Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok a minősített fölszólalásbűnözés esetébe esni, de egy rendkívül fontos témáról van szó, és higgyék el, nincsenek itt sokan képviselőtársak, nekem is lenne adott esetben más dolgom, de hiszek abban, hogy mondjuk, akkor azok kapcsán, amiket az előbb is elmondtam, a cigány-magyar együttélés a XXI. századi legfontosabb nemzetstratégiai kérdésünk, és annak a konstruktív megoldása nélkül ebből az országból semmi nem lesz.

Ennek egyik kardinális eleme az oktatásügy. Amikor gyakorlatilag én azt olvasom ki az anyagból, hogy kvázi kárhoztatva vannak az egyházi iskolák azért, mert ők szegregálnak, ki is mondják egyébként, és valóban ez az igazság, hogy egyfajta menekülőutat biztosítanak az egyházi iskolák a középosztály gyermekei számára, akkor én úgy tartom igazságosnak, hogy azt is hozzátesszük, még egyszer elmondom, tehát ezek a szülők nem holmi eredendő rasszizmusból menekítik el adott esetben a gyermekeiket azokból az iskolákból, ahol nem szeretnék, hogy tanítsák őket vagy tanuljanak, hanem azért, mert féltik őket, és azért, mert azt szeretnék, hogy valós tudás birtokába kerüljenek, viszont egyes helyeken nem lehet érdemben tanítani. Ugyanis a család láthatatlan szálakon rögzíti a gyerekben a motiválatlanságot, a jövőkép-nélküliséget, a napokban való gondolkodást, a kommunikációt, az agressziót, mindent. A családi hatás sokkal erősebb bárminél, minden, ami máshol építő, itt hiányzik, és ami hiányzik, az nem fejleszthető. Eleinte csak űr van a helyén, később már rombolni kezd. Megint csak nem én mondom, a gonosz jobbikos képviselő, hanem Ritók Nóránál olvashatjuk ezeket az elborzasztó sorokat, aki a valóságból táplálkozik, és leírja ezt a társadalmat szétfeszítő problémahalmazt.

Romano Rácz Sándor egyébként máshogy fogalmazott, másként közelítette meg ezt a problémát: a kívülállás kultúrájáról beszélt. És valóban, ha meg akarjuk oldani ezt a hihetetlen gondot, akkor itt egy ilyen Szent István-i fordulatra van szükség sok esetben a fejekben a családok és az egyének fejében is, és ki kell hogy mondjam, rengeteg esetben bizony a családok térfelén pattog a labda. Ha fölismerik azt, hogy az iskola érték és a tanulás a jövő egyetlenegy útja, akkor higgyék el, teljesen mindegy lesz a többséghez tartozó szülők számára is, hogy annak a gyermeknek, aki ott ül a saját gyereke mellett, milyen színű a bőre. Ha úgy gondolja Kiss anyuka és Nagy apuka, hogy az a barna bőrű gyermek ott az ő csemetéje mellett az iskolában ilyen elvek szerint kapja otthon a nevelést, és van ez a bizonyos iskolai feladatelvárás, akkor nincs probléma. Az én legkisebb gyermekemnek is egy cigány kisfiú a legjobb barátja, és ez jól van így. Egy polgárosodott cigány család kisgyermekéről van szó. Ez így van jól, nincs ezzel semmi probléma.

A probléma ott van, amiről Ritók Nóra is beszél. Ezeket a helyzeteket kellene megoldani, és egyébként én konzervatív alapon hiszek abban, hogy az Arizona-módszer például sok mindenre megoldás lehet. Három fő eleme van ennek: 1. a tanárnak joga van tanítani, minden tanárnak joga van tanítani; 2. minden diáknak joga van tanulni; és a 3. nagyon fontos pont, mindenkinek be kell tartani a többiek jogát.

Ha ez nem megy másként, akkor adott esetben szükség van az iskolaőri intézményre is, mint tűzoltó jellegű intézményre. Annak idején, amikor ezt bevezették, az ellenzéki frakciók sorából talán csak a Jobbik üdvözölte egyébként, az iskolaőri intézmény bevezetését, én voltam a hozzászóló, és be kell hogy valljuk, volt egy hisztéria Magyarországon ezzel kapcsolatosan, hogy majd jönnek ezek a fasiszta iskolaőrök, akik jól meggumibotozzák szegény ártatlan gyerekeket, majd ezek a gonosz iskolaőrök lefújják gázspray-vel meg megbilincselik az ártatlan nebulókat.

Nagyon szépen köszönöm, egyébként az anyagból kiviláglott, ezek a félelmek teljesen megalapozatlanok voltak. Azért szeretném hangsúlyozni, még egyszer hozzáteszem, nyilván egy tűzoltó jellegű intézkedéscsomagról van szó azokon a helyeken, ahol bizony adott esetben pedagógiai módszerek is csődöt mondtak, és kell az ilyesféle visszatartó erő ahhoz, hogy ott normális oktatási tevékenység folyhasson abban az iskolában. Ilyen alapon is egyébként egy új klebelsbergi fordulatra lenne szükség Magyarországon ezeknek az elveknek a szem előtt tartásával.

