Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Kedves Kollégák! Hát, meghallgathattuk a miniszteri expozét, ahol biztosítottak bennünket arról, hogy fantasztikus évünk lesz jövőre. Hát, csak az a baj, hogy minél többet sulykol a kormány valamit, annál inkább erősödik mindenkiben a gyanú, hogy ennek már megint nem sok köze lesz a valósághoz, és én ezt a Költségvetési Bizottság elnökeként sajnos tapasztalatból mondom, hiszen kétszer annyi költségvetésitörvény-javaslatukkal kellett dolgoznunk, mint ahány év eltelt, ami szerintem fekete-fehér bizonyítványt állít ki arról, hogy a költségvetési és gazdaságpolitikájuk egy merő kínlódás. Kínlódás, mert egyetlen fontosabb tervezési számot nem tudnak eltalálni évek óta. Kínlódás, mert a harmadik éve beígért világmegváltó GDP-növekedés korszaka csak nem akar beköszönteni szeretett hazámban, Magyarországon.

Éppen ezért az elmúlt évek költségvetéseinek tükrében kell megítélnünk ezt a törvényjavaslatot, amit maguk, hát, költségvetésként próbálnak eladni a képviselőknek, mert 2024-re vonatkozóan is meghallgathattuk önöktől, hogy milyen jó lesz majd nekünk. Nagy Márton, a gazdaság-visszafejlesztési miniszterük egyenesen fel van háborodva azon, hogy mi, magyarok nem tudjuk, hogy milyen jó is nekünk. Hát, akkor a teljesség igénye nélkül néhány beszédes adat és tény, hogy milyen jó is nekünk, magyaroknak 2024-ben. Ahogy a miniszter úr is az expozéjában, én is 7 pontban foglalom ezt önöknek össze.

Az első, hogy az Európai Unió tagállamainak gazdaságai közül a magyar teljesített a legrosszabbul az idei harmadik negyedévben.

A második, hogy a magyar gazdaság teljesítménye az idei harmadik negyedévben 0,7 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához mérten, és az előző negyedévhez képest is sajnos éppen 0,7 százalékos volt a csökkenés mértéke.

A harmadik, hogy ismét ‑ sajnos ismét ‑ folyamatosan nő az élelmiszer-infláció. Az októberi adat megint megdöntötte az idei rekordot.

A negyedik, hogy szeptemberre az építőiparban a Covid óta nem látott mélységbe zuhant a termelés.

Az ötödik: nem megy jól a feldolgozóipar 27 százalékát adó járműgyártásnak sem; szeptemberre a teljesítménye 11,4 százalékkal esett vissza az előző év azonos hónapjához mérten.

A hatodik mutatóm: a magyar ipar meg összességében sem tud magára találni, hiszen a szeptemberi teljesítménye 5,4 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. És hosszan sorolhatnám a sort, de végül a hetedik mutató, hogy 1-1,5 éves mélypontra esett az üzleti és a fogyasztói bizalmi index a GKI mérése szerint, amelyben azt látjuk, hogy bár már nyár óta egyre pesszimistábbak a fogyasztók és a befektetők is, de ez a romlás novemberben sajnos felgyorsult. A bizalmi index 2-3 pontot is csökkent az előző hónaphoz, októberhez képest.

A legborúlátóbb ágazat pedig a kereskedelem. Már ez is jól mutatja, hogyan szegényedik el a lakosság, és költ egyre kevesebbet. Hát ennyi! Mondom: kínlódás, amit önök tudnak produkálni. Fantasztikus ígéreteket ígérnek, és aztán szembejön a valóság, a realitás.

