Dr. Keresztes László Lóránt (független)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (független): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt szűken jelen lévő Kormánytagok, illetve Képviselőtársaim! Hosszú órák óta folyik ez a vita egy fontos kérdéskörről. Engedjék meg, hogy én egy picit gyakorlatiasabb hangvételre váltsak, egy kicsit földhözragadtabban próbálják a témákhoz közelíteni, ugyanis azt gondolom, hogy ha valaki követi, a magyar választópolgárok követik ezt a vitát, akkor joggal tehetik föl a kérdést, hogy a mindennap érzékelhető, valós problémáikhoz milyen módon kapcsolódik ez a vita, ami itt folyik órák óta, illetve a valóban jelen lévő rendkívül súlyos problémákra és veszélyekre milyen megoldást kínál a tizenötödik számú alaptörvény-módosítás.

Utalnék arra, hogy a kormánypárti frakciók, illetve a Fidesz-frakció vezérszónoka milyen gondolatot fogalmazott meg. Selmeczi Gabriella úgy fogalmazott, hogy az állam érdeke, hogy száz év múlva is legyenek magyar állampolgárok. Én azt gondolom, hogy ez evidencia, természetesen ez az állam érdeke, de én azt gondolom, hogy ehhez tegyük hozzá, hogy ahhoz, hogy ez meg tudjon valósulni, ahhoz, hogy a gyermekeink számára biztos jövőt biztosítani tudjunk, és ahhoz, hogy a fiataloknak minden feltételt meg tudjon adni az állam ahhoz, hogy gyermeket tudjanak vállalni, hogy merjenek egyébként a szülőföldjükön megpróbálni boldogulni, egy kormánynak és a mindenkori kormányoknak nagyon sok intézkedést kell helyesen, felelősségteljesen és sikeresen megoldani.

Ha ez nem történik meg, ha azt látjuk, amit láttunk egyébként az elmúlt 15 évben is, hogy ez a kormány vagy nem veszi komolyan az általában hangoztatott szép elveket és ideológiákat, vagy egyszerűen alkalmatlan arra, hogy megvalósítsa mindazt, amire szükség van, akkor alakul ki egy olyan végtelenül súlyos társadalmi, gazdasági, környezeti, morális és demográfiai válság, mint amit most megél Magyarország és megél a magyar nemzet.

Én azt gondolom, hogy sokféle irányból hallottunk felszólalásokat, azt egyértelműen leszögezhetjük, hogy ha egy ilyen mély válság alakul ki, akkor egy tizenötödik alkotmánymódosítást benyújtani mindenképpen pótcselekvésnek tekinthető, és mindenképpen arról kell beszélnünk, hogy itt gyakorlatilag egy politikai színpadot ácsoltak, amivel tulajdonképpen megpróbálják tünetileg, szavak szintjén kezelni egyébként a mély válságtüneteket, és egyébként próbálnak beszélni olyan súlyos veszélyekről és súlyos problémákról, amelyek valóban itt vannak, valóban egyre erősödnek, amelyek valóban veszélyeztetik a nemzeti szuverenitást, de egészen biztos, hogy nem alaptörvény-módosítással, hanem tisztességes kormányzással lehet szembemenni vagy lehet megtenni mindent annak érdekében, hogy a magyar nemzet ellenálló képessége erősödjön, és ne pedig gyengüljön.

Nos, én azt gondolom, hogy abban nincs vita, nem is lehet vita köztünk, hogy valóban a veszélyek korában élünk, és valóban, ezek a veszélyek egyébként itt a problémafelvetés szintjén tetten érhetőek és láthatóak. Tulajdonképpen tényleg olyan tendenciákat látunk, amelyek súlyosan veszélyeztetik a nemzeti szuverenitást. Egyébként valóban vannak olyan törekvések, olyan jellegzetességek, amik veszélyeztetik a magyar nemzeti identitás megőrzését vagy legalábbis ezt támadják. Egyértelmű, hogy egyre erősödnek azok a folyamatok, amelyek kihatnak a gyermekeink jövőjére, és látható az is, hogy rendkívül súlyos és mély társadalmi válságot élünk meg. Elképesztő mélységű lett a társadalom megosztottsága, és jól látható, hogy különböző irányú politikai szereplők ezt a saját politikai érdekeik kiszolgálása érdekében próbálják kihasználni.

Tehát valóban a veszélyek korában élünk, és egyértelműen kimondható, hogy rendkívül nehéz helyzetben van most a magyar nemzet érdekérvényesítő képessége.

