Dr. Windisch László

DR. WINDISCH LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselők! Az Állami Számvevőszék véleménye szerint a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megalapozott, a gazdasági folyamatoknak, a törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózisnak megfelelő alakulása esetén a bevételi előirányzatok teljesíthetők.

Az Állami Számvevőszék véleményét annak a feltételezésével alakította ki, hogy a törvényjavaslat alapját képező kormányzati makrogazdasági prognózis szerinti gazdasági növekedés megvalósul. Az ÁSZ azért él ezzel a feltételezéssel, mert másképpen nem tudná az értékelést elvégezni. Például egy fogyasztási típusú adó bevételi előirányzatának teljesülése leginkább attól függ, hogy miképpen alakul a fogyasztás, a szociális hozzájárulási adóból származó bevételt pedig a keresetek növekedése befolyásolja leginkább. Következésképpen a törvényjavaslat előirányzatai megalapozottságának és bevételei teljesíthetőségének az értékelését csak ugyanannak a makrogazdasági prognózisnak az alapján lehet elvégezni, amely prognózisra maga a törvényjavaslat épül.

(9.50)

Ez pedig nem lehet más, mint a kormány által kidolgozott, a költségvetésitörvény-javaslat indokolásának mellékletében ismertetett prognózis. Ebből adódóan az ÁSZ a 2025. évi költségvetésitörvény-javaslat megalapozottságának értékelését is annak feltételezésével végezte el, hogy az annak alapját képező kormányzati prognózis szerint alakulnak a makrogazdasági folyamatok.

Mindannyian tudjuk, hogy minden előrejelzés bizonytalan, és teljesülését kockázatok veszélyeztetik, nincs ez másképp a Magyarország 2025. évi központi költségvetését megalapozó előrejelzés esetében sem. E kockázatokat most mégsem sorolom fel, elsősorban azért nem, mert egy munkamegosztás alakult ki a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék között. Ennek értelmében a kormányzati makrogazdasági prognózis teljesíthetőségét a Költségvetési Tanács értékeli, és hívja fel a kormány, majd az Országgyűlés figyelmét a tanács tagjai és szakértői háttere által azonosított kockázatokra. A tanács véleményét konszenzussal alakította ki, azzal én mint a Költségvetési Tanács tagja egyetértettem. A tanács véleményét a tanács elnöke ismerteti majd önökkel.

Számos makrogazdasági kockázat bekövetkezése független a magyar gazdaságpolitikától. Ez így volt a 2024-re készített előrejelzések esetében, és ez jellemzi a 2025. évet övező kockázatokat is. Az idén a kockázatok mértékét csökkenti az, hogy a költségvetésitörvény-javaslat tárgyalására csak november végén kerül sor, amikor már a 2024. évi gazdasági és költségvetési folyamatok nagyrészt végbementek, ezért a nyár eleji elfogadáshoz képest jobban ismerjük már azt a bázist, amelyre a jövő évi költségvetést építeni lehet. A költségvetés tervezettet meghaladó ez évi hiánya ugyanis legalább ezermilliárd forint összegben azzal magyarázható, hogy a bázis, vagyis a 2023. évi teljesítés elmaradt a várakozásoktól; ez elsősorban az általános forgalmi adó esetében okozott kiesést.

Tudjuk, hogy a 2024. évi folyamatok is kedvezőtlenebbek a tervezettnél, ezért a törvényjavaslat értékelésekor az első dolgunk annak értékelése volt, hogy annak készítői számoltak‑e ezzel a helyzettel. Az első háromnegyed év vártnál alacsonyabb gazdasági növekedése ismeretében a 2024. évre vonatkozó előrejelzését a kormányzatnak lefelé kellett módosítania, de ezt el is végezte, így a 2025. évi előirányzatok bázisai reálisnak tekinthetők.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszéknek a költségvetésitörvény-javaslatról készített értékelését két mondatban lehet összegezni: a Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megalapozott, a gazdasági folyamatoknak a törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózis szerinti alakulása esetén a bevételi előirányzatok teljesíthetők; független ellenőrző szervként a legjobb szakmai tudásunk és a nemzetközi sztenderdeket figyelembe vevő, nyilvános módszertanunk alapján jutottunk erre a következtetésre.

