Gréczy Zsolt (DK)

GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr, és a türelmét is. Azzal kezdeném, amivel már a délelőtti felszólalásomat is kezdtem, hogy miért most. 15 év kétharmad után egyszer csak hirtelen, közel egy évvel a választás előtt megkezdődik az orbáni Alaptörvény hegesztése, összevissza farigcsálása, és olyan történeteket is megpróbálnak beleiktatni ebbe az orbáni Alaptörvénybe, amelynek egyébként még a legitimációját is nagyon sokan vitatják, merthogy ez egy egypárti Alaptörvény, és persze lehet erre azt mondani, hogy hát, mert a kétharmad erre felhatalmazást ad, de volt már itt kétharmad ’94 és ’98 között, a Horn-kormány is megtehette volna azt, hogy létrehoz egy MSZP-SZDSZ-es új alkotmányt, de hát addig egyeztettek, addig egyeztettek az ellenzéki pártokkal, az éppen akkor 6 százalékon álló Fidesszel, míg végül úgy döntöttek, hogy miután nem tud teljes konszenzus lenni egy magyar alkotmány megszületése körül, ezért inkább eltekintettek attól; de azért arra ügyeltek, mert hát, ugye, ennyire tiszteletben tartották akkor még a kétharmadban az ellenzéki jogokat. Erre a szempontra az Orbán-kormány és az orbáni kétharmad természetesen nem volt tekintettel, és az első adandó alkalommal erőből, csak saját magával egyeztetve, Szájer József laptopján legyártva megszületett ez a bizonyos Alaptörvény. És pontosan azért, mert ez egy egypárti Alaptörvény, csak a Fidesz Alaptörvénye, éppen ezért olyan fontos, hogy állandóan kell rajta valamit farigcsálni és éppen nagyon gyorsan módosítani.

Nagyon sokszor beszélnek itt az Alaptörvény módosítása kapcsán például a házasság védelméről meg a magyar családok védelméről. Hát, erre is azt tudom mondani, hogy volt 15 év kétharmad, és a számok azt mutatják, hogy a házasságkötések száma tavaly a tavalyelőttihez képest is 22 százalékkal csökkent, és már az is egy rendkívül alacsony szám volt ‑ ez 1531 házasságkötéssel kevesebb, mint egy évvel korábban volt. És nő az az arány, amilyen ütemben fogy a magyarság. Ez drámai!

15 év Orbán-kormányzás után egyre kevesebben vagyunk, és nemcsak attól vagyunk kevesebben, hogy több százezren hagyják el az országot, és külföldön élnek és dolgoznak, és minden hatodik magyar gyermek ‑ ami szintén dráma szerintem ‑ külföldön születik, ennek a tíz-húsz év múlva esedékes következményei egész egyszerűen beláthatatlanok. És nemcsak azért beláthatatlanok, mert ezek a gyerekek jó esetben még talán visszajönnek, de nagyon nagy számban nem is fognak visszajönni az országba, megszokják az iskolát, a barátokat Hollandiában, Németországban, Angliában, Amerikában, bárhol ‑ természetesen egyik sem a Türk Tanács államait keresi fel ‑, és ott élnek, ott fogják megtalálni a boldogságot, a párjukat, és az ő következő gyermekeik pedig aztán végképp elfelejtik azt a helyet is, hogy egyáltalán volt ilyen, hogy Magyarország. És ez magyar családok széteséséhez vezet. Képzeljük már el azokat a nagyszülőket ‑ én magam is tapasztaltam ilyet, szerencsére nem a saját családomban, de máshol tapasztaltam ilyet ‑, hogy konkrétan zokog a nagymama a laptop előtt, mert ilyen számítógépes kapcsolaton, videókapcsolaton keresztül kell beszélgetniük egymással, és hát ott integet az unokája, ő meg nem tudja magához ölelni, nem tudja vendégül látni a családot egy vasárnapi ebédre, mert a család egy nagy része majd valamikor három hónap múlva esetleg haza tud jönni, mert addigra tudják összeszedni a pénzt a repülőjegyre, vagy lesz egy karácsonyi nagy családi találkozó.

