de a roma nemzetiségipedagógus-hallgatók részére is az ösztöndíjrendszer működik, és jelenleg is 48 roma nemzetiségipedagógus-hallgatóval van ösztöndíjprogramra szerződésünk. Tehát csak alá tudom támasztani azt, hogy ezen a területen, azt hiszem, hogy ennek révén is komoly előrelépést tudtunk elérni.

A két év lezárását követően már a múlt héten kijött a Miniszterelnökségről a felkérő levél a következő kétévi beszámoló összeállításának az előkészítésére, és a következő két év beszámolója lesz a következő beszámoló a 2023-24. évre. De azt is tudjuk már, hogy a 2025-ös központi költségvetési törvény tavaly már el lett fogadva, és ebben az elmúlt két nagyon nehéz év után már 2,3 milliárd növelést kaptak a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek.

Tehát én nagyon optimista és bizakodó vagyok, hogy az a nagyon sikeres hat év, az elmúlt három évben pedig az a nagyon komoly eredmény, hogy a több mint száz nemzetiségi fenntartású köznevelési intézményből egyetlenegyet sem kellett visszaadni, egyetlenegynek sem lehetetlenedett el a működése. Ebben természetesen nagyon nagy szerepe volt annak, hogy az energia-többletköltségek kompenzálását meg tudtuk úgy oldani, hogy azt a ténylegesen felmerülő, tényleges költségek arányában tudtuk az intézményeknek biztosítani. Ez egy kulcskérdés volt, úgyhogy ezt ezúton is köszönöm, mert az elmúlt két évben a támogatások csökkentek, de csak az energiakompenzációnál összességében közel 1,8 milliárd forint kompenzációt kaptak a nemzetiségi köznevelési intézmények, ami rendkívül fontos volt.

Köszönöm szépen az Igazságügyi Bizottság, Pajtók Gábor úrnak a Fidesz részről a hozzászólását. Dócs Dávid képviselőtársamnak annyit szeretnék csak mondani, ha a képviselő úr abban gondolkodik, hogy nekünk, Magyarországon élő őshonos nemzetiségeknek milyen identitásunkat, meg mit kell előbb, jobban meg kevésbé megélni, akkor, azt gondolom, hogy a nemzetiségi létnek az alapvető értelmét és létét nem érti. Erre csak hadd mondjam azt, hogy nem véletlen, és talán a magyarországi németségnek a megnevezése fejezi ki mindjárt a legjobban, hogy mi nem azt mondjuk, hogy németek vagyunk, hanem Ungarndeutsche, magyarországi németek.

(21.40)

Ebben a német kifejezésben, amit magyarul úgy lehet kifejezni, hogy magyarországi németek, tehát csak egy jelzős szerkezettel, bár elég gazdag a magyar nyelv és az egyik legcsodálatosabb nyelv, nincs elé- meg mögérendelés, meg jelzői viszony… ‑ németül azt mondom, hogy Ungarndeutsche. Én több mint hatvanszor voltam a magyar futsalválogatott szövetségi kapitánya. Nem tudtam egy meccsen sem megállni, hogy ne könnyezzem meg a magyar Himnuszt. De ettől, hogy nem tudom megállni, a magyarországi német egyházi énekeknél nincsenek szebbek. Ez a kettő együtt van bennünk. A nemzetiségi identitásunk és a magyarságunk egy és ugyanarról a tőről fakad, mint ahogy az Ungarndeutsche sem szedhető szét, ezt sem lehet szétszedni.

Tehát azt kérem, hogy hagyja meg mindenki nekünk, hogy mi mikor, hogy éljük meg és melyiket elsőként meg másodikként. Azt, hogy kettős identitásunk van, én legalábbis, de azt hiszem, a szószólótársaim is, ajándékként éljük meg, mert úgy érezzük, hogy kapunk valami olyat, amit nem biztos, hogy érez, átérez, akinek csak egy identitása van. Úgy érezzük, hogy ezzel az élettől egy pozitív dolgot kaptunk, és ezt így is szeretnénk a továbbiakban is megélni.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a segítséget, a Miniszterelnökségnek és az itt nem lévő valamennyi munkatársnak is, hiszen az elmúlt évek nehézségei azért alapvetően az ezzel a területtel foglalkozó vezetőkön és munkatársakon csapódott le. Köszönöm az országos nemzetiségi önkormányzatoknak is, szószóló kollégáimnak, szakértőknek és egyáltalában mindenkinek, aki segített ezt a két évet ilyen pozitívan lezárni. Én rendkívül optimista vagyok a jövőre vonatkozóan, csak azt mondom, hogy miniszterhelyettes úrral épp a mai szavazás előtt voltunk a Nemzeti Színházban egy sajtótájékoztatón, ahol be lett jelentve, hogy jövőre elindul a nemzetiségiszínész-képzés az egyetemen és egy komoly együttműködés, ráadásul egy olyan ösztöndíjrendszerrel, amely természetesen a nemzetiségiszínész-képzésre is ki lesz teljesítve. Rajta vagyunk, célegyenesben, hogy duplájára emeljük a nemzetiségi, most már nemcsak pedagógus-, hanem nemzetiségi hallgatói ösztöndíjat.

Tehát azt gondolom, hogy jó úton haladunk, és vissza tudunk állni ugyanarra a folyamatosan fejlődő és növekedő pályára, amit az első 6-7 évben csináltunk. Rendkívül örülök annak, hogy a két év nehézségei ezt nem törték meg. Köszönöm szépen. Danke für Ihre Aufmerksamkeit. (Taps a kormánypárti oldalon.)