A tavalyi ÁSZ-vélemény összegző értékelésének is hasonló volt a szövege, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségére vonatkozó megfogalmazást azonban idén kiegészítettük azzal, hogy a teljesíthetőség csak a gazdasági folyamatoknak a törvényjavaslatot megalapozó makrogazdasági prognózis szerinti alakulása esetén áll fenn. Az ismertetett kiegészítő szövegrész egyúttal rávilágít arra is, hogy az ÁSZ elsősorban a költségvetésitörvény-javaslat konzisztenciáját értékeli. Ez sem kis feladat, mivel a költségvetésitörvény-javaslatnak nemcsak a makrogazdasági prognózissal kell összhangban lennie, hanem az állami feladatok változásával, az új kormányzati programok forrásigényével, a közszférát érintő béremelési intézkedésekkel, a folyamatban lévő adómódosításokkal, a demográfiai folyamatokkal, az energiahordozók árának várható változásával, és még hosszan sorolhatnám a további tényezőket.

Az utolsó hármat éppen azért emeltem ki, mert ezek tekintetében néhány milliárd forintos eltérés mutatkozik a törvényjavaslat kidolgozói és az Állami Számvevőszék szakértőinek a véleménye között. Ezeket röviden ismertetem csak, részletes kifejtésüket megtalálják az írásos véleményben.

Az energiaágazat befizetései 296,7 milliárd forint összegű előirányzata számításokkal megalapozott, azonban teljesíthetőségéből az ÁSZ számításai szerint 47,7 milliárd forint kockázatos. Az ÁSZ által összegyűjtött historikus adatok, valamint a hazai és nemzetközi előrejelzések adatai alapján ugyanis úgy látjuk, hogy a Brent- és az Ural-kőolaj árkülönbözete kisebb lesz a Pénzügyminisztérium által prognosztizált mértéknél, és így az árkülönbözet arányában befizetendő adó összege is alacsonyabb lesz.

A pénzintézetek befizetési kötelezettsége kapcsán a véleményben jelzett kockázatot időközben felülírta az, hogy megjelent az extraprofit-adókról szóló kormányrendelet, amelynek a rendelkezései a korábban az ÁSZ rendelkezésére bocsátott tervezethez képest számításaink szerint nagyobb bevételt eredményeznek a költségvetés számára.

Az úgynevezett felülről nyitott, azaz az Országgyűlés külön engedélye nélkül túlléphető kiadási előirányzatok esetében az ÁSZ értékeli, hogy az előirányzatok elégségesek‑e az ellátások finanszírozására, illetve a feladatok teljesítésére; ha nem, akkor úgynevezett elégségességi kockázatot állapít meg. Az ÁSZ számításai szerint a 13. havi nyugdíj visszaépítésének a támogatására előirányzott 487,1 milliárd forint tízmilliárd forinttal elmarad a tényleges igényektől, mivel szemben a Pénzügyminisztériummal az ÁSZ a jogosultak létszámának némi emelkedését valószínűsíti. Az M5, M6 autópálya rendelkezésre állási díjak 175 milliárd forintos előirányzata 2,1 milliárd forint összegű túllépésének kockázatát arra alapozzuk, hogy ezen előirányzat számszerűsítésekor az előterjesztő nem a költségvetésitörvény-javaslat megalapozására előírt, hanem annál erősebb forintárfolyammal számolt. A digitális megújulás operatív program plusz esetében a 115,3 milliárd forintos kiadási előirányzatnál egymilliárd forinttal kevesebb kiadás várható. Az előbbiekben ismertetett három kiadási előirányzatnak az összesített elégségességi kockázata becslésünk szerint 11,1 milliárd forint, ami a kiadási főösszeghez képest elhanyagolható mértékű kockázatot jelent.