Ha tehát a tapasztalataimból indulunk ki, akkor ez a törvényjavaslat nem más, mint rengeteg számmal teleírt, sok száz oldalas papírkupac, ami csak több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Hát akkor kezdjük az elején! A büdzsé benyújtásának eseményén elmondta a pénzügyminiszter, tudják, a leendő jegybankelnök úr, hogy ‑ idézem tőle -: továbbra is háborús helyzet uralkodik, na de Donald Trump ismételt amerikai elnökké választásának köszönhetően közelebb kerülhetünk a békéhez, ami a magyar költségvetésre is hatással van ‑ idéztem pénzügyminiszter urat. Konkrét, ő úgy mondta, Trump-elemként azt is említette, hogy a biztonsági kiadásokra fordított összeget, amelyet így a NATO-minimumra tudnak szorítani, vagyis ennek ‑ ő azt mondta ‑ köszönhetően a honvédelmi kiadásokat mérsékelte a kabinet. Hát először is, a kijelentés ‑ hogy is mondjam csak ‑ a dátumokkal makacs ‑ makacs ‑ viszonyba keveredett, hiszen a Költségvetési Tanács hivatalosan elfogadott véleményében rögzítésre került, és a mai nap folyamán Horváth Gábor, a tanács elnöke itt is elmondta önöknek, hogy a minisztertől a kormány által elfogadott, véglegesített tervezetet már 2024. október 31-én ‑ még egyszer: ’24. október 31-én ‑ elküldték a tanács részére. És a Tanács és annak elnöke biztosan nem tévedett, hiszen Magyarország gazdasági stabilitásról szóló törvénye értelmében a Költségvetési Tanácsnak tíz napja van, hogy a törvénytervezetről véleményt nyilvánítson. Na de az Amerikai Egyesült Államok állampolgárai viszont majd’ egy héttel később, csak november 5-én járultak személyesen az urnákhoz, és az előzetes eredmények pedig közép-európai idő szerint valamikor november 6-án hajnalban láttak napvilágot.

Mindezek alapján szerintem jogosan merül fel a kérdés: hogyan tudott dönteni a kormány a 2025. évi költségvetés-tervezet véglegesítéséről legkésőbb október 31-én, benne a Donald Trump győzelme miatt lecsökkentett honvédelmi előirányzatokról, ha Trump megválasztásáról csak november 6-ára virradóra döntöttek az amerikai szavazók? Miniszter úr időutazó, és az időutazásra vonatkozó képességére vonatkozó gyanút ugyanakkor az viszont csökkenti, hogy ő azt is bejelentette, hogy a kormány jövő évtől vissza akar térni a mindenkori költségvetés elfogadásának tavaszi ütemrendjéhez. Ehhez meg nem kell jövőbe látni, de elég a múltat elemezni. Évek óta totális kormányzati, mondjuk, mellélövés annak erőltetése, hiszen már sem az emberek, sem a vállalkozások, sem a pénzpiac nem tekint ezekre a, mondjuk, irományokra többként, mint valamilyen sokoldalas papírhalmazra, valamilyen tákolmányra, hogy idézzem ezt a kifejezést, minden realitás nélkül. Akkor mégis miért erőltetik önök annak idő előtti elfogadását, hogy aztán számtalan alkalommal módosítsák?

Na, de akkor beszéljünk még egy kicsit a Költségvetési Tanács itt elhangzott véleményéről is! Ugyanis a tanács a véleménye írásos változatában hosszan kitért arra, hogy már a tavalyi évben is számos kockázatot látott előre, amelyeket a kormány a túlzott optimista tervezése során nem vett figyelembe. A 2024-es költségvetés teljes félrecsúszását jelzi a tanács szerint, hogy a kormány egy év alatt a GDP 69,7 százalékáról annak 66,7 százalékára akarta csökkenteni az államadósság mértékét. A valóságban azonban az államadósság aránya a tavalyi év végén a GDP 69,7 százaléka helyett 73,5 százalékon alakult. Ez a mutató 2024 nyarára tovább emelkedett 76,1 százalékra, ami így összességében már majdnem egy 10 százalékpontos különbség az eredeti tervezethez képest.

Miután a Költségvetési Tanács véleménye részletesen bemutatta, hogy csúszott szét teljesen az idei költségvetés, ahhoz hasonlóan véleményezte a 2025-ös tervezetet is, szintén megfogalmazva az aggályait. Az első ezek közül rögtön az, hogy a kormány a tavalyi esethez hasonlóan elég optimista a jövő évi gazdasági növekedéssel kapcsolatban.

