Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Titkon reméltem, hogy a kormány képviselője nagyobb késés után megérkezik, de rögzítsük a jegyzőkönyv kedvéért is, hogy a kormány tudatosan maradt távol ‑ nagy szégyenére ‑ ettől a vitától.

Tisztelt Biztos Úr! Itt egy fontos kérdésről nem esett szó a háború kapcsán; sok minden másról igen, egy fontos kérdésről nem ‑ ez nekünk, a Mi Hazánk Mozgalom tagjainak számára különösen fontos ‑, hogy a számos nemzetközi konferencia, nemzetközi találkozó idején mennyi szó esett a kárpátaljai magyar kisebbségről. És nemcsak a 2022. február 24‑e óta eltelt időszakban és a 2023. évben, hanem az azt megelőző időszakban is, hogy feltűnt‑e a Mi Hazánk Mozgalmon kívül vagy fáj‑e rajtunk kívül másnak, hogy hogy akadályozták őket az anyanyelvhasználatban, a magyar nyelv használatában, az iskolához, a magyar nyelven való oktatáshoz fűződő jogaikban, és hogy mi történt aztán a háború, a tragikus háború kirobbanása óta. Mert valahogy ezzel kapcsolatban nem láttam mindent letörő vagy lebíró akaratot és érdeklődést, a kényszersorozásokkal kapcsolatban meg különösen. Tudom, hogy önöknek nincs ráhatása, a kormánynak sincs, sőt más kormányoknak sincs erre ráhatása, de azért az mégiscsak beszédes, és mondjuk, erőteljesen rasszista húrokat penget, hogy a legnagyobb veszteségeket elszenvedő alakulatokhoz sorozták be a legnagyobb számban őket, „értük nem kár” alapon ‑ mondhatta ezt az a katonai vezetés, amelyik ezt elrendelte. Értük nem kár; ráadásul olyan háborúban esnek el meg nyomorodnak le, amelyhez nekik nincs semmi közük, és nem az ő háborújuk, ezt rögzítsük.

Egy nagyon rövid időre még térjünk vissza az oltáskárosodás kérdéséhez és az oltáskárosultak témaköréhez, hiszen itt azért van egy nagyon nehéz kérdés, egy gordiuszi csomó. Jogászként is tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az elindított perekben is az lesz a legnehezebb, annak a megállapítása lesz a legnehezebb, hogy az ok-okozati összefüggés az oltóanyag, főleg az mRNS-alapú vakcina szervezetbe való bejutása és a súlyos diagnózis kialakulása között vajon fennáll‑e, vagy sem. Ez az ördögi vagy inkább sátáni ebben az egészben, hogy az egész terv kiagyalói, a bizonytalan vakcinák kidolgozói is pontosan tudták azt, hogy ha bárki Magyarországon vagy a világ bármelyik részén majd pert indít ellenük, ennek az ok-okozati összefüggésnek a megállapítása, a jogerős bírói ítéletben történő kimondása lesz a legnehezebb feladat. Hogy vajon tényleg egyenes összefüggés van‑e a vakcina hatóanyaga és a súlyos diagnózist jelentő, romló egészségi állapot kialakulása között? De kár lenne tagadni, hogy a rosszindulatú daganatos megbetegedések, az agyi keringési összeomlások, a szívinfarktusok száma szignifikánsan megugrott, és nagyon sokan kórelőzmény nélkül, előzményes betegségek nélkül haltak meg néhány nappal vagy legfeljebb néhány héttel az oltás felvétele után. Lehet úgy tenni, mintha ez nem történt volna meg, lehet struccpolitikát folytatni, de attól még a tények makacs dolgok maradnak. Úgyhogy nem önöktől várjuk a megoldást, de mégis fontos lenne minden apró eleme ennek a puzzle-nak, az önök munkája is, ha ezzel érdemben elkezdenének foglalkozni.

És akkor essen szó a nemcsak a közeli, hanem a távoli magyar jövő valóban legsúlyosabb kérdéséről, a magyar-cigány együttélés problémáiról, tisztelt hölgyeim és uraim! És én rácáfolnék az előttem szólókra, mert szerintem Magyarországon igenis van rasszizmus. Magyarországon létezik rasszizmus, csak egészen máshogy, mint ahogy baloldalon, vagy úgynevezett baloldalon vagy úgynevezett jobboldalon azt hitték vagy gondolták.

