Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Először a saját véleményemmel vagy véleményünkkel kezdem. Amikor a 2025-ös költségvetési tervezetről beszélünk, akkor nem pusztán egy szakmai dokumentumot elemzünk, hanem a magyar emberek jövőjét. Ez a költségvetés viszont nem a jövőt, hanem a múltba ragadt gondolkodást tükrözi; nem stabilitást, hanem a felelőtlenség bizonyítékát; nem fejlődést, hanem mélyülő válságot. Ez a költségvetés a szegénység és a gazdasági visszalépés tervezete.

Lássuk a számokat, amelyek önmagukért beszélnek! Az önök gazdaságpolitikájának következményeként az infláció az egekbe szökött, Magyarországon ma már mindenki tudja, hogy a bolti árak ‑ bármelyik alapvető élelmiszerről beszélünk ‑ jobban emelkedtek, mint bárhol máshol Európában. Ez nem háborús infláció, hanem a magyar kormány inflációja. Az államadósság kamatai soha nem látott szintre emelkedtek, minden egyes magyar állampolgár, újszülöttől az idős nyugdíjasig napi ‑ napi! ‑ ezer forintot fizet az adósságszolgálatra. Ez a felelőtlen gazdálkodás eredménye. És mit kapnak maguktól a magyar emberek? Leszakadó egészségügyet, ahol a műtétekre hónapokat, néha éveket kell várni, leromlott oktatást, ahol tanárok kénytelenek tüntetni, hogy a legalapvetőbb megélhetésüket biztosítsák. Gyakorlatilag a gazdaság minden szektorában összeomlásközeli állapotot látunk. Ez nem kormányzás, hanem pusztítás.

Mit jelent ez a költségvetés? Ez a költségvetés nem szól másról, mint arról, hogy önök tovább akarják mélyíteni a válságot. A kormánypropaganda azt hangoztatja, hogy ‑ idézőjelben – békeidő költségvetését készítik. De ez nem békét hoz, hanem a magyar családok napi szintű küzdelmét a túlélésért. Ez a költségvetés nem a magyar emberekért van, hanem önökért.

Hadd beszéljünk az európai uniós forrásokról. Mindegyik érintett ország régóta élvezi az uniós támogatásokat, míg szeretett hazám fél éve ténylegesen nem kap pénzt, és év végére örökre el is fognak veszni források. Miért nem hozták el Magyarországra ezeket a forrásokat? Azért, mert önök szabotálják, szándékosan szabotálják a megegyezést. Az EU-s források leállítása nem Brüsszel döntése volt, hanem az önök tudatos politikájának eredménye. Minden elvesztett forintért önöket terheli a felelősség.

És mi a helyzet az euróval? Miközben szomszédaink, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia már régen bevezették az eurót, és Románia is jó úton jár, mi egyre távolabb kerülünk ettől a céltól. Nem azért, mert ne lenne rá szükségünk, hanem mert önök félnek az euró bevezetésével járó pénzügyi fegyelemtől, az eurózóna szigorú szabályai megmutatnák, hogy milyen rombolást végeztek a magyar gazdaságban. Önök nem képesek hiteles céldátumot kitűzni, mert már a gondolat is rettegéssel tölti el önöket.

És az állítólagos stabilitás? Ez a költségvetés tele van illúziókkal. Önök olyan gazdasági növekedést vetítenek előre, ami semmilyen realitáson nem alapul. Az infláció letörésére tett ígéreteik üres szavak, mert semmilyen valós intézkedést nem látunk mögöttük. Közben minden magyar ember érzi a saját bőrén, hogy az árak sosem látott magasságokban vannak és a fizetések nem tartanak lépést az emelkedő költségekkel.

Önök egyébként még az olyan egyszerű kérdésekben is hazudnak, mint az amerikai választások lehetséges hatásai. Októberben már számoltak a Trump-effektussal, miközben az eredmény csak novemberben lett ismert. Ez nem szakmai előrelátás, hanem a közvélemény manipulálása.

