Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Miről beszélgetünk ma itt? A Magyar Nemzeti Banknak a 2022-es és a 2023-as üzleti jelentéséről és beszámolójáról. Itt a nulladik gondolatom az, hogy azért ’24. december közepén beszélgetünk a ’22-23-as évről; zárójeles mondat: hát, biztosan nagyon időszerű!

Nem hirdetném magamat, de talán néhány kolléga tudja is, hogy nekem bizonyos szempontból kettős énem van: azon túl, hogy politikusként időnként itt ücsörgök önökkel együtt, ezen túl én tanítok is közgazdaságtant, a csütörtök-péntekjeimet a főiskolán szoktam tölteni. Ezen a héten már nem, mert szünet van, de egyébként csütörtökönként azt szoktam tenni.

(10.30)

Úgyhogy éppen ezért két típusú beszéddel is készültem. Először egy kis politikusi beszédet tartanék, néhány politikusi megjegyzést tennék, és utána pedig próbálnám azért valamilyen módon szakmailag is elemezni az önök beszámolóját, alelnök úr, ami előttünk van, és ott néhány, hitem szerint éles kritikai észrevételt fogok tenni, reményeim szerint szakmainak értékelhető módon.

Tehát az első, amit szeretnék mondani, néhány politikusi gondolat. Itt meg fogják látni, szó szerint fogok jó hosszan idézni önöktől, azért, mert mostanra teljesen bizonyossá vált, hogy ez a beszámoló az utolsó olyan beszámoló, amit Matolcsy György MNB-elnökként nyújtott be ide számunkra. Ezért szerintem érdemes ‑ és én elvégeztem a feladatot ‑ visszatekinteni, hogy Matolcsy György milyen magatartást tanúsított vagy milyen álláspontot képviselt akkor, amikor neki kellett az előző, távozó jegybanki vezetésnek a munkáját minősítenie. Tehát még egyszer: tizenévvel ezelőttről, illetve ha jól számolom, kilenc évvel ezelőttről, 2015-ből fogok majd idézni önöknek sokat, hogy az akkor érkező, akkor még leendő jegybankvezető, Matolcsy György miképpen értékelte az őt megelőző, előző jegybankvezetés munkáját, és akkori jegybankelnökként az első beszámolójának parlamenti vitája kapcsán ‑ ez 2015. november 4-én volt ‑, az akkori parlamenti vitában az akkor frissen érkezett vagy érkezett jegybankvezetőként Matolcsy György milyen kijelentéseket tett az előző vezetésről. Hogy szokták mondani? Hogy ezek nem öregedtek nagyon szépen. Türelmüket kérem szépen, szó szerinti idézet fog következni, hat darab idézettel készültem önöknek. Még egyszer mondom: Matolcsy György megérkezett 2015 novemberében, ő milyen módon minősítette az elődjét.

Az első szó szerinti idézet tőle. A beszámoló időszaka „két szakaszra oszlik, egy régi és egy új, egy régi időszámítást, régi Magyar Nemzeti Bankot tükröző szakaszra, valamint egy megújuló, 2013. március 6-ától megújuló Magyar Nemzeti Bankra. Éles a határvonal” ‑ idézem most Matolcsy Györgytől. „2012-ben” ‑ mondja ő ‑ „a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése a jegybanktörvényben rögzített egyetlen mandátumának sem tett eleget, hiszen nem volt árstabilitás ‑ emlékezzünk a 2012-es 5,7 százalékos inflációra” ‑ mondja ő ‑, „nem volt pénzügyi stabilitás ‑ emlékezzünk a világ legkockázatosabb tíz országa közötti magyar helyezésre ‑, és a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése nem támogatta a magyar kormány gazdaságpolitikáját, tehát nem tett eleget a harmadik mandátumának sem. Sőt, meglepő módon abban az évben mintegy 40 milliárd forintos negatív eredményt, veszteséget mutatott ki a magyar jegybank.” Ez volt az első idézetem 2015-ből Matolcsy György megválasztott jegybankelnök első parlamenti vitájában.

A második idézetem tőle. „Ez a régi időszámítás azonban nem csupán 2012-re, hanem 2013-ra is érvényes lett volna, hiszen a jegybank akkori vezetése ‑ tisztelt képviselő hölgyek és urak, én ezt szeretném aláhúzni, hiszen ez gazdaságtörténetileg egy nagyon súlyos megállapítás volt ‑ 2012 decemberében nyilvánosságra hozta azt a 2013-as évre vonatkozó előrejelzését, amely szerint a magyar jegybank 2013-ban veszteséges lesz, sőt történetileg-historikusan a legmagasabb,” ‑ figyelem a számra! ‑ „203 milliárd forintos veszteséget éri majd el” ‑ szörnyülködött akkor második idézetemben Matolcsy György.

