Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a kormánypártiak által elmondott mantra, miszerint mind a családtámogatások, mind a lakhatások terén átütő segítséget nyújtana ez a csomag, én egészen biztosan megszavaznám. Pont az imént, a KDNP-s vezérszónoktól hangzott el, hogy a családi adókedvezményt két lépcsőben megduplázza a kormány.

Mi ezt nagyjából öt éve követeljük önöktől, és ha meglépték volna akkor, akkor nyilván az infláció nem párologtatja el a családi adókedvezmény értékének több mint a felét, gyerekszámtól függően; mert egyedül a kétgyermekeseknél volt néminemű korrekció egyszer benne. De még arra is emlékszem, hogy 2014-15 magasságában mostani jobbikos és mostani Mi Hazánk-os képviselők ‑ nyilván akkor még egy pártban ‑ benyújtották azt a javaslatot, ami arról szólt, hogy az összes családtámogatási eszköz legyen inflációkövető; és a történelmi mulasztást ott követte el ez a kormány, hogy nem hallgatott ránk. Ugyanis a családi adókedvezmény megduplázása most azért van előttünk, mert a családi adókedvezmény az értékének több mint felét elveszítette. Tehát amit most KDNP-s képviselőtársam vívmányként állít be, az igazából a 2011-12-es reálállapothoz való visszatérés, pontosabban kicsit alá, mert az egy- és háromgyerekeseknél semmiféle korrekció nem történt.

Tehát ha ön nagy eredményről szeretne beszámolni, én támogatni fogom abban, ha azzal állnak ki, hogy inflációkövetővé teszik a családi adókedvezményt. A megduplázás mellett legyen ott a papíron, hogy minden év, nem tudom, márciusában az előző évi inflációval súlyozva megemelik ennek az összegét. Így lehet rá építkezni, így lehetne rá számítani! Ellenkező esetben minden évben párologtatni fogja a még most sem túl alacsony infláció ennek az értékét.

Ugyanez igaz a családi pótlékra is. Hozzáteszem, hozzám közel áll az, hogy inkább a családi adókedvezményt növeljük, de ennek inflációkövető módon lenne értelme.

Szóba került a babakötvény; hozzányúl a kormány. Önmagában nem baj az, hogy bizonyos folyamatokat korlátoz, de más folyamatokat nem. Valóban fellelhető volt az elmúlt időszakban az, hogy a babakötvény mint a piacon lévő talán legjobb konstrukció ‑ ugye, előző évi infláció plusz 3 százalékkal ‑ nagyon nagy összegeket vonzott be. Nekem sem tetszik, ha valaki, mondjuk, az ingatlanbefektetései által fialt összeget ‑ tízmilliókra gondolva ‑ megfialtatja a babakötvényben, és pár év múlva hozzájut a család, hiszen nem erre találták ki a konstrukciót. Tehát egy egészséges felső határ szerintem jó dolog.

Hogy ez a mostani felső határ, amiről beszélünk, jó‑e, abban nem vagyok biztos. A tipikus élethelyzet egyébként az, hogy aki megteheti, mondjuk, a családi pótlék összegét mind a két vagy három gyerekre bedobja a babakötvénybe, és akkor egy hosszú távú, kiszámítható, olyan takarékoskodási forma jön létre, hogy a gyermek 18 éves korától ez már kézzelfogható segítséget jelent.

No, de nem foglalkozik azzal a jogalkotó, hogy mi történik ezzel a lényegében szabadfelhasználású összeggel. A legtöbbször ennek az értéke ott párolog el, hogy egy 18 éves ember kezébe kerül, és igazából nem pántlikázott a dolog. Tehát nem azt mondjuk, hogy ezt jó lenne lakhatási célokra fordítani. Nincs kész koncepció nálunk sem, tehát nem akarjuk ezt tovább korlátozni, de gondolkodni mindenképpen kellene azon, hogy érdemes‑e csak a szabad felhasználásra koncentrálni. Mondhatná azt a kormány, hogy érjen ennek az értéke 10 vagy 20 százalékkal többet akkor, ha a gyermek jövőbeni lakhatásának a biztosítására fordítják, és akkor már egy motivációs eszközzel tudjuk becsatornázni ezeknek az összegeknek az elköltési módját.