Tisztelt Ház! Ez a költségvetés nem szolgálja Magyarország érdekeit. Ez egy illúziókra épülő dokumentum, amely nem veszi figyelembe a valós helyzetet. Ez nem a béke, hanem a reménytelenség költségvetése. Nem megoldást nyújt, hanem tovább mélyíti a problémákat. Kötelességem kijelenteni, hogy ezt a költségvetést nem fogadhatjuk el.

Na de, nemcsak kritikával jöttem, hanem megoldásokkal is. 2026-tól, kormányváltás után három célt fogalmazunk majd meg. Egy: hazahozzuk a minket megillető, de az önök politikája miatt visszatartott európai uniós forrásokat. Kettő: az euró bevezetésére hiteles és reális céldátumot fogunk mi meghatározni, hogy Magyarország végre a stabilitás és fejlődés útjára lépjen. Három: helyre fogjuk állítani a kormány által szétvert piaci bizalmat, hogy Magyarország újra befektetési célponttá váljon, és a gazdasága növekedésnek induljon. De addig is visszavonhatnák ezt a tervezetet, mert ez a papírhalmaz nem szeretett hazám érdekeit szolgálja. Magyarország ennél sokkal jobbat érdemel.

Másodiknak a Jobbik képviselőcsoportjának a kisebbségi véleményét fogom elmondani. A Jobbik véleménye szerint Magyarország Kormánya feléli a magyar jövőt ezzel a költségvetéssel, és marad az évtizedek óta megszokott, a balliberális kormányoktól megörökölt félgyarmati, kitett, függő, a külföldi tőkét nagyon előnytelen hazai feltételekkel becsalogató gazdaságpolitika, de most már nemcsak a német autógyárak, hanem a kínai akkumulátorgyártók felé is. Ami félrevezetés az egész költségvetési felvezetésben, az a GDP-adatra való hivatkozás, hiszen kevéssé alkalmas a magyar gazdaság mélyreható folyamatainak mérésére. Pont a Magyar Nemzeti Bank volt az, amely az utóbbi hónapokban egy kiváló, 64 pontból álló szempontrendszert alkotott meg a GDP-mérés kizárólagosságának a leváltására.

Róna Péter számításai szerint a GDP mintegy 2 százalékára tehető az az összeg, amit az itt működő multik adózatlanul kitalicskáznak az országból. És ha ezt levonjuk a mostani GDP-adatokból, akkor máris mínuszban vagyunk. A helyzet az, hogy ezzel a pénzszivattyúval szemben a mostani kormány ugyanúgy nem tett semmit, mint ahogy korábban a balliberális kormányok sem. Őket is vádoltuk emiatt, és önöket is vádoljuk emiatt. Egy különbség van: a multiknak adott vissza nem térítendő támogatások összegét önök nagyságrendileg megháromszorozták a 2010 előtti kormányokhoz képest. Ráadásul a közpénzből megtámogatott multiknál elkezdődött a magyar munkavállalók migránsmunkásokra cserélése, és ebben a költségvetési tervezetben nem látjuk ennek a problémának a kezelését.

A mi ideánk a szülőföldön való boldogulás eszménye, ahhoz azonban haza kellene hozni a külföldre távozott több százezer fiatalt. A vendégmunkások esetében pedig nem szabad kinyitni a családegyesítések kiskapuját, mert mindez beláthatatlan következményekkel járhat. A Jobbik szerint első lépés kell, hogy legyen, ha egy multi úgy rúgja ki a dolgozóit, hogy a vendégmunkást megtartja, a magyarnak pedig mennie kell, akkor ne számolgassunk, ne matekozzunk, az állami támogatás összegének a kétszeresét, a dupláját tessék visszafizettetni velük!

(13.30)

A multicégeket pedig be kellene húzni a közteherviselés dimenziójába, megadóztatni őket, nem jobban, mint a magyarokat, de nem is kevésbé. Szomorú üzenete van annak, ha egy magyar kisvállalkozó sokkal több adót fizet, mint egy globális nagyvállalat, amely csak telephelyként tekint hazánkra. Nem a vendégmunkásimportot kellene tehát felpörgetni, hanem változtatni kellene Európa leginkább szűkmarkú munkanélküliségi ellátási rendszerén.