(17.40)

Egyfajta rasszizmus, egy típusú rasszizmus biztos létezik, ez pedig a választási rasszizmus, nevezetesen, az a fajta vagy az a típusú rasszizmus, amelyet 2010 előtt a balliberális pártok járattak csúcsra és 2010 óta a Fidesz monopóliuma, hogy mint ahogy annak idején a gyarmatosítók a bennszülötteket üveggyöngyökért, fillérekért megvásárolták, és velük együtt a hazájukat is, ugyanúgy, nevezzük csak így, természetbeni juttatásokért meg némi készpénzért nem kizárólag, de jelentős mértékben a sokszor aluliskolázott, könnyen megtéveszthető cigány emberek szavazatait megveszik választásokról választásokra. Lehet ezt is tagadni, mert ez nagyon-nagyon fájdalmas tud lenni.

Hogy ez mitől patrióta, mitől hazafias, azt nem tudom, mert szerintem ettől nagyobb szégyen kevés van. De az, hogy ez egyéni mandátumok sorsát dönti el, és sok egyéni mandátum sorsát dönti el országgyűlési választásokon, önkormányzati választásokon, meg persze polgármesteri mandátumok meg képviselői mandátumok sorsát, az egészen biztos.

Számos olyan egyéni országgyűlési körzet van ma már Magyarországon, ahol abban az esetben királycsinálók tudnak lenni a cigány származású szavazók, ha ők egy tömbben szavaznak le adott egyéni képviselőjelöltekre; az esetek jelentős részében megvásárolják a szavazataikat. Ezt nagyjából tudja ebben az országban és ebben a házban mindenki, de rajtunk kívül még csak nevén nevezni sem meri a problémát senki. Ilyenkor osztogattak nekik különböző tartós élelmiszereket, megindul a főzés és a készpénzjuttatás. Az, hogy ez egy sor bűncselekményt megvalósít, rajtunk kívül ez sem zavar senkit. Én már 2014-ben is igyekeztem ‑ nem igyekeztem: tettem feljelentéseket ‑ az ügyben. A rendőrség mindent helyénvalónak talált, meg persze jellegükből adódóan nehéz bizonyítani ezeket a cselekményeket, és ez az oka, a választási rasszizmus az oka annak, hogy ezeket a problémákat a magyar politikai vezetés nem akarja megoldani. Ugyanis ha bele akarunk nyúlni az integráció-szegregáció témakörébe, ha valóban a tanulást és a munkát tartjuk a cigányság kitörése egyedüli útjának és megoldásának, tisztelt kormánypárti képviselők, az súlyos konfliktusokat okoz, súlyos érdeksérelmeket okoz. Magyarra fordítva: jóval kevesebb cigány származású szavazó fog önökre szavazni, mint eddig. A kétharmadtól biztos elköszönhetnek, de az egyszerű többség megszerzése is veszélybe kerül. Hát, ez az oka ennek, tisztelt hölgyeim és uraim!

Négy évről négy évre ez egyre súlyosabb lesz. Az egy tömbben, egy adott jelöltre vagy egy adott pártra egy tömbben leszavazó cigány származású szavazók vagy származástól függetlenül alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező, alacsonyabb társadalmi státuszú szavazók, akiket könnyebben meg lehet téveszteni, könnyebben lehet befolyásolni ‑ akár jogellenesen ‑ a választói akaratukat, választások sorsát döntik el. Tehát mivel a döntéshozók hosszú ideje ellenérdekeltek ennek a problémának a megoldásában, ezért fenntartják ezt a problémát.

És nem esett még szó egyébként a magyar vidéket, de most már sokszor a magyar városokat, sőt a budai kerületeket is lassan utolérő problémáról, a drog, az olcsó drog, az olcsó, de nagyon veszélyes drog pusztító hatásáról.

De mielőtt a drogkérdésre rátérnénk, nézzük meg az integráció-szegregáció témakörét! Szeretném leszögezni azt, hogy a Mi Hazánk Mozgalomnak nincsenek előítéletei, csak utóítéletei. Mi nem rasszisták vagyunk, hanem realisták. Én magam az életem 98 százalékát Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében éltem le. A keleti határon születtem, ott nőttem fel. Nekem senki nem tudja megmagyarázni, hogy hányas a kabát, főleg nem olyanok, akik mondjuk, a bel-pesti vagy a bel-budai kerületekből legfeljebb kirándulás kedvéért tették a lábukat Kelet-Magyarországra.