Még egy, az ÁSZ által számszerűsített kockázatra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét. Az „Adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek és kiadások” című fejezetben megtervezett, az államadósság finanszírozásával összefüggő kamatkiadások számításokkal megalapozottak és elégségesek is abban az esetben, ha a forint/euró árfolyam éves átlagban a költségvetésitörvény-javaslat makrogazdasági prognózisában a 2025. évre feltételezett évi átlagos 397,5 forint/euró árfolyam közelében lesz. A tényleges forint/euró árfolyam azonban 2024. október 2-a óta magasabb ‑ ettől a naptól kezdődően az ÁSZ-vélemény adatzárásának időpontjáig 398,9 és 410,9 forint/euró közti tartományban alakult ‑, következésképpen a forint árfolyamának a jelenlegi szinthez képest erősödnie kell ahhoz, hogy a tervezett árfolyam elérhető legyen. A tervezettnél magasabb éves átlagos forint/euró árfolyam a devizában fennálló adósság kamatkiadásait az előirányzathoz képest megemeli. Az ÁSZ számításai szerint a forint euróval szembeni egy forintnyi gyengülése a 2025. év végére tervezett devizában fennálló adósság és követelések állományához kapcsolódó éves pénzforgalmi nettó kamatkiadást a tervezett összeghez képest 1,3 milliárd forinttal növeli meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék által feltárt kockázatok előrebocsátása után tömören ismertetem, hogy az ÁSZ milyen módszerrel végezte el a költségvetésitörvény-javaslat értékelését, és az milyen eredményre vezet. A módszertan részletes leírása az Állami Számvevőszék honlapján mindenki számára elérhető. Elsőként az ÁSZ arra a kérdésre kereste a választ, hogy a központi költségvetésről szóló törvényjavaslat előirányzatai számításokkal megalapozottak-e. A kérdés megválaszolása érdekében az ÁSZ statisztikai mintavétellel 53 bevételi előirányzatot és 201 kiadási előirányzatot választott ki, amelyek a bevételi főösszeg 95,3 százalékát, a kiadási főösszeg 90,8 százalékát érték el. Ez a lefedettség lehetővé tette, hogy az ÁSZ 95 százalékos megbízhatósággal megállapítsa, vajon a törvényjavaslat előirányzatainak összessége számításokkal megalapozott-e. Értékelésünk szerint a bevételi előirányzatok összegének 99,7 százaléka, a kiadási előirányzatok 99,9 százaléka számításokkal megalapozott.

Hiányosságot állapítottunk meg a vagyonértékesítések bevétele százmilliárd forint összegű előirányzata, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap fejezeten belül a kutatási alaprész 40 milliárd forint összegű kiadási előirányzata és az Állami beruházások fejezet Beruházási Alap 150,3 milliárd forint összegű kiadási előirányzata számításokkal való megalapozottsága tekintetében.

Összességében a költségvetésitörvény-javaslat előirányzatai számításokkal megalapozottak. A korábbi évekhez hasonlóan a 2025. évi költségvetésitörvény-javaslatban meghatározott előirányzatok megalapozottságát a költségvetési szervek által az ÁSZ rendelkezésére bocsátott dokumentumok visszaigazolják.

(10.00)

Ugyanakkor az elmúlt évek számai azt mutatják, hogy a központi költségvetési szervek többsége az év során a költségvetési törvényben meghatározott előirányzatnál lényegesen magasabb kiadást teljesített. Néhány esetben ez azzal függött össze, hogy a költségvetési törvényben meghatározott előirányzat a szükséges feladatok ellátásához elégtelennek bizonyult, és a kormányzatnak más előirányzatok átcsoportosításával kellett ezen intézmények működőképességét biztosítani.

A 2025. évi költségvetésitörvény-javaslat a hasonló helyzet kialakulásának kockázatát jelentősen mérsékli azáltal, hogy az előző évhez képest a fekvőbeteg-szakellátás intézményei, a Klebelsberg Központ és a rendőrség számára jelentős többlettámogatást biztosít.

A központi költségvetési szervek nagyobb része esetében azonban a törvényi előirányzatok túllépését az okozza, hogy a feladataik ellátásához szükséges támogatás egy részét nem az intézmény költségvetésében, hanem fejezeti vagy központi kezelésű előirányzatokon tervezik meg, s azokat év közben csoportosítják át a feladatot ellátó intézményhez. Ez a megoldás szabályszerűségi szempontból nem kifogásolható, azonban azzal a következménnyel jár, hogy a törvényi előirányzat és az arra alapozott elemi költségvetésük nem irányadó a gazdálkodásuk szempontjából, mivel különféle átcsoportosításokkal a rendelkezésükre álló keretek év közben még jelentősen bővülnek.

A költségvetési véleményezéshez kapcsolódó második kérdés így szól: a bevételi előirányzatok teljesíthetők-e? E kérdés megválaszolásához a törvényjavaslat lényeges összegű bevételi előirányzatait választottuk ki, melyek összértéke a bevételi főösszeg 75,3 százalékát tette ki. Értékelésünk szerint a kiválasztott előirányzatok összegének 99,9 százaléka teljesíthető, és csak 0,1 százaléka hordoz teljesíthetőségi kockázatot. Korábban ismertettem, hogy mely előirányzatokról van szó.