Meg kéne nézni, hogy az a 230 ezer honfitársunk, aki munka nélkül van, és három hónapig kap mérhető támogatást, ott mi a probléma, mi az elakadás oka. Ha csak a felüket egy ingyenes átképzési programmal vissza lehet hozni a munkaerőpiacra, akkor az önök mostani vendégmunkásimportjára semmi, de semmi szükség nincsen a világon. És igen, azon kell gondolkodniuk, hogy ha bizonyos munkaköröket nem akarnak tömegesen betölteni, akkor milyen motivátorokkal, milyen ösztönzőkkel lehet elérni, hogy mégis ezt akarják, mert mégiscsak abszurd, hogy az amúgy halmozottan hátrányos helyzetűvé nyomorított dél-somogyi Homokszentgyörgy tehenészetében már filippínók dolgoznak.

Mindezt tetézi, hogy OECD-iratok szerint a mesterséges intelligencia, illetve a digitalizáció és az automatizáció miatt középtávon a magyar munkahelyek 37 százaléka is veszélyben lehet, és sajnos nem látjuk azt a stratégiát, ami megóvhatná a nemzetet. Ezért javasolta a Jobbik, hogy fel kell állítani a magyar munkahelyvédelmi alapot, meg kell adóztatni a mesterségesintelligencia-forradalmon hasító óriáscégeket a bevételük utáni 1 százalékos adó kivetésével.

Önök több száz milliárd forintot tudnának beletölteni a magyar munkahelyvédelmi alapba. Ebből két dolgot lehetne megcsinálni. Egyrészt a munkájukat elvesztett magyarok ingyenes átképzését lehet biztosítani, akár éppen AI-érintettségű szakmákban, másrészt lehet támogatni azt, hogy a magyar vállalkozások végre részt vegyenek ebben a digitális és technológiai forradalomban.

Elszomorítóan rossz mortalitási és népegészségügyi mutatóink alapjaiban határozzák meg az ország versenyképességét is, hiszen egy betegeskedő nemzettel bajosan lehet sikeres gazdaságot építeni, működtetni. A magyar állam keveset költ egészségügyre, a hiányzó összeget pedig az emberekkel fizetteti meg. A magyarok éves szinten 800 milliárdos tételt hagynak ott a magánegészségügyben. Az állami egészségügy várólistái és működési anomáliái gyakorlatilag belekényszerítik a lakosságot a fizetős egészségügybe.

A Jobbik egyfajta áthidaló vészmegoldásként a befizetett tb-járulék hordozhatóságával lehetővé tenne egy olyan gyorsítópályát, amivel ha nem tud az állam megfelelő időn belül, a normális várólista idején belül szolgáltatást biztosítani, akkor a polgárok a befizetett tb-járulékot vihessék el a magánellátásba. Így az állami várólista rövidülne, aki pedig felhasználja az így említett tb-járulékát, az gyorsabban jutna ellátáshoz, és azok is jól járnának, akik kívül maradnak a felhasználáson, hisz a rövidebb várólista miatt előrébb kerülnének a sorban.

A Jobbik számára minden költségvetés vitája során hangsúlyos helyen szerepel a lakhatás ügye, hiszen a 260-270 ezer forintos átlagos fővárosi vagy a szintén nagyon megemelkedett vidéki albérleti díjak mellett nem lehet olyan könnyen családalapításra, jövőépítésre gondolni, ezért lenne indokolt egy eddigieknél sokkal hatékonyabban működő lakhatási támogatási rendszer bevezetése.

