Berki Sándor (Párbeszéd)

BERKI SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. A tegnapi napon is meghallgathattuk miniszterelnök úr nagyszerű évértékelőjét vagy beharangozóját, hogy milyen fantasztikus év elé nézünk, hogy veszik fel a harcot azért, hogy a mindennapokban jobb legyen a magyar emberek élete.

(13.00)

A miniszterelnök úr mindenről beszélt, csak a valóságról nem. A valódi problémákat kerüli, nem hajlandó velük foglalkozni. A valódi probléma az infláció, a mindennapokban az emberek megélhetése. Ma azzal nézünk szembe, hogy hiába dolgozik valaki, hiába kap, mondjuk úgy, hogy jó fizetést, ez egyszerűen semmire nem elég a boltokban, az üzletekben. Az infláció elszabadult, az árak elszabadultak, az élelmiszerárak az egekben. Ki az, aki ma Magyarországon ezeket meg tudja fizetni?

Természetesen tett a miniszterelnök úr nagyszerű ígéreteket, ahogyan szokta a választási évben, hisz már választási év elé nézünk. Mondhatjuk azt, hogy elismerendő és jó döntés az, hogy mondjuk, a három- és kétgyermekes édesanyák adómentesek lesznek. De azért itt van egy kérdés. Mondják már meg, hogy kik azok a háromgyermekes édesanyák, akik emellett főállásban tudnak dolgozni, hogy nevelik a három gyermeket, viszik a háztartást, és emellett még azért a férjük is dolgozik, hiszen az adókedvezményt majd csak úgy tudja ő igénybe venni. Hát, ezek szép álmok, mert amúgy olyan gyermekbarát munkahelyekkel van tele ez az ország, mint tudjuk. Örül a magyar ember, ha dolgozik. És mi van akkor, ha a gyermekek megbetegednek, s a többi, akkor melyik szülő marad otthon? Tehát ezek akár jók is lehetnének, de nem tudom, hogy milyen feltételek mellett tudnak ezek megvalósulni.

A másik: a nyugdíjasok. Ilyenkor mindig mindenki előveszi, és én kérek elnézést a nyugdíjas-generációtól. Tehát ezt belengetni, hogy majd a gyümölcs meg tejtermékek áfájából visszaadnak valamennyit, és ezt is majd valamilyen kártyán, ki tudja, milyen rendszer által, itt azért van egy kérdésem: ki jár itt jól? Az a nyugdíjas, aki visszakap, mondjuk, max. havi 2 ezer forintot? Vagy az, aki majd ezt a bizniszt működteti? Hisz ennek van egy nagy adminisztrációs háttere, ezeknek a kártyáknak van egy éves díja. Tehát azért nézzük már meg ezt is, hogy ezek milyen ígéretek! Megint melyik havernak kell valami óriási biznisz?

Ezek voltak a legfontosabbak, amiket így elmondott miniszterelnök úr. Ezekre én azért reagálnék, hogy mi lenne, ha azt a pénzt, amit nem tudom, hogy majd ki fog lenyúlni ‑ mert le fogja ‑, miért nem adják oda egyszerűen a nyugdíjasoknak. Miért nem fordítják ezt az összeget egy egyszeri nyugdíjemelésre? Miért kell az embereket ilyen helyzetbe szorítani, hogy mindenféleképpen függjenek valakitől, valamitől? Ez nem valódi ígéret, és remélem, ezt nyugdíjas honfitársaink is látni fogják, hogy ez nem nekik segítség, hanem valamelyik havernak.

Visszatérve az adómentességre: hát, ha így hozzá lehet nyúlni az adózási szabályokhoz, akkor miért nem könnyítünk minden munkavállaló terhén? Akkor miért nem hozunk olyan törvényeket és szabályokat, hogy minden magyar munkavállaló többet vihessen haza? De továbbmegyek. Folyamatosan elutasítják az áfacsökkentést, hogy 5 százalék legyen, mondjuk, Magyarországon az áfa mértéke, merthogy azt majd lenyúlják a kereskedők. Nem nyúlják le! Egyszerű szabályozás; a törvény tudja azt garantálni, hogy ha egyszer csökkentjük az áfát és annyival csökkennek az árak, akkor azok úgy is maradjanak.

A valódi ellensége Magyarország Kormányán kívül a magyar embereknek az infláció, és azt gondolom, hogy ha szeretnénk, fel tudnánk venni ez ellen a harcot. Volt még egy nagyszerű mondata a miniszterelnök úrnak: lassan elérjük az ezereurós minimálbért. És mit veszünk belőle? Hát, mire elérjük ezt a bért, addigra egy doboz gyufára lesz elég, ha így haladunk tovább. Szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy ma például a minimálbérnek a nettó órabére nem elég egy kiló kenyérre és egy liter tejre.

Tehát itt tartunk ma, ezzel kellene foglalkozni, nem pedig légből kapott ígéreteket tenni és egymásnak uszítani a társadalmat, hogy ő kap még kedvezményt, ő pedig miért nem. Köszönöm szépen. (Kanász-Nagy Máté tapsol.)