Mindezek alapján összességében a törvényjavaslat bevételei teljesíthetők. Ahogy korábban hangsúlyoztam, ez az értékelés annak feltételezése mellett értendő, hogy a kormányzat makrogazdasági prognózisa megvalósul. A vélemény elkészültekor a teljesülésnek még az is feltétele volt, hogy az Országgyűlés a folyamatban lévő adómódosításokat a kormány javaslata szerinti tartalommal elfogadja, és megszülessen az extraprofit-adókról szóló kormányrendelet. Ez a két feltétel azonban mostanra már teljesült. Ki kell emelnem, hogy az Állami Számvevőszék az uniós bevételeket nem minősítette a teljesíthetőség szempontjából, tekintettel az uniós források biztosításával kapcsolatban felmerült bizonytalanságokra, az elhúzódó döntési folyamatra.

Végül az ÁSZ azt a kérdést válaszolta meg, hogy a törvényjavaslat szerinti államadósság, illetve hiánycél megfelel‑e az államadósság-szabálynak és a hiányra vonatkozó törvényi előírásoknak. Ennek kapcsán azt is vizsgáltuk, hogy az azonosított kockázatok a tartalékok figyelembevételével veszélyeztetik‑e a törvényjavaslatban kitűzött célok teljesíthetőségét.

Az államháztartás központi alrendszerének pénzforgalmi hiányát a törvényjavaslat 4123 milliárd forintban határozza meg, amely a 2025. évre a törvényjavaslat indoklása szerint előre jelzett, 87 954,5 milliárd forint értékű GDP 4,7 százalékát teszi ki. A tervezett hiány a társadalombiztosítási alapok nullszaldós egyenlege és az elkülönített állami pénzalapok többlete mellett teljes egészében a központi költségvetés hiányából adódik.

A törvényjavaslat indokolásának levezetése szerint a 2025. évben a kormányzati szektor eredményszemléletű, az uniós módszertan szerint számított hiányát 3272,3 milliárd forintban tervezték meg, ami a prognosztizált GDP 3,7 százalékát teszi ki. Ez az érték a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényben meghatározott feltételt ‑ miszerint a hiány a GDP arányában maximum 3 százalék lehetne ‑ nem teljesíti. Ezért a kormány a Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatban a stabilitási törvény ezen pontjának módosítását kezdeményezte. A stabilitási törvény előírása szerint a költségvetési törvényben az államadósság-mutató értékét oly módon kell meghatározni, hogy annak a viszonyítási évhez ‑ amely esetünkben a 2024. év ‑ képesti csökkenése legalább 0,1 százalékpontot érjen el.

A költségvetésitörvény-javaslat szerint az államadósság-mutató 2025. december 31-ére tervezett mértéke 72,6 százalék, ami a 2024. december 31-én várható 73,2 százalékos mutatóhoz képest 0,6 százalékponttal csökken. Ezáltal eleget tesz a stabilitási törvény idézett követelményének és egyúttal az Alaptörvényben rögzített államadósság-szabálynak is.

A 2025. évben az államadósság-mutató előző évhez viszonyított 0,6 százalékpontos, tervezett csökkenését az államadósság 6,7 százalékos emelkedése és a nominális GDP 7,5 százalékos prognosztizált növekedése eredményezi; vagyis a 2025. évi államadósság-mutató értékének csökkenése a nominális GDP államadósságnál várhatóan nagyobb ütemű növekedésének köszönhető.

Az államadósság-szabály teljesülése határainak megállapítása céljából az ÁSZ érzékenységvizsgálatot végzett. Azt számszerűsítettük, hogy az államadósság-mutató tervezett 0,6 százalékpontos, azaz a törvényi minimumot 0,5 százalékponttal meghaladó csökkenése mekkora, úgynevezett implicit tartalékot jelent. Ezalatt azt értjük, hogy milyen mértékű makrogazdasági, a GDP alacsonyabb növekedési ütemében kifejeződő, illetve költségvetési, az államadósság magasabb összegében kifejeződő kockázat kezelésére képes.

Az ÁSZ számításai szerint az államadósság-szabály mindaddig teljesül, ameddig az államadósság a nominális GDP prognosztizált növekedése mellett legfeljebb 439,7 milliárd forinttal növekszik a tervezetthez képest, vagy pedig a nominális GDP növekedési üteme a tervezett államadósság mellett meghaladja a 6,8 százalékot.