A költségvetési megalapozóban felbukkant a lakhatási támogatás, aminek első olvasatban lehet örülni, de a kormány ennek gyakorlati kivitelezését tulajdonképpen kiszervezte, és a munkáltatók kezébe adták a döntési jogot, akik vagy biztosítják a munkavállalónak, vagy nem. Most is felhívjuk a figyelmet egy veszélyre. Mi van akkor, ha a munkáltatók majd fizetésemelés helyett biztosítják ezt az újfajta támogatást? Még a nyugdíjalap sem fog növekedni tőle. Tehát nem lehet az a cél, hogy a fizetésemelések helyett vagy annak terhére a cégek adjanak ilyen támogatást, mert mindezt a kormánynak kellene biztosítania.

Viszont a családi adókedvezmény meg a lakhatási adókedvezmény adott esetben nagyobb összegű lehet, mint amennyit érvényesíteni, realizálni tud egy polgár, ezért a Jobbik megoldási javaslata erre a problémára a negatív adó, amit véleményünk szerint be kell vezetni. A negatív adóval ugyanis a különbözetet, amit nem tud a polgár lehívni, közvetlen kiutalással oda kell rakni a számlájára. Amit tehát a Jobbik javasol, az az, hogy ne csak a munkáltatók kapjanak negatív adó formájában kedvezményt és pluszlehetőséget, hanem minden magyar irányába nyissuk ezt ki.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Jobbik részéről nem látjuk a költségvetési tervben azt, hogy évente 5-10 ezer új építésű bérlakást építenének. Nem látjuk azt sem, hogy a 700 ezer üresen álló ingatlannak akár csak a 10 százalékát bérlakásként hasznosítanánk. Nem látjuk azt sem, amit pedig nagyon szeretnénk, hogy a büntetőadóval sújtsuk a külföldi és pusztán spekulációs célú tömeges ingatlanvásárlásokat, mert ezek is okozzák az albérletárak felverését.

Azt sem láttuk sem az adótörvényben, sem a megalapozóban, hogy adókedvezménnyel vagy -mentességgel támogatnák azt, aki magyarnak, fiatalnak, hallgatónak hosszú távra adja ki az ingatlanát. Ezek mind-mind szükségesek lennének egy lakhatási forradalomhoz. Egy szolgálatilakás-rendszer is kellene, vagy éppen egy olyan szociális pontrendszer, amely előnyben részesíti a családalapítókat, a gyermekeseket, a védőnőket, az egészségügyi dolgozókat, nem zár ki senkit, de igenis fejezzük ki, hogy ezek a honfitársaink viszik a hátukon nemcsak a nemzetgazdaságot, de a nemzet egészét. ‑ Eddig volt tehát a Jobbik kisebbségi véleménye.

Most az LMP kisebbségi véleményét fogom elmondani. A 2025. évi költségvetés tervezetében egyetlen egyértelmű pozitívum van, márpedig az, hogy most ősz végén tárgyaljuk. A költségvetések kora tavaszi ülésszaki elfogadását joggal kritizálták minden oldalról, a Költségvetési Tanács, más érintettek és szakértők is. Kár, hogy ennek a tévedésnek, hibának a belátásához kilenc év kellett. Így esély volt rá, hogy megalapozottabb lesz a költségvetés, mint például 2023-ban, amikor még az életbelépése előtt három nappal kénytelenek voltak átírni az egészet.

Sajnos ez nem valósult meg. A jelen tervezet is szakmailag megalapozatlan, és tovább rombolja a jövőnket az ország folytatódó eladósításával. A megalapozatlanságot a Költségvetési Tanács is megállapította. Hiteltelenek a sarokszámok. A növekedés túltervezett, nem látszik, honnan lenne forrása egy ilyen nagy visszapattanásnak. A bevételek túltervezettek, mert az adóbevételek átlagos, 8-9 százalékos növekedése feltételezi a fogyasztás dinamikus növekedését, ami nem látszik, hogy megtörténne. Másrészt ugyanúgy, mint tavaly, mintegy 3500 milliárd forint EU-s forrással számolnak. Idén is ennek elmaradása volt a költségvetés felborulásának egyik oka, hiszen 2024 első tíz hónapjában mindössze ezermilliárd forint jött a tervezett 3900-ból.

