Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindig szerencsésnek érzem magam a költségvetési vitában, hogy én vagyok az első, aki egy ellenzéki megszólaló után szólalhat fel, mert egy vitának nyilvánvalóan azért van értelme, hogy egymással vitázzunk. Figyeltem, figyeltem mind a 24 percet, amit Varju képviselő úr előadott, de rendkívül nehéz helyzetbe hozott azzal, hogy megpróbált valamifajta szakértő által megírt anyagot felolvasni, és láthatóan nemcsak a felolvasás sikerességével küzdött, hanem a megértéssel is. Akkor én, aki vitatkozni akarnék, hogyan tudnék vitatkozni egy olyan emberrel, aki szerintem nem minden szempontból értette azt, amit itt előadott? A mondandójának a kulcsa talán ez a „tákolmány” kifejezés, a „Mekk Elek-költségvetés” meg a „törvénytelenségek” emlegetése, és ezek közé próbált a képviselő úr tényanyagokat is hozni, nem sok sikerrel.

De figyeltem a másik két megszólalót is, nyilvánvalóan a miniszteri expozé utáni másik két megszólalót, az Állami Számvevőszék elnökét és a Költségvetési Tanács elnökét, hiszen ez az a két szereplő, akik nem politikai szereplőként mondják el a költségvetésről a véleményüket, és ezzel minket helyzetbe hoznak. Az Állami Számvevőszék elnöke teljesíthetőnek minősítette a beterjesztett költségvetést, de sok kockázatra is felhívta a figyelmet, és ebben a tónusban beszélt a Költségvetési Tanács elnöke is, szintén nagyon sok kockázatot is említve, de teljesíthetőnek gondolja a 2025. év költségvetési keretszámait. Ő egy reformkorig visszanyúló gondolattal, talán egy Kossuth-gondolattal indította a mondandóját, amikor a pénzügyi fegyelemre hívta fel a figyelmünket.

Én, aki mindig megszólalok a költségvetési vitában, többször elmondtam, most is teszem, hogy a 2010 utáni kormányra kerülésünk után azon politikai sikereinknek, amelyeknek mi részesei lehettünk ‑ ez nyilvánvalóan választási sikerekben mérhető ‑, az alapja a gazdaságpolitikánk és az ezt a gazdaságpolitikát alapvetően megtestesítő és megtámogató szigorú költségvetési politika volt; ez végig jellemezte az Orbán-kormány időszakát, a Covid-válságig is jellemezte Varga Mihály pénzügyminiszteri időszakát. Ez az a pénzügyi fegyelem, amit újra viszont akarunk látni itt ilyen nehéz, válságos időszakok után, amin nemcsak Magyarország botladozik a költségvetése kapcsán, hanem az európai gazdaság is, és erre szeretnék most röviden kitérni. Tehát nem azért nyúlok vissza a 2010-es időszakokhoz, hogy Varju képviselő úrnak azt mondjam, hogy előtte önök még véletlenül sem találtak el egyetlen tervezési számot se, meg egy államcsődből kellett kimenekíteni az országot, mert ez már történelem, és ha csak ennyit tudnánk mondani, ez nem segítene rajtunk.

Ezt az időszakot azért kell felemlítenünk, mert ez egy olyan időszak volt 2010-2013-tól 2019-ig, amikor a költségvetési tervezésünk minden szempontból állt, a költségvetések által hozott főszámokat mindig teljesíteni tudtuk. Ebben az időkben volt egy átlagban 2,9 százalékos növekedési időszakunk, éppen ezért ez egy felzárkózási időszakot is jelentett a gazdagabb, fejlettebb nyugati világ felé.

