Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Ház! Hát, nem folytatom azt az összhangzatot, ami az elmúlt órákban előállt. Ha megengedik, akkor mindjárt az elején néhány olyan reakciót is tennék, amelyek most itt elhangzottak. Már csak azért is, mert csábítóan ott van, amit elnök úr is mondott, hogy a rekordok követnek engem. Hát, valóban így van: követik önöket, követi az általános forgalmi adó világbajnok száma, követi önöket az államadósság nominális értékének növekedési aránya, ami megháromszorozódott. Európa-rekord lett az infláció. Vagy ugyanúgy mondhatnám, hogy sajnálatos módon ott van az is, hogy a Covid-áldozatokban is olyan helyzet teremtődött Magyarországon, amiben sajnos a világ élvonalába tartozunk.

Tehát követik önöket a rekordok, de ez nem a magyar embereket szolgálja, és éppen ezért azt gondolom, hogy ezek nélkül, ezek figyelembevétele nélkül azok, amiket elmondtak, nem érvényesek.

De ugyanezt kell mondanom akkor, amikor Szűcs Lajos képviselőtársam beszél arról, hogy milyen növekedéseket értek el ‑ a rekordokat folytatva ‑, csak elfelejti megemlíteni, hogy ebben az időszakban, mint ahogy említettem, az államadósságot megháromszorozták, az európai uniós forrásokat felélték, rendre támogatták, és ez a növekedéshez hozzájárult a magyar gazdaság teljesítményén túl. Ebben önök kevesebbet tettek, mint lehetett volna ‑ mondok egy példát is erre ‑, például azzal, hogy az a 300 projekt, amelyre most éppen hivatkoznak, azzal kapcsolatban elfelejtette képviselőtársam elmondani, hogy 272-t meg éppen leállítottak. Csak annak az volt a sorsa, hogy a választás előtt megígérték, majd a választás után leállították. Most haladunk egy újabb választás felé, újabb ígéretet tesznek, és újra azzal próbálkoznak, hogy majd ezt valaki beveszi önöknek.

De ebbe a sorba tartozik az, amit pénzügyminiszter úr is mondott ‑ és az ő állítását is vitatom ‑, miszerint a NER folytatja az államadósság csökkentését, ami magyar nyelven azt jelenti, hogy növekedni fog az államadósság mértéke, és éppen ezért ezt ezen a szemüvegen keresztül kell nézni.

Ami ebben a költségvetésben ebben a formában megjelenik: valóban szakítottak azzal az elavult, rossz gyakorlattal, hogy novemberre csúsztatták a büdzsé benyújtását, és most erre a megoldásra jutottak, bármilyen ok miatt is. A változtatásra vonatkozó indoklásuk igazából érdektelen, a lényeg az, hogy most többet tudnak a jelenről, és így felelősebben lehetne tervezni a jövőt; lehetne, de mégsem teszik. A magyarázkodásuk nem állja meg a helyét. A valódi ok az, hogy a júniusi önkormányzati és európai parlamenti választások előtt közvetlenül nem akarták egy lehangoló gazdasági pályára taszított ország költségvetését bemutatni az országnak.

Így aztán kaptunk egy „Mekk Elek-költségvetést”, egy tákolmányt. A magyar gazdaságpolitika irányítóinak törekvései egyre komolyabban konfrontálódnak a lehetőségekkel. Ezzel párhuzamosan a kormányzati kommunikáció folyamatosan ellentmondásba keveredik a tényekkel. Szárnyaló perspektívák érzékelhetők a kormányzati oldalról, és nemzetközi elszigetelődés, sőt ellehetetlenülés az Európai Közösség és a demokratikus berendezkedésű államok irányából. Ennek következményeként a magyar gazdaság 2022 második félévétől már recesszióba került, a gazdasági folyamatok a múlt év egészében is zsugorodást eredményeztek. Az idei évre 4 százalékos növekedést tervezett a kormány, erre a dinamikára alapozott költségvetést fogadott el 2023 nyarán az Országgyűlés, melynek akkor sem volt semmilyen realitása. Ennek megfelelően a költségvetési törvényük már januárra irreálissá vált.