(17.30)

Szóval, ha spontán szegregációról van szó, akkor mindig gondoljunk ezekre a dolgokra is, a nagy magyar rögvalóságra!

És, biztos úr, engedtessék meg, hogy valamit én is észrevételezzek; még képviselőtársam is előhozott itt más jellegű problémákat. Én egy olyan alapjoghoz való hozzáférést említenék hozzászólásomban, amivel nagyon sok magyar férfiember nem tud élni. Ez pedig a pihenéshez, a nyugdíjhoz való jogosultság volna. Magyarországon a férfiemberek 40 százaléka nem is éri meg azt, hogy egyetlenegy percet tudjon élvezni a nyugdíjából, ugyanis idő előtt meghal. Nézzük meg egyébként azt is, hogy mekkora munkateljesítmény van egy átlagos magyar munkavállaló mögött, és szintén nem károgó, huhogó és kormányellenes jobbikos statisztikákat szeretnék itt citálni, hanem európai uniós adatokat, amelyek azt mondják ki, hogy egy átlagos magyar munkavállaló éves viszonylatban 1856 órát dolgozik; ez egyébként nagyon sok, ezzel az OECD-államokban is ott vagyunk az élbolyban. És ha ezt összevetjük, mondjuk, egy francia dolgozóval, ő 1578 órát robotol évente. Tehát a magyar dolgozó kárára ‑ fogalmazzunk inkább így, nem úgy, hogy javára ‑ mintegy 278 óra pluszmunka keletkezik éves viszonylatban, ami nyolcórás munkanappal számolva 35 munkanapot tenne ki. És akkor újfent csak egy közös számításra hívom kormánypárti kollégáimat: ez azt jelenti, hogy akkor a magyar dolgozó, mondjuk, egy teljes ilyen munkáséletciklus alatt 74 ezer munkaórát hoz össze, Franciaországban ez ugyanennyi idő alatt csak 63 ezer óra; ami Magyarországon 40 év munka, az Franciaországban 47 év munka lenne.

Tehát érezhető az iszonyatos leterheltsége a magyar dolgozóknak és azon belül egyébként a férfiaknak, akik, ismétlem, nagyon szomorú adat, de 40 százalékban egyetlenegy percet nem tudnak gyakorlatilag élvezni abból, amit egyébként megszolgáltak, becsületes munkával kiérdemeltek volna, mert a mortalitási adatok és a népegészségügyi adatok azt eredményezik, hogy idő előtt otthagyják a családjukat, nem tudnak pihenni, nem tudják magukat a családjuknak szentelni vagy éppen a hobbijuknak, és azt a jól megérdemelt pihenést kiélvezni, ami igenis, hogy alapvető joguk lenne. Erre mondta egyébként egy szociopata vállalati vezér nem is olyan régen Magyarországon ezzel kapcsolatosan, hogy hát, még ez sem elég. Arra, hogy miért hívják be az ázsiai migránsmunkásokat, azt mondta, hogy többet túlóráznak és nincsenek kölykeik; tehát még ennél is többet robotolnak, és valóban, még nincsenek gyermekeik, még nem történt meg a családegyesítés. (Dr. Apáti István közbeszólására:) De az is megtörténhet majd, így van, ha majd jönnek ők is, és bizony ez egy komoly veszélyt jelenthet. Ez egy neoliberális, velejéig szociopata gazdaságfilozófiai hozzáállás a hatalom részéről, amit elfogadni nem lehet, már csak a miatt az igazságtalanság miatt sem, amit itt ezek a statisztikai adatok elénk tárnak.

Tehát ha majd egy következő beszámolóban ezzel kapcsolatosan is olvashatnánk valamit, az talán muníciót jelenthetne, nyilvánvalóan sajnos egyelőre nekünk, ellenzéki képviselőknek a kormánypárti kritikákkal szemben, hogy miért kellene, miért volna igazságos mégiscsak bevezetni Magyarországon azt, hogy 40 év munkaviszony után Magyarországon is élvezhessék a nyugdíjat a férfiak: ezért, mert ez a fennálló helyzet végtelenül embertelen, végtelenül kizsákmányoló, végtelenül igazságtalan.

A kormánypárti térfélen pattog a labda. Ugyanazt tudjuk egyébként mondani, mint sok esetben, hogyha volt, teszem azt, irodavásárlásra 650 milliárd forintja ennek az államnak, és sorolni lehetne azokat a projekteket, amelyeknek a megtérülését, értelmét mi nem nagyon látjuk, vagy éppen ha van is, akkor voltak olyan kedvesek és titkosították azt a kormánypárti hatalmasságok; tehát ilyen bemondás alapján, biankó csekk formájában mennek a milliárdok, az állami közpénzmilliárdok, teszem azt, a Budapest-Belgrád vasút hazai szakaszának fölépítésére is. Holott mi úgy látjuk, legalábbis itt a Jobbik frakciójában, hogy lenne ennél sokkal fontosabb, olyan társadalmi igazságot szolgáló, megvalósítandó és a költségvetés által támogatandó dolog is, amely talán ennek a társadalomnak az épülését és az alapjogokhoz való jobb hozzáférését biztosítaná. Köszönöm szépen.