Ez a költségvetés az eladósítás költségvetése. Pénzügyi értelemben is elképesztő ütemben nő az adósságszolgálatra kifizetett összeg. 2020 óta az akkori 1025 milliárd forintról 2025-re 3590 milliárdra, három és félszeresére nő a nettó adósságszolgálat, azaz jövőre 2625 milliárd forinttal kevesebb jut közcélokra a kormány elhibázott gazdaság- és energiapolitikája miatt.

A pénzügyi eladósítás mellett a kormányzat folytatja az ország eladósítását a létfontosságú közszolgáltatások alulfinanszírozásával. Ez az alulfinanszírozás az oktatásban, az egészségügyben, a közösségi közlekedésben, a környezetvédelemben, a vízszolgáltatásban, a vízgazdálkodásban, az igazságszolgáltatásban vagy az önkormányzatoknál romboló hatású, és óriási belső adósságot hoz létre.

Akik most is jól járnak, az a jelenlegi kormány szűk baráti köre, akik továbbra is megkapják százmilliárdjaikat, illetve a gazdaságot összeszerelő üzemmé silányító ázsiai multik, akik akkor is megkapják a százmilliárdos támogatásaikat, ha nem teljesítik még a szűk termelési elvárásokat sem, nemhogy a környezeti, munkaügyi és biztonsági előírások, jogszabályok betartását.

Ami az egyes közszolgáltatásokat illeti, kirívó a költségvetésben a vasút alulfinanszírozása. Valós, az adófizető polgárok érdekét szolgáló fejlesztésre mindössze 30 milliárd forint van, abból is 25 milliárd forint hitel. Van ugyan még egy 20 milliárd forintos tétel vasútfejlesztésre az állami beruházásoknál, ám megint csak kiderül, hogy ez sem a hazai igények kielégítését, a végletesen leromlott állapotok felszámolását szolgálja, hanem a debreceni ipari övezetek bekötését, azaz megint csak az akkumulátorgyárak kiszolgálására mennek az adóforintjaink.

Autópályák és gyorsforgalmi utak fejlesztésére sokszor több jut, pedig azok a közlekedési és környezeti problémákat nemhogy megoldják, de tovább súlyosbítják. Csak az új koncessziós autópályák fenntartására és felújítására 370 milliárd forintot fizetünk idén, a régi koncessziók is elvisznek 175 milliárdot. Jut még 88 milliárd olyan állami közútfejlesztési beruházásokra, aminek jó része megint csak az akkumulátorgyárak kiszolgálása, azon felül, hogy az új akkumulátoripari beruházások támogatására ott van az úgynevezett beruházásösztönzési célelőirányzat is 174 milliárd forintos kerettel.

Nő a belső adósság az oktatásban is. Nincs enyhülés a túlterheltségen, nincs enyhülés a segítő munkakörökben mutatkozó óriási hiányon és az adminisztratív terheken, és nincs változás a szakmai autonómia hiányán. Nincs benne a költségvetés tervezetében a nevelést, oktatást segítő kollégák béremelése sem, miközben legalább 14 ezer NOKS-os hiányzik a hazai közoktatásból. A kormány szerint jövőre 500 milliárd forinttal több jut oktatásra, mint idén. Ez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy az oktatási kiadások elérjék a GDP-hez viszonyított korábbi szintet, nem is beszélve az európai átlagról.

Egészségügyi célokra is sokkal több kellene. Ma a szektorra közfinanszírozásból a GDP 4,2 százalékát költjük, amivel utolsó helyen állunk az EU-ban. Az átlag 7,6 százalék. Ennek következménye az egészségügyi magánkiadások nagy növekedése 2,5 százalékra, ami nem a jólét, hanem a hiány emelkedését jelzi. Kénytelenek az emberek mindösszesen 2000-2200 milliárd forintot pluszban kiadni. Ennyit húz ki a kormány az emberek zsebéből azzal, hogy a magánellátásba kényszeríti őket. A finanszírozás hiánya ma az eszközállományban, a betegellátás finanszírozásában látszik, ami jelentősen zsugorodott a GDP arányában az elmúlt 14 év alatt, és még szét is lopják a hiányban szenvedő kórházakat az üzemeltetés hosszú távú kiszervezésével.