(18.20)

Nos, én azt gondolom, hogy ha egy ilyen helyzetben vagyunk, és valóban a szuverenitás védelmének a kérdése foglalkoztat minket, és ennek a kihívásait és az ezzel kapcsolatos lehetséges megoldásokat próbáljuk megbeszélni, illetve ha a gyermekeink jövőjének a biztosítása hatja át a cselekedeteinket és a gondolatainkat, akkor én azt gondolom, hogy egy kicsit távolabbról kell megközelítenünk ezt a vitát, és ezekről a kérdésekről valóban őszintén és nyíltan, szókimondóan, kendőzetlenül kell beszélnünk.

Én azt gondolom tehát, hogy azokat a problémákat, amelyeket önök felvetettek, valóban komolyan kell venni, de ezeket úgymond ki is kell egészíteni. Tehát nézzük meg, hogy mik azok a kérdések, amelyek egyébként föl sem merültek a mai vitában, és az önök által említett, egyébként valós és fontos problémák mellett rendkívüli mértékben veszélyeztetik a gyermekeink jövőjét, és súlyos kihívást jelentenek a nemzeti szuverenitásra.

Én fontosnak tartom azt, hogy ha már egy ilyen parlamenti vitát folytatunk, akkor próbáljunk párbeszédet vagy vitát kialakítani. Én majd kérdezni is szeretném önöket, hogy bizonyos kérdésekről mit gondolnak.

Nos, én azt gondolom, hogy az önök problématérképét vagy a veszélyek sorát, amit itt a vitában vagy az előterjesztésben elénk tettek, egészítsük ki, illetve egy kicsit próbáljuk cizellálni, hogy valójában milyen külső, illetve belső veszélyekkel szembesülünk.

Látható, hogy vannak gigantikus világcégek, óriási vállalatok, amelyeknek a hatalmas ereje és az érdekérvényesítő képessége túlszárnyalja bizonyos nemzetállamoknak az érdekérvényesítő képességét. Láthatjuk, hogy ezeknek a gigantikus vállalatoknak a lobbistái, lobbisták ezrei általában a különböző döntéshozó központokat, például Brüsszelt behálózzák. Tehát ez egyértelmű.

Nos, önök mit tettek az elmúlt 15 évben, hogy ezeknek a gigantikus és a saját profitjuk megszerzéséért mindenre képes globális cégeknek az érdekérvényesítő képességét akár Magyarországra vagy a magyar nemzetre vonatkozóan korlátozzák? Tettek‑e bármit ennek érdekében? Én úgy látom, hogy önök inkább ezzel ellentétesen cselekedtek, amikor különböző stratégiai megállapodásokat kötöttek ezekkel az óriáscégekkel, amelyeket egyébként, én azt gondolom, hogy nem ideológiai elköteleződés vezérel, hanem a profitszerzés. Azért figyeljük meg most, amikor megtörténnek bizonyos kormányváltások, és ideológiai fordulatok is láthatók, ezek a cégek villámgyorsan lekövetik ezeket a tendenciákat, és minden rendszerbe képesek belesimulni, mert egyetlen dolog számít nekik: a saját profitszerzésük.

Abban én egyetértek, és azt gondolom, hogy ez az a kérdés, amiben talán a legnagyobb egyetértés van ebben a teremben, hogy az EU működésében súlyos válságtünetek vannak. Gyakorlatilag alkalmatlanság, működési problémák, súlyos strukturális problémák láthatóak az Unió működésében, és ha megnézzük az EU-s politikai elitet, ott valóban az álszentség, a dilettantizmus, a rosszindulat gyakorlatilag minden formája fellelhető. Az elmúlt években rengeteget vitatkoztunk erről, akár a globális migrációs krízis megítélése tekintetében, akár a szülőföldön való megmaradás tekintetében is egészen extrém megnyilvánulásokat láthattunk az európai politikai elit különböző neves politikusaitól.

És hasonlóképpen, azt gondolom, abban is egyetértünk, hogy általában az általuk periférikusnak tekintett európai államok felé a jóindulatnak a minimumát sem lehet felfedezni, és azt is láthatjuk egyébként, hogy az őshonos nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban milyen politikát folytat az európai politikai elit. Tehát ezek valóban súlyos tendenciák, de itt sem látom egyébként, hogy ezt a tizenötödik alkotmánymódosítás így egyáltalán leírná, és ezzel valamit kezdeni akarna.

És ha már láthatjuk, hogy a nyugati világban vagy a nyugati politikai erőközpontokban milyen politikai döntések születnek, milyen politikai vagy éppen gazdasági szándékok, és azok hogyan hatnak ránk, hát lássuk azt, hogy Oroszország milyen módon érvényesíti ‑ egyébként gátlástalanul ‑ a saját nagyhatalmi érdekeit, azok hogyan jelennek meg Magyarországon, hogyan jelennek meg a térségünkben, és mit tesz ez ellen a kormány. Én azt gondolom, itt elhangzott már néhány hozzászólásból, hogy bizony mondhatjuk, hogy a jelenlegi politikai elit sajnos akadálytalanul engedi érvényesülni ezeket az érdekeket. Tehát ez is egy rendkívül súlyos külső probléma, amely jelentős veszélyeket jelent a magyar nemzeti szuverenitásra. De említhetjük itt egyébként a kínai extrém gyarmatosító törekvéseket, amelyekkel nemhogy megpróbálna tenni valamit a kormány, hanem egyszerűen ráül erre, megpróbálja kihasználni a saját rövid távú gazdasági és politikai érdekei szerint.

