Tordai Bence (Párbeszéd)

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Miniszter vagy Államtitkár Úr! ‑ aki válaszolni fog. A paksi bővítés Magyarország történetének valaha volt legnagyobb és legdrágább beruházása, ennek megfelelő figyelemmel, gondossággal és felelősséggel kellene eljárni az ehhez kapcsolódó kérdésekben. 2014-ben még néhányak számára legalábbis jó ötletnek tűnhetett, hogy a paksi bővítést indítsuk el, és az oroszokkal közösen valósítsuk meg, de azóta gyakorlatilag minden feltétel megváltozott, ami a paksi beruházást illeti.

Kezdjük először is az árral! Az oroszok fix árat ígértek, 12,5 milliárd eurót, ami akkor 3700 milliárd forint volt, mai árfolyamon ez már több mint 5000 milliárd forint. De azt is látjuk, hogy elengedték ezt a fix árat a tavalyi országgyűlési döntéssel, innentől kezdve az egekig drágulhat a paksi bővítésnek az ára, valahol 8000-12 000 milliárd között lenne a végösszeg, ha végigmenne ez a projekt, tekintetbe véve az árfolyamgyengülést, az inflációt és a be nem tervezett késéseket. De legalább ekkora változás, hogy amikor megtervezték a paksi beruházást, akkor még arról volt szó, hogy a Paks I.-es blokkok 2032-2037 között befejezik a működésüket, azóta döntés van arról, legalábbis elvi szintű döntés, hogy húsz évvel meghosszabbítják a Paks I.-es reaktorblokkok élettartamát. Tehát a 2050-es évekig nincsen szükség újabb nagy alaperőműre, ami zsinóráramot szolgáltatna.

Ezenkívül az alternatív megoldások árai, költségszintje is radikálisan csökkent. A megújuló energiák közül leginkább a szél- és a napenergia, ami nemhogy versenyképessé vált a hagyományos energiaforrásokkal szemben, hanem egyenesen mára ezek a legolcsóbb megoldások. A 2010-es évek eleji árszinthez képest megawattórára vetítve 70-90 százalékkal csökkent a megújuló forrásokkal előállított áram egységára.

Ezenkívül új tudásunk van a nukleáris biztonságot jelentősen meghatározó geológiai kérdésekről is. Kiderült, hogy míg Paks I. alatt stabil a talaj, a Paks II. számára kijelölt telephely alatt egy úgynevezett vető húzódik, egy olyan törésvonal, ahol az elmúlt néhány tízezer évben bizonyosan volt földmozgás, és a szakértők szerint máig nincs egyértelmű és megnyugtató tudásunk arról, hogy ez a törésvonal, ez a vető kiér‑e a felszínig, lehet‑e olyan földmozgás, ami egy esetleges nukleáris erőmű alatt talajfolyósodást okozhat, és alapvetően befolyásolja, kockáztatja a nukleáris biztonság kérdését.

Sokat változott azóta a helyzet a klímafronton. A klímakatasztrófa most már jelen valóság, és míg korábban azzal számoltak, hogy a Duna extrém alacsony vízállása és extrém magas vízhőmérséklete egyszerre annyira ritka esemény, hogy százezer évenként egyszer fordulhat elő, ehhez képest az elmúlt öt évben kétszer megtörtént az, hogy elégtelen volt a Duna vízhozama, és nagyon magas volt a bemenő hűtővíz hőmérséklete. Ennek megfelelően már eddig is többször 30 fok fölé fűtötték a Dunát, gyakorlatilag felforralják a Dunát már Paks I.-gyel is. Teljesen egyértelmű, hogy évtizedeken keresztül két egymás mellett működő atomerőmű esetében nincs olyan technológiai megoldás, ami garantálná a folyamatos rendelkezésre állást, a teljes kapacitáson való működés lehetőségét.

És ott van a talán legsúlyosabb kérdés, a geopolitikai dimenzió. 2014-ben még azt lehetett gondolni, hogy Oroszország minden problémájával együtt mégiscsak egy alapvetően megbízható nemzetközi partner, de azután, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin megkötötték a Paks II.-ről szóló megállapodást, néhány hónappal később Oroszország annektálta a Krím félszigetet, és 2022-ben pedig lerohanta egész Ukrajnát. Innentől kezdve egy háborús agresszorral, amit egy háborús bűnös vezet, nem hiszem, hogy érdemes volna felelős országként fenntartani a kapcsolatokat, sőt fokozni az energetikai kitettségünket ebbe az irányba.

És végül a technológiai szint; látjuk, hogy milyen botrányok kísérik a legegyszerűbb műveletet, a munkagödör kiásását is: összeomló gödörfalak és folyamatosan problémás cégek, részben szankció alatt lévő, részben csődbe menő cégek. (Az elnök csenget.) Tehát azt látjuk, hogy az oroszok technológiai szinten sem tudják vállalni ezt a kivitelezést. Az a kérdés, hogy nem lenne‑e itt az ideje, kedves kormánypárti kollégák, felülvizsgálni a paksi bővítés jövőjét. Kíváncsian várom válaszukat. Köszönöm a türelmet, elnök úr.