Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak már az elnevezése, a címe is megtévesztő, hiszen kellemesen indul az, hogy „megalapozó”, a 2025. évi költségvetés megalapozásáról szóló javaslat.

Nos, azonkívül, hogy félrevezető, barokkos túlzás is. Hiszen hogyan lehet megalapozott egy olyan költségvetés, ahol már az egyik legsúlyosabb, legfontosabb tényezőben, az infláció mértékében is megtévesztik vagy megpróbálják megtéveszteni az ellenzéki képviselőket és megtévesztik a magyar állampolgárokat is? Ugyanis önökön kívül, tisztelt államtitkár úr, senki nem hiszi el, hogy a valódi infláció 3 százalék lenne.

Ez egy mesebeli trükk, egy szokásos ravasz megoldás. Attól függ, milyen fogyasztói kosár van és kik állítják össze. Tehát egy olyan fogyasztói kosárral számolva, amelyikbe olyan termékeket és szolgáltatásokat tesznek, amelyeket az emberek jellemzően egyáltalán nem vagy csak kis mennyiségben vásárolnak, akkor lehet, hogy kijön a 3 százalék. De a való világban, az élelmiszerek kapcsán, az üzemanyagárak kapcsán és mindazon termékek és szolgáltatások kapcsán, amelyeket egy magyar ember nagy mennyiségben vásárol, vesz igénybe, a valódi infláció most is két számjegyű, ez teljesen biztos. Lehet ezt tagadni, lehet erre bárkinek csóválni a fejét, csak ez a valóság. Na most, amikor a valóságoshoz képest töredék mértékű inflációval számolnak, akkor eleve elcsúszott az egész.

Ez a javaslat ‑ nemcsak emiatt, más tényezők miatt is ‑, mondhatjuk azt, hogy nem alapozza meg a magyar fiatalok jövőjét, nem alapozza meg a lakhatási válság megoldásának legalább a megkezdését. Nagyon helyes, hogy erről vitanapot kezdeményeztek, vitanapra került sor, de sajnos ez igazából valószínűleg gőzlevezetés jellegű, mert önöket ez abszolút nem érdekli, hiszen önöket leginkább csak a saját legszűkebb köreik gazdasági érdeke és meggazdagodása érdekli, és ennek rendelnek alá mindent.

Nos, lehet azt is kimutatni, amit itt a KSH-adatokból látunk, hogy mondjuk, az átlagnyugdíj Magyarországon 231 ezer forint, ez 400 forintos euróárfolyammal számolva, ha jól osztok, akkor olyan 577 euró környékén van, ami egyrészt európai összehasonlításban rendkívül alacsony, gyakorlatilag a biológiai minimumhoz közelít. Régen volt egy ilyen szociológiai fogalom, ez valahogy eltűnt a közgondolkodásból, pedig sajnos önök odáig rombolták ezt az országot, hogy ezt ismét vissza kell vezetni.

De ez nem csak azért megtévesztő, mert a magyar nyugdíjasok döntő többsége azért nem kap ennyi nyugdíjat, főleg az északkeleti megyékben, de mondhatnánk akár dél-alföldi vagy dél-dunántúli térségeket is, sokkal gyakoribb a 100 ezer és 150 ezer forint közötti havi nyugdíj. Lehet, hogy ez a statisztikákban kevésbé tűnik fel, vagy önök nem akarják ezt tudomásul venni, hiszen egy mesterségesen generált álomvilágban élnek, tisztelet a ritka kivételnek, de a magyar nyugdíjasok többsége ennyi nyugdíjat kap, 100-150 ezer közöttit, jelentős, mondjuk, méltányossági jogcímen történő korrekció esetén. De nem kevés azon nyugdíjasok száma sem, akik még a 100 ezer forintos nyugdíjat sem érik el 40 vagy 40 évnél több ledolgozott munkaviszony után. Tehát azért ez rendkívül figyelemre méltó, és innentől kezdve megalapozásról beszélni vérlázító túlzás.

