Dr. Brenner Koloman (Jobbik)

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném kifejezni abbéli örömömet, hogy végre megfelelő időben tárgyalunk a költségvetésről. Én nagyon nem értettem azokat az éveket, amikor ezt még a nyári szünet előtt végeztük el. Egy kicsit megmosolyogtató az az érvelés, amivel a jelenlegi fideszes kormány ezt az amerikai elnökválasztással hozza összefüggésbe, de egy kiegyensúlyozott polgári demokráciában mindenképpen ez az az időszak, amikor mindannyiunk közös adóforintjairól vitatkoznunk és döntenünk kell.

Bár azt hozzáteszem, ha ma az ember ránéz az euró árfolyamára ‑ és 420 felett „észre sem veszed, elhagyod a valóságot”, parafrazálnám a régi Neoton-nótát, és ne legyen igaza Róna Péternek, a Jobbik listavezetőjének, aki 500 forintos euróárfolyamot is jósol a jövő évre ‑, mindenesetre bátor tett 397 forintos euróárfolyamon megtervezni a magyar költségvetést. Ennyit talán általában is a költségvetéshez.

A politika alapvetően mindig értékválasztás a mi megítélésünk szerint. Felszólalásomban az oktatás, a tudomány és a kultúra területét szeretném érinteni.

A mi nemzeti és konzervatív politikai közösségünk mindig gróf Klebelsberget emlegeti ebben, és azt várnánk el a jelenlegi rendkívül nehéz szociális és gazdasági válságban, hogy erre a gazdasági és az emberek mindennapjait nagyon komolyan érintő válságra a jelenlegi fideszes kormány hasonló választ adjon, mint annak idején a trianoni katasztrófa után a gróf úr, mégpedig hogy arányaiban költsünk többet a kiművelt emberfőkre. A Jobbik véleménye szerint ez középtávon GDP-arányosan el kell hogy érje mindannyiunk közös pénzének a 8 százalékát, mert csak akkor lehet kitörni a XXI. században, a tudás és az információ évszázadában abból a közepes fejlettségi csapdából, amelyben jelenleg hazánk az általános vélemény szerint bent ragadt. Ehhez pedig az kell, hogy a pedagógusok bérét megfelelően megemeljük. Azt gondoljuk, nem az a mérce, hogy hány százalékos pedagógusbér-emelés történt az elmúlt években ‑ ezeknek örülünk és respektáljuk őket ‑, és nem a nyugati országok, például Ausztria, amelyet 2030-ban a fideszes kormány már le akar hagyni, nem ‑ Szlovénia! Tessék megnézni a szlovén tanárok bérét vagy a cseh tanárok bérét! Na, az lenne a mérce, mert jelenleg hazánkban a pedagógusok és ‑ nem elfelejtjük ‑ a pedagógusok munkáját segítők bére még mindig végletesen elmarad attól a társadalmi megbecsültségtől, amelyet gróf Klebelsberg idejében a magyar tanártársadalom élvezett, és ennek meg is volt aztán a pozitív hozadéka. Tehát ez nem egy kidobott pénz, hanem egy politikai értékválasztás a Jobbik véleménye szerint. Ezért is nyújtottuk be ennek megfelelően a módosító javaslatainkat.

(16.20)

Szó esett már az egyetemi világról is. Én ismételten le szeretném azt szögezni ‑ úgy is, mint az Európa Tanács jelentéstevője az egyetemi autonómia és az akadémiai szabadság témakörében ‑, hogy kezdettől fogva azért elleneztük ezt a típusú modellváltást, mert érdemben csökkentette az egyetemi autonómiát; mert érdemben az új kuratóriumok elvontak olyan döntési jogköröket a szenátustól, amelyeket minden olyan intézményfenntartási modellben, amire a modellváltáskor hivatkoztak, marad mindannyiunk parlamentje, az egyetemi oktatók ‑ mint jómagam ‑, az egyetemi hallgatók és az egyetemi dolgozók közös parlamentjének a szintjén, a szenátusok szintjén.

Azt pedig, hogy milyen ígéretekkel vették rá önök és milyen nyomásgyakorlással esetenként az egyetemek szenátusait arra, hogy megszavazzák ezeket a modellváltásokat, szerintem majd egy idő után a történészek fogják elég negatív módon megítélni. Most pedig látjuk, hogy mi ennek a nagyon negatív következménye az egész magyar egyetemi világra. A Jobbik mindig amellett volt, hogy mind az Erasmus-ösztöndíjakat, mind a Horizont kutatói programokhoz kapcsolódó EU-s forrásokat a magyar egyetemi világnak meg kellene kapnia.

Na de, tisztelt fideszes képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, ez az önök felelőssége, hogy ezeket a pénzeket hazánk nem kapja meg. Jelzem, már most nagyon negatív hatásai vannak ennek az egész folyamatnak, és nemcsak azért, mert a nekünk járó források helyett aztán a mindannyiunk közös adóforintjaiból kell a Pannónia-projektet például finanszíroznunk, hanem azért is, mert a nemzetközi tudományos életből bizony-bizony a magyar egyetemi világ kezd kiszorulni; mert gyakorlatilag a Horizont-támogatások hiánya miatt nem kötnek konzorciumos szerződést ilyen egyetemekkel a többi európai egyetemen.

Azt gondolom, hogy ez az önök felelőssége, és ha meglenne önökben a politikai akarat, hogy a magyar egyetemi világ megkapja a nekik járó forrásokat, akkor önök a kétharmad birtokában azt kettő perc alatt végre tudnák hajtani, mint ahogy önök szégyenletes módon mondjuk adóév kellős közepén, ugye, annak idején a kata rendszerét meg tudták változtatni 36 óra alatt, tisztelt államtitkár úr, mindenfajta kiegyensúlyozott polgári demokráciát megcsúfoló módon, hogy erre is emlékeztessem önöket így. A kiszámíthatóság már elhangzott a mai vitában egy fideszes képviselőtársam szájából. Erre gondoltam már reagálni.