Idén a harmadik negyedévben ismét technikai recesszióba került a gazdaság ‑ harmadszor. Jellemző a kormányzati gazdaságpolitika irányítóinak realitásérzékére, hogy a 2022-es választási évet követő kilenc negyedévből hatban csökkent a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest. Ez az a gazdasági teljesítmény, amire önök alapozhatnak. Az idei év egészében 0,5, illetve 1 százalék között bővülhet a GDP, azaz a magyar gazdaság teljesítménye a 2022. évi alatt marad. A kormányzati bejelentések valójában most is csak kommunikációs célokat szolgálnak. Egyértelműen a 2026. évi választások előtti, nagy hatásúnak tűnő, ám egeret vajúdó kormányzati pénzköltést alapozzák meg. A kormány 21 pontos gazdaságpolitikai akciótervet fogadott el, mely 3-6 százalékos jövő évi gazdasági növekedésre épül. Ennek realitása még az idei 4 százalékos kormányzati várakozásét sem éri el, pedig a NER biztonságos működéséhez önöknek legalább 5 százalékra van szükségük. De ennek semmilyen alapja nincsen.

Megfelelő gazdaságpolitikával, elfogadhatóan alakuló nemzetközi környezetben a GDP az alsó határ közvetlen közelében lehetne, de a kormány által változatlanul erőltetett magasnyomású gazdaság ezt elérhetetlenné teszi. Az elképzelt osztogatást akadályozza a magas államháztartási hiány. Az idei költségvetésben szereplő 2,9 százalékos deficit nem tartható, a valóságban várhatóan ez a hiány 5 százalék felett lesz.

A kormány ugyan a kommunikációban igyekszik bagatellizálni az európai uniós források elapadását, miközben ez alaposan leszűkíti a kormány mozgásterét. Az eddig bejelentett és csak említés szintjén körvonalazott intézkedések egy része költségvetési forrásokra épít, jelentős részük a bankok által nyújtandó hitelkedvezményekre támaszkodik. Az utóbbiak is természetesen valamikor legalább részben államháztartásból finanszírozandó kompenzációt igényelnek. Az intézkedések egy része kimondottan inflációt gerjesztő. Ugyancsak az áremelkedést gerjeszti az Országgyűlésnek benyújtott adómódosító csomag, amellyel bizonyos adók kulcsát évente az árindexszel valorizálni akarják. Így az ez évre várható, 4 százalék körüli fogyasztóiár-index jövőre a kormány 3,2 százalékra tervezett értékével szemben az ideit meghaladó mértékű lehet; különösen akkor, ha a Magyar Nemzeti Bank vezetésében azok a változások is iránymutatók lesznek, mint amire a kormány törekszik.

De nézzük akkor az általános problémákat, amelyeket sorolni szeretnék! Törvényességi problémák vannak a benyújtott költségvetéssel. Nem felel meg a törvényi előírásnak a 3 százalékot meghaladó éves költségvetési hiány. A stabilitási törvény megfelelő szakasza az előirányzott maximális 3 százalék helyett… ‑ annyi lehetne. A kormány ezt módosítani kívánja, de csak utólag, állítása szerint január 1-jéig ez a módosítás bekövetkezett, de ez nem módosítja azt a helyzetet, hogy önök törvénytelenül nyújtották be, törvényellenesen nyújtották be ezt a törvényt.

(11.20)

A jelenlegi szabályok szerint az államadósság adott évi csökkentésének mértékét úgy kell meghatározni, hogy az államadósság-mutatónak a viszonyítási évhez viszonyított csökkenése az államadósság csökkentésére vonatkozó európai uniós szabályok érvényesítése mellett legalább 0,1 százalékpontot érjen el. Ez az előírás formailag teljesül, csak egyetlenegy probléma van: a „mihez képest” nem tisztázott. Hiányos és nem egyértelmű a stabilitási törvény előírása, amely szerint, ahogy el is mondtam, a viszonyítási év államadósság-mutatóját a viszonyítási év utolsó napján várható államadósság és a viszonyítási év várható bruttó hazai terméke, a költségvetési év államadósság-mutatóját a költségvetési év utolsó napján … ‑ hazai terméke alapján kell számításba venni. E szerint a szabály szerint kellene eljárni. Az ilyen módon körülírt számítási módszer nem tartalmazza, hogy a várható értékek megállapítására ki jogosult.