Harmadik idézetem Matolcsy Györgytől, szintén ebből az időszakból: „A Magyar Nemzeti Bank a 2013 márciusától végrehajtott monetáris politikai fordulattal mindhárom mandátumát teljesíti. Ma árstabilitás van Magyarországon, pénzügyi stabilitás van, és a Magyar Nemzeti Bank képes támogatni a magyar kormány gazdaságpolitikáját.” ‑ jelentette ki Matolcsy György akkor.

A negyedik idézetem, még egyszer mondom, 2015-ből Matolcsy György beszámolójából, az őáltala elhangzottakból a negyedik idézet. „A jegybankban keletkező és felhasznált pénz közpénz, de nem költségvetési pénz, nem adóforintokból származik a jegybank bevétele vagy működési költsége.” Most figyeljenek, kollégák! „Ez egy sajátos jegybanki pénz, és a jegybank vezetése (…) kitűzte maga elé azt a célt, hogy egy új alapokmány és egy új társadalmi felelősségvállalási program keretei között közpénzből közösségi vagyont építsünk a közjó szolgálatában” ‑ ígérte akkor Matolcsy György.

Az ötödik, utolsó előtti idézetem tőle. „Magyarország kormánya ez év szeptemberében jelezte, hogy kockázatosnak látja a jövő évi 2,5 százalékos növekedési cél elérését, és arra kérte a jegybankot, hiszen vannak rendszeres konzultációk a kormány vezetői, illetve a Magyar Nemzeti Bank vezetése között, hogy gondolkodjunk olyan programokon, amelyek visszahozzák a jövő évi növekedést. Hiszen óriási kockázatok vannak” ‑ látta ő. „Most ezeket talán nem sorolnám végig,” ‑ mondta ő ‑ „hiszen mindenki ismeri a kínai gazdaság lassulásától az Európai Unió különböző országaiban még folytatódó pénzügyi válságig.”

Utolsó idézetem 2015 novemberéből, Matolcsy György szájából ez hangzott el itt a parlamentben: „A Magyar Nemzeti Bank aktívan és gyorsan válaszolt a kormány kérésére. Nagy Márton alelnök úr vezetésével kidolgoztunk egy olyan programot, amit tegnap a Monetáris Tanács jóváhagyott, és amely programot a 2016-os év növekedésének megerősítésére fogjuk használni 2016. január 1-től.”

Na, hát szóval, ezekkel az idézetekkel készültem itt önöknek. Hát, az biztos, hogy kijelenthető, hogy Matolcsy György, hát, hogy is mondjam csak, nem bánt kesztyűs kézzel az akkori elődjével, minden hibát az ő nyakába varrt, és ennek ellenére az én meglátásom szerint döbbenetesen, döbbenetesen hasonló állapotban van Magyarország akkor, mint amikor Matolcsy György jegybankelnök lett, és most, amikor távozni kényszerül.

Nézzünk egypárat ezek közül, az ő idézetéhez képest nézzük a valóságot, most mi van! Ugye, ő azt mondta ‑ megint egy idézet tőle röviden, az előbb már mondtam ‑ „2012-ben a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése a jegybanktörvényben rögzített egyetlen mandátumának sem tett eleget, hiszen nem volt árstabilitás ‑ emlékezzünk a 2012-es 5,7 százalékos inflációra ‑, nem volt pénzügyi stabilitás” ‑ fejeztem be az idézetemet az akkori Matolcsy Györgytől. Hát, Matolcsy alatt régen látott magasságokba emelkedett az infláció szintje, és szerintem mindenki visszasírta az 5,7 százalékos inflációt, amikor, mondjuk, 25 százalék körülire emelkedett a pénzromlás.

A második, hát, nem nagyon szépen öregedő gondolata Matolcsy Györgynek, amikor azt mondja ‑ egy mondatot mondok csak visszautalva, amit az előbb hosszabban mondtam ‑, „nem volt pénzügyi stabilitás ‑ emlékezzünk a világ legkockázatosabb tíz országa közötti magyar helyezésre”. Hát, ez ma sincs másképp, jelzem; a kormány a 2020-as Covid-járvány elmúlásával egyszer sem volt képes tartani a költségvetési hiányt. 2023-ban 6,7 százalék volt a hiány szintje, és a 2010-es kormányváltás óta az államadósság összege duplázódott. És ami drámai, hogy ma csak kamatokra minden egyes magyar embernek, az újszülöttől az aggastyánig, naponta ezer forintot kell hogy fizessünk; csak az államadósság kamatainak a finanszírozása minden magyar embernek, újszülöttől az aggastyánig, napi ezer forintjába kerül.