Az, hogy a 23. életévtől az államé a babaváró összege, ha ez így marad, ez valóban nem egy tartható irány. Itt nyitva kell hagyni azt a kiskaput, hogy aki realizálni akarja akár később, ezt tehesse meg. Tudom, hogy irodalmi ritkaság lesz az ilyen eset, de azért készüljünk fel arra, hogy még a gyanúját is el kell oszlatni annak, hogy az állam nyerészkedni akar ezen a konstrukción. És azt látjuk, hogy ez a felső határ önmagában nem baj, de nem biztos, hogy ezt ezen a felső határon kellene belőni.

A lakhatás volt a másik terület, ami szóba került, és itt egy éjszakába nyúló lakhatási vitanapon vagyunk túl. Néhányan kicsit lassabbak is vagyunk a mai munkanap folyamán emiatt, de annál fontosabb a téma. A lakhatás tekintetében a legnagyobb közérdeklődés talán a lakhatási támogatás bejelentését övezte az elmúlt hetekben. Itt a kormány egy kicsit bátortalan volt. Annyit mondott a kormány, hogy a munkaadókra bízza azt, hogy lesz‑e lakhatási támogatás vagy sem. A kormány ugyanakkor nem mond semmit arra, hogy mi történik, ha a munkáltató simán a fizetésemelést ki akarja váltani a kedvező adózású lakhatási támogatással.

Elmondom, államtitkár úr. Az történik, hogy az egyik után képződik nyugdíjalap, a másik után pedig nem. Tehát megint elkezdjük egy kicsit a jövőt felélni. Jó a lakhatási támogatás, jó a fizetésemelés is. Az nem jó, ha az egyik kiváltja a másikat. És a helyzet az, hogy önöknek nem a munkaadókra kellett volna bátortalanul bízni ezt az egész kérdést. Önöknek azt kellett volna mondani, hogy járjon lakhatási támogatás. Úgy gondolom, hogy aki a mostani albérletárakkal szembesül, az valamennyire az állami vagy a kormányzati felelősségvállalás elmulasztása miatt került ebbe a helyzetbe. Tehát a központi költségvetésből lehetne albérlettámogatást finanszírozni.

Úgy gondolom, hogy ez akkor lenne helyes, ha 50 és 100 ezer forint közötti összeget jelentene havonta. Nem akarom a spanyol mintát idehozni, mert ott alanyi jogú volt teljesen a történet. Nekem úgy is jó, ha ez nem alanyi jogon és közvetlen szociális transzferként működik, hanem úgy működik, hogy adókedvezmény, adójóváírás. Viszont akkor önöknek meg kell vizsgálni azt, hogy önmagában a családi adókedvezmény emelt összegének a realizálása sem lesz lehetséges sok honfitársunk számára. Ha erre rájön még egy adókedvezmény, akkor egyféle garanciája van annak, hogy mindenki megkapja az őt megillető összeget, ez pedig a negatív adó. Be kell vezetni a negatív adót Magyarországon! Ha valaki az adó- és járulékkedvezményt nem tudja kimaxolni, mert nem elég magas hozzá a fizetése, az kapja meg közvetlen kiutalással, negatív adó formájában az őt megillető különbözetet. Ha a családi adókedvezményt megkaphatjuk havonta, akkor a lakhatási támogatást is megkaphatnánk havonta. A módszertan pedig már sikeresen vizsgázott az évenkénti adóbevallás utáni visszatérítések esetében. Ugyanezt kellene itt is használni, és nagyon jó lenne egy kormányzati álláspontot hallani erről.

Még két olyan területet kell említenem, ahol a kormány folytatólagos mulasztásban van. Az egyik a lakáscélú előtakarékosság lebombázása, megszüntetése, kicsinálása. Én aztán biztos nem vagyok Fundamenta-rajongó; nekem sem tetszett a működési modell, ezt sokszor elmondtam. Ennek a módosítása lett volna a jó módszer, nem pedig a megszüntetése. Nagyon sok magyar fiatal a lakáshitel önrészére gyűjtött LTP-vel, államilag támogatott módon. Ennek a helyébe nem rakott sajnos semmit ez a kormányzat, és ez katasztrofális hatással bír a fiatalok otthonteremtésére vonatkozóan. Tehát elvárnánk a költségvetést megalapozó csomagban azt is, hogy legyen itt a lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának a visszaállítása, hogy a korábbi 70 vagy 80 ezer forintra önök rászámolják az azóta elég durván megugrott inflációt, az egy technikai kérdés. Én azt mondanám, hogy rá kellene, de a lényeg az, hogy vezessük vissza ezt a konstrukciót.