Nem felel meg az államháztartási törvény előírásának a rendkívüli kormányzati intézkedésekre előirányzott százmilliárd forintos tartalék, mivel az előírt minimális érték a kiadási főösszeg 0,5 százaléka, ami egyébként 200 milliárd forint felett lenne.

Nem ismeretesek a hatásvizsgálatok, és ha vannak is, azok eredményét önök nem teszik közzé.

Nem volt társadalmi egyeztetés. Ugyan ez nem kötelező a költségvetésnél, de azt gondolom, hogy ajánlott. Célszerű volna itt is előírni, ahogyan egyébként ez az adótörvényeknél gyakorlat.

Az előirányzatok rövid értékelését szeretném elmondani; ezt hozzászóló társaim még majd részleteiben is megteszik. A költségvetési javaslatban a kormány 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel és a lakossági fogyasztás 3,9 százalékos növekedésével számol. Tervek szerint az állami bevételek drasztikus adóemelések nélkül is emelkedni fognak: fogyasztási adóból származó bevételekből több mint 7 százalékkal, gazdálkodó szervezetek befizetéseiből több mint 8 százalékkal, a lakossági befizetésekből több mint 7 százalékkal, és további bővülések várhatók, amelyek a magyar gazdaságot sarcolják. Több adót inflációkövetővé alakítottak, továbbá megemelték a tranzakciós illetéket, amit jövőre a bankok a lakosságra terhelnek majd át, és így 230 milliárd forintos adóemelésnek tekinthető, amit egyébként csak közvetett módon hajtanak be. Elemzői becslések szerint az összes adónemet egybevéve közel 1500 milliárd forinttal magasabb bevételt vár a kormány 2025-ben, mint 2024-ben.

A jövő évi költségvetés azért is zavaros, mert viszonylag kedvező gazdasági helyzetet feltételezve is, azzal számolva elég jelentős hiánycélt fogalmaznak meg. Miért? Mire van szükség, hogy 3,7 százalék legyen, miközben ehhez önöknek jelentősen el kell térni az önök által is meghatározott szabályoktól? A 3,4 százalékos gazdasági növekedés mellett arra számítanak, hogy az államadósság csökkenni fog, ami nagyon szerény célkitűzés, hiszen a 73,2 százalékról csak 72,6 százalékot irányoznak elő. Ezek a jelek arra mutatnak, mintha a kormány maga sem hinne az előirányzatokban. Ezt a későbbiekben indokolni is fogom, mert ez nagyon látványosan így van. A kormánytól független szereplők jellemzően kizártnak tartják, hogy sikerül majd a 3,7 százalékos hiánycélt teljesíteni, a legtöbben már most 4,3 százalék feletti, 4,9 százalék körüli költségvetési hiányt jósolnak jövőre. Ebben az esetben azonban az államadósság csökkentése nem fog megvalósulni. Ebből is látszik, hogy önök csak a papírnak dolgoznak, a valódi költségvetés nem itt látható.

Az idei költségvetés részben azért bukott meg, mert az államnak óriási összeget kellett kifizetnie a korábban felvett hitelei kamataira. A legnagyobb mennyiséget a prémium állampapírok után fizették, itt több ezer milliárd forint adósságra kellett 16-17 százalékos kamatot fizetni. Ez 2025-ben csak kicsivel lesz kevesebb: az idén a GDP 4,8 százaléka volt a kamatokra, jövőre 3,8 százalékban jelenik meg; 3876 milliárd forintot fizetünk erre.

A 2025-ös büdzsé teljesülésében óriási kockázatok vannak, és egyébként, mint ahogy hallhattuk, ennek egy jó részét a Költségvetési Tanács is előre jelzi. Ezek egy része azzal kapcsolatos, hogy a tervezett bevételek jó része nem megalapozott. Itt, igen, jól érzi fideszes képviselőtársam, ezt fel kell emlegetni, fel kell hozni, mert az európai uniós források elérhetőségéért önök lényegében nem tesznek semmit. Nyilvánvalóan alulbecsült a forint/euró árfolyam szintjének beállítása, és a növekedési előirányzatot pedig olyan tényezők is befolyásolják, mint ahogy itt a külső körülményekre önök is utaltak.