És én azt szeretném javasolni azoknak, akik kételkednek abban, hogy milyenek az iskolai állapotok, mondjuk, a választókerületemhez tartozó Ópályiban, hogy konkrét példát is mondjak… De sorolhatnék egyre több falut: Hodász, Kántorjánosi, csak az én közvetlen környezetemből. Milyenek az állapotok? És akik azt mondják, hogy rasszisták azok a magyar szülők vagy a gyermeküknek jobb sorsot szánó cigány szülők, legyünk korrektek, akik elviszik a gyerekeiket egyházi vagy olyan iskolákba, ahol ritkábban fordulnak elő ezek a problémák, akkor ezek az emberek írassák be oda a gyermekeiket és az unokáikat, nem kell egy tanévre, egy hónap után biztos, hogy kiíratják őket, de lehet, hogy az egy hónappal is túlzok. Próbálják ki! Amit másoknak ajánlgatnak, azt próbálják ki a saját gyermekeiken és az unokáikon, mert úgy nem korrekt, hogy elitiskolákba, sokszor évente több millió forintért alapítványi iskolákba járnak azok, akik rasszistát kiáltva lehuhogják azokat, akikkel nem beszéltek, és akik több száz kilométerre élnek tőlük, és amely problémáktól meg ők élnek biztonságban és több száz kilométer távolságra.

A jól őrzött lakóparkokból könnyű beszélni arról, hogy mi a magyar ugar meg mi történik ott. És elnézést, soha nem mondta a Mi Hazánk, hogy etnikai, származási, faji, vallási alapon kellene szegregálni; képességek és magatartás alapján kellene. Hogy ez adott esetben milyen társadalmi csoportokat érint, arról nem mi tehetünk, arról az elmúlt 35 év kormányai tehetnek, 2010 óta toronymagasan a Fidesz-KDNP. Az előbb elmondott választási rasszizmus jegyében nem kívánom ezt megismételni.

Nem azért kell szegregálni valakit, mert cigány származású, mert az tényleg rasszizmus lenne. Szegregálni kell, ha nem lehet tőle tanítani, ha terrorizálja a tanárokat és az iskolatársait. De ugyanígy szegregálni kell azt a magyar gyereket is, aki hasonlóképpen jár el, mindegy, hogy milyen a származása. És azt jegyezzék már meg, hogy soha nem a bőrszínnel van baj, mindig a viselkedéssel, kövesse el valaki, bárki azt a helytelen, sokszor bűncselekményt megvalósító viselkedést.

S akkor beszéljünk arról, amiről reálisan gondolkodó, korrekt cigány vezetők is szoktak: a börtönromantikát is ki kellene vezetni, meg kellene szüntetni. A férfivá válás meg a felnőtté válás alapköve, hogy ki hány évet, milyen galád bűncselekményért és milyen társaságban ült, és melyik fegyintézetben, meg milyen börtöntetoválásai vannak, meg milyen börtöntörténetei, Magyarországon nem lehet ilyen jellegű statisztikákat vezetni. Az emberi jogok őshazájának kikiáltott Egyesült Államokban aztán lehet. Ezt a példát érdemes lenne ‑ nem sok mindent, de ezt érdemes lenne ‑ onnan átvenni, hogy a börtönök hány százalékban vannak megtöltve a legnagyobb hazai kisebbséghez tartozó elítéltekkel. Nyugodtan lehet ajvékolni meg elkezdeni rasszistát kiáltani, csak cáfolják meg ezeket a szavakat! Sok esetben a szegregáció, tisztelt biztos úr, az egyedüli megoldás lehet, a magatartás- és képességbeli alapon történő szegregáció. Hát, milyen érzelmi, erkölcsi és anyagi károkat szenvednek azok a gyermekek és szülők, akiknek el kell menni más településre, sokszor távol lévő településekre?! Másfél eurós benzinárak meg gázolajárak mellett járjanak el azért, mert az állam kivonult ezekről a területekről, feladta azt, hogy ott rendet tud tartani.

Óriási szükség van az iskolaőrökre, de óriási szükség lenne arra is, hogy a tanárok a régi poroszos iskolarendszer jegyében visszakapják azokat a jogaikat, amelyeket az én gyermekkoromban még élveztek. Ha én nagyritkán rosszul viselkedtem, kaptam kokit, sallert, kaptam az üvegbottal. Eszem ágában nem volt a tanár ellen uszítani a családomat; örültem, ha nem derült ki olyan, hogy apámtól kapjam a párját. Azért lettem 180 cm magas, csak azért nem nőttem nagyobbra, mert annyira károsodott a lelkivilágom, hogy nem bírtam ezt feldolgozni. Hagyjuk már ezt a liberális maszlagot!