Tehát ezek a súlyos és kívülről látható globális veszélyek valóban kihatnak ránk. De a legnagyobb baj az, amikor egy nemzet képtelen arra, hogy ezekkel a veszélyekkel szemben megfogalmazza magát, képtelen a nemzeti érdekeit erőteljesebben érvényesíteni, sőt, a legmélyebb az, amikor egy vezető politikai elit úgy gondolja, hogy ezeket a folyamatokat a saját hasznára kihasználhatja.

És ha a szuverenitásra leselkedő veszélyekről beszélünk, akkor én azt gondolom, azt is hangsúlyozni kell egy ilyen vitában, hogy itt nemcsak külső, hanem nagyon komoly belső tényezők is tetten érhetőek, amelyek egyébként rendkívüli mértékben kikezdik a szuverenitást, és bizony ezek a jelenségek kitapinthatóak Magyarországon, a magyar nemzetet érintően is. Gondolok itt arra, aminek a megnyilvánulásait ma is láthattuk, és azt gondolom, az elmúlt hetekben, hónapokban is, az idei választási évben kifejezetten, a nemzet megosztására való törekvést aljas politikai szándékból. Én azt gondolom, hogy ez most az egyik legsúlyosabb válságjelenség, hogy bármilyen irányból ‑ ez gyakorlatilag ideológiafüggetlen ‑ a nemzet megosztására törekszenek különböző politikai szereplők, politikai szerveződések, és azt gondolják, hogy ez egy megengedhető eszköz a saját hatalomtechnikai szándékaik kiszolgálásához. Én azt gondolom, hogy ez nemzetárulásnak felel meg egy ilyen helyzetben. A globális kihívások ilyen helyzetében, illetve a veszélyek korában mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy ne növeljük a társadalmi megosztottságot, ne mélyítsük ezeket a bizonyos árkokat, hanem megpróbáljuk betemetni, és megpróbáljuk valamilyen módon elősegíteni a nemzet egységét, vagy ebbe az irányba elmozdulni.

Hasonlóképpen a gyűlölet- és félelemkeltés kultúráját is láthatjuk, a közbeszéd egészen undorító mélységekbe zuhant. Mondhatjuk, hogy politikai pöcegödörben kell most már keresni a mai közéleti megnyilvánulások javát, és egyébként itt is rendkívül sok példát tudnék most sorolni különböző politikai szereplők részéről.

Egészen megdöbbentő, de a természeti erőforrásaink áruba bocsátása soha nem volt ilyen mértékű a rendszerváltás óta, a vízkincsünk feláldozása, a vízbázisok elszennyezése, az ország kiszárítása, az ország elsivatagosítása, de ide kell sorolnunk az idegen cégek, az idegen gazdasági szereplők kritikátlan kiszolgálását is.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor ott tartunk, hogy van egy külföldi, idegen vállalat, amely azért jön Magyarországra, hogy a profitérdekeit kielégítse, és önök azt csinálják, hogy gyakorlatilag minden környezetvédelmi és jogi szabályt tulajdonképpen lebontanak, ez a cég szinte bármit megtehet, semmibe veheti a munkavállalói jogokat, elszennyezheti a környezetet, és ott tartunk, ezt láthattuk néhány éve, hogy a helyi értékek, az egészséges települési környezet megóvásáért küzdő, tisztességes helyi civileket már nyíltan fenyegetik ezek az idegen cégek ‑ ez a szuverenitásvédelem megnyilvánulása? Én azt gondolom, ez egy nagyon komoly kihívás a szuverenitásunk tekintetében.

A nagyvállalati profitérdeket említettem; nemzeti identitásunk kikezdése, erről is szól az önök javaslata. Amikor különböző, egészen elfuserált ‑ már bocsánat ‑, celebvilágból importált rikkancsokat és ripacsokat emelnek fel önök, én azt gondolom, hogy az a nemzeti identitásunk megrontása és meggyalázása, ha ilyen szereplőkkel próbálják a saját, nem is tudom, milyen identitásukat erősíteni. Én azt gondolom, hogy ez is egy súlyos támadás a nemzeti identitásunkkal szemben.