Nagyon örülök, hogy képviselőtársam a mesterséges intelligencia okozta kihívásokat szóba hozta. Itt önök is nagyon le vannak maradva, rettenetesen, de nem lehet kizárólag a Fidesz-KDNP-t, a kormányt hibáztatni ezért, mert egész Európa rettenetesen le van maradva. Az AI Act, az európai szintű szabályozás egy sérült dinoszaurusz lassúságával dübörög a technikai fejlődés után, állandóan. A jogalkotás amúgy is csak lekövető magatartást tud tanúsítani az AI kapcsán. Tehát itt egy megoldás lenne: a Gazdasági Versenyhivatalt és a megfelelő jogkörökkel fellépni tudó szervezeteket kellene felhatalmazni azokkal a költségvetési, eszközbéli és jogi lehetőségekkel, amelyekkel a túlfutásokat tudja azonnal, real time szabályozni és megvédeni a magyar polgárokat, a magyar fogyasztókat.

Ugyanakkor önök sem tagadhatják le, hogy van több százezer magyar honfitársunk, aki most veszíti el a munkáját a mesterséges intelligencia miatt, vagy a következő években fogja. Önök nem üzenhetik azt ezeknek az embereknek ‑ a Nagy Márton szerinti 37 százaléknak a magyar munkahelyek tekintetében ‑, hogy oldják meg az átképzésüket otthon a konyhaasztalról, vagy a két-három ‑ sajnos ez már ritka, de ‑ egy vagy két gyerek mellől.

(15.00)

Egyetlen korszerű és vállalható üzenet lenne, hogy a költségvetés fizeti, finanszírozza az érintettek ingyenes átképzését, magyarul: egy alapot hoz létre hozzá. De igazából nem ő finanszíroz, hanem megadóztatjuk a mesterségesintelligencia-forradalmon hasító multicégeket, 1 százalékos adóbefizetést várunk el a bevételük után. Ebből egyébként a saját munkaerő-utánpótlásuknak az átképzését is finanszírozzuk, és létrehozzuk a magyar munkahelyvédelmi alapot. Ebbe csatornázzuk a bevételt, és minden veszélyben lévő magyar munkahely, munkakör betöltőjének ingyenes átképzési lehetőséget biztosítunk, akár éppen mesterségesintelligencia-érintettségű szakmákban. Nem mondhatja azt sem a kormány, sem a parlament, hogy félrenézünk, és az emberiség történelmének legnagyobb technológiai forradalma hajnalán, elején, közepén azt mondjuk, hogy oldjátok meg, ahogy tudjátok. Ilyen nincsen! Segítő kezet kell nyújtani a magyar munkavállalóknak.

Hozzáteszem, ez egy előre gondolkodó kormánynak a létérdeke és az önérdeke is, hiszen az a jóslatom, hogy két, maximum három kormányzati cikluson belül rá fog szakadni a munkaerőpiaci katasztrófa Magyarországra. Aztán jönnek majd a sötétzöldek és a liberálisok a globális alapjövedelem nevű őrülettel, mert a mesterséges intelligencia szakmán belül nagyon sokak szemében már az a megoldás, hogy hát a gépek vagy az algoritmusok fogják elvenni a munkánkat. Nyilván ha az emberre már nincsen szükség dolgozóként, csak fogyasztóként, akkor adni kell neki globális alapjövedelmet az AI adóztatásából. De a nap végén majd az lesz, hogy már azt is jobban fogja tudni az algoritmus, hogy mire költsd el a globális alapjövedelmedet, mint te magad.

Na, ezt a sötét, orwelli jövőképet én nem szeretném eltűrni, és nem szeretnék találkozni sem vele. Előzzük ezt meg a magyar munkahelyvédelmi alappal! Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk tenni, ennek most kellene benne lennie vagy a költségvetést megalapozó csomagban, vagy magában a költségvetésben. Köszönöm a figyelmet.