Összességében úgy tűnik, hogy a kormány a költségvetés összetákolásakor három dolgot próbált meg sikertelenül összeegyeztetni: a növekedési várakozásait, a 2026-os választás elé megálmodott állami költekezést és a jelenlegi, önök által előidézett rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzetet. Ennek következménye: mivel ezt a problémát nem tudták és nem is akarják megoldani, ezért ebből ez a tákolmány, Mekk Elek költségvetése keletkezett.

A kormány jövő évi költségvetése a magyar gazdaság növekedési képességén múlik, ami főleg attól függ, hogy növekedik‑e a lakosság fogyasztása, változnak‑e a vállalkozói bevételek, a befektetői bizalom, javulnak‑e a magyar exporttermékek piaci lehetőségei. Az elemzői várakozások alapján mondhatjuk, hogy nagyon kétséges ezekben bízni, de ez a kormányt egyébként nem fogja zavarni a költségvetés elfogadásakor, nem a teljesítésekor, annak elfogadásakor, mert érdektelen az önök szerint, hogy ebből mi keletkezhet. Ezekre a kérdésekre a kormány évek óta a megszokott tűzoltó módszerekkel válaszol, a költségvetést várhatóan jövőre is mindig a pillanatnyi helyzethez igazodva módosítgatják majd.

Stratégiai döntéseknek, a versenyképesség érdemi javítását megalapozó intézkedéseknek a költségvetési javaslatban nyomuk sincsen. Éppen ezért az általános összefoglalóm alapján nyugodtan lehet mondani azt, hogy ez a költségvetésitörvény-javaslat nem elfogadható, a pénzügyminiszter úrnak emellett nem érvelni, egy ilyen költségvetés benyújtása után lemondani kellene.

Mondom ezt azért is, mert van további okom arra, hogy mi az, ami a költségvetés benyújtásának komolytalanságára utal. Mégpedig azt a kérdést nem lehet megkerülni, hogy a gazdasági növekedés ‑ az ehhez kapcsolódó, nemrég publikált előirányzatokat összevetve, a parlament elé, ugyan nem kötelező, de a kormány nem merte behozni ‑ a konvergenciaprogrammal, annak számaival, mondhatnám úgy, hogy köszönőviszonyban sincs. Néhány hónapja azt állították az Európai Unió illetékesei felé, illetve a magyar szakembereknek, elemzőknek, most pedig azt kell látni, hogy a konvergenciaprogramban előirányzott 4,1 százalékos növekedéshez képest jelentősen csökkentetten, 3,4 százalékra terveznek, vagy említsem, hogy több ezer milliárdos eltérés van az adósságszolgálat teljesítése terén. Hát, melyik az igaz? Amikor önök ilyen számokat leírnak, melyik papírt kell komolyan venni?

Nem stimmelnek a bruttó adósságnövekedés százalékai sem. Ezek a különbségek már önmagukban is megkérdőjelezik a számítások alaposságát, komolytalan, Mekk Elek mesterműve lett az egész költségvetés, tehát tákolmány. Ez a látlelet pontosan mutatja, hogy önök nem tisztelik a jogállamot, benne a parlamentet, annak ellenőrző szerepét, és nem tisztelik a választópolgárokat. Önök nem hajlandók a valódi költségvetésüket benyújtani, és ezt az állampárti túlhatalommal visszaélve, a parlamentarizmust lejáratva, a tevékenységüket illiberálisnak titulálva állnak itt most előttünk.

(11.30)

Ez a szó, jelentésének megfelelően, valóban kicsinyes és méltatlan országunkhoz. Én feltételezem, hogy van valódi pénzköltési nyilvántartásuk, de ezt ne hívjuk költségvetésnek, nagyjából úgy néz ki, mint a Tisza folyó kanyargása, vízfolyása: ahogy esik, úgy puffan. Amennyi pénzt az adókkal sikerül behajtani, abból először kielégítik a NER-gazdaság érdekeltjeit, megkapják a mindennapi állami megrendelésüket, koncesszió folytatását a működéshez, és imára tett kézzel reménykednek abban, hogy a német gazdaság megerősítse magát. Emellett nem marad a kórházakban a napi működés fenntartására sem.