Ha a rendszerváltás óta nézzük a teljes időszakot, akkor sikeres, felzárkózó időszaknak csak ezt a 2010-től 2019-ig terjedő időszakot tekinthetjük, amit, mondom, erőteljes pénzügyi fegyelem is jellemzett ennek az átlagban 2,9 százaléknyi GDP-növekedésnek a teljesítésével. Aztán jött a Covid-válság, ami nyilvánvalóan megroppantotta a magyar gazdaságot és az európai gazdaságot is. 2020-ra mínusz 5,1 százalék volt a GDP szintje, és erről a mélypontról nagyon gyors visszapattanással 2021-ben 7,1 százalékot produkált a magyar költségvetés.

Itt azt gondoltuk, hogy újra lendületet vehet az ország, és nyilvánvalóan nem kalkulálhattunk előre a Covid második hullámával, és ami ennél sokkal nagyobb baj: nem kalkulálhattunk azzal, hogy a szomszédunkban háború fog kitörni Oroszország és Ukrajna között, ami teljesen más pályára állította a teljes európai gazdaságot, amitől Magyarország sem tudja nyilvánvalóan függetleníteni magát. 2022-ben még 4,3 százalék volt a GDP növekedése, 2023-ban már negatív tartományba került. El kell ismernünk, hogy a 2024. évet, amelynek a zárása előtt állunk, viszonylag optimistán 4 százalékos növekedésre terveztük, és ez persze semmilyen módon teljesülni nem tud, mert a növekedés, ahogy a miniszter úr itt megfogalmazta, talán 0,8 százalékon tud teljesülni. És innen kellene valami újat, valami mást csinálni 2025-től kezdve, visszatérni ahhoz a növekedési pályához, amitől a Covid, de még inkább az orosz-ukrán háború minket eltérített.

Nyilvánvalóan ahhoz, hogy visszatérjünk a növekedési pályára, különböző intézkedéseket kell tenni, ezekről szólni fogok még a mondandóm hátralévő részében, de azt gondolom, hogy érdemes egy pillanatra kitérni arra, hogy csak Magyarországnak vannak‑e nehézségei a háború miatt, vagy ez igaz az egész európai térségre. Ha a Covid előtti időszakot, tehát a 2019. évet a GDP növekedése szempontjából 100 százaléknak tekintjük, akkor Magyarország ma a GDP 104,5 százalékán áll, tehát 4,5 százalékkal növekedett azóta a GDP. Az európai átlag 105 százalék, tehát azt mondhatom, hogy Magyarország körülbelül az európai átlagon teljesít. Az eurózóna, tehát a legfejlettebb világ 104,6 százalékon áll, szinte ugyanott, ahol a magyar gazdaság teljesítménye a GDP növekedését illetően. Azt is el kell ismernünk, hogy vannak nálunk jobban teljesítő országok, elsősorban Lengyelországra gondolok itt a mi régiónkban, de azt megállapíthatjuk, hogy az, amit a magyar gazdaság a Covid óta követ, nem gyenge, nem kiugróan lesajnálandó, ahogy azt képviselő úr a DK képviselőjeként tette, hanem körülbelül az Európai Unió átlagának megfelelő mozgás.

Az igazi kérdés az ‑ és ez a mi nehézségünk ‑, hogy mi történik Németországban ez alatt az időszak alatt. Ha Németországban is a 2019. évet vesszük 100 százaléknak, azóta a német gazdaság 0,2 százalékkal tudott csak növekedni, tehát Európa legerősebb gazdasága a nagyon rosszul teljesítők között van azóta, és ez az, ami megfog minket. Amikor mi gazdasági semlegességről beszélünk, azt azzal a tudatossággal tesszük, hogy nyilvánvalóan attól a környezettől, amit Európa jelent ‑ a mi exportunk alapján az első számú felvevőpiacunk Németország ‑, mi nem tudjuk függetleníteni magunkat, és nem is akarjuk függetleníteni magunkat. A keleti nyitás vagy a gazdasági semlegesség gondolata nem az Európai Unió vagy a jelenlegi piacaink ellenében történik, hanem annak valamifajta kiegészítése.