Mint ahogy nem nagyon esett szó, vagy csak úgy érintőlegesen, nagyon finoman próbálták szóba hozni azt, hogy a különleges gazdasági övezeteket ugyan megszüntetik, de bevezetik a „Versenyképes járások” programot. Önök jogcímek meg programelnevezések kreálásában verhetetlen bajnokok, tehát ez az egyetlen olyan tudás, amit világszínvonalra fejlesztettek. A magyar nyelv végtelen gazdagsága adta lehetőségekkel maximálisan visszaélve tologatják összevissza a pénzt.

Higgye el, én vagyok az utolsó, aki elkezd aggódni baloldali vezetésű önkormányzatokért. Értük soha nem aggódom, de az ezeken a településeken élő magyar emberekért annál inkább. Napi politikai érdekeknek alárendelni, kicsinyes bosszú oltárán feláldozni ezeket a településeket minimum inkorrekt. Elhiszem, államtitkár úr, hogy ez nem az ön fejéből pattant ki, én elhiszem azt, hogy ön nem egy gonosz ember, nem egy rossz szándékú ember, csak egyszerűen végrehajtja azt, amit a miniszterelnök és az ő szűk stábja kiadott önnek vagy önöknek utasításba. Azért nehezen lehet másként értékelni ezt a fajta trükközést.

Korábban a különleges gazdasági övezetek fogalmát azért vezették be, hogy ott, ahol önök elbuktak, és mondjuk, ott nagyon nagy, az átlagosnál jóval nagyobb összegű helyiiparűzésiadó-bevétel folyt volna be az önkormányzatok kasszájába, azt onnan a megyei önkormányzatokhoz tereljék át, amelyek kivétel nélkül az önök uralma alatt álltak. Tehát elvenni a pénzt onnan, ahol ez képződik, csak azért, mert az ott élő emberek úgy döntöttek, hogy másra bízzák ezeknek a településeknek ‑ Dunaújvárosnak, korábban egy ideig Gödnek, vagy most éppen legutóbb Paksnak ‑ a vezetését. És mivel nem azon gondolkodnak el, hogy mit rontottak el, miért utálták meg önöket ennyire a magyar választópolgárok ezeken a településeken, nem ezen gondolkodnak, nem saját magukban keresik a hibát, hanem el kell venni onnan ezeket a pénzeket. Nem is az önkormányzat vezetésével tolnak ki a legjobban, hanem az ott élő emberekkel. Azért most például Pakstól is, függetlenül attól, hogy ki a polgármestere, meg milyen összetételű ott a képviselő-testület, de csak azért, mert önök ott elbukták a választásokat, elvenni a 6 milliárd forintot, azért az a tisztességestől nagyon-nagyon messze van.

És akkor beharangozzák, hogy megszűnnek a különleges gazdasági övezetek. Tudom, szinte már hallom az érvelésüket, hogy na, hát az ellenzéknek semmi nem jó; hogyha létrehozzák a különleges gazdasági övezeteket, akkor azért veri az asztalt a Mi Hazánk Mozgalom, ha megszüntetik, akkor meg az a bajunk. Nem erről van szó, tehát ezt felejtse el, államtitkár úr, ezt, kérem, hagyja ki az érveléséből.

Megszüntetik ‑ csak nem fejezik be a mondatot, itt nem pont van a mondat végén, hanem vessző következik ‑, és helyettük létrehozzák a „Versenyképes járások” programot. Ennek az a lényege, hogy ezután nem a megyei önkormányzatok irányába terelik a plusz helyiiparűzésiadó-bevételeket, hanem a Területfejlesztési Alapba kell ezeket becsengetni, hogy végül is csak önöknek meg megint a miniszterelnöknek legyen igaza, csak és kizárólag az ő akarata érvényesüljön mindenben ebben az országban, és onnan dobják majd szét a pénzeket döntő többségében fideszes vezetés alatt álló településekhez.

