Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Most jövök a Kossuth térről, hadd adjam át önöknek a kint önök ellen tüntetők üzenetét! Két szóban sommázták, így hangzik: mocskos Fidesz.

Én ennél elaboráltabb leszek, több is az időm (Dr. Répássy Róbert: Nulla százalék!), és egy kicsit… Mondja, államtitkár úr! (Dr. Répássy Róbert: Nulla százaléka a magyaroknak!) Nem tudom, miről beszél, államtitkár úr. Ha százalékokról van szó, én 10 százalékpontot vertem az ön párttársára 2022-ben (Dr. Répássy Róbert: Az régen volt…!), úgyhogy nyugodjon meg, a budai választópolgárok abszolút többsége szavazott rám, és küldött ide, a parlamentbe azért, hogy azt az értékrendet, amelyet ott a többség képvisel, amely alapvetően a demokrácia és a szolidaritás eszméjén nyugszik, azt itt megjelenítsem, és szembeszegezzem azzal a diktatórikus törekvéssel, amit maguk hoznak be ide, az Országgyűlés falai közé ‑ ha már így rákérdezett.

Na, akkor visszatérnék arra, amiért itt vagyunk, az alaptörvény-módosításukra, amit ‑ hogy valamit a javukra is írjak ‑ legalább nem hívnak alkotmánynak, tehát az az egypárti tákolmány, amit Alaptörvény néven emlegetnek, és amit az alkotmányunk helyére állítottak, az most már 15. alkalommal kerül toldozásra-foldozásra. Ez már rég nem felel meg azoknak az elvárásoknak sem, amelyeket önök annak idején megfogalmaztak vele szemben, ez Orbán Viktor politikai üzenőfüzete, egy szánalmas propagandatermék, amit az aktuális üzeneteikhez igazítanak. És pontosan tudjuk, hogy miért van szükség megint arra, hogy hozzányúljanak az Alaptörvényhez, hogy megint szimbolikus témákon pörögjünk itt a parlamentben, merthogy a valóság nem az önök barátja. Önök nem igazán szeretnek a társadalmi-gazdasági valóságról beszélni, merthogy ott a számok is meg a polgártársaink észlelései is nagyon kellemetlen képet festenek az önök kormányzóképességéről, az önök teljesítményéről, arról, hogy 15 év után hova jutottunk ebben az országban.

Sikerült eljutni odáig, hogy Magyarországon a legmagasabb az infláció, egekben az államadósság, romokban a közszféra és a közszolgáltatások, a kórházaink rohadnak le, az iskolákból menekülnek a gyerekek és a szülők, a tömegközlekedést, aki teheti, egyre nagyobb ívben kerüli el, és folytathatnám a sort; alulfizetett gyakorlatilag minden állami alkalmazott, a közszolgálatban dolgozó, iszonyú fontos munkát végző emberek. Idejuttatták az országot önök, pedig elképesztő nagy lehetőséget kaptak; de nem tudtak élni vele, mert egészen más volt a cél, nem a magyar emberek szolgálata, nem az ő igényeiknek a kielégítése, hanem a saját hatalmi törekvéseiknek a követése és a saját pénz- és hataloméhségüknek a kielégítése.

Erről szólt az önök elmúlt másfél évtizede, és most, amikor közelednek a választások, megnézik a közvélemény-kutatási számokat, és azt látják, hogy nagyon nem maguknak áll a zászló, akkor elővesznek olyan ügyeket, amelyekben azt remélik, hogy többségük van, és nem kerül semmibe. Egy jó kis gyűlöletkeltés, egy jó kis ellenségképzés, egy, a saját polgártársaik ellen indított jó kis kampány majd talán megoldja a problémáikat ‑ gondolják ezt a Rogán-művekben ‑, és akkor Orbán Viktor bedob egy ilyet, hogy áprilisi törvények meg húsvéti alkotmányozás.