Amikor gazdasági semlegességről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy a magyar gazdaságnak, a magyar piacnak meg kell adni azt a normál működési lehetőséget, ami egyébként a piac működésében benne van, vagyis onnan szerzek be, ahonnan nekem érdekemben áll, és oda teljesítek, oda exportálok, ahol a legjobb árat kapom a termékeinkért, nem elfelejtve az Európai Uniót. Az európai piacnak mi kiszolgáltatottjai vagyunk, és erre a legjobb példa Németország: ha a német háziasszony nem vásárol, márpedig ebben az időszakban nem vásárol, mert rosszul teljesít a német gazdaság, azt mi megérezzük. Ezért nagyon figyeljünk arra, hogy mi történik Németországban az elkövetkezendő hónapokban, hisz ezzel a gazdaságpolitikával, amit elsősorban Németországban a „méregZöldek” határoztak meg, jutott Németország oda, hogy talán a történelemben először a német kormány nem tudja kitölteni a mandátumát, ott választások lesznek.

(11.50)

A választások során azzal kalkulálhatunk, hogy abban a lehetetlen gazdaságpolitikában, amit a német kormány követett, változás lesz, és nyilvánvalóan valamilyenfajta pozitív változás. Csodára nem számítok, mert a csoda akkor következne be Németországban, ha ott a választások teljes áttörést hoznának. Ez az én olvasatomban egyébként az AfD-t jelentené. Sokkal jobban fognak szerepelni, mint bárki azt gondolná, de áttörés nem lesz. Nyilvánvalóan a Néppárt és a szociáldemokraták nagykoalíciója várható, ezért elmozdulás lesz, de áttörés nem lesz. De a németországi kicsi változások is számunkra óriási jelentőséggel bírnak, mert mondom, az exportpiacaink meghatározó részét jelentik.

Itt kell talán kitérnünk a zöldátállás gondolatára. Magyarország erre épített. Lehet ezt ócsárolni, Varju képviselő úr, lehet ezt környezetszennyezőnek mondani, az autóipar átállását, elsősorban az akkumulátorgyártást. De 500 ezer magyar családról van szó. Mi úgy működünk e tekintetben, mint egy délnémet tartomány, az autóiparunkat tekintve. Minden meghatározó autóipari cég itt van Magyarországon. Ez nekünk érdekünk, hogy itt legyen, és érdekeltek vagyunk az ő sikeres átállásukban. Ehhez a keleti tudást, tőkét és technológiát párosítani kell ‑ Debrecenben, Győrben és mindenhol ‑ az itt lévő német technológiával. Magyar embereknek jelent nyilvánvalóan munkalehetőséget egy ilyen sikeres átállás, és meggyőződésem, hogy ez az lesz, még ha van is átmenetileg megtorpanás, A zöldátállás az autóiparban be fog következni, és ha ezt a pillanatot elérjük, akkor Magyarország ennek a nyertese lesz. Támadhatják önök ezt, mint ahogy tették is, de meggyőződésem, hogy a magyar gazdaságnak ez egy érdemi kitörési pontja.

Még egy pillanatra az elemzés, tehát a konkrét költségvetés számai előtt hadd mondjak néhány mondatot arról, hogy hogy állunk a régiók versenyében. Az USA-ban ’24. harmadik negyedévében 2,7 százalék volt a gazdaság növekedése, Kínában 4,6 százalék. A globális világot, az egész világot nézve 3 százalékos növekedéssel kalkulálhatunk, de Európában és az eurózónában ez csak 0,8 százalék növekedés. Ez az a gazdasági, világgazdasági környezet, amibe Magyarország kényszerből is illeszkedik, és azt kell megállapítanunk, hogy Európa lemaradóban van, végzetesen lemaradóban van. Ezek a realitások. Ezektől függetleníteni nem tudjuk magunkat, és ezért van értelme, mondom, annak a gondolatnak, amit mi gazdasági semlegességként írunk le.

