Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Az önök tizenötödik alaptörvény-módosítása valahol az önök szolgálatot és a képviseletet egy hatalomgyárrá változtató törvényalkotásának és a rendszerváltás utáni legrosszabb törvényalkotási folyamatoknak a szerelemgyereke. Az Alaptörvény alapvetően jogot teremt, de feltételeket nem teremt ahhoz, hogy ezzel a joggal lehessen élni, és nem teremt olyan szociális, megélhetési képességeket, amelyekkel ezeket a jogokat lehet gyakorolni.

Két dologról szeretnék beszélni; az egyik a gyermekvédelem kérdése, a másik pedig a kábítószerkérdés. Azzal az alaptörvény-módosítással, amely a gyermekvédelemről szól, alapvetően egyet is értenék, ez legyen egy kiemelkedő alapjog, ami bizonyos alapjogokat felülbírál. Csak ott a kisördög: ez az alaptörvény-módosítás alapvetően megágyaz annak, hogy a Pride nevű tüntetést, egy darab, önök által kiválasztott gyülekezési formát, egyetlenegy dolgot, amely önöknek ideológiailag nem tetszik, megpróbálják betiltani.

Szerintem nem egy jó gyakorlat az, ha Alaptörvényen keresztül rendezünk ideológiai csatározásokat. Én elfogadom, hogy önöknek nem tetszik az, amit vélhetően gondolnak arról, hogy mi történik a Pride-on, de ezt nem Alaptörvénnyel kellene elintézni. A politikai vitának nem az az alapvetése, hogy beleírjuk az alkotmányba, ami nekünk nem tetszik, márpedig ez a gyermekvédelmi vonatkozású alaptörvény-módosítás lényegében ezért készült el. Ezt elég jól bizonyítja az, hogy egyetlenegy olyan törvényjavaslat sincsen csatolva hozzá, amely teljesítené azt a feltételt, hogy a gyermekeknek jobb legyen ez által az alaptörvény-módosítás által.

Tényleg elég hosszan lehetne sorolni, hogy milyen problémák vannak. Nekem is van egy hat- és egy kilencéves gyerekem, beszélek szülőkkel, beszélek fogadóórán emberekkel, megállítanak az utcán, ne adj’ isten, és problémákat mesélnek el, és legkevésbé sem a Pride-dal kapcsolatban állítanak meg Józsefvárosban és Ferencvárosban. Lehet, hogy máshol az országban így van, az az emberek problémája, hogy a Pride egyszer egy évben végigmegy az Andrássy úton, de engem általában inkább azzal állítanak meg, hogy mi a helyzet az iskolai erőszak kapcsán, azzal állítanak meg, hogy miért van az, hogy mondjuk, egy elsős évfolyamon a négy tanárból három megy el, azzal állítanak meg, hogy miért nincs elég iskolapszichológus, azzal állítanak meg, hogy miért nem működik jól a védőnői rendszer, azzal állítanak meg, hogy miért nincsen elég házi gyerekorvos. Azzal állítanak meg… ‑ nagyon sok mindent lehetne még sorolni az oktatástól az egészségügyön keresztül elég sok tárgykörben, hogy mi a probléma.

Mondok egy másik helyzetet: én háromszor adtam be azt a javaslatomat, amely a gyermekvédelmi rendszerben megemelné azt a fizetést, amely a gyermekvédelmi dolgozók fizetése, és megemelné azt az 1500 forintot, ami ma egy gyerek reggelijére, ebédjére, vacsorájára jut. 1500 forint. Ennyiből kell egyébként a törvény szerint ötszöri étkezést biztosítani, de nyilvánvaló, hogy ötszöri étkezést 1500 forintból nem nagyon fog senki biztosítani. Egyébként nagyon örülnék, ha megemelnék ezt a kvótát, szerintem ez egy elég minimális összeg alapvetően. Annál is inkább tudjuk, hogy ez az összeg a valós, mert a Költségvetési Bizottságban önök két hete leszavazták azt a javaslatomat, amely megemelné ezeket a dolgokat, és akkor büszkén sorolta a képviselőtársam, hogy a kormány milyen nagy eredményeket ért el a gyermekvédelem területén, és elmondta azt például, hogy a szociális dolgozók átlagos bére 520 ezer forint bruttó, ennyire emelkedett.

