Balassa Péter (Jobbik)

BALASSA PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha már megszólított Aradszki úr a kormányoldal részéről: itt van az ellenzék, és el fogja mondani a véleményét a 2025-ös költségvetési tervezettel kapcsolatosan. Nem veszem sértésnek, de úgy gondolom, ha a sorrendet nézzük, hogy ki hogyan szólal fel, akkor ne tessék a levegőbe beszélni, hogy nincsenek itt a képviselők, mert itt vannak, csak megvan a sorrend, hogy milyen felszólalásra lehet készülni.

Én magam is készültem, és itt államtitkár úrra nézek, aki itt fantasyra hivatkozott, dr. Takács Péter államtitkár úr mondta, hogy fantasyban élnek az ellenzék és a magyar emberek. (Dr. Takács Péter: Nem mondtam ilyet!) Nem, a magyar emberek a valóságban élnek, önök élnek fantasyban és elképesztő fantasyban. Ugyanis, ha megnézzük a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, a jelenleg kimutatott gazdasági teljesítményét, akár a parlament infószolgálatán megnézzük azokat a számokat, amelyek tényalapok, akkor azok enyhén szólva is vérlázítók.

Amikor az ember nézte a parlamenti közvetítéseket ‑ és engedjék meg, hogy egy kicsit formabontó legyek ‑, akkor régen mindig azt mondták, hogy ez a parlament olyan, mint a bolondokháza. Ha emlékeznek, ’93-ban volt Hofi úrnak egy kis paródiája, amelyben azt mondta, hogy a bolondokházában költségvetést készítenek, és amikor megkérdeztek három pácienst, hogy mennyi hatszor hat, első mondta: kilencven. A következőt megkérdezték: hatszor hat mennyi. Péntek. Megkérdezték a harmadikat is: mennyi a hatszor hat? Harminchat. Hogy jött ki neked? A kilencvenből kivontuk a pénteket. Hát, jelen pillanatban az ember körülbelül azt érzi a jövő évi költségvetés tárgyalása kapcsán, mintha nem lennének tisztában azzal, hogy mi a jelenlegi valóság, mire számíthatnak a magyar emberek.

El lehet fogadni bármilyen költségvetést. Egy költségvetés annyit ér, amennyit betartanak belőle, és az elmúlt egypár évtizedben azt látjuk, legyen az Fidesz vagy baloldal, hogy nem nagyon lett betartva. Most azonban közelítsük meg másik oldalról a költségvetést, mert a magyar embert, bárkit, aki otthon a televízióban nézi az előadást, vagy a munkahelyén próbál információt szerezni arról, hogy a parlamentben milyen döntések születnek, nem az fogja érdekelni, hogy milyen költségvetés van elfogadva, vagy mi a tervezet, hanem az, hogy mennyi pénzt tud hazavinni a családjának, miből tudja eltartani a családját. Ha megnézzük azt, hogy európai uniós összehasonlításban Magyarország jelen pillanatban Bulgária előtt kullog 9,2 eurós órabérrel, akkor azt gondolom, hogy ez elmond mindent. Én az osztrák határ mellett lakom, nem messze, Ausztriában 27 euróért dolgoznak óránként. Az európai uniós átlag 24,5 euró.

A bolondokházás kapcsolatot ugyanígy fenntartanám, sőt, háromszor aláhúznám, mert amikor az ember készül egy ilyen felszólalásra, azt hallja a hírekben, hogy Matolcsy és Nagy Márton egymást ekézi, akik a magyar gazdaság vezető szereplői, vezető emberei. Milyen hitelességet mutat az, könyörgöm, hogy főcímen valaki rákattint egy online felületre és egymást ekézik, hogy utánam nyúlt, el akart lehetetleníteni, de a miniszterelnök kiállt mellettem és ő bízott bennem. Így készülünk? Hát, mennyire hiteles egy költségvetéstervezet így?

(10.10)

Nézzük meg a jelenlegi adatot! Önök 397-tel tervezik a költségvetést, 397 forint/euró körül, ha jól emlékszem. Jelen pillanatban 412, és ezt nem én mondom, hanem Horváth Gábor, a Költségvetési Tanács elnöke, hogy ha 10‑12 forintos mínusz van, akkor az nagyjából a GDP-nek 0,6 százalékos mínuszt jelent. És ezt nem az ellenzéki mondja, legyen az jobbikos vagy Mi Hazánk-os, aki következik majd a sorban, hanem ezek a tények. Sőt, ezt önök mondták, tegnap fönt a pulpituson. És akkor ön föláll államtitkárként, szót kér, és azt mondja, hogy fantasyban él az ellenzék, meg fantasyban élnek a magyar emberek? (Dr. Takács Péter: Nem mondtam ilyet!) A magyar emberek jelen pillanatban rosszul élnek, úgy érzik, hogy rosszul élnek. Ha bármilyen közvélemény-kutatást néznek, a magyar emberek azt mondják, hogy rossz az irány, rossz a gazdasági mutató.