Igen, a költségvetés benyújtásával szakítottunk a korábbi, meggyőződésem szerint jó gyakorlatunkkal, hogy korán, korábban nyújtottuk be a költségvetéseket. Most kényszerből kivártunk, mert annyira bizonytalan elsősorban az ország külpiaci helyzete. Megvártuk, hogy mi történik az Egyesült Államokban. Azt gondolom, ami ott történt Donald Trump megválasztásával, az számunkra kedvező.

Nem azt gondolom, hogy megoldódtak a gondjaink. Óriási viták várhatók a gazdaságpolitikai elképzeléseket illetően, akár a magyar kormány és az Egyesült Államok elképzelései között is, de van végre egy olyan partnerünk, akivel tárgyalni lehet. Ha ez a partner Amerika érdekeit képviseli, a vele tárgyaló Orbán Viktor Magyarország és így Európa érdekeit képviseli, akkor két gondolkodó ember biztos, hogy megállapodásra is fog jutni. Addig, ameddig csak ideológiavezérelt gondolkodás van a világban, és ennek rendelnek mindent alá, akkor a megállapodás lehetősége is igen csekély. Tehát ez az elmozdulás, az Egyesült Államokban történt nagy változás, azt gondolom, a világ számára is, Magyarország számára is előnyös lehet, és előnyös is lesz.

Szóba került többször a költségvetési hiányunk finanszírozása, és mint kockázati tényezőt ezt említeni lehet, és ezt elfogadom, hogy így is van. Bődületesen nagy számot kell fordítanunk arra, hogy az adósságszintünket finanszírozzuk. Ahogy itt elhangzott, az idei évben a GDP 4,8 százalékát költjük erre, és ha beigazolódnak a növekedési várakozásaink, akkor ez a ’25. évben is 3,8 százalék lesz. Ez önmagában 3876 milliárd forint, amit sárga csekken feladunk évente a hitelezőinknek.

Itt azonban mindig azok a demagóg megjegyzések vagy összevetések is kísérik ezt a gondolkodást, hogy bezzeg a versenytársaink esetében ez mennyivel kisebb szám. Ez így is van. Ha tehát a kelet-európai országok ilyenfajta adósságteljesítési mutatóit nézem, az összehasonlíthatatlan a magyarral, és mi meg kénytelenek vagyunk ennyit fizetni az adósságaink után.

Csak itt mindig el kell mondani azt is, hogy a rendszerváltás óta cipeljük magunkkal ezeket az adósságterheket, tehát még a szocializmus időszakából egy hihetetlen mértékű adósságot görgetünk magunk előtt. Addig, ameddig versenytársainknak vagy nem volt ilyen adóssága, amikor ott bekövetkezett a rendszerváltás, vagy alig volt… ‑ ez nyilvánvalóan óriási különbség. Ezt az adósságot csak kinőni lehet, kifizetni nyilvánvalóan nem. Tartós növekedés kell ahhoz, hogy ezeket a fizetési kötelezettségeinket egyre kedvezőbbnek élhessük meg.

Ha a ’25. év fő számait tekintjük, akkor, ugye, kalkulálunk egy 3,4 százalékos növekedéssel. Ezt a növekedést milyennek lehet ítélni? Ambiciózus növekedés. Azt tehát be kell látni, hogy ez nem fog magától teljesülni. Orbán Viktor miniszterelnök úr most egy-két napja valamilyen fórumon is úgy beszélt… ‑ ja, a bérmegállapodás kapcsán beszélt erről, hogy a magyar gazdaságnak nyilvánvalóan többet kell produkálnia az elkövetkezendő évben, hogy ez a 3,4 százalékos növekedési várakozás teljesüljön. De itt, mondom, a két független szakember, az ÁSZ elnöke és a Költségvetési Tanács elnöke is azt mondta, hogy ez egy reális és teljesíthető cél.

A hiányt 3,7 százalékban rögzíti ez a költségvetés, az adósságmutatónk pedig 72,6 százalékon állna meg. A jelenlegi, az idei évben ez 73,2 százalékon van, tehát egy nem túl nagy, de érzékelhető adósságcsökkentéssel is kalkulálunk; és az inflációt 3,2 százalékban határozza meg a ’25. év költségvetése.