(19.50)

Ki lehet számolni, hogy a bruttó 520 ezer forintnak mennyi a nettója. Pontosan tudjuk azt, hogy a gyerekvédelmi dolgozók a szociális dolgozók alatt keresnek, és pontosan tudjuk azt, hogy az átlagfizetésben benne van a vezetők, középvezetők bére, tehát egy átlagos gyerekvédelmi dolgozó nem keres nettó 300 ezer forintot Magyarországon. Egyébként pár órája került ki egy Facebook-poszt egy VIII. kerületi csoportba, ahol egy gyerekvédelmi dolgozó arról ír, hogy tudna‑e valaki segítséget nyújtani éjszakára, merthogy elveszítette az albérletét, és nem tudott egy hét alatt magának abból a fizetésből, amit keres, albérletet találni. Ez a helyzet ma Magyarországon, ha a gyermekek védelméről beszélünk. Ha Alaptörvénybe írjuk azt, hogy a gyermekek joga más alapjogok fölött van, akkor lehet, hogy meg kellene azokat a szociális feltételeket teremteni, amelyek igazzá teszik ezt az alaptörvény-módosítást.

És akkor ott a másik kérdés, a kábítószerkérdés. Én józsefvárosi-ferencvárosi képviselőként nagyon nehezen tudnám azt mondani, hogy nem értek egyet azzal, hogy ezeket a terjesztői hálózatokat fel kell számolni. Brutális képviselői panaszok jönnek, tehát a 200-500 forintért kapható nyomordrogok helyzete Magyarországon, Budapesten is óriási probléma, és én örülök annak, hogy a kormány ezzel foglalkozik. Azt már kevésbé gondolom, hogy ha Alaptörvénybe írjuk azt, hogy a drog rossz, attól ez meg fog oldódni. Az a baj, hogy a mellett a hajtóvadászat mellett, amit hirdettek, én nem nagyon látom a pénzügyi feltételeket, a jogszabályi feltételeket, amelyek ebben segítenének. Mondok egy számot: Budapesten 2019 óta kerületenként átlagosan 400 rendőrrel van kevesebb, összesen tízezer rendőrrel. Én nem látom azt, hogy ez a feltételrendszer elegendő lenne ahhoz, hogy ezeket a hálózatokat fel lehessen számolni.

Amikor önök hajtóvadászatot hirdettek, akkor nekem az jutott eszembe: önök azt gondolják, hogy eddig a rendőrök nem csináltak semmit? Vagy mi az, ami most így hirtelen történt? Ez a probléma nem most keletkezett, nem márciusban keletkezett, nem februárban keletkezett, még csak nem is tavaly keletkezett. Ez egy elég régóta fennálló probléma, amire az önök válasza az volt, hogy olyan drogstratégiája van még mindig érvényben az országnak, ami 2020-ra drogmentessé tenné Magyarországot. Én azt gondolom, hogy talán ez az időpont egy kicsit már elmúlt.

És ott van a másik része, merthogy a kábítószer elleni küzdelem nem csak rendészeti kérdésből áll. Miért van az, hogy önök egyetlenegy drogprevenciós szakembert sem engednek be az iskolákba? Ugye, engedély kell ahhoz, hogy az iskolákba ilyen szakemberek bemenjenek, de konkrétan önök nem adnak ki ilyen engedélyt. Ez hogy lehet akkor, ha kábítószer elleni harcot hirdetünk? Hogy van az, hogy az a költségvetési sor, amely korábban kábítószer-megelőzésre, ártalomcsökkentésre vonatkozó sor volt, évek óta nulla forint? Nulla!

Ha arról beszélünk, hogy a kábítószer-problémát meg kell oldani, akkor arról is beszélünk, hogy ez egy szociális probléma, ez egy egészségügyi probléma. Ennek a feltételrendszere ma Magyarországon nincsen megteremtve, és ha beleírják az Alaptörvénybe azt, hogy meg lesz teremtve, attól még nem lesz megteremtve. Akkor lesz megteremtve, ha van költségvetési tétel rá, ha van jogszabályi keret rá, ha azokkal a szervezetekkel van együttműködés, akik ezt tudják végezni; ezt én ma nem látom. Higgyék el, én örülnék a legjobban, ha ezt látnám, és itt fogok tapsolni akkor, amikor az ártalomcsökkentésre, a kezelésre megfelelő forrás jut Magyarországon, de ez ma nem történik meg.