De a bérek után nézzük meg a demográfiai helyzetet, mert a költségvetést eleve érinti, hogy hány ember dolgozik Magyarországon, mi a jelenlegi demográfiai helyzet. A demográfiai helyzetben azt látjuk, hogy egyre többen hagyják el az országot, nagyjából Győr lakosságának megfelelő személy hagyta el az országot, akik például már Ausztriában dolgoznak. Tavaly 40 ezer ember hagyta el az országot. Azok a családok, akik ott gyerekeket nemzenek, azok a gyerekek ott fognak óvodába járni, ott fognak iskolába járni, ők már nem fognak hazajönni. Minden egyes adatot, amit megnézünk, nem jók a mutatók, és önök folyamatosan arról beszélnek, hogy minden pozitív, minden happy, minden szuper. Pedig nem ez a valóság, úgyhogy visszautasítom azt a bejelentést vagy kijelentést, vagy nem tudom, most hogyan fogalmazzak, amit államtitkár úr tett, hogy itt az ellenzék és a magyar emberek élnek fantasyban, itt minden szuper. Nem így van.

A költségvetés módosításával kapcsolatban rengeteg-rengeteg javaslatot adtam be az előző években, idén is nagyon-nagyon sokat nyújtottam be. Szombathellyel, Vas megyével, Nyugat-Dunántúllal kezdeném. Van egy vesszőparipám: 2022 májusában, amikor letettem a parlamenti eskümet, az első felszólalásaim között volt a légimentőbázis létrehozása. Van, aki már hallotta, ha valaki még nem, akkor azért pár szót erről ejtenék. Magyarországon hét légimentőbázis működik, de Nyugat-Magyarország és a mi saját körzetünk, Vas megye, Győr-Moson-Sopron megye és az a felső sarok, Sopron környéke sajnos nem lefedett terület, ugyanis van egy olyan uniós jogszabály, hogy a mentőhelikopternek 15 percen belül ki kell érnie, és hozzánk legközelebb csak a Balaton környékén van ilyen légimentőbázis. Én már akkor, 2022-ben elmondtam, hogy nagyon-nagyon nagy szükség lenne rá, mert életeket lehet menteni, és nem tudhatjuk, hogy kire leselkedik a veszély, kinek a családtagja vagy éppenséggel kinek az ismerőse várja azt, hogy minél előbb odaérjen a mentőhelikopter. Én nagyon remélem, hogy a kormány támogatni fogja, voltak már erre utaló jelek, de hiszem, ha látom, és hiszem, ha már véglegesen egy határozott igen lesz a döntés. Azt gondolom, hogy a nyugat-magyarországi rész megérdemli, és még egyszer mondom: uniós jogszabály az, hogy ennek a kritériumnak megfeleljünk, és ennek a kritériumnak eleget tegyen a magyar kormány.

A következő a családi pótlék. Szerintem nincs az a párt, amelyik nem mondja el a családi pótlékkal kapcsolatosan a véleményét és az álláspontját. Én is rengetegszer benyújtottam a családi pótlékkal kapcsolatos javaslatomat, hogy meg kell duplázni. 2008 óta változatlan a családi pótlék összege: 12 200 forint. És akkor megint államtitkár úrra nézek, mert akkora magas labdát adott, hogy azért szeretném lecsapni, olyan jó érzés, Ausztriában körülbelül 75 ezer forint a családi pótlék, nálunk 12 200 forint 2008 óta. Most mit írunk? 2024-et. Akkor ki lehet számolni, hogy hány év telt el. És ha mondjuk, csak pelenkában számolunk, akkor 2008-ban tíz egységnyi pelenkát tudott venni egy édesanya Magyarországon a családi pótlékból, ez jelen pillanatban, 2024-ben három egység pelenkát jelent, de önök azt mondják, hogy ezzel semmi probléma nincsen, ez így jól van, ehhez nem kell hozzányúlni.

Akkor még egy felmérést elmondanék önöknek. Nagyban veszélyezteti az önök 2026-os választási vereségét vagy győzelmét, vagy befolyásoltságát, hogy önök a családi pótlékhoz hogyan állnak, ugyanis elvárják most már a magyar családok, a magyar anyák, hogy igenis a családi pótlék összegét meg kell emelni, minimum megduplázni és inflációkövetővé tenni, mert az nonszensz, vicc, nevetséges, a legalja ‑ nem lehet máshogy fogalmazni ‑, hogy önök 2008 óta ilyen megalázó szinten tartják ezt.

A módosító javaslatokkal kapcsolatosan a légimentőbázisra már kitértem, és elmondtam, hogy milyen javaslatom lenne.

