Bencze János (Jobbik)

BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Eljutottunk ebben az évben is a költségvetés vitájához. Én nagyon örülök neki, hogy ennyi mindenre van pénz, és ilyen jól állunk. Én úgy döntöttem a mai délelőttön, hogy úgy jövök be a parlamentbe, úgy tisztelem meg az Országházat, hogy előtte egy rövid vidékjárásra megyek, Észak-Tolna, Somogy megye egy része, és meghallgatom az embereket, hogy mi a kívánságuk, elhozom önöknek, és elmondom a problémákat, hogy ők miben szeretnének többletpénzt látni a költségvetésben.

Nagyon fontos probléma a magyar vidéken élő emberek számára a külterületi út. Tetszik, nem tetszik, nem jut rá elég pénz, és a pénz sokszor nem jó helyre jut. Jártam Felsőrácegrespusztánál, Pálfánál ma reggel, Tamási Tuskós, ha valakinek mond valamit a név, Tamási Szurokhegy ‑ szürreális körülményekkel lehet találkozni, olyan emberekkel, akik tisztességes adófizetői Magyarországnak, gyereket vállalnak, de valahogy nem jut rájuk pénz. Ugyanezt tapasztaltam a közutakon. És igenis látszik, hogy van pénz, és valahova jut. Elmentem a Tolna megyei Kisszékelybe, ahol egy kormányközeli jóember magánbirtokáig felújították az utat, de a faluig már elfelejtették. Tehát van pénz, csak nem jó helyre jut. Arra kérem itt önöket a költségvetésnél, hogy úgy gondolják végig, hogy jó helyre jusson az a pénz.

Vagy elmentem a Somogy megyei Fiadra, ahol megdöbbentő állapotokkal szembesültem: a faluban egy viszonylag rossz út, egy részén borzalmasan rossz út, és akik kihívtak, megmutattak nekem egy magánbirtokra vezető, önkormányzat által megpályázott önkormányzati utat, arra jutott pénz. Lássatok csodát, az a lóistálló és magánbirtok, ami ott van, valamiféle szegregátum, mert a pályázat fejlécét valahogy sikerült kikérnem, mert máshoz nem jutok hozzá, az a társadalom peremére szorult csoportok felzárkózását segíti. Lehet, hogy az oligarchák a társadalom peremén élnek.

Tehát arra kérem önöket, hogy a realitás jegyében a tisztességes embereknek juttassanak pénzt, ne a saját oligarcháiknak.

Pálfán elmondtak még egy problémát, ami nem az utakhoz tartozik, hanem az egészségügyhöz. Én itt számtalanszor megkaptam, hogy milyen frankó minden, az orvosi ügyelet nagyon jól működik, óránként egy beteg jut egy darab orvosra ‑ persze, mert nem ér ki időben. Ma mondta el Pápán egy idős hölgy, illetve a hozzátartozója, hogy azért nem mentek ki a paksi orvosi ügyeletről, mert messze van, és nincs rá idejük. Ez egy valós információ a mai napról. Tehát lehet összevissza beszélni, propagandát terjeszteni, de ez a mai magyar valóság.

Tehát arra kérem önöket, hogy a költségvetésben az a frankó kis kétharmad adja vissza az orvosi ügyeleteket, adjon rá pénzt, hogy működjön, hogy ne ilyen esetekkel szembesüljünk, hogy a simontornyai mentőállomáson dolgozókat ne kötelezzék 24 órás szolgálatra, és hétvégén az egyik mentőautónkat ne vezényeljék fel Budapestre mindenféle statisztikai bűvészkedéssel, hogy igenis van mindenhol mentő. Nincs mindenhol mentő.

(16.50)

Tehát a vidéki emberek ilyeneket kérnek önöktől, hogy a költségvetésbe ezeket tegyék bele. Önök döntenek, én csak a problémákat tudom elmondani.

Hogy járnak az önkormányzatok? Ugyanez a témakör, majd elveszik valamilyen módon az iparűzési adót, újraosztják, mint az államszocializmusban, mint ’90 előtt. Ez pont ugyanaz, bedobjuk a nagy kalapba, aztán az a tanácselnök ‑ önöknél polgármesternek hívják ‑, aki jól gulyásoztatja, mulattatja a tisztelt képviselő urat, az majd kap belőle többet, mert a párthoz tartozik, a többiek meg úgy jártak, ahogy most. Hát, kérem, ne tegyék!

Ugyanez van a gépjárműadóval, önök az önkormányzatok mozgásterét, az önálló mozgásterét szűkítették be. Miért kellett ezt? Azért, mert nem jól teljesít a gazdaság. Beszélnek itt, meghallgattam számtalanszor: önállóság, szuverenitás, stratégiai iparágak. Hát, tőlem nem messze van Dunaújváros. Nagyon jó viszonyban vagyok a polgármesterükkel, és az acélipar, a vasipar stratégiai iparág mindenhol. Önök rendezkedtek be egyfajta védelmi költségvetésre, hirdetve, hogy Magyarország ráállt a hadiiparra, acél- és vastermékek kellenek, nyersanyag. Mi van a hírekben? Tönkrement a Dunaújvárosi Vasmű. És van rá jó példa, van rá megoldás. Azt sem látom a költségvetésben. Arra kérem önöket, rakják bele. Lengyelországban, Csehszlovákiában képesek voltak államosítani a lengyelek a tönkremenő vasművet, mert szükségük van vasra. Nekünk nincs szükségünk vasra? Akkor önök nem mondanak igazat a stratégiai iparágakkal. Nagyon kérem, rakják bele!