(13.40)

Végül a legsúlyosabban szenvedő szektor, a szociális és gyermekvédelmi rendszer. Az oktatással és egészségüggyel szemben itt még bérrendezés sincs a láthatáron. A szektor kivéreztetése folyamatos, a leépítés, a kevésbé szerencsés helyzetűek szegénységbe kergetése állandósult.

Összefoglalva: az ország pénzügyi eladósítása és a közszolgáltatások lerontása egyoldalú, környezetromboló és az országot az ázsiai multiknak kiszolgáltató gazdaságfejlesztés. Torz prioritások, halmozódó adósságok, ezek jellemzik véleményünk szerint a 2025. évi költségvetés tervezetét, ami így számunkra elfogadhatatlan. ‑ Ismertettem az LMP véleményét.

Most a Párbeszéd véleményét fogom önöknek elmondani. Pozitívan értékeljük, hogy ősszel történt a költségvetés beadása, de egyúttal sajnálatunkat fejezzük ki a tekintetben, hogy a jövő esztendőben nem akarja követni ezt a jó példát a kormány, mivel nem lesznek választások. Remélhetőleg meggondolják majd magukat.

A makropályával kapcsolatosan az az első észrevételünk, hogy a GDP 3,4 százalékos tervezett növekedése túlzottan optimista elképzelés, hiszen a mellékelt dokumentumokban nincs bemutatva az, hogy milyen forrásokból fog ez táplálkozni, nincs megfelelő mennyiségű többlettőke-bevonás.

Jól látható, hogy a megelőző két esztendőben jelentős mértékű állóeszközfelhalmozás-csökkenés volt, 7,8 és 9,9 százalék, és a jövő esztendőre is csak 5,1 százalékos bővítést irányoznak elő, ami kevés lesz a tőkebővüléshez, ugyanakkor nincs kellő mélységű munkaerőforrás sem. Ezek mindenképpen igen kockázatossá teszik ezt a növekedési célt, amelyet az ÁSZ és a Költségvetési Tanács is hangsúlyozott.

A következő probléma a 3,7 százalékos ESA-hiánycél, amely önmagában is problematikus, mert nincs összhangban a törvényi előírásokkal, hiszen ennek 3 százalék alattinak kell lennie. Bár ennek a törvénynek a módosítása meg fog történni, ez mindenképpen egy igen rossz eljárás, hiszen ebben a szituációban nem a törvényekhez alkalmazkodik a költségvetés, hanem a költségvetéshez szabják vagy írják majd át a törvényeket. Ráadásul azért is problematikus, mert nehezen lehet majd tartani, hiszen bevételi oldalon könnyen elmaradhatnak a bevételek, mert a növekedési cél nem fog teljesülni, illetve a fogyasztás nem fog olyan mértékben nőni, ahogy előírták. Kérdés az is, hogy az EU-s források, amelyeket beállítottak, vajon rendelkezésre állnak vagy sem; ha nem, akkor nyilvánvalóan a pénzforgalmi hiány növekedni fog. Éppen ezért a pénzforgalmi hiányra 4,7 százalék van beállítva, ami lényegesen magasabb és lényegesen közelebb áll ahhoz, ami a valóságban egyáltalán lehetséges lesz.

A kamatkiadások vonatkozásában az idei 4,8 százalékhoz képest jövőre csak 3,8 százalékkal kalkulál a költségvetés, ez reális lehet, de ugyanakkor fel kell hívni arra a figyelmet, hogy problematikus, és ennek a finanszírozása nincs benne a költségvetésben. Ugyanis, ha elfogadjuk, hogy 3,4 százalékos gazdasági növekedés lesz, ehhez képest viszont a belföldi felhasználás, tehát a fogyasztás és felhalmozás együttesen 3,8 százalékkal fog növekedni, akkor ez azt jelenti, hogy az egész GDP-növekményt el fogja vinni a belföldi felhasználás, vagyis nem lesz forrás arra, hogy a kamatkiadásokat finanszírozzák. Nyilvánvalóan ez újabb hitelfelvétellel fog történni, amely tovább növeli az eladósodásunkat.