Ez 2,8 százalékos reál-GDP-növekedést jelentene a prognosztizált 3,4 százalékkal szemben. A 439,7 milliárd forint összegű implicit tartalék jelentősen elmarad az elmúlt években számított implicit tartalék nagyságától, a 2024. évre 2442 milliárd forint, míg a 2023. évre 1511,9 milliárd forint volt, ami azt jelenti, hogy 2025-ben az elmúlt évekhez képest lényegesen kevesebb az államadósság-szabály nemteljesülésének kockázatát mérséklő implicit tartalék.

Milyen explicit tartalék-előirányzatokat tartalmaz a törvényjavaslat? A törvényjavaslatban a központi tartalékok összege 6,2 százalékkal emelkedik a 2024. évi tervezethez képest, amely két ellentétes irányú hatás eredőjeként alakult így. A „rendkívüli kormányzati intézkedések” előirányzata jelentősen csökken, valamint a „céltartalékok” előirányzatainak összege is csaknem 9 százalékkal mérséklődik. Ugyanakkor a központi tartalékok összegét növeli a „közfeladatot ellátó intézmények rezsikompenzációja” elnevezésű, új tartalék-előirányzat 253,2 milliárd forinttal. Szintén új tartalék-előirányzat „az állami vagyon növelését szolgáló tartalék”, amely a tulajdonosi ügyletek fedezetét biztosítja.

A korábban tartalékként tervezett „járványügyi kiadások” előirányzat 2025. évre megszűnik. A központi tartalékok összegét mérsékli a Beruházási Alap kiadási előirányzatának 2024. évi előirányzathoz viszonyított 94,7 milliárd forintos csökkenése. A „rendkívüli kormányzati intézkedések” előirányzat 100 milliárd forintos összege a törvényjavaslat szerinti kiadási főösszeg 0,23 százaléka, amivel az államháztartásról szóló törvény hatályos előírása, amely szerint a tartaléknak el kell érnie a kiadási főösszeg 0,5 százalékát, nem teljesül.

Ezért a kormány a „rendkívüli kormányzati intézkedések” előirányzat felső és alsó határára vonatkozó előírás hatályon kívül helyezését kezdeményezte a Magyarország 2025. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslatban. Tekintettel a korábbi évek felhasználási adataira, a rendkívüli kormányzati intézkedések 2025. évre tervezett előirányzata elégséges a normál ügymenet esetén év közben felmerülő kiadások fedezésére, ugyanakkor arra az esetre nem lesz elegendő, ha a szélsőséges események nagy összegű, rendkívüli finanszírozási igényt generálnak.

A további tartalék-előirányzatok nem tekinthetők szabadon felhasználható tartaléknak, mivel előre meghatározott feladatok finanszírozását szolgálják, amelyek esetében a támogatási összegek még nem kerültek kiosztásra a majdani felhasználók költségvetési fejezetéhez.

Ezek közül a legnagyobb összegű a céltartalék 676,6 milliárd forintos előirányzata. Ez elsősorban olyan jogszabály vagy kormányhatározat alapján már eldöntött bér- és illetményemelési döntések finanszírozását szolgálja, amelyek forrásigénye nagyságrendileg ismert, azonban az intézmények közötti felosztására csak az adott évben, tételes felmérés alapján kerülhet sor. Ilyen tételeket jelentenek a köznevelési és a szakképzési intézményekben, a kutatói szférában, a vízügyi ágazatban dolgozók illetményemelései, valamint a minimálbér és a garantált bérminimum, továbbá a nemzetgazdasági átlagkeresethez kötött juttatások emelkedésének várható többlete.

(10.10)

A tervezett kiadások között szerepel továbbá a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott felsőoktatási intézmények támogatásának valorizációja is. A céltartalék további jogcíme az ukrajnai háborúval kapcsolatos kiadás is. Számításaink szerint az előirányzat elegendő a jogszabályon alapuló, valamint a közszférában már meghirdetett illetményemelések finanszírozására. Az előirányzat felülről nyitott, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a kormány ebből az irányzatból további bérintézkedéseket finanszírozzon, ez azonban a hiányt növelné.

A Beruházási Alap előirányzatából sem lehet új feladatot támogatni, mivel azt már a tervezéskor kiosztották korábban meghatározott feladatok finanszírozására, sőt a kormányhatározatok szerinti 179,5 milliárd forintos igénnyel szemben az előirányzat összege csak 150,3 milliárd forint, ebből következően a Beruházási Alap előirányzatát számításokkal nem megalapozottnak minősítettük.