A kormány a gazdasági növekedés egyik kulcsfeltételének tartja a semleges gazdaságpolitika tételét, ami főként azt jelenti, hogy a piaci aktivitást blokksemlegesen kell alakítani, és így nagyobb energiát kell fordítani a keleti piacokra. Véleményem szerint a baj ott van, hogy ez nem más, mint amikor úgy járunk mi, emberek, hogy egy vakuval a szemünkbe villantanak, és utána sokáig nem látunk semmit, ráadásul közben még meg is lopnak bennünket. Ugyanilyen például, hogy az európai uniós forrásokhoz való hozzáférést ellehetetlenítő korrupt politikájuk helyettesítésére ezt találták ki, hiszen ez mennyivel jobban hangzik annál, mint hogy tízezrével behurcolt keleti munkásokkal építtetnek környezetszennyező gyárakat. Önök nem ügyes szemfényvesztő csalók, akiknek a közönség tapsol, hanem illiberális, azaz kicsinyes diktátorok, akik például ezzel a költségvetéssel becsapják és meglopják az embereket.

Az államadósság csökkenése önmagában is érdekes lehetne, de ahogy mondtam, a stabilitási törvényben megszabott alapvető követelmény, amelynek egyébként nem fognak megfelelni. Aggasztó, hogy a devizában fennálló államadósság jelentősen növekszik, 2022-ben, annak végén 10 ezer milliárd forint volt, 2023 végén a 11 ezer milliárd forintot is meghaladta, ez egy év alatt 12 százalékos növekedést jelent, ami nagyban ellentmond a deklarált törekvéseiknek, hogy mérséklődjön az államadósság devizarésze, és ezzel együtt növekedjen a lakosság által vásárolt belföldi, forintalapú állampapírok része. 2024-ben is nő a devizában jegyzett adósság részaránya, de a fő baj nem is ez, hanem az, hogy a jogállami problémák miatt a jóval olcsóbb és részben vissza nem fizetendő, vissza nem térítendő európai uniós hitelekhez, támogatásokhoz való hozzáférés egyelőre teljesen ellehetetlenült.

Ha a teljes forint- és deviza-államadósságot tekintjük a GDP-hez viszonyítva, a csökkenés elfedi azt a tényt, hogy az államadósság tömege évek óta folyamatosan növekszik és tíz év alatt háromszorosára emelkedett. Így néz ki, amikor Mekk Elek gazdálkodása egy ilyen költségvetés keretében valósul meg. A kormány nem tett érdemi lépéseket, intézkedéseket a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközökből való hozzáférés érdekében, a strukturális alapokból származó források megszerzésében részleges teljesítményük van, s ezzel súlyosan veszélyeztetik a gazdaság érdemi fejlődését, a magyar emberek boldogulását.

Érdemes hangsúlyozni, hogy az európai uniós forrásokkal kapcsolatos bizonytalanságok mellett még egy komoly akna van elrejtve a költségvetésben, bár ezt a Költségvetési Tanács valamiért nem vette komolyan, ez pedig a Magyar Nemzeti Bank utóbbi években felhalmozott kolosszális veszteségének pótlása. Ugyan egy kis jogi csűrcsavar után ma már nem az állam azonnali gondja ez, de amennyiben elfogadható időn belül nem sikerül a jegybanknak magának megoldania a veszteség eltüntetését, akkor az államnak kell helytállnia. Ez pedig akár 2-3 ezer milliárd forint terhet is jelenthet.

Továbbra is előszeretettel alkalmazza a kormány az elkülönített állami pénzalapok rendszerét, és ezek 2025-ben 712 milliárd forintos nagyságrendben lesznek. Ezek valamely közfeladat részben vagy egészben államháztartáson kívüli forrásból történő ellátására létrehozott pénzalapokhoz kapcsolódó előirányzatokat jelentenek. Az alapokkal az a fő probléma, hogy részben a költségvetési szabályoktól és kötöttségektől függetlenül működhetnek, ellenőrzésük lazább, még annál is lazább, mint amit jelenleg a kormány a parlamenttel kapcsolatos viszonyában, például a költségvetésnél megtesz.