A Magyar Tudományos Akadémia ügyét is hadd hozzam ide, hiszen most tárgyalta a tisztelt Ház azt a javaslatot, amely a Magyar Tudományos Akadémia vagyontárgyait is ugyanúgy ki akarja szervezni, mint a modellváltó egyetemek ügyében egyszer már megbizonyosodott módon, a tudomány autonómiáját sértő módon egészen elképesztő negatív hatásokkal fog ez is járni. Én azt gondolom, hogy a magyar tudomány ennél lényegesen többet érdemel.

Módosító javaslatot nyújtottunk be ez ügyben is, hogy nyilvánvalóan az egyetemi oktatók bérét és a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak a bérét is érdemben emeljük. Nagyon fontos felhívni a figyelmet itt is arra, hogy a régióban is elmaradt az egyetemi világ bérezése, különösen az egyetemi ranglétra alacsonyabb lépcsőfokain dolgozó kollégák bére, tehát a tanársegédi, adjunktusi réteg bére, bizony még a társadalmi megbecsültség szempontjából is nagyon komoly lemaradásban van, a béremelések ellenére, tisztelt államtitkár úr. Azokat elismerjük és pozitív lépésnek tartjuk, de ennek ellenére még a régióban nagyon komoly lemaradásban vannak az egyetemi oktatók bérei. Még néhány évvel ezelőtt is előfordulhatott az a csúfság, hogy egy egyetemi adjunktus, aki tanított egy doktoranduszt, kevesebbet keresett, mint amennyi a doktorandusz ösztöndíja volt.

Tehát ilyen aránytalanságokból kellett most aztán elmozdítani ezt a rendszert. Ez részlegesen megtörtént, de még nagyon komoly lépésekre volna a mi véleményünk szerint szükség; és ahogy említettem, ez egy értékválasztás, hogy erre juttatok‑e forrást, vagy más olyan projektekre, amelyekre mindannyiunk közös adóforintjainkból ez a költségvetés is juttat.

Menjünk tovább, mégpedig a kulturális szférára szeretnék rátérni. Idézném az egyik olyan szólást, amit nagyon sok szólás mellett Churchillhez szoktak kapcsolni ‑ hogy mennyiben igaz, azt nem tudjuk ‑, mégpedig azt, hogy a háború időszakában az összes kultúrára kiadott pénzt törölni akarta az angol kormány, és Churchill erre azt mondta: Na de uraim, akkor miért harcolunk?

Szóval, na de uraim, akkor miért harcolunk? A kultúra nemzeti alap, és arra többet kell adni, különös tekintettel az önkormányzati fenntartású kulturális intézményeknek kell többet adnunk. Ebbéli módosító indítványomat is benyújtottam a Jobbik frakciójának nevében, mert azt gondoljuk, hogy főleg a kisebb településeknél a társadalmi kohéziót bizony nagyon fontosan és pontosan meg kell erősítenünk azzal, hogy legyenek kulturális intézmények, legyen benne szervező, aki megfelelő bért keres; és igenis azt gondoljuk, hogy ez a magyar társadalompolitika szempontjából kiemelkedően fontos cél. Itt is értékválasztásra van tehát szükség. Kérem a támogatásukat ebbéli javaslatomhoz is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül két olyan módosító javaslatomról is szeretnék beszélni, amelyek közül az egyik az energiamixet érinti, ez pedig a szélerőművek rendszere. A magyar energiamixben a Jobbik mindig kiegyensúlyozott állapotot képviselt. Mi az atomenergiát támogatjuk, azt, hogy Paks II.-t feltétlenül orosz technológiával építsük fel, azt nem támogatjuk, de az atomenergiát támogatjuk. Itt főleg a ‑ mondjuk, francia technológiájú ‑ kisebb atomerőművekre szeretném felhívni a figyelmet, és arra, hogy 2011-től az idei évig gyakorlatilag a Fidesz ellehetetlenítette az újabb szélerőművek létesítését. Ez most, hála istennek, megszűnt. De azt gondoljuk, hogy éppen a hosszú hiátus miatt kiemelt támogatásban kellene részesíteni az energiamixhez a szélerőműveket, hiszen minden tudományos felmérés szerint igenis vannak olyan régiói hazánknak, ahol ez rentábilis, különösen a modern szélerőművek technológiája mellett. Ebbéli módosító javaslatomat is, kérem, tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák.

És két, esélyegyenlőséget érintő módosító javaslatomról is szeretnék még beszélni. Az egyik a magyar jelnyelvvel kapcsolatos. Jómagam a jelnyelvi képzések akkreditációs szakértőjeként is dolgoztam előző életemben, és ez egy olyan kérdés, amely számomra kiemelt fontosságú kérdés. Itt a 2020. évi törvény, a magyar jelnyelvről szóló törvény elfogadása nagyon fontos lépcsőt jelentett, de azt gondolom, hogy a tolmácsszolgáltatást érdemes volna a jelenlegihez képest jobban megtámogatnunk.

Ebbéli módosító javaslatomat is, kérem tisztelettel képviselőtársaimat, hogy támogassák ugyanúgy, ahogy a látásrehabilitáció támogatását is magasabb támogatási összeggel szeretném a költségvetésben látni, mert azt gondolom, hogy az olyan honfitársaink, akik ilyen kihívásokkal küzdenek mindennap, ezt megérdemlik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)