Politikusi gondolataimnak az utolsó idézete következik Matolcsy Györgytől; egy mondat, amit előbb hosszabban is mondtam. „A Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése nem támogatta a magyar kormány gazdaságpolitikáját, tehát nem tett eleget a harmadik mandátumának sem” ‑ mondta éles kritikával akkor Matolcsy az elődjéről. Hát, ezen a téren sem áll szerintem fényesen a Matolcsy-elnökség, mert amikor a kormány félhivatalos álláspontja az volt, hogy ‑ idézem a kormánytól ‑ már fél lábon is kibírjuk a jegybankelnökváltásig ‑ vagy lehet, hogy guggolva, most nem is emlékszem, melyik testtartásban tervezték kibírni ‑, ez nem jelzi számomra azt, hogy olyan kiváló együttműködés lett volna ebben az utolsó időszakban a kormány és a jegybank között.

Na, hát ezek lettek volna a politikusi gondolataim. Néhány szakmainak szánt kritikai észrevétellel szeretnék élni azzal kapcsolatban, amit az önök beszámolójában olvastam, és összesen öt gondolatot szeretnék megosztani önökkel, amit abból láttam, és hogy mit látok azzal kapcsolatosan. Mindegyik gondolat, amit önöktől fogok fölidézni tartalmilag, mindegyikhez kettő darab rövid szakmai kritikát szeretnék tenni. Ötször kettő, akkor tíz lesz, amit fogok mondani.

Az első, amit láttam önöknél, ez a monetáris politikával kapcsolatos, hogy szigorú, de késői lépések. Mert a jelentés szerint az infláció letörése az MNB legfőbb prioritása volt 2023-ban ‑ nagyon helyesen ‑, amit egy szigorú monetáris politika alkalmazásával igyekeztek elérni. És bár a kamatpolitika hozzájárult az infláció csökkentéséhez, szerintem a következő két probléma mindenképpen felmerült. Az egyik, hogy késleltetett volt, késői volt a reakciójuk, mert az infláció már a 2022. évben fenyegető szinteket ért el, de a monetáris szigorításuk meglátásom szerint késve indult el.

(10.40)

A ’23-as év elején már tetőzött 25,7 százalékos infláció rávilágít arra, hogy az MNB nem tudta idejében elkerülni a gazdaság túlfűtéséből adódó problémákat.

A második probléma szerintem a monetáris politikájukkal a rugalmatlan kommunikáció. Itt Virág Barnabás alelnök úrra fogok nézni, mert bizony neki volt egy álmatlan éjszakája ennek kapcsán: emlékszem arra, amikor az alapkamat szintjének a meghatározása kapcsán az ön elnöke, Matolcsy György személy szerint egy drámai súlyosságú kommunikációs hibát követett el, amikor egy sajtónyilatkozatban kerek perec kijelentette, hogy bizony az MNB lezárta a kamatemelés időszakát, és ez egyébként a spekulánsoknak felhívás a keringőre. Önnek akkor, ha jól emlékszem, Washington DC-ben volt jelenése, és ha az időátállást nézem, amikor itt reggel van, ott bizony önnek az éjszaka közepén kellett ezért dolgoznia. Nem sajnálom az ön álmatlan éjszakáját, csak jelzem, hogy ez bizony egy kritikus helyzet volt, és egyébként akkor a forint egy súlyos értékvesztést szenvedett el ezt követően annak ellenére, hogy ön szóban próbálta helyre tenni, mondom, az ön időzónájában egy éjszakai nyilatkozatban. Nem is működött jól a Skype-kapcsolat, ha jól emlékszem ilyenekre, de azért csak sikerült valahogyan, azonban a piacokat nem sikerült teljesen megnyugtatni.

A második kritikai észrevételem az inflációkezeléssel kapcsolatos. Itt hadd fogalmazzak úgy, hogy erősen vegyesek az eredményeik, jó? Mert az inflációcsökkenés, amely év végére 5,5 százalékra mérséklődött, jelentősnek tűnhet, ugyanakkor mondanék két kritikai észrevételt itt is. Az egyik a bázishatás, tehát hogy jó magas a kiindulási alap. Az infláció mérséklődését a bázishatás magyarázza, hiszen ’22 végén egy borzasztóan magas szintet értek el, és ez a csökkenés nagyobbrészt hitem szerint inkább egy technikai eredmény, mint egy jelentős strukturális siker.