Na most, ahhoz, hogy ezek a makromutatók teljesüljenek, nyilvánvalóan az igazi kérdés az, hogy mit tesz ennek érdekében a költségvetés, hogy ezek a mutatók teljesülhessenek. És itt kell nyilvánvalóan rámutatni arra, hogy egy új gondolkodással, régi-új gondolkodással egy 21 pontos gazdasági akciótervet hirdetett meg a kormány, és ennek az akciótervnek nyilvánvalóan minden egyes tétele a költségvetési számokat illetően is beépül ebbe a költségvetésbe.

Ez az akcióterv három pilléren nyugszik. Az első ‑ mindegyik izgalmas, tehát fölösleges különbséget tenni köztük ‑, tehát az első pillér mindaz, amit bérek kapcsán a kormány a költségvetés számain keresztül generálni akar a magyar gazdaságban. A kormány önállóan és szabadon jár el, amikor a saját munkavállalóit, tehát az állami vagy önkormányzati alkalmazottakat fizeti, saját akaratából jár el. A gazdaság realitásait itt is figyelembe kell venni.

Megéltünk mi olyan időszakot, amikor béreket is hitelből emeltünk, és ettől fejre is állt az ország. A magyar gazdaság kitermelt teljesítményéből kell az állami szférában is béreket emelni. Varga miniszter úr itt bejelentette, hogy van egy megállapodás a bírói világ béreinek rendezése kapcsán, amit nyilvánvalóan mindannyian üdvözlünk, ez be fog épülni a költségvetésbe; és más ilyen tételek is vannak az oktatás világában, a rendőröket illető jövedelemnövekedés kapcsán, a vízügyi ágazatban. Jó, hogy mondom, mohácsi képviselőként sokszor megélem a vízügyi ágazat nagyszerű munkáját, amikor árad a Duna, tehát a vízügyi dolgozók jövedelemnövekedése is megjelenik ebben a költségvetésben.

De rendkívül fontos az, ami az elmúlt napokban történt, az a bérmegállapodás, ami munkáltatók és munkavállalók között köttetett meg.

(12.00)

Számítottam arra, hogy ez létrejön, de hogy ilyen gyorsan megtörténik, ez engem pozitívan meglepett, azóta a kormány ezt már jogszabályban ki is hirdette. Tehát a minimálbérek a ’25. évben 9 százalékkal, az azt követő évben 13 százalékkal és egy évvel később 14 százalékkal növekednek. Ez nyilvánvalóan az egész bértáblát alulról feszíteni fogja, lökni fogja, az emberek jobban fognak keresni, és ez belső keresletet generál. Mert a GDP növekedésének az egyik sarokköve, hogy a magyar háztartások is elkezdjenek fogyasztani, legyen bizalmuk a magyar háztartások háziasszonyainak is a vásárlásaik során, mert ez a belső kereslet erőteljesen fűti ‑ vagy nem fűti ‑ a gazdaság növekedését.

Nagyon fontos ebben a szegmensben az, amit a családi jövedelemadó (sic!) kapcsán teszünk. Az is ambiciózus, de teljesíteni fogjuk, hogy a gyereket nevelő szülőket az elkövetkezendő időszakban még inkább támogatni fogjuk. Már a jövő évben egy 50 százalékos növekedés lesz, és az azt követő év január elején elérjük azt, hogy az eddig kapott támogatások gyakorlatilag megduplázódhatnak.