Problémásnak tekinthető az infláció és az árfolyam alulbecslése is, 3,2 százalék, illetve 397,5 forintos euróárfolyam, ezek igen messze állnak a valóságtól. Nyilvánvaló, hogy a kormány szándéka az, hogy az infláció felpörgetésével egy inflációs adót realizáljon, amely javíthatja egy költségvetés helyzetét. További problémaként merül fel az, hogy ez a 100 milliárdos tartalék, amelyet beállítottak, nem felel meg a törvényi előírásoknak, ráadásul igen kevés a magas kockázatok miatt.

Az adósságpályával kapcsolatban is problémák merülhetnek fel, hiszen a tervben az van, hogy a tavalyi 73,5 százalékról 73,2-re csökkent, és majd a jövő esztendőben 72,6 százalékra csökken. Ez egy nagyon gyenge csökkenő pályát jelez. Ez tulajdonképpen a hibahatáron belül van, és úgy jött ki a 2024-es érték a számításunk szerint, hogy egy irreálisan magas, 8 százalékos GDP-deflátort használtak akkor, amikor a fogyasztói árindex 3,7 százalék, tehát ennek igazából nincs realitása.

Van még egy jelentős probléma. A törvényjavaslat azzal számol, hogy az MNB feltőkésítésére nincs szükség, hiszen az MNB enélkül is tud működni. Ez kétségkívül igaz, de a költségvetési oldalról nem ezt kellene nézni, hanem sokkal inkább azt, hogy az MNB-nek a vesztesége makroszinten azt jelenti, hogy többletforrás kerül be a gazdaságba, és ha ezt a költségvetés nem téríti meg, azt pénzfinanszírozásnak hívják, amely az inflációt fogja mindenképpen növelni.

Összességében ez egy nem fenntartható költségvetés, és ebből következően nem is támogatható ‑ mondta a Párbeszéd képviselőcsoportja.

Végül, de nem utolsósorban természetesen a DK-nak, a Demokratikus Koalíciónak a véleményét fogom elmondani. A Demokratikus Koalíció alternatív költségvetésének első módosítása az önkormányzatokat támogatja. A 2025. évi költségvetés ismét jelentős összegeket von el az önkormányzatoktól, tovább csökkentve ezzel mozgásterüket. Az önkormányzatok pozíciója mindenekelőtt csökkenő saját adó- és egyéb bevételeik, valamint növekvő kiadási kötelezettségeik miatt romlik. Az államháztartáson belülről kapott támogatások szerény emelkedése messze nem tudja ellensúlyozni az önkormányzatoktól elvont adóbevételeket, a helyi vállalkozók és lakosság csökkenő befizetésekben és növekvő támogatási igényben megmutatkozó romló pozícióját.

A kormány amellett, hogy elvonja a gépjárműadóból származó bevételt, a korábbi évekhez képest emelt szintű szolidaritási hozzájárulási adó befizetésére kötelezi az önkormányzatokat a központi költségvetés javára.

A Demokratikus Koalíció álláspontja szerint a járvány, a válság, a háború, a foglalkoztatási gondok által meggyötört, a kormány intézkedései miatt végletekig kivéreztetett, bevételei jelentős részétől megfosztott önkormányzatok nem képesek kigazdálkodni a megemelt szolidaritási hozzájárulási adó befizetését, és ezzel egyidejűleg biztosítani a település működését.

A kormány elhibázott gazdaságpolitikai intézkedései miatt különösen Budapest van nagy bajban. A Demokratikus Koalíció álláspontja szerint minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a főváros csődhelyzetbe kerüljön, ezért azonnali és hathatós segítségre van szükség. Ennek érdekében azt javasoljuk, hogy az iparűzési adóból fizetendő szolidaritási adó mértéke a 2019-es szintre csökkenjen.