(18.00)

1848 szellemiségét csúfolja meg Orbán Viktor, amikor ilyenekről szól. Az eredeti áprilisi törvények a feudalizmus lebontásáról, a polgári szabadságjogok megteremtéséről szóltak. Ez, amit önök csinálnak, nem Kossuth, nem Széchenyi, Szemere, Eötvös és a többiek öröke. Ez Szálasinak meg Rákosinak az öröksége, amit folytatnak. Ez nem a jogkiterjesztés behozása a magyar jogrendbe, hanem a jogkorlátozás megjelenítése az egyébként is taszító tákolmányukban. Ez a jogfosztás törvénye. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a XIX. században, 1849-ben az áprilisi törvényeket végül úgy törölték el, hogy az orosz hadsereg támogatta ezt a törekvését az akkori hatalmi elitnek. Hát, most önök a másik oldalára álltak az orosz szuronyoknak, most az oroszokkal a hátuk mögött hozzák be ezeket a valami miatt áprilisi törvényeknek csúfolt alaptörvény-módosításokat. Egészen elképesztő!

Tényleg, most már ott tartunk, hogy azt fejtegetik Orbán Viktor, Orbán Balázs meg a többiek, hogy igazából az oroszokkal a legjobb lett volna kiegyezni ’56-ban is, gondolom, akkor ’48-49-ben is, Ukrajnának is ezt kellett volna tennie, és Petőfi Sándor mit ugrált, oda jutott, ahova, hiszen a magyar életek mindennél fontosabbak és értékesebbek, és a magyar szabadság csak addig éljen, amíg ennek nincsen semmilyen következménye, és nem kell törvénybe foglalni. Ha pedig hozzányúlnak a jogrendhez, akkor nem a szabadságot éltetik, hanem egyre inkább korlátozzák az emberek szabadságát.

De nem kell igazából a XIX. századig visszamenni. Ahhoz, hogy megtaláljuk az önök tényleges szellemi elődeit, egy századdal kisebb időutazásra is elég, ha sort kerítünk. Játsszunk most egy játékot! Egy találós kérdést fogok feltenni önöknek. Egy rendszerről van szó, aminek az ismérveit fogom felsorolni. Gondoljuk végig, hogy ez mennyire illeszkedik a mai magyar politikai berendezkedésre, az Orbán-rezsimre, és aztán a végén próbálják meg kitalálni, hogy ez mégis melyik rendszerről írott 14 kritérium.

1. Hagyománykultusz, visszatérés az aranykorba, a dicső múltba nézés, a modernizmus, a liberalizmus és a felvilágosodás elvetése.

2. A vallás vagy legalábbis valamilyen okkultista pótlék beemelése a nemzeti politikába.

3. A cselekvés kultusza: mindegy, hogy mit lép a politikus, de ne látsszon döntésképtelennek.

4. Az egyet nem értés megbélyegzése, az ellenzék általános hazaárulónak minősítése, ezzel a „nemzet” fogalom kisajátítása.

5. Félelmek generálása, általában az idegengyűlölet tudatos erősítése.

6. Az ellenzék idegenszívűnek minősítése, és minden ellenzéki kísérlet államrenddel szembeni fellépésnek titulálása.

7. A külső és belső ellenség szerepének, hatalmának és céljainak felnagyítása, torzítása, amiket általában összeesküvés-elméletekkel oldanak meg, ám a kijelölt ellenség mindig kevés reális veszélyt jelent, különben fennáll a veszély, hogy visszaüt.

8. A küzdelemért él, és nem az életért küzd. A lényeg a háborús hangulat, a mozgósítás, amivel a híveket ugrásra készen lehet tartani.

9. Tömegelitizmus, azaz populista és elitista egyszerre, élén a vezérrel.

10. A hősiesség kultusza.

11. Szexizmus: a rendszer hangsúlyozza a férfiasságát, miközben a nők szerepe a családra redukálódik.

12. Közösségelvűség, akár az egyéni szabadságjogok teljes elvetésével, ám a közösség érdekeit egy szűk kör nyilatkoztatja ki.

13. A rendszer mindig a többség akaratára hivatkozik, minden ellenérvet erővel söpör le az asztalról.

14. A parlamentarizmus elvetése, mivel a többség akaratának érvényesítéséhez elegendő egy szűk uralkodó réteg, amely ismeri úgymond a tömegigényeket, és ki is elégíti azokat.

Talán nem fogja meglepni önöket, hogy ez Umberto Eco 14 pontja a fasizmusról. Ha magukra ismertek, az a maguk baja. Az a helyzet, hogy bárki, aki nyitott füllel hallgatja ezt a felsorolást, az is magukra ismer. Tehát maguk nem…