Fontos kiemelni, hogy a költségvetési szerv, az elkülönített állami pénzalapok, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai gazdálkodásával kapcsolatos korlátozó rendelkezések tiltják többek között az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek költségvetésének támogatási jellegű felhasználását, így a támogatások, adományok nyújtását és minden más ellenérték nélküli kötelezettséget. Kivételt képeznek ez alól a törvényben, jelen esetben a költségvetési törvényben meghatározott egyes esetek. A kivételek jogilag tehát szabályozottak, de mégis aggályosak, mivel általában nincsenek részletezve.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy a 2025. évre benyújtott költségvetési tervezetük, részleteiben tekintve is, nem elfogadható és a Demokratikus Koalíció frakciója nem fogja támogatni.

Szeretnék visszaidézni önöknek egy korábbi gondolatot, amely az önök által beterjesztett törvény és a pénzügyminiszter úr által is említett néhány beruházás megvalósulására vonatkozik. 2025-ben terveik szerint több mint 300 új állami beruházás indul el majd, amelyek összköltsége meghaladja a 8100 milliárd forintot. Szeretném jelezni, hogy véleményem szerint ezzel továbbra is csak egy feltételnek tesznek eleget, ahogy ezt 2022-ben megtették, amikor a választások előtt megígértek valamit a választópolgároknak, majd a választásokat követően 272 projekt visszavonásával ellentmondtak és lemondtak ezekről a projektekről. Éppen ezért ezek a leállított projektek, úgy látom, most jól jönnek, és egy újabb választásokhoz akarnak ezzel ugródeszkát biztosítani maguknak, ezért újra betervezik. Ezeket az ígéreteket, azt gondolom, nem lehet komolyan venni.

Nézzük azonban még a továbbiakban azt, hogy a büdzsé számai alapján nyilvánvaló, hogy a költségvetés tervezésénél a kormány nem vette érdemben figyelembe az antiinflációs politika, a társadalmi kohéziót elősegítő bér-, nyugdíj- és szociális intézkedések szempontjait és alapelveit. A költségvetés számításaiból változatlanul a gazdasági növekedés erőltetése, a szociális ellátások, azaz az egészségügy, az oktatás leépítése, a nyugdíjrendszer színvonalának további csökkenése következik. A szociális érzéketlenség, a szegények helyzetének folyamatos romlása a mi közösségünknek, szociáldemokrata értékeket képviselő pártnak elfogadhatatlan. De hogy önök is értsék: elfogadhatatlan számunkra, hogy a NER-gazdaságba illeszthető repülőteret és Vodafone-t vásárolnak és finanszíroznak nyugdíjemelés és elfogadható színvonalú egészségügy, kórházi adósság megfizetése helyett, és ahelyett, hogy ezt finanszíroznák.

A büdzsé előirányzataiból az is kitűnik, hogy Magyarországon a közteherviselés nem igazságos, a bérből és fizetésből élők, az elesettek számottevően nagyobb részt vállalnak a közkiadások fedezéséből. Az Európában legalacsonyabb társasági adón keresztül a vállalkozások közteherviselése jóval alacsonyabb az elvárhatónál. A bérekből történő levonásokon keresztül a munkavállalók a vállalkozókhoz képest tízszeres arányban viselik a közterheket, ráadásul a világbajnok áfa következtében a kormány túladóztatja a fogyasztást is. Tovább torzítja a helyzetet a Fidesz-kormányok évtizedes gyakorlata, amely szerint a politikai érdekek alapján támogatnak egyes társadalmi csoportokat, rétegeket.

Összességében véve tehát azt kell mondanom, hogy ez a költségvetési tákolmány nem szolgálja a magyar emberek, nem szolgálja a magyar gazdaság érdekeit, és nem biztosítja azokat a megfelelő szolgáltatásokat, melyeket az államtól elvárhatnánk sem az egészségügy, sem az oktatás területén. Éppen ezért ezt a költségvetést mi nem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Egy taps az ellenzéki padsorokból.)

(11.40)