Persze itt helyiiparűzésiadóbevétel-többletről beszélünk már, tehát a többletet akarják becsatornázni a Területfejlesztési Alapba, de az önök legszerényebb becslései szerint is 65 milliárd forintról van szó. Tehát 65 milliárd forinttal rövidítik meg azokat a többségében városi rangú településeket, ahol az emberek úgy döntöttek, hogy elég volt abból a hatalomgyakorlásból, elég volt abból a hatalomtechnikából, amit önök az elmúlt 14 évben produkáltak, és valami mást akartak. Ismétlem, nehogy itt valaki megpróbálja félremagyarázni a szavaimat: nem a baloldali településvezetőkért ‑ mondjuk, messze nem mindenki baloldali ezeken a településeken a vezetők közül, ezt is csak halkan jegyzem meg ‑, nem a baloldali településvezetőkért aggódom, hanem az ott élő emberekért aggódom, mert velük szemben borzasztó inkorrekt ez az eljárás.

Csak annyi változott, hogy más nevet adtak a gyermeknek, más nevet adtak a jogcímnek, és más irányba terelik a pénzt. A különleges gazdasági övezetek idején a megyei önkormányzatokhoz irányították át ezeket a forrásokat, most ezt a durván 65 milliárd forintot pedig át fogják irányítani a megyei önkormányzatok helyett a Területfejlesztési Alaphoz. Az a lényeg, hogy tök mindegy, hogy mi a mérkőzés vége, önök mindig csak nyerhetnek.

(15.10)

Nem jönnek rá arra, hogy ez a választói pszichológia vezet oda, hogy már a kisvárositól alacsonyabb szintű vagy kevesebb lakosságszámú településeken is kezdik megelégelni ezt a fajta hozzáállást. Nem elegáns megoldásokban gondolkodnak, nem kompromisszumokra törekednek. Kétharmados túlhatalmuk ellenére nem valamifajta nagyvonalú gesztuspolitizálásba kezdenek, hanem erőből, izomból legyűrik, legallyalják azokat, ellentmondást nem tűrve, akik mást akarnak, akik nem önöket választották. Erről azért keveset hallottunk itt az expozéban, pedig ez az egyik legsúlyosabb része ennek az egész javaslatnak.

Persze hosszan lehetne beszélni arról, hogy esélyük nincs a fiataloknak az esetek többségében lakhatáshoz jutni, esélyük nincs a nyugdíjasoknak többségükben tisztességes nyugdíjhoz jutni. Borzasztóan alacsonyak az átlagfizetések, papíron talán már 627 ezer forint környékén jár a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset, ennek valamivel 400 ezer forint fölött van a nettója, de azért nagyon sok megyében a dolgozók többsége inkább a 200-250 ezer közötti zónában keres. Mire elég az, tisztelt államtitkár úr?

Ezen nem segít semmilyen trükközés, semmilyen gazdasági övezet meg „Versenyképes járások” program. Hát, nem az lenne a normális, hogy ott is legyen fejlődés, ahol az emberek éppen most más városvezetés mellett tették le a voksukat, hogy ott se álljon meg az idő, hanem a legszükségesebb, legfontosabb fejlesztésekre jusson bőven forrás? Talán ezzel tudnák visszaszerezni az egyre inkább tovatűnő választói bizalmat, de úgy néz ki, hogy a rendszer már nem képes az önkorrekcióra. Tehát egy olyan spirálba kerültek, vagy olyan szinten átlendültek a holtponton, hogy innentől kezdve már nincs visszaút.

Tényleg szereptévesztésben vannak és teljesen elszakadtak a valóságtól, hiszen ‑ megint mondom ‑ nem a városvezetőket büntetik, bár elsősorban az a céljuk, én tudom, hanem az emberek fognak rosszul járni. Úgyhogy ezek után nem is kérdés, hogy a Mi Hazánk Mozgalom ezt a törvényjavaslatot ebben a formában biztos, hogy nem fogja megszavazni. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)