Én nem azt mondtam, hogy a tanárok korbáccsal meg baseballütőkkel verjék a gyerekeket, még mielőtt valaki kiforgatja a szavaimat, de hogy a tanároknak a szóbeli és ha kell, a fizikai fegyelmezés jogát vissza kellene adni, az biztos. Vissza kell adni a tekintélyüket, mert nincs tekintélyük. A rendőrségnek sincs tekintélye. Hát, hogy lehet úgy bárhol működni, bármilyen feladatot ellátni egy hivatalos személynek, vagy egy közfeladatot ellátó személynek, hogy semmibe sem nézik azok, akik felett felügyeletet kellene gyakorolnia meg akikkel kapcsolatban munkatevékenységet kellene végezni?

És aztán itt van a drog kérdése. Ez nem csak, sőt messze nem csak szabolcsi, borsodi meg az ország északkeleti vármegyéiben előforduló probléma. Már II. kerületi iskolákról is lehet hallani, ahol a drogterjesztés, drogfogyasztás már az általános iskolában feltűnt. Ahogy szoktam mondani, az állam mint a rossz focista, közelről nézi a meccset. Úgy látszik, hogy nincs ellenszer ez ellen, olcsóbb bekábulni, mint a piából, mint az alkoholtartalmú italokból; óriási üzlet a kereskedelme és pusztító a hatása.

Azokon a területeken, ahol szinte már több a drogfogyasztó, mint az, aki nem fogyasztja a drogot ‑ és főleg elöregedő népességű kisfalvakról van szó ‑, ott közvetlen életveszélynek vannak kitéve azok, akik normális életet szeretnének élni. Ugyanis a drog hatása alatt lévő, a drogfüggő egy dolog iránt mutat érdeklődést, hogy megszerezze a pénzt a következő adagra, és ha kell, ezért gyilkol, rabol és bármilyen bűncselekményt elkövet, és nem is érdeklik a következmények.

Úgy tűnik, hogy a magyar államnak erre semmilyen válasza nincs. Komolyan mondom önöknek, ha én 14,5 év távollét után valahonnan a világ másik végéről jöttem volna haza, én azt hinném, itt még mindig balliberális kormányzás folyik, és ez alapjaiban fogja befolyásolni a magyar jövőt, a magyar vidék amúgy is egyre sötétebb jövőjét. Tudom, hogy önöknek nincsenek rendvédelmi hatásköreik, én nem ezt kérem számon önökön, de talán önöknek is vannak bizonyos eszközei ahhoz, hogy a döntéshozók figyelmét felhívják ennek a problémának a súlyosságára. És ez a probléma most érte el azt a kritikus tömeget, azt a kritikus szintet, hogy most már szinte berobbant.

(17.50)

Azt, hogy nemcsak az iskoláskorú népességben, hanem a munkavállalók körében is mennyire leépíti a maradék munkakedvét meg munkaerőt a rendszeres droghasználat, azt nem kell különösebben részletezni. És tudják, az az érdekes ‑ zárógondolatként még annyit szeretnék hozzáfűzni ‑, hogy én például jó néhány településen, ahol rendszeresen megfordultam vagy megfordulok, ahogy szokták mondani, társadalmi kapcsolataimon keresztül viszonylag gyorsan fel tudtam deríteni, hogy hol, kik és mit árulnak. A rendőrség szíves figyelmét ez valahogy elkerüli.

És higgyék el nekem, hogyha, mondjuk, önök például javasolnának jóval keményebb és szabadabb rendőri hatásköröket, mondjuk, egy 16-17 ezres kisvárosban, én leteszem önöknek a nagyesküt ‑ nyilvánvalóan ez nem liberális jogalkalmazást és jogértelmezést feltételez ‑, egy 16-17 ezres kisvárosban, van jó pár ilyen Magyarországon, egy hét alatt fel lehetne számolni a drogkereskedelmet és a drogos bűnözést, csak úgy látszik, hogy a döntéshozók egy része ebben ellenérdekelt. Kíváncsiak lennénk a miértekre. Köszönöm szépen.