A második az, amit egyébként ön tegnap a tájékoztatójában bizony valamilyen módon említett, a beragadási kockázat, ami tud lenni, hogy a hosszabb távú inflációs cél, hogy a 2-4 százalék közötti sávban legyünk, bizonyára bizonytalan. Ön tegnap már azt mondta, hogy ennek az elérése bizony a jövő évről minimum a jövő év utáni évre tolódik, tehát jövő évre a célsávba nem tudunk elérni, már a ’26-ról beszélnek, hogy akkor tudunk az inflációs célsávba érni. Szóval az önök jegybankpolitikája csak az infláció rövid távú mérséklését érte el, és az inflációs várakozások továbbra is nagyon magasan rögzültek, ami egy komoly kihívást jelent a következő években, és mondjuk, az élelmiszer-infláció, amely tartósan két számjegyű tartományba került, vagy ismét oda került, bizony aggasztó.

A harmadik kritikai észrevételem a témában: a gazdasági növekedés helyett recesszió sikerült ebben az országban. Ez nem közvetlen az önök felelőssége, de mégis az önök tevékenysége hozzájárult ehhez. A magyar gazdaság 0,9 százalékos visszaesése részben a monetáris szigor következménye, és itt is két kérdést tudnék fölvetni. Az egyik a prociklikus intézkedések hatékonysága, hogy a jegybank politikája a gazdasági ciklusokat nem kiegyenlíteni, hanem hitem szerint felerősíteni látszott, mert a válságot követően is fenntartottak egy laza monetáris politikát, ami túlfűtötte a gazdaságot, majd a hirtelen szigorítás a vártnál is sokkal súlyosabb recesszióhoz vezetett.

A másik probléma, amit ennél a területnél látok, a koordináció hiánya, hogy az MNB és a kormány közötti összhang megbomlott ‑ ez mindenki számára nyilvánvalóvá vált ‑, nyilvános üzengetések, súlyosan személyeskedő üzengetések kapcsán megbomlott, és ez tovább mélyítette a gazdasági válság jeleit. A költségvetési politika és a monetáris politika párhuzamosan, egymás ellenében hatott, és ezt nagyon nyilvánossá is tették. Szinte hetente jelentek meg elemzések arról, hogy az MNB és a kormányzat egyszerre nyomja ‑ az egyik a féket, a másik pedig a gázt.

A negyedik gondolatom, amit a beszámolójuk kapcsán szeretnék idehozni, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos: hitem szerint rejtett kockázatok. Mert az önök jelentése kiemeli, hogy a bankrendszer stabil maradt, és a tőkemegfelelési mutatók 19 százalék felett voltak. Azonban ide is hadd hozzak két dolgot ‑ mindenhova kettőt hoztam, ide is hadd hozzak kettőt.

Az egyik, hogy a hitelpiacnak van egy sérülékenysége továbbra is. A magas kamatkörnyezet miatt a hitelpiac aktivitása bizony visszaesett, és ez hosszabb távon rontja a gazdaság teljesítményét és a beruházási kedvet ‑ ez sajnálatos. És az eszközáraknak az instabilitását is felvetném, hogy az önök szigorú monetáris politikájának a hatására eszközárbuborékok ‑ talán így fejezhetném ki magam ‑ alakultak ki bizonyos szektorokban, és ezek a kamatok csökkentésekor talán majd korrekciót eredményezhetnek.

Végül az utolsó kritikám, amit idehoznék, és ezzel be is fejezném, amit szerettem volna mondani szakmailag, úgy írtam fel magamnak, hogy nemzetközi kontextus és hitelességi kérdés, próbáltam szépen fogalmazni itt magamnak. Az MNB-nek a tevékenysége nemzetközi összevetésben is ‑ szépen mondanám ‑ vegyes megítélést kap. A hitelességnek van csorbulása, ez egyértelmű, szerintem az MNB hitelessége csorbult. Az inflációs várakozások kezelése és a forint árfolyamának drámai volatilitása, drámai hullámzása szerintem evidens, hogy negatívan befolyásolta és befolyásolja a jegybank hitelességét.

A második kritikám a regionális versenyképesség kapcsán, hogy Magyarország gazdasági mutatói továbbra is az EU egyik, bizonyos mutatóban a leggyengébb teljesítményét mutatják, és ez komoly strukturális problémákra utal.

Úgyhogy, kedves kollégák, ezeket szerettem volna elmondani. Mondtam idézeteket az akkor érkező jegybankelnöktől, amelyek bizonyára nem öregedtek szépen, hasonló problémák lettek az ő ciklusa alatt, és mondtam kritikákat a beszámoló kapcsán. Ezeket szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. (Gréczy Zsolt tapsol.)