A két új tartalék-előirányzat, a közfeladatot ellátó intézmények rezsikompenzációja, valamint az állami vagyon növelését szolgáló tartalék felhasználása szintén célhoz kötött, amint azt az elnevezésük is mutatja. Az ÁSZ-értékelés összesen 69,7 milliárd forint összegű kockázatot állapított meg, amely alacsonyabb összegű a tervezett tartalékok összegénél, azaz a számszerűsített kockázatok kezelésére a tartalékok elegendőek. Ugyanakkor, ha az ÁSZ által jelzett kockázatok tényleg bekövetkeznek, és a tartalékokat ezek kezelésére kell majd felhasználni, akkor ez tovább szűkítené a nem tervezett események miatt szükségessé váló költségvetési kiadások finanszírozására rendelkezésre álló összeget.

A kormánynak több lehetősége is van arra, hogy az év közben jelentkező többletfeladatok finanszírozását más, nem tartalékként tervezett előirányzatok átcsoportosításával oldja meg. Következésképpen a tartalékok viszonylag alacsony szintje nem jelenti azt, hogy egy szükségessé váló, nagy összegű rendkívüli kiadás finanszírozása ne lenne megoldható. Ez azonban más, már ismert feladatoktól vonna el erőforrásokat, így nemcsak rontaná a költségvetés végrehajtásának tervszerűségét, hanem a tervezett feladatok megvalósítását kellene szűkíteni vagy későbbre halasztani.

Szeretnék rámutatni arra is, hogy az előzetesen le nem kötött tartalékok nemcsak előre nem látható többletfeladatok finanszírozására lennének alkalmasak, hanem a bevételi elmaradások kompenzálására is, hiszen ha ezeket a tartalék-előirányzatokat a kormányzat nem használja fel, akkor az így keletkező megtakarítás a hiányt mérsékli. Ilyen célt szolgáló tartalékok a költségvetésitörvény-javaslatban egyáltalán nincsenek, ami azt jelenti, hogy a bevételek esetleges elmaradása vagy a hiányt növeli majd, vagy a tervezett kiadásokat kell későbbre átütemezni, netán bevételnövelő intézkedéseket kell tenni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a tartalékok növelése tényleges kiadások előirányzatainak csökkenését igényelné, amit a törvényjavaslat benyújtója el akart kerülni.

Az Állami Számvevőszéknek nem feladata a költségvetésben tükröződő elosztáspolitika értékelése. Azt viszont óhatatlanul megnézzük, hogy az év közben végrehajtott számvevőszéki ellenőrzésekben feltárt hiányosságok megszüntetésére való törekvés kiolvasható‑e a számokból. Ennek kapcsán nyugtáztuk, hogy az ÁSZ által a közelmúltban ellenőrzött rendőrség, ügyészség és Klebelsberg Központ előirányzata az ez évi előirányzathoz képest jelentős többletet mutat.

Korábbi ellenőrzésében az ÁSZ felhívta a figyelmet arra, hogy a víziközmű-ágazat infrastruktúrájának állagmegőrzésére nem áll rendelkezésre elegendő forrás, és a vízvezetékek rossz állapota miatt nagy az elfolyó víz mennyisége. A víziközmű-hálózat fejlesztésére 2025-re tervezett előirányzat a 2024. évihez képest csökken. Az ágazat kiegyensúlyozott gazdálkodása szempontjából viszont fontos lépés a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alap létrehozása, amely először a 2025. évi költségvetésitörvény-javaslatban jelenik meg 122 milliárd forintos előirányzattal.

Ez évi ellenőrzéseink a gyermekvédelem és az idősgondozás területén tárták fel, hogy az állami intézmények jelentős része nem tudja az állandó működési engedélyhez szükséges feltételeket teljesíteni. Szerény előrelépést jelenthet csak, hogy a költségvetésitörvény-javaslat az állami fenntartású gyermekvédelmi intézmények infrastrukturális fejlesztésére 415,3 millió forint többletforrást biztosít.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat számszerű megalapozottságára, a bevételi és az elégségességi kockázatok alacsony összegére tekintettel az Országgyűlés részére a költségvetésitörvény-javaslat elfogadását javaslom. Ennek azonban feltétele annak a két említett törvénymódosításnak az elfogadása, amely megteremti az összhangot a benyújtott törvényjavaslat és a jövő év elejétől hatályos szabályozás között. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)