(12.30)

A tanács szerint a jövő évi költségvetéssel kapcsolatos egyik legnagyobb kockázat, hogy a magyar állam különböző okokból nem juthat annyi bevételhez, mint amennyivel tervez. Szerintük ugyanis ‑ még mindig a tanácsról beszélek, tőlük idézem -: az uniós források elérhetőségét övező bizonytalanság továbbra is fennáll. Hát, így mondják, mondjuk, optimistán azt, tisztelt kollégák, hogy a Fidesz önös politikai okokból, tudatosan elzárja Magyarországot az uniós forrásoktól. És ez az uniós forrás egyre égetőbben hiányzik hazánknak, a településeinknek, a vállalkozásoknak. Maguk ezt nagyon jól tudják, és mégis tudatosan nem tesznek semmit ellene.

Másik téma, amiről szeretnék beszélni, az a propaganda a költségvetésükben, amiben láthatóvá fogom tenni önöknek, hogy nyugdíjra, egészségügyre és oktatásra is kevesebbet költ a maguk kormánya GDP-arányosan, mint tették azt 2010-ig. Varga Mihály pénzügyminiszter a 2025-ös költségvetést bemutató sajtótájékoztatóján és itt is, a parlamentben azzal dicsekedett, hogy a jövő évben mennyivel többet szánnak majd különböző területekre. Sőt, ezt láthatóan olyan fontosnak tartották, hogy a törvényjavaslat szövegébe is beleírták a propagandaszövegeket. Erre tudomásom szerint korábban soha nem volt példa; ahogyan arra sem, hogy itt a parlamentben a miniszteri expozé kapcsán reagáljon a mi állításainkra ‑ ezt egyébként köszönöm.

A fogyasztói árak kapcsán: 2010 óta 64 százalékkal emelkedtek, ezért sokkal reálisabb összehasonlításra ad lehetőséget, még egyszer, ha GDP-arányosan vetjük össze a költségeket. Először is, a jóléti kiadásokról el tudjuk mondani, hogy sajnos nagyot csökkentek; amíg 2010-ben a GDP 30,7 százaléka ment erre a célra, ez jövőre csak 24,6 százalék lesz. Drasztikusan, 2,7 százalékkal csökkentek GDP-arányosan a nyugdíjkiadások. Ez a korhatáremelések és az inflációhoz kötött nyugdíjemelés következménye, 2010 előtt ugyanis a nyugdíjemeléseket az általános béremelkedéshez és az inflációhoz kötötték ‑ ez volt a vegyes indexálás ‑, és míg az elmúlt tíz évben a magyar bérek növekedtek, a nyugdíjak csak helyben jártak, hiszen azokat önök minden évben csak az infláció mértékével emelték. Vagy a családi pótlékokra fordított GDP-arányos kiadások is megfeleződtek. Ami nem meglepő, hiszen a családi pótlékot 2008 óta nem emelték, a gyerekek száma pedig sajnos folyamatosan csökkent. E téren érdemi változásokat sem ez a békeköltségvetés, sem az ezt elvileg megalapozó törvényjavaslat nem hoz sem a gyermeket nevelő családok, sem a nyugdíjasok, sem a szegénységben élők számára. Pedig már a hivatalos statisztikák is azt mutatják, hogy egyre nagyobb szükség lenne érdemben és pozitívan beavatkozni az államnak a családok jövedelmi helyzetébe, mivel még mindig egekben az infláció, és így brutálisan romlanak a szegénységi mutatók, főleg sajnos különösen az időseknél.

Az örvendetes ugyan, hogy a kormány végre rájött, lakhatási válság van Magyarországon, csak kár, hogy most, és kár, hogy máshogyan értelmezik ezt is, ugyanis leginkább gazdasági kérdésként fogják fel, sokkal kevésbé valódi szociális problémaként. Egy szakértő úgy fogalmazott, idézem tőle: ha ezek és csak ezek az intézkedések vannak a tarsolyban, akkor az fog történni, hogy a magasabb jövedelműek ismét jól járnak, és a lakhatási szegénység és a lakhatási válság pedig velünk marad.