Ebben a körben említhetem még meg a munkáshitellel kapcsolatos döntéseinket is, amelyek szintén fontosak. Tehát hogy megint Varju képviselő úr egyik állítására reagáljak, amikor ön felemlegeti azt, hogy az áfánk Európa-rekorder, akkor arra kell emlékeztetnem önt, hogy amellett, hogy ez igaz, de összességében a magyar adórendszer, amit létrehoztunk abban a boldog időszakban ‑ amire kitértem ‑, 2010 után, azt alapvetően a külvilág értékítélete alapján is az egyik legversenyképesebb adórendszernek írják le szakértők. Ezért is jön hozzánk a külföldi tőke. Ez a rendszer alapvetően a fogyasztás adóztatására épít, szemben a munkabéreket terhelő adókkal. Tehát a személyi jövedelemadó nálunk mérsékelt, és a családokat még plusztámogatások is illetik a személyijövedelemadó-rendszeren keresztül.

A másik ilyen pillére ennek az akciótervnek mindaz, amit a lakhatás témakörével írhatunk le. Ha újra lendületet vesz az építőipar, ez sokak foglalkoztatását megoldja, a GDP növekedésére pedig pozitív hatással van. Én egy vidéki térséget képviselek, Mohács térségét illetően nyilvánvalóan a vidéki otthonfelújítási programnak ‑ ami eddig is sikeres volt ‑ a továbbvitele a ’25-ös költségvetésben az én részemről csak üdvözlés tárgya lehet. A Széchenyi-pihenőkártyán lévő összegek egy részét is majd lakhatási kérdések javítására lehet fordítani a ’25-ös évben, de ilyen az önkéntes nyugdíj-megtakarítások tétele is. Marad az 5 százalékos áfa az új lakások építése során, akik pedig lakás építésébe vágják a fejszéjüket, azok ezt 5 százalékos maximált hitelekkel tehetik meg.

A harmadik pillére ennek a 21 pontos gazdasági akciótervnek pedig mindaz, amit a kis- és középvállalkozások kapcsán generál a költségvetés. Mindig kritika tárgya volt önöktől ‑ mondom ott a kevés túloldali képviselőnek ‑, hogy azzal vádoltak minket (Varju László: Leszünk többen!), hogy a gazdaságpolitikánk igazán csak a külföldi tőkét segíti Magyarországra, igazán csak olyan gazdaságpolitikánk van, ami a nagy cégeket preferálja. Hát, itt van most a kis- és középvállalkozókat preferáló úgynevezett Demján Sándor-program, üdvözlő mondatokat mégsem hallunk önöktől. De fontos minden olyan lépés, ami itt a költségvetésben megjelenik, tehát ezeknek a kicsi vállalkozásoknak a tőkejuttatása fontos, hogy a termelési hierarchiában egy polccal följebb kerüljenek, fontos az exportösztönzésük, azok a cégek, amelyek közel vannak ahhoz, hogy exportpiacokra tudjanak teljesíteni, azok élhessenek is ezzel a lehetőséggel, a beruházásaik kedvező hitelekkel történő támogatása, a digitalizációs program, és még folytathatnám a sort. Tehát ez az az eszközrendszer, ez az a 21 pont, amin keresztül teljesíteni akarjuk a költségvetés fő számait, leginkább nyilvánvalóan ezt a 3,4 százaléknyi növekedést.

Ha a költségvetés kiadási oldalán néhány tételről csak említést teszek, akkor nyilvánvalóan elsősorban a családok támogatását hoznám szóba ebben a megközelítésben. A ’25-ös évben több mint 3750 milliárdot fordítunk a családok támogatására, a GDP-nek ez 4,3 százalékát jelenti, tehát egy nagyobb tétel, mint mondjuk, amit adósságtörlesztésre vagyunk kénytelenek elkölteni. A növekmény az előző évhez képest is 447 milliárd, tehát ez egy 13,5 százalékos növekedés.

Egy beszédes szám, képviselő úr, mondom önnek ‑ megint a DK-s képviselő úrnak ‑ egy összevetés kapcsán, hogyha ’11 és ’25 között nézzük azt a számot, amit családtámogatásokra ott hagytunk vagy ott hagyunk a családoknál, ez önmagában 4400 milliárd forint, ami a mi családpolitikánk nélkül nem maradt volna ott a gyermekeket vállaló családok kezében.