Apropó, Dunaújváros: tavaly ugyanígy a költségvetés vitájában közvetítettem az önök irányába egy tiszteletteljes kérést. Önök megígértek Dunaújvárosnak egy MRI-gépet. Hát, dr. Mészáros Lajos egy posztban még ‑ nevezzük úgy ‑, hogy rám is rontott, hogy merek ebben az ügyben felszólalni, ez lényegében megvan. Jelentem, a mai napig nincs meg, csak ígéret van, de az dögivel. Tehát arra kérném önöket, passzírozzanak bele ebbe a hatalmas költségvetésbe, mondjuk, a propaganda helyett a stratégiai iparágakra pénzt és egy MRI-gépet Dunaújvárosnak, hogy megérkezzen, hogy meggyógyuljanak az emberek.

Milyen ágazatokba kellene még pénzt tolni? És honnan jönne pénz? Mert mindig azt mondják, hogy csak osztjuk a pénzt az ellenzéki oldalról. Aprópénzes dolgot mondok: most kerül majd szabályozásra a gépjárműveknél, ahogy megadták a miniszter úrnak a lehetőséget, hogy nevezzük úgy, hogyan lehet tuningautót építeni Magyarországon, gépjárművet átépíteni. Ez igenis bevételt generálna, de csak reális keretek között. Tehát arra kérem önöket, a költségvetés számait figyelembe tartva úgy hozzák meg ezt a jövőbeni jogszabályt, amiben nagyon szívesen segítünk, hogy ez az autós réteg szívesen fizet, de nem Mészáros Lőrinc szintjén. Gondoljanak az aprópénzes autósokra és azokra az átalakításokra, amelyek egy autósnak megérnek 50, esetleg 100 ezer forintot, hogy megkapjon rá egy átalakítási engedélyt akár egy TÜV-papír alapján, és gondoljanak azokra a forgalmazókra ‑ mert ez szerte a világon hatalmas iparág ‑, akik ezeket a termékeket forgalmazzák! Ez mind-mind áfabevétel. Inkább a sűrű fillér, mint a ritka forint, én ezt tanultam nagyapáméktól, én önöket is erre biztatnám. Itt lehetne reálisan tervezni.

Van pénz a költségvetésben, itt van az agrárium. Az önök politikájával 14 év alatt zsákutcába jutottunk az agráriumban. Az ágazatom a méhészet, de akkor mesélhetnék a víziszárnyas-tenyésztőkről, az állattenyésztőkről. Statisztikával nem lehet az agráriumban termelni. A források felhasználása nagyon rossz. Protekciós alapon tehetségtelen emberek kapták meg a forrásokat, építettek belőle húsfeldolgozót, mézfeldolgozót, akár nevezzük úgy, hogy kínai hamis méz, aztán csodálkoznak, ha berogyik az ágazat. Oda kellene juttatni a pénzt, ahová lengyel kollégák tették. Lengyelország ránk vert ebben, a lengyelek jórészt odaadták a termelőiknek a pénzt. Biztos, hogy ott is tűnt el belőle, de a java része hasznosult. Ezért van lengyel burgonya a boltokban, a szabolcsi almát ezért nyomta le a lengyel alma, ezért nyomnak le minket minden ágazatban, akár a zöldség-gyümölcs ágazatban is.

Arra kérem önöket, hogy a költségvetési pénzek kiosztásánál ezt gondolják végig, mert az a pénz termel, ami forog, ami adóbevételt ad, és valódi termelő emberhez kerül, nem a tehetségtelen cimborához. Mert hova jutott? Oligarchákhoz, földspekulánsokhoz. Ők nem termelnek. Azok termelnek, akik a földet művelik, akik terméket dolgoznak fel. Ezt lehet mondani a propaganda szintjén, de a valóságban nem ez van.

Zárszóként azt tudnám mondani, ha propagandával gyógyítani lehetne, a kormánypropagandával, akkor Magyarországon a televízión keresztül mindenkit meg lehetne gyógyítani. De nem így van. A társadalom egyre betegebb, a gazdaságunk az önök által elmondottakkal szemben egyre rosszabb állapotban van. A magyar vidék is egyre rosszabb állapotban van, mert nem gimnasztikai parkokra van szükségünk meg térköves piacterekre, hanem valódi termelő munkahelyekre.

Én arra kérném önöket tisztelettel, hogy ebbe az irányba tolják el a költségvetést, abba, hogy valódi érték teremtődjön, ne csak propaganda. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)