Látjuk, hogy visszaestek az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadások is. Vagyis nem igaz az a kormányzati mantra, hogy a kormány lényegesen többet költ akár az oktatásra, akár az egészségügyre, mint a 2010 előtti kormányok, hanem ennek éppen az ellenkezője igaz, bármit is mondott a miniszter úr itt a parlamentben is például. És sajnos nemzetközi összehasonlításban is rosszul teljesít Magyarország ezen a két fontos területen, hiszen az Eurostat adatai szerint az Európai Unió országai átlagosan, 2019-2022 átlagában 4,9 százalékot költöttek oktatásra, ezzel szemben nálunk jövőre a GDP-nek csak 4,4 százaléka jut erre. Ugyanez az adat 2010-ben még 5,8 százalék volt, vagyis ma sokkal kevesebbet költ a kormány, mint tette ezt Magyarország a 2008-as világválság után. Vagy az egészségügy: az Európai Unió országai az egészségügyre a GDP 7,7 százalékát költötték, ezzel áll szemben a magyar valóság a jövő évi csupán 4,2 százalékos kiadással.

2010 óta az államadóssággal kapcsolatos kamatkiadások azonban jelentősen ‑ jelentősen! ‑ nőttek. Ahogyan a tegnapi napon is elmondtam itt a Házban, most is el fogom önöknek mondani, hogy maguknak hála, a fideszesek miatt jutottunk el odáig, hogy minden egyes magyarnak, a csecsemőtől az aggastyánig mindennap, naponta ezer forintot kell fizetnie az államadósság kamatai után. Még egyszer, jól hallották a kollégák: minden egyes nap minden magyar ember maguk miatt ezer forintot fizet, csak azért, hogy a Fidesz-kormány hiteleit finanszírozza, és ebben egy fillér tőketörlesztés nincs. Azt hihetnénk, hogy legalább ezzel kezdenének valamit a jövő évi költségvetésben, de ezzel is önök csak kínlódni tudnak, és nem tudnak érdemben változtatni. Rémisztő azt látni, hogy az egészségügyre nem költünk annyit jövőre, mint csak a kamatokra.

Apropó, egészségügy; itt még mondok a végén hét tényt az egészségügyről. Az egy lakosra jutó egészségügyi kiadások a hatodik legkisebb nálunk az Európai Unió tagországai között. Több ezer egészségügyi dolgozó hiányzik a rendszerből. 18,5 százalékos tb-járulék befizetése után is minden harmadik egészségügyre költött forintot a magyarok saját zsebből kell hogy fizessenek. Október 1-jétől Budapesten összesen három darab gyermekháziorvosi ügyelet van. A kormány, önök úgy szervezik az egészségügyet, hogy ne csak szakorvos láthasson el szakorvosi feladatokat. Több mint 210 ezer gyermeknek nincs saját háziorvosa, és közel másfél millió magyarnak nincs saját háziorvosa.

Kedves Kollégák! Akkor összefoglalóan, hogy én mit látok. Hát, összességében azt látom, hogy a kormány a jövő évi költségvetés összeállításakor is csak kínlódni tudott. Vért izzadva próbálta összeegyeztetni a növekedési várakozásait, a 2026-os választás elé tervezett állami kiköltekezést és a most éppen sajnos drámaian kiábrándító gazdasági realitást. A jövő évi költségvetés sorsa is egyértelműen azon múlik, mennyivel tud végre nőni a magyar gazdaság, és a kormány hurráoptimista hozzáállásával szemben sem a Költségvetési Tanács, sem az elemzők nem tartják ezt reálisnak, sőt a fogyasztói várakozások szerint már a családok és a vállalkozások sem hiszik ezt el.

Úgyhogy azt látom, hogy maguk az előző évekhez hasonlóan a költségvetést várhatóan jövőre is, mindig a pillanatnyi helyzethez igazodva módosítgatják majd. És végül azt tudom mondani utolsó mondatként ebben a témában most itt, hogy találóan foglalja össze ezt a büdzsét a szakértők álláspontja, miszerint, idézem tőlük: hát, nem feltétlenül érdemes nagyon komolyan venni.

Kínlódás, kínlódás, kínlódás. Ezt látom önöknél. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)