Nemcsak a családokat segítjük direkt támogatásokkal, hanem a családokat segítő szolgáltatásokat, amiket már eddig is működtettünk, azokat is fenntartjuk, és továbbvisszük ebben a költségvetési költségvetésben. Ilyen, mondjuk, a gyermekétkeztetésre fordított 140 milliárd forint, az ingyenes tankönyvekre biztosított 19 milliárd forint, és még sorolhatnék jó néhány tételt. Idő hiányában nem fogok külön beszélni arról, majd más képviselőtársaim megteszik, hogy a fiatalok milyen támogatási rendszert élvezhetnek ebben a költségvetésben.

Beruházások felemlegetésével köszönök el önöktől, és ezt lehozom egy választókörzet szintjére, nyilvánvalóan ez a mohácsi választókörzet lesz. A beruházások, amelyek újraindulnak vagy megint elindulnak, egy fontos tétel. Ahhoz, hogy a GDP 3,4 százalékkal nőjön, belső keresletet kell élénkítenünk, kell egy egészséges exportkörnyezet. Itt sokat beszéltem Németország kérdéséről, nyilvánvalóan ezt nem nagyon tudjuk befolyásolni innen, de kellenek újra hazai beruházások is. Itt az államnak szerepe van, ezért nagyon komoly… ‑ és a költségvetési törvény fel is sorolja, hogy hol indulnak ilyen típusú beruházások vagy hol zajlanak ilyen beruházások.

Most ha csak egy választókörzetet említek önnek, és ez legyen a mohácsi, ön ezt úgy közelítette meg, hogy persze, megint valamit bedobunk, mert közelegnek a választások, és utána ezeket megint elfelejtjük. Hát, akkor én tényként rögzítem önnek, hogy ez a kormány mit csinált csak ebben a választókörzetben.

Most fejezte be az M6-os autópályát, tehát az országhatárig ér már az M6-os autópálya. Ez Baranyában egy óriási jelentőségű dolog, végre kinyílik a világ dél felé, Trianon óta mindentől elzárt volt ez a térség. Épül Mohácson a gazdasági célú kikötő. Dél-Dunántúlnak ilyen kikötője nem volt, épül. És ami a legnagyobb horderejű dolog, Pécs és Szeged összeköttetése kapcsán elindult ‑ tényként mondom, elindult ‑ a Duna-híd építése. Ez önmagában egy hatalmas tétel, ehhez fogható beruházást Baranya nem látott az elmúlt száz évben. Ezek nem jelszavak, ezek tények, amiket itt sorolni tudok önnek.

Persze ehhez képest kisebb tétel, szimbolikus és nagyon fontos, még a miniszter úr is megemlítette, hogy a Mohácsi Nemzeti Emlékhely átalakítása is elindult. Ez kicsi tétel, önmagában 16 milliárd forint egy nagy emlékezetpolitikai eseményre készülve. Azt is remélem, hogy Lázár miniszter úrral éppen a holnapi napon még további, Mohács 500-hoz kötődő beruházásokról is meg tudunk állapodni.

Tehát ne bagatellizálja el azt, amit a kormány csinál beruházások kapcsán, mert tényszerűen tudom igazolni, hogy ezek nem jelszavak, hanem ezek épülő beruházások. Higgye el, Mohács térségében a választók nekem hisznek, mert látják, hogy ott mi történik, és nem önnek, aki itt egészen más tónusban beszél. Egy reális költségvetés van előttünk, teljesíthető, kockázatokkal nehezített időszakban, de teljesíthető költségvetés van előttünk, ezért én azt kérem önöktől, hogy segítsék ennek a megvalósítását. Egy helyen hatékonyan segíthetnék: európai uniós források megszerzése.

(12.10)

Eddig mindent megtettek azért, hogy ez ne történjen meg. Ez az a kicsi kis metszete a költségvetésnek, ahol önöknek is szava lehetne. Várjuk az önök támogatását ezeknek a forrásoknak a megszerzésében. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)