Szombathely. Megadta az élet, hogy két cikluson keresztül önkormányzati képviselőként tudtam dolgozni, és utána országgyűlési képviselőként képviselhetem megyémet és városomat. Nagyon-nagyon sok javaslatot adtam be, Vas megyével vagy Szombathely útjaival, hídjaival, vízelvezető árkaival kapcsolatban és különböző fejlesztésekre folyamatosan beadom a módosító javaslataimat, de ha megengedik, akkor most egy ravatalozóról szeretnék beszélni, ami Szombathely Jáki úti ravatalozóját jelenti, és mellette a parkolással kapcsolatos anomáliákat.

Ha jól emlékszem, körülbelül 80 éves a szombathelyi ravatalozó, nem a legmegfelelőbb állapotban van, és azt gondolom, sajnos az is méltatlan, hogy Szombathely legnagyobb temetője mellett olyan parkolási problémák vannak, amelyeket meg kellene oldani. Én minden évben beadom a költségvetési javaslatomat és kérelmemet, de eddig még nem talált támogatásra. Nagyon remélem, hogy a kormány elgondolkodik az ilyen mértékű és ilyen igényű támogatáson, és igenis támogatni fogja ezt a kezdeményezésemet és ezt a javaslatomat.

Kistelepülések. Szombathely környezetében rengeteg hűségfalu és rengeteg olyan település van, amelyekkel felvettem a kapcsolatot, polgármesterekkel, önkormányzati képviselőkkel, és folyamatosan elmondták az igényüket, hogy milyen segítséget várnak, és milyen módosításokat tegyünk meg. Az első például a határátkelők helye. Magyarország az Unió soros elnöke, és mindig azt mondják, hogy az igényesség nem pénzkérdés. Ha autóval valaki megérkezik, mondjuk, Ausztria felől, Bucsunál, és ha valaki elmegy arra a határállomásra, és megnézi, hogy milyen állapotok vannak, akkor jelzem, hogy bokrok, fák nőnek a határállomás tetején. Ha tehát egy turista ideérkezik, akkor nem tudom, hogy milyen arculatát mutatja Magyarország. Ha jól emlékszem, jó pár határátkelőt már el is bontottak, Lázár úr kezdeményezte, de kérném továbbra is, és ezt javasoltam, hogy a határátkelők áldatlan állapotát rendezzék. Azt gondolom, hogy beérkezni egy országba, és látni azt, hogy egy ország milyen állapotokkal fogad; az már egy nagyon nagy fejlődés lenne, hogy nem az van az emberben, hogy úristen, megérkeztem Balkániába, mert olyan állapotok vannak a határ mentén.

A falvakkal kapcsolatosan néhány települést megemlítenék: Vaskeresztes, Balogunyom települését, Torony települését. Vaskeresztesen például az árvíz miatt a Pinka-patak medrébe fűzfacsoportok dőltek be, ami kapcsán többször folytatott egyeztetést a településvezetés a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal a fák kiemeléséről, de sajnos eredménytelenül. A válaszban az állt, hogy az engedélyek megérkeztek az állam részéről, de az anyagi fedezet hiányzik. A falu felajánlotta, hogy saját költségén kiemeli a fákat és elszállíttatja, azonban erre a felajánlásra sem érkezett válasz. A probléma égető, mert ha ismét nagyobb árhullám érkezik, az még nagyobb árvizet és katasztrófát fog előidézni. Láthattuk, hogy Magyarországon idén milyen állapotok voltak, így azt gondolom, hogy ebben is érdemes lenne lépni, és ebben is érdemes lenne lépéseket tenni, hogy változzon valami. (Dr. Takács Péter kimegy a teremből.)

Például Balogunyomból az ivóvízellátással kapcsolatosan kérdeztek, és kérték, hogy segítsek. Az út- és járdahálózat, valamint a csapadékvíz-elvezetés mellett a település ivóvízrendszerével kapcsolatosan kritikus vélemények hangzottak el. Évről évre egyre több a csőtörés, a szakemberek elmondása szerint látványosan el vannak öregedve a csövek, a település több pontján akadozik a nyomás, ezért az ivóvízellátó rendszer felújítása sürgető, amihez központi forrás igényelhető. Itt a falukisbuszok beszerzésétől elkezdve az óvodák, iskolák felújításáig mindenre szükségük van a kistelepüléseknek és a környékbeli falvaknak.

Én azt gondolom, hogy az, amit államtitkár úr mondott ‑ és látom, hogy közben el is ment ‑, teljesen nem felel meg annak, hogy fantasyban élnek az ellenzéki képviselők és a magyar emberek. A magyar emberek a valóságban élnek, és ezzel szeretném befejezni a felszólalásomat. Én azt gondolom, hogy a magyar kormány jelen pillanatban tévúton jár, és próbál egy olyan pozitív propagandával előrukkolni, amellyel megpróbálja nyugtatni a magyar lakosságot, de a magyar emberek érzik, tudják, látják, hogy jelen pillanatban rossz irányba megy a gazdaság. Úgyhogy higgyék el, azok a kritikák, amelyeket megfogalmaztunk, mind valósak. Köszönöm, hogy meghallgattak.