De hasonlóképpen az épített örökségünk pusztulása, az épített történelmi emlékeink lerombolása. Ha azt meg lehet tenni Magyarországon, hogy gyakorlatilag a profitmaximalizálás szándékával történelmi épületeket megcsúfítanak, eldózerolnak, félig lebontanak, átalakítanak vagy éppen elosztogatnak, én azt gondolom, hogy az is a szuverenitásunk ellen hat, illetve a nemzeti identitásunk elleni lépés. Tehát egy nemzeti kormány nem járulhat hozzá soha, hogy ilyen mértékben pusztuljanak a műemlék épületeink, és hasonlóképpen ilyen támadások irányuljanak úgymond a falusi és a vidéki életforma ellen.

Önök nagyon sokszor hangoztatják azt, hogy mennyire vidékpártiak, mennyire támogatják a kis falvakat Magyarországon, miközben láthatjuk, hogy a lépéseik sorozatával nehezítik a falvakban élők sorsát. Itt említhetnénk akár a vidéki vasúti mellékvonalaknak a bezárását, a különböző fontos közszolgáltatások felszámolását, vagy éppen azt a tendenciát, hogy a szavak és bizonyos, egyébként pozitív jelenségek ellenére elképesztő mértékben pusztulnak népi építészeti emlékeink.

Hasonlóképpen meg kell említeni a korrupció intézményesülését. Én azt gondolom, hogy történelmi szinten van a korrupció Magyarországon. Milyen erkölcsi környezetet tud jelenteni a gyermekeink számára, ha azt látják, hogy itt politikusok, politikusok rokonai, gazdasági háttérembereik elképesztő, százmilliárdos vagy akár összességében, rendszerszinten ezermilliárdos nemzetivagyon-kimentésben vesznek részt? Én azt gondolom, hogy ezek a kérdések súlyos mértékben veszélyeztetik a nemzeti identitást és a szuverenitásunkat.

És akkor itt lenne néhány kérdésem a tisztelt államtitkár úrhoz is. Ugye, itt egy alaptörvény-módosításról beszélünk, fölsorolnak egyébként sok tekintetben releváns problémákat. Nem is tagadom, van benne olyan intézkedés, amivel szimpatizálok, például a készpénzhasználat védelme. Én azt gondolom, hogy ez egy pozitív intézkedés.

De a kérdésem önökhöz, hogy ha önök úgy gondolják, hogy bármilyen mértékben is egy valóban tettekben megnyilvánuló lépéssorozatnak az előszobája lehet az, hogy ha már a 15 éves kormányzásukkal nem oldottak meg olyan súlyos problémákat, hogy az valamit jelent, hogy beépítsünk bizonyos elemeket az Alaptörvénybe, akkor kérdezem önöket, és egy példát mondok nemzeti identitásunkról.

(18.30)

Ma előfordult Magyarországon, hogy az aligai magaspart részleges lerombolására kétszer is engedélyt adtak. Az aligai magaspart egy több millió éves képződmény, a nemzeti identitásunk része, egy valódi természeti kincs, és az önök rendszerében kétszer is kiadott a megfelelő hatóság olyan engedélyt, ami egy magánszereplő profitmaximalizálása érdekében részlegesen engedte volna ennek a lerombolását. Én azt gondolom, hogy ez megint csak a nemzeti identitásunk meggyalázása, és egyébként természetrombolás is. Önök támogatnának‑e egy olyan alaptörvény-módosítást, ami ilyen intézkedéseket alaptörvényi szinten tilt? Megjegyzem, én egy ilyen módosítást tervezek benyújtani. Én nagyon remélem, hogy ha önök hisznek ebben a fajta szimbolikus politizálásban, akkor ezt támogatni fogják.

Hasonló módon ‑ említettem már a műemlékvédelmet ‑, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, támogatnának‑e olyan indítványokat, ami által a műemlékvédelem rendszerét olyan módon erősítenénk meg, hogy kizárja az abból való, műemlékvédelem szintjéből való visszalépést nettó gazdasági magánérdekből vagy profitszerzési vagy profitmaximalizálási szándékból?

Támogatnák‑e azt, tisztelt államtitkár úr, hogy védjük meg a falusi életformát, védjük meg a vidéki életformákat, és hogy erősítsük meg alaptörvényi szinten a megfelelő közszolgáltatásoknak helyben vagy elérhető módon történő biztosítását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és védjük meg a nemzeti identitásunk részét képező népi építészeti emlékeinket?

És támogatnák‑e azt, tisztelt államtitkár úr, hogy olyan alaptörvény-módosítás kerüljön be, ami a természeti erőforrásaink, a vízkincsünk és a termőföld védelmét jelenti, és az ország kiszárításának és a sivatagosításának a megállítását jelenti?

Én nagyon remélem, hogy pozitívan nyilatkoznak majd ezekről a kérdésekről. Köszönöm szépen. (Csárdi Antal tapsol.)