A javaslat 27 milliárd forintot irányoz elő a budapesti egészségprogramra a kormány és a Fővárosi Önkormányzat között a 2023. évi budapesti atlétikai világbajnokság megrendezése kapcsán kötött megállapodás alapján. A módosító javaslat új HÉV-szerelvények beszerzésére 200 milliárd forint értékben biztosít forrást. A javaslat kimondja továbbá, hogy a Budapesten beszedett gépjárműadó összege útfelújítási célra fele-fele arányban illesse meg a Fővárosi és a kerületi önkormányzatokat.

Az elmúlt két évben elszabaduló infláció, ezen belül a kontrollálhatatlan élelmiszerár-emelkedés, a drasztikus energiaár-emelkedés kilátástalan helyzetbe hozta a magyar emberek tömegeit, különösen nyugdíjas honfitársainkat. Ma Magyarországon a mediánnyugdíj körülbelül 204 ezer forint, egymillió nyugdíjas kap ennél kevesebbet havonta. A relatív jövedelmi szegénység aránya a nyugdíjasok körében 14,3 százalékra tehető, közel félmillióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Világosan látszik, hogy az alacsony nyugdíjban részesülő idősek, akiknek a juttatása sokszor még a létminimum szintjét sem éri el, nem fogják tudni kifizetni a sokszorosára emelkedő megélhetési költségeket. Ezért javasoljuk, hogy a legalacsonyabb és alacsony nyugdíjak esetében azonnali nyugdíjkorrekció, nyugdíjemelés történjen. Tekintettel

arra, hogy a 2010-es évek második felében a keresetek az inflációt meghaladó mértékben nőttek, a nyugdíjak jelentősen leszakadtak. Az átlagnyugdíj átlagkeresethez való aránya jelentősen csökkent, 2010-ben még 67 százalék felett volt ez a mutató, ma már 50 százalék környékére csökkent, holott a boltokban ugyanazt az árat kell megfizetnie a munkavállalónak és a nyugdíjasnak egyaránt. A Demokratikus Koalíció kiemelten fontosnak tartja, hogy a nyugdíjasok társadalmi megbecsülése növekedjen, ennek első lépése, hogy a nyugdíjszámítás és -kifizetés korrekt módon történjen. Ez össztársadalmi érdek.

Elfogadhatatlan, hogy miközben az Orbán-kormány a magyar családokra, az egészségügyi, oktatási és szociális kiadásokra nézve brutális megszorításokat vezet be, addig a magyar társadalom egyre szegényedik. Amíg az általuk előidézett költségvetési hiány rekordokat döntöget, zuhan a forintárfolyam, és magyarok milliói szenvednek az áremelésektől, addig a kormányhoz informálisan kapcsolódó politikai és gazdasági szereplők mindenféle munka vagy teljesítmény nélkül tovább gazdagodnak, és a legváltozatosabb módszerekkel tovább lopnak. Egyik bevett stratégiájuk, hogy minden évben maradéktalanul kiveszik osztalék formájában a magyar adófizetők megkárosítása révén megszerzett nyereségüket. A május végével kötelezően közreadott beszámolók alapján a Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó cégek összesen 155,4 milliárd forint osztalék kifizetéséről döntöttek. Tiborcz István, a miniszterelnök veje csak egyik cégéből 3,867 milliárdot fizetett ki magának osztalékként.

Az Orbán-család és strómanjainak eltartása egyre több és több pénzébe kerül az embereknek. Ennek azonnal véget kell vetni, ezért a javaslatok megvalósításának forrása az oligarchák, a nagyvállalkozók osztalékadója, a koncessziót elnyerő társaságok különadója, illetve a társasági adó megnövekedett bevétele.

Ez volt végül, de nem utolsósorban a DK véleménye, és ezzel minden kisebbségi véleményt elmondtam. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.