Egyszerre itt két feladatunk van: egyrészt van egy rendészeti kérdés, hogy ezeket a terjesztői hálózatokat felszámoljuk; másrészt pedig van egy másik feladat is, merthogy azok a beteg emberek, akik abban a betegségben szenvednek, hogy kábítószerfüggők, a honfitársaink, a szomszédaink, azok az emberek itt élnek körülöttünk, és mi akkor fogunk jól élni és akkor fogunk biztonságban élni, ha ezek az emberek segítséget kapnak, de ma ez a segítség nem adott Magyarországon. És akkor fogunk a kábítószer elleni harcban előrejutni, ha ezeknek az embereknek minél több segítséget meg tudunk adni egyszerre, és le tudjuk szerelni azokat, akik ezeket a 200-500 forintért kapható, esetenként tényleg patkányméreggel, csavarlazítóval kevert kábítószereket el tudják tüntetni.

De az a helyzet, hogy én ezt nem látom, és nem csak az alaptörvény-módosításban. Én végignéztem kormánybiztos úrnak az összes videóját, végignéztem az összes parlamenti felszólalást ezzel kapcsolatban, elolvastam az összes Magyar Nemzet-cikket ‑ elég nehéz volt, de elolvastam ‑, de nem láttam egyetlenegy olyan bejelentést sem, ami konkrétan pénzt adna, konkrét jogszabályi módosítás lenne, konkrét szervezeti módosítás lenne, mondjuk, a kormányzatban vagy azoknál az intézményeknél, amelyek ezzel foglalkoznak; ami például a szociális dolgozók 2026-ra beígért béremelését előrehozná, hogy azok a szociális dolgozók, akik egyébként a kábítószerrel foglalkoznak, a kábítószerrel kapcsolatban adnak segítséget embereknek, megfelelő fizetést kapjanak. Semmi ilyen nincsen!

Úgyhogy nekem az lenne a kérdésem ‑ hátha valamelyikőjük tud erre válaszolni ‑, hogy ezen két alaptörvény-módosítás után mi fog következni, ami ebben a két problémában előrelépést tud jelenteni a magyar gyerekeknek; előrelépést tud jelenteni abban, hogy jobban lehessen ebben az országban élni; előrelépést tud jelenteni abban, hogy mondjuk, Józsefvárosban ne rúgják be a kapualjakat a szerhasználók; előrelépést tud abban tenni, hogy azok az emberek, akik körülöttünk élnek és szerhasználók, segítséget kapjanak. Mik azok a konkrét javaslatok, amelyek túlmutatnak az alaptörvény-módosításon és az egyébként mellé rakott salátatörvényben lévőkön, mert ezek nem elegendőek erre. És igen, itt két ilyen problémáról beszélünk, két olyan problémáról beszélünk, amivel kell foglalkozni. Én örülök neki, hogy foglalkoznak vele, de egyszerűen ez a jogalkotás nem oldja meg ezeket a problémákat.

Azt látom ‑ és ezért mondtam az elején, hogy kicsit azt érzem, hogy a rendszerváltás utáni rossz jogalkotásnak és ennek a hatalomtechnikai jogalkotásnak a szerelemgyereke a dolog ‑, hogy itt alapvetően hatalmi érdekek által vezérelt pártpolitikai törvényalkotás van, ami nem lenne probléma, ha látnánk azt a kimenetelét, hogy ez egyébként segít a magyar embereknek, csak nem látjuk ezt a kimenetet, egyáltalán nem látjuk. És az a baj, hogy amikor én beszélek, mondjuk, a Teleki téren, beszélek a Bakáts téren emberekkel, akkor nem azt mondják, hogy Alaptörvénybe írjuk, hogy a kábítószer büntethető legyen, és az milyen csodálatos, hanem azt mondják, hogy nem látják a megoldásokat.

Én tök szívesen leülök vitatkozni egyébként bármelyikőjükkel bármilyen műsorban kábítószerkérdésről, nagyon szívesen segítek bármilyen megoldásban, mert ez egy fontos probléma. Ferencz Orsolyával vagy Kocsis Mátéval, akik józsefvárosi-ferencvárosi képviselők ‑ ők józsefvárosiak, de ez egy körzet ‑, nagyon szívesen leülök bármikor egy vitára, sőt Ferencz Orsolyát ki is hívtam vitára. Én nagyon szívesen vitatkoznék ezekről a kérdésekről, mert egyébként ezért ülünk itt a parlamentben ‑ azért ülünk itt, hogy azokat a választókat képviseljük, akik ezektől a problémáktól szenvednek ‑, de akkor vitatkozzunk normálisan, és hozzunk olyan törvényeket, amelyek megoldják ezeket a problémákat, mert jelenleg ezek a törvények, ez a két alaptörvény-módosítás az én véleményem szerint messze nem oldja meg a problémákat, egy Patyomkin-alaptörvénymódosításról van szó. Köszönöm.