Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én ott folytatnám, ahol tavaly abbahagytam, illetve abbahagytuk. Bérkérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet, pontosabban a szociális és az oktatási területen uralkodó bérhelyzettel szeretnék foglalkozni.

A helyzet az, hogy az ember életminőségét nagyban meghatározza az, hogy milyenek a közszolgáltatások Magyarországon, milyen színvonalúak ezek a közszolgáltatások, hol érhetők el, milyen közszolgáltatások érhetők el, és ezt a színvonalat és a minőséget nagyban meghatározza az, hogy a közszolgáltatásokban dolgozó kollégáknak, szakembereknek milyen a megbecsülése, milyen a bérezése, milyen intézményekben dolgoznak ők, milyen körülmények között kell nap mint nap felvenniük a küzdelmet szociális problémákkal, egészségügyi betegségekkel vagy éppen oktatási nehézségekkel. Ez az állam értékválasztásán múlik, hogy mennyit költ erre a területre, hogy mennyit költ a kollégák bérezésére.

Pont ma jött ki az a friss KSH-adat, miszerint Magyarországon tavaly decemberben bruttó 727 700 forint volt az átlagkereset, tehát egy jó 10 százalékos növekményről számolhatunk be. Nézzük meg, hogy ehhez képest hogyan alakul a különböző társadalompolitikai területek bérezése; átlag bérezési adatokat fogok hozni. A szociális területről a tavalyi év második feléről ismerünk adatot, eszerint ‑ és erre a Belügyminisztérium szokott hivatkozni ‑ a szociális területen dolgozó kollégák bruttó 473 ezer forintot keresnek. Más KSH-adatok szerint egyébként ennél sajnos alacsonyabb a bérezés, de ha ezt a 473 ezer forintot vesszük alapul, ez jócskán elmarad a jelenlegi nemzetgazdasági átlagbértől. Ez azt jelenti, hogy a szociális területen dolgozó kollégák ‑ egyébként közel 100 ezer szakemberről van szó ‑, akár középfokú végzettséggel rendelkeznek, szakképesítéssel vagy egyetemi diplomával rendelkeznek, az ő bérezésük tehát jelentősen elmarad ettől az átlagtól, alig haladja meg ennek az 50-60 százalékát csupán. Ez egy óriási probléma. Az idősellátásban dolgozókról van szó, a családsegítő, gyerekjóléti intézményekben dolgozó szakemberekről van szó, a gyermekjólét mellett a gyermekvédelem területén dolgozó kollégákról, vagy azokról, akik pszichiátriai betegekkel foglalkoznak, szenvedélybetegeknek próbálnak segíteni, a hajléktalanellátásban teljesítenek szolgálatot, akár nappali intézményben, akár tartós bentlakásos intézményben dolgozzanak. Százezer ember bérezéséről beszélünk, akiknek jelentősen elmarad a fizetése a nemzetgazdasági átlagtól. Miért lehet ez? Miért nem segít rajtuk a kormány? Hol van az érdemi béremelés, akár pótlékok formájában, de valójában az igazi megoldást a szociális területen is egy életpályamodell bevezetése jelentené.

Az oktatási területről is szeretnék szót ejteni. Itt azokról beszélnék, arról a közel 44 ezer kollégáról, aki úgynevezett ‑ ez a hivatalos megnevezésük ‑ nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkatárs. Tehát közel 44 ezer főről van szó, ők a pedagógiai asszisztensek, gyógypedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, laboránsok, informatikusok; mind-mind olyan munkakörben dolgoznak, ami nélkül, az ő munkájuk nélkül elképzelhetetlen lenne az oktatás működtetése, a működése, akár óvodában, akár iskolában vagy különböző szakmai intézményben dolgozzanak. A pedagógusok munkáját segítik közvetlenül, óriási szükség van a munkájukra és a megbecsülésükre. Ennek ellenére a fizetésük jelenleg bruttó 383 ezer forint. Ez úgy jön ki, ha megnézzük, hogy mekkora a garantált bérminimum összege, ez 348 ezer forint elvileg január 1-jétől, erre kapnak egy 7 százalékos pótlékot, amit fixen meg kell kapniuk, és adható egy 3 százalékos pótlékrész is, vagyis a bérezésük a garantált bérminimum összegének 110 százaléka. Ez csupán bruttó 383 ezer forint, de az idei évtől ez is jelentősen elmarad a nemzetgazdasági átlagfizetéstől, egészen pontosan ennek 52 százaléka csupán.

(13.10)

És hadd jegyezzem meg, hogy a tavalyi évben az ő fizetésük a nemzetgazdasági átlaghoz képest 54,5 százalék volt, tehát arányában, ha csak egy nagyon picit is, de tavaly közelebb voltak az átlaghoz, mint jelenleg. Tehát úgy látszik, hogy nyílik az olló, nyílik a bérolló az ő esetükben is.

Számukra egyébként egy halovány ígéret elhangzott még a Belügyminisztérium részéről, miszerint egyes munkakörök esetében foglalkoznak talán, majd, valamikor a béremeléssel, a bérkiegészítéssel, de nem látjuk, hogy ezek pontosan hol vannak, hogyan váltják be ezeket az ígéreteket.

Tehát még egyszer összefoglalva: mind a szociális területen, mind az oktatási területen béremelésre lenne szükség, és ez a kormány dolga lenne. Várjuk az intézkedéseket! Köszönöm szépen.