Én ezeket nemzetpusztításként élem meg, és rettenetes drámaként, már csak azért is, mert ezek a kivándoroltak, akikre nem vigyázott az Orbán-kormány az elmúlt 15 évben, hogy itt maradjanak, nem fognak itt adót fizetni, nem fognak járulékot fizetni, nem fognak nyugdíjjárulékot fizetni, tehát ennek egész egyszerűen katasztrofális következményei vannak.

A családok védelméről szintén nagyon sokat beszélnek. Erre is lett volna 15 év, hogy megvédjék a családokat, de ahogy a délelőtti hozzászólásomban is elmondtam, az nem a családok védelme, hogy Európa, sőt a világ legnagyobb áfája terheli a babakocsit meg a pelenkát. Tehát képzeljük már el azt a fiatal házaspárt, amely minden ilyen rossz tendencia ellenére, hogy kevés házasság köttetik, mégiscsak oltárhoz áll, vagy az anyakönyvvezető elé, mindkettő elé, kimondják az igent holtomiglan-holtáiglan, majd elmennek, és bemennek egy boltba, és 27 százalékkal többet kell fizetniük olyan alapvető felszerelésekért, amelyek nélkül nem lehet gyermeket nevelni. És akkor ez még a legegyszerűbb probléma, ami előtt állnak. Ott állnak például a lakhatási problémákkal. Ez is a magyar családok védelme lehetett volna az elmúlt 15 évben, de az ingatlanárak iszonyatosan elszabadultak, a kormány pedig sem szociális bérlakással, sem bérlakással, sem semmilyen módon nem segítette a családokat, a fiatalokat, akik éppen családot alapítottak.

Én azt gondolom ezek alapján, hogy amikor önök erről beszélnek, az egész egyszerűen pótcselekvés, és semmi köze nincs ahhoz a valósághoz, amivel a magyar családok mindennap találkoznak.

(19.40)

Beszéljünk pár mondatot a szuverenitás védelméről is! Ugyanis a szuverenitás nemcsak egy irányba működik, hogy a magyarok szuverenitását mindenki tartsa tiszteletben, hanem például vannak országok, amelyek meglehetősen nehezen viselik, hogy a magyar kormány avatkozik be az ő szuverenitásukba. A francia hatóságok már vizsgálják azt a pénzügyi juttatást, hogy Mészáros Lőrinc bankja 4,1 milliárd forintnak megfelelő euróval támogatta Marine Le Pen kampányát. Ez ma francia hatósági vizsgálat alatt áll. Az Orbán-kormány pontosan ennyire tartotta tiszteletben a francia választási rendszert és Franciaország szuverenitását. Vagy például Spanyolországban ugyancsak vizsgálják, hogy ott egy 3,6 milliárdos összeg jutott, nyilván euróban, a szélsőjobboldali VOX nevű párt támogatására. Ha ezt a két összeget összeadom, ez már közel 8 milliárd forint. Ennyivel például lehetett volna segíteni azokat a szociális szférában dolgozókat, akik mondjuk, gyermekeken segítenek és gyermekeket látnak el.

De a magyar kormány beavatkozik például a boszniai szerbek ügyébe is, ahol Dodik urat támogatják, az oroszpárti Dodik urat, akit éppen már büntetőeljárással fenyegetnek, és elfogatóparancsot adtak ki ellene. Teljesen egyértelműen kiáll mellette az Orbán-kormány, semmibe véve egyébként egy másik állam szuverenitását. De például Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró közzétette azt a diplomáciai levelezést, amely arról szól ‑ és akkor itt a USAID-ről is essék pár szó ‑, hogy az Orbán-kormány kifejezetten diplomáciai erőfeszítéseket tett azért, hogy a korábbi, Trump-kormánnyal levő konfliktusait például a USAID-del kötött megállapodással próbálja normalizálni és kezelni. Ezeket a diplomáciai levelezéseket Panyi Szabolcs közzétette, Magyar Levente, Orbán Balázs ismeri ezeket a levelezéseket. Tehát amikor az Orbán-kormány ide beáll a parlamentbe, és a fideszes képviselők azt mondják, hogy a USAID egy alávaló szervezet, amelyiket most végre lelepleznek, mert itt civileket, pártokat és médiát támogattak, ezért ejnye-bejnye, és mindenkit ki kell tiltani, akkor az Orbán-kormány maga kötött megállapodást ugyanezzel a szervezettel a lehető legmagasabb külügyi szinten.

Ami a drogügyet illeti: senki nem támogatja a drogot, én például biztosan nem, a fogyasztását sem, az osztását és terjesztését pedig aztán végképp nem. Csak az a baj, hogy erre is volt 15 év, és kétévente mindig hoztak valamilyen törvényt ide, a Ház elé, hogy na, most aztán irgum-burgum, ezt is rendbe tesszük, de soha nem történt semmi. Önök azt gondolják, hogy ha az Alaptörvénybe beemelik a drog tiltását, akkor más lesz a helyzet. De az Alaptörvénybe iktatás nélkül is tilos a drogok terjesztése, tehát teljesen fölösleges, és ugyanúgy büntetőügyi kategória, nem kell ehhez az Alaptörvény. Mindig, amikor a fagylalt visszanyal, megtalálja az ember azt a hírt, hogy kábítószer terjesztéséért tartóztatják le a hódmezővásárhelyi Fidelitas-elnököt, aki a rendőrségen egyébként be is ismeri a bűncselekményt, aztán a tárgyaláson próbálja tagadni, hogy nem is úgy volt, de egyébként a szakértő szerint konkrétan drogfüggő az illető.

Természetesen ez is lehet egy kiragadott példa, csak azt szeretném ezzel is jelezni, hogy nagyon sokféle fénytörése és olvasata van egy-egy olyan javaslatnak, amikor önök itt előállnak, és azt mondják, hogy mindenki más önökön kívül drogot akar terjeszteni, meg a könnyű drogokat támogatja, meg nem támogatja a zéró toleranciát, aztán meg látszik, hogy mindig valahogyan fölsejlik valamilyen fideszes történet.

Az elmúlt 15 év nagyon sok mindenre lehetőséget adott volna, arra is, hogy rendbe tegyék ennek az országnak a gazdasági viszonyait, hogy ne legyen duplája a magyar államadósság annak, mint amekkora 2010-ben volt, hogy erősebb legyen a forint, hogy erősebb legyen a szociális ellátás, hogy az oktatásban ne az legyen, ami most van. Önök népszavazást indítottak arról, hogy ne legyen felsőoktatási tandíj, de most a magyar családok védelmét elfelejtették azzal kiegészíteni, hogy több százezer, bizonyos szakokon több millió forint a tandíj, amit az egyetemeken fizetni kell. Az a népszavazás, amikor önök tiltakoztak, pár ezer forintról szólt, nem ötszázezerről meg egymillióról, amibe most kerül egyetlen félév majdnem minden egyetemen. Tehát ez sem a családok biztonságát erősíti, mert annak az egyetemistának, akinek lakhatási problémája van, tandíjat is kellene fizetnie, miközben gyermeket is szeretne, így azért meglehetősen nehéz ebben az országban létezni.

Ezért azt gondolom, hogy a Demokratikus Koalíció szerint, túl azon, hogy az Alaptörvény önmagában egy tákolmány, a 15 módosítás pontosan azt jelzi, hogy ebben már akkor sem tévedtünk, amikor az Alaptörvényt elejétől fogva